Hidak a múltból a jövőbe – A nemzeti összetartozás napja – egy június 4-i faliújság margójára

Itt következő írásomban egy 2021 május-júniusában a nemzeti összetartozás napja alkalmából elkészített hagyományos, tehát nem online faliújság elkészítésének elméleti megfontolásait, menetét, végeredményét és tanulságait fogom bemutatni. Remélem, hogy az itt leírtak inspirálóan hatnak majd azokra a történelem (vagy akár más) szakos kollégákra, akik hasonló projekt megvalósításába fognak diákjaikkal.

Elméleti háttér, iskolai gyakorlat és leküzdendő nehézségek

Történelemtanárként vagy akár intézményvezetőként érdemes magunknak időről időre feltenni a kérdést, hogy mit is üzenünk az iskolai emléknapokkal a nálunk tanuló Z és alfa-generáció képviselőinek. A kérdésre nyilván többféle adekvát válasz is adható, mely – többek között – függhet a projektet koordináló tanár(ok) és az abban érintett diákok személyiségétől, érdeklődésétől és technikai lehetőségeitől, nem utolsó sorban pedig az adott köznevelési intézmény e téren fennálló hagyományaitól.

Nálunk, az ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnáziumban az egyik legfőbb pedagógiai cél diákjaink kritikus, önálló gondolkodásra nevelése, valamint felelős állampolgári létre történő felkészítése a szó legtágabb értelmében. Igaz ez mind a nálunk folyó történelemtanításra, mind az ahhoz több szállal is kapcsolódó, a tanév különböző időszakaira eső emléknapokra (október 6., február 25., április 16., június 4.).

E célokat is szem előtt tartva vezettük be néhány esztendővel ezelőtt azt a gyakorlatot, amely szerint a három, tavaszi félévre eső emléknaphoz kötődően egy-egy 10. osztályunk készít tematikus faliújságot történelemtanári irányítással, esetleg osztályfőnöki közreműködéssel. E koncepciónak meglátásunk szerint előnye, hogy egy egész osztályt (32-34 fő) bevonhatunk a tervezés és a kivitelezés folyamatába, és a 16-17 éves kamaszokat projektszerűen vihetjük közel az adott emléknap sokrétű problémaköréhez.

Nehézséget az szokott okozni, hogy 10. évfolyamos diákjaink történelemórai keretekben még egyáltalán nem tanulták a 20. század eme három, bemutatásra kerülő tragédiáját (kommunista diktatúrák terrorja, a holokauszt borzalmai és a trianoni béke döntései, következményei). A tanulók történelmi tudásán tátongó lyukakat mindig igyekszünk gyorstalpaló módon, legalább nagyrészt eltüntetni, és a legfontosabb tényanyagot, releváns történészi nézeteket megismertetni velük, egyúttal őket is bevonva egy közös gondolkodási folyamatba.

További praktikus probléma konkrétan a nemzeti összetartozás napjához kötődően, hogy június 4. már nagyon közel esik a tanév végéhez: a diákok az utolsó javító dolgozataikra, a tanárok még egy adag esszé kijavítására, vagy már mindannyian leginkább a nyárra készülnek… Vajon sikerül-e valahogyan szétszóródó figyelmüket erre a csupán 2010 óta rendszerbe állított, a nemzeti összetartozást felidéző napra irányítani? Külön tanári kihívás ezen felül az aktuálpolitikai rétegek lefejtése a napról úgy, hogy történelmi szempontból értelmezhetően és korrekt módon dolgozzuk fel annak tematikáját.

A hagyományos iskolai lét sok egyéb vonatkozása mellett az emléknapok kapcsán nem várt kihívások elé állított bennünket a 2020 tavaszán kezdődő pandémiás időszak, mely a távolléti oktatás időszakos elrendelésével lehetetlenné tette az emléknapok hagyományos, offline feldolgozását. E probléma – ahogyan arra D. Mohay Borbála a holokauszt-emléknap és Trianon 100. évfordulója kapcsán korábbi cikkében rámutatott – a digitális, online világ és az érintett diákok segítségével oldható meg.

A tervezés körülményei 2021 tavaszán

Sajátos helyzetben fogtunk neki a közös tervező munkának 2021. május 10-ét követően: szinte napra pontosan fél évnyi otthonlét és távoktatás után ekkor tértek vissza a 10. c diákjai az iskolába és a jelenléti oktatásba.

Magam – mivel a feladat már néhány hónapja adott volt – igyekeztem előzetesen ötleteket gyűjteni két jól bevált, történelemtanárok által kedvelt felületen: az Online történelemtanár facebook csoportban, valamint az ehhez kapcsolódó Történelemtanárok Túlélőkészlete nevű kiváló online tartalomgyűjteményben. Néhány felvetéssel, javaslattal elláttak kollégák, de egyiket se éreztem a magunkénak.

