Napágy helyett nehézbombázók – Konferencia a Balatoni csatáról
Idén volt 70 éve annak, hogy befejeződött az emberiség történetének legnagyobb és legvéresebb katonai konfliktusa, a második világháború. Sajnos Magyarország a Trianon okozta kényszerpálya miatt és geopolitikai helyzeténél fogva nem tudott kimaradni a világégésből. Annak ellenére, hogy hazánk 1941 óta hadviselő fél volt, az ország területét kisebb incidensektől eltekintve 1944-ig megkímélte a háború, Magyarország nem vált hadműveleti területté. 1944 tavaszán viszont komoly változások következtek be az ország német megszállását követően, s rövidesen hadszíntérré vált hazánk földje.
Attól kezdve, hogy 1944. augusztus 26-án a szovjet csapatok az Úz völgyében magyar földre léptek, megkezdődött a háború számunkra legtöbb szenvedést hozó szakasza. Rövidesen az ország nagy része a szovjet és a hozzájuk csatlakozó román és bolgár haderők megszállása alá került. A helyzet komolyságát mutatja, hogy 1944 végére már a Balatonnál voltak a szovjet alakulatok, miközben megkezdődött Budapest ostroma is.
2015 nyarán nyitotta meg a kapuit a keszthelyi Balatoni Múzeumban a Balatoni csata című kiállítás, amely szeptember 12-ig várta a látogatókat. E tárlat kísérő rendezvénye volt a „Balatoni csata” című konferencia szeptember 3-án.
A konferencia hallgatóságát és előadóit Ruzsics Ferenc, Keszthely polgármestere és a házigazda múzeum igazgatója, Havasi Bálint köszöntötte. Utóbbi fel is tette a kérdést az előadóknak, hogy vajon lehet-e balatoni csatának nevezni a tó térségében lefolyt harcokat annak dacára, hogy a hazai történeti szakirodalom nem ismer ilyen néven csatát, csak Veress D. Csaba nagy sikerű, két kiadást is megért könyve (Veress D. Csaba: A balatoni csata. 1976, 2000.) nevezi ekként a térségbeli hadműveleteket.
A bevezető előadást dr. Horváth Csaba ezredes, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnok-helyettese tartotta. Az előadó egy kiváló korreferátumban foglalta össze az 1944-1945 során lefolyt harcokat. Azt, hogy milyen hadműveletek teremtették meg a lehetőségét annak, hogy a szovjetek 1944 nyarának végétől magyar földön folytathassák a németek elleni harcukat. Majd Horváth ezredes ismertette a magyarországi harcok lefolyását egészen addig a napig, amíg az utolsó német alakulat is elhagyta hazánk területét, s ezzel a háború véget ért országunkban. Az előadó külön kiemelte a dunántúli – Balaton környéki – harcokat, így is középpontba helyezve a térség szerepét az 1944–1945-ös katonai eseményekben.
A konferencia második előadója dr. Paksy Zoltán, a Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltárának főlevéltárosa volt. Az előadó átfogó képet festett fel a korabeli Zala vármegye politikai viszonyairól. Ezzel is árnyalva azokat a tényeket, amelyet az első előadótól hallhatott a konferencia közönsége. Paksy Zoltán nagyszerűen vázolta fel azt az utat, amelyet a helyi politika bejárt 1944–1945 során, rávilágítva arra, hogy változtak meg Zalában is a viszonyok a szovjetek megjelenésével.
A következő előadó Prof. Dr. M. Szabó Miklós ny. altábornagy, az MTA rendes tagja, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem korábbi rektora volt, aki előadásában mesteri módon foglalta össze a Dunántúl égboltján 1944–1945-ben lefolyt harcokat a szövetséges és a német, illetve magyar repülőalakulatok között. Az előadásban bemutatásra került a Magyar Királyi Honvéd Légierő gigászi küzdelme az amerikai, brit és szovjet légierőkkel a háború során, s a magyar égbolt lovagjainak és alakulataiknak a sorsa a háború végével.
M. Szabó tábornok úr előadását követően Hangodi László, a tapolcai Wass Albert Könyvtár és Múzeum történész-muzeológusa tartotta továbbra is a fellegekben a konferencia hallgatóságát előadásával, amelyben ismertette a magyar királyi 3., majd 4. nehézbombázó repülőezred Tapolcára települt I. bombázóosztályának 1937–1941 közötti történetét. Előadása amiatt is érdekfeszítő volt, mert megtudhattuk belőle, hogy az 1940-es kolozsvári katonai díszszemlének a tapolcai bombázóalakulatok is résztvevői voltak. Ezt különös megvilágításba helyezi, hogy a kincses városban történt eseményeknek a zalai honvédek is tevékeny részesei voltak (lásd: Molnár András–Szabó Péter: Zalai honvédek Erdélyben, Zalaegerszeg, 2015.).
A következő előadó Kerekes András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem doktorandusza volt, aki előadásában hazai és külföldi levéltári forrásokat felvonultatva mutatta be a Wehrmacht és a Vörös Hadsereg harcászati és hadműveleti tevékenységét a Tavaszi ébredés hadműveletet ismertetve. Élvezetes előadásában rámutatott számos olyan kérdésre, amelyek nagyban befolyásolták a háború végső szakaszát.
A zalai olajmezők 1944–1945-ös helyzetére világított rá Cseh Valentin, a Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum történész-muzeológusa, a „Balatoni csata” című kiállítás kurátora. Az előadó bemutatta a németek számára egyre fontosabbá váló olajvidék szerepét és helyzetét a háború 1944–1945-ös időszakában.
Az utolsó előadó Haász Gabriella, a házigazda Balatoni Múzeum történész-muzeológus munkatársa volt. Rendkívül érdekfeszítő és alapos előadásában a Keszthely térségében lévő második világháborús emlékműveket mutatta be a hallgatóságnak. E téma azért is fontos, mert e mementók emlékeztetik az utókort a háború(k) embertelenségére és pusztítására.
A jó hangulatú konferencián végül az előadók részéről M. Szabó Miklós és Horváth Csaba előadásai választ adtak arra a kérdésre, hogy lehet-e balatoni csatának nevezni a tó környéki hadműveleteket. S e válasz egyértelműen igen, ugyanis ez egy összefoglaló név azokra a hadműveletekre, amelyek 1944–1945 során a Balaton körül lezajlottak és döntő mértékben határozták meg Magyarország 1945 utáni sorsát.
A konferencián elhangzott előadások várhatóan 2015 végéig megjelennek a Balatoni csata című kiállítás katalógusának részeként.
Ezt olvastad?