Félretéve a tanári felületeket, végül úgy véltem, akkor lesz igazán a diákoké a produktum, ha a munka minden fázisába bevonom őket. Ezen kívül érezhető volt egy hatalmas és őszinte igény arra, hogy újra együtt legyenek és kisebb csoportokban, egymással kooperálva alkothassanak valamit – ez esetben június 4. apropóján. Az újrakezdés lendületét meglovagolva kezdtük el tehát történelem- és osztályfőnöki órákon a projekt végiggondolását és megvalósítását, melyre nagyjából három hét állt rendelkezésünkre.

Még az ötletelési fázist megelőzően mutattam nekik egy néhány perces videót az Időutazó YouTube csatornáról, melyet a már említett Túlélőkészleten keresztül találtam meg. Ez megítélésem szerint alkalmas volt arra, hogy némi áttekintést adjon a gyerekek számára a nemzeti összetartozás napjának Trianonra vonatkozó történelmi hátteréhez.

Az első elvi kérdés, amiben döntést kellett hoznunk az volt, hogy a faliújság elkészítésében online vagy offline megoldást, esetleg ezeknek valamilyen hibrid elegyét válasszuk-e. A diákok szándéka egyértelmű volt: több hónapnyi digitális sivatag után a hagyományos, iskolánk félemeleti, lépcsőházi felületein megjeleníthető, manuálisan kivitelezhető megoldás mellett tették le voksukat. Az ily módon adott keretek és lehetőségek között kellett tehát tovább töprengenünk és ötleteket gyűjtenünk.

A következőkben azt a fő mondanivalót kellett meghatároznunk, amit majd az iskola tágabb közösségének üzenni szeretnénk. E téren nekem kellett arra javaslatot tennem, hogy ne annyira a múltra, mint inkább a jelenre és a lehetséges jövőre helyezzük a hangsúlyt. A diákokkal folytatott beszélgetések során arra jutottunk, hogy a Kárpát-medencén, a mindannyiunk számára térképekről ismert, egykori történelmi Magyarország területén ma osztozó nyolc ország, és a bennük élő népek és emberek sorsa közös.

Úgy gondoljuk – és ehhez azért talán tanultak már a 10-esek is elég közép-európai történelmet –, hogy a térség jövője azon is múlik, mennyire tudunk szellemi hidakat építve együttműködni szomszédainkkal, valamint a napjainkban területükön élő külhoni magyarokkal.

A látványelemek kigondolása és formába öntése

E központi, elméleti gondolatkört kellett ezt követően a vizualitás nyelvére átfordítanunk, és a befogadó külvilág számára megmutatható módon szemléltetnünk. Mindezt úgy, hogy a végeredményt megtekintő diák, tanár vagy trefortos facebook követő számára is értelmezhető, esztétikailag pedig élvezhető legyen. A meglévő, már említett fizikai keretekre is tekintettel kellett lennünk: egy nagy, központi faliújság felület mellett az attól jobbra és balra lévő kisebbeket is szerettük volna kitölteni.

Így jutottunk el arra a vizuális koncepcióra, melynek meghatározó elemei a hazánk és szomszédaink közötti hidak. A hidak egymással határos országokat kapcsolnak össze, tehát a nagy faliújság az országok sziluettjeit, közöttük résnyi, mai, 21. századi határaikat és az ezekre ráillesztendő hidakat fogja mutatni. Mivel az a beborítandó felület igen nagy és fekvő, hosszúkás téglalap alakú, így a középre teendő térkép és hidak fölé gondoltunk egy témamegjelölő feliratot készíteni („Nemzeti összetartozás napja”, esetleg a „június 4.”-gyel kiegészítve).

De mi legyen a nagy téglalap két oldalán fennmaradó helyekkel és a két kisebb felülettel? Szerencsére ezekre is születtek elképzeléseink. A térképes-hidas központi elem két oldalára – valamilyen színes háttérrel – szelfiket terveztünk feltenni. Célunk ezzel az volt, hogy arcot adjunk a készülő produktumnak, azt egyszersmind személyessé, egyedivé téve, és azt kifejezve, hogy magunkénak érezzük. Úgy határoztunk, hogy a fotók készülhetnek – a 2021-es gondjainkra utalva – maszkban vagy épp anélkül, egyedül vagy kisebb csoportokban. Olyan helyszíneken kellett megörökíteni magunkat, melyek számunkra magyarságunk megélését teszik lehetővé. Így olyan ikonikus hátterekkel láthatók a diákok – és e sorok írója is –, mint az iskolánkhoz közeli Magyar Nemzeti Múzeum és annak kertje, a budapesti Duna-part, a budai Vár, a millenniumi kisföldalatti metró vagy épp a Balaton.

Ezek után még mindig ott volt kihívásként a két, egyforma méretű, kisebb felület. Ide is némileg formabontó ötletünk született: színes, egymásba illeszkedő puzzle darabkák formájában terveztük a Kárpát-medencei országok zászlószíneit megjeleníteni. Ez utal egyfelől a térség országainak és polgárainak természetes sokszínűségére, másfelől sorsuk egymásba fonódására. E ponton merült fel az igény arra, hogy készüljön majd egy rövid magyarázó szöveg a teljes koncepcióhoz, melyben röviden utalunk az itt vázolt, többféle vizuális elem szándékolt jelentésrétegeire. Előkerült még egy olyan papír alapú szóróanyag ötlete, melyet a szemlélő magával vihetne (a korábbi években voltak már ilyen iskolai faliújságjaink), de végül ezt elvetettük.

Rajzolás, színezés és vagdosás – a projekt praktikus fázisa

Egy papírbolti beszerzőtúra után kezdődhetett a gyakorlati munka! Részfeladatok mentén csoportokra bontottuk az osztályt: két nagyobb társaság a hidakat kezdte színes kartonokból kivágni és filcekkel kontúrozni, két kisebb létszámú a puzzle-posztereket készítette, még két fő lelkes kalligráfus a témajelölő feliratszalag elkészítésébe fogott. Az országsziluettek kartonból történő kivágását – földrajzi atlaszok segítségével – a munka végső fázisára hagytuk, amikor a többi elem már nagyjából kész volt.

Érdekes volt látni, ahogy a gyerekek okostelefonjaikon a legismertebb hídjaink képét nézték a rajzoláskor: lett – néhány elképzelt híd mellett – több „Lánchidunk”, „Szabadság hidunk” és „Erzsébet hidunk” is. Sőt, az említett két csapat olyannyira belejött a hídgyártásba, hogy végül a szelfik közé is tettünk belőlük, kitöltve az ottani üres felületeket, egyben vizuálisan rímelve központi motívumunkra.

Magyarország mai térképét más színű kartonból vágtuk ki, mint szomszédainkét, és végül főbb vizeink (folyók, tavak) kékkel történő berajzolása mellett döntöttünk, oldva a középen lévő ürességet. A feliratba végül nem vettük bele a június 4-i dátumot, csak a nemzeti összetartozás napja került fel árnyékolt, különleges betűkkel.

Végül közel három heti, jó hangulatú és inspiráló együttmunkálkodás eredményeként néhány nappal a céldátum előtt, a magyarázó felirattal együtt elhelyeztük „művünket” a kijelölt helyszínen, fényképes dokumentációját pedig a Trefort már említett, hivatalos facebook oldalán.

Fogadtatás, utóélet és tanulságok

Örömmel tapasztaltuk, hogy mind kollégák, mind diákok megálltak és megszemlélték faliújságunkat a tanév végi rohanás közepette is. Több tanár külön is gratulált és megköszönte, hogy ilyen komolyan vettük ezt a feladatot, valamint dicsérték a kivitelezés esztétikus és ötletes mivoltát is. Mindenki leginkább a hidakat emlegette a diskurzusok során.

Az online megjelenítés közösségi oldalunk mintegy kétezer-háromszáz követőjéhez juttatta el mondanivalónkat, és az elemzési adatok szerint négyezernél is többen láthatták valamelyik fotót legalább egyszer. Csak pozitív reakciók születtek a fotók megtekintését követően.

Mindez – a számokon túllendülve – komoly megerősítés volt a 10.c diákjai számára. Azt, hogy nekik is meghatározó, közös élmény volt ez a munka az iskolába történő visszatérésük után, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a mostani tanévben osztálydekoráció lett a faliújság egyes elemeiből.

Számomra pedig személy szerint azért volt nagyon fontos és felemelő ez a projekt, mert megerősített egyrészt abban, hogy történelemtanárként milyen nagy a felelősségünk egy-egy társadalmilag is releváns téma feldolgozása kapcsán. Másrészt abban is, hogy érdemes belefogni mai fiatalokkal is történelmi vonatkozású ügyek kapcsán közös, építően kritikus gondolkodásba és kreatív alkotásba.

Ha az efféle szellemi tevékenységekbe sikerül bevonnunk diákjainkat, és ha megfelelő módszerekkel együttműködésre ösztönözzük őket, akkor tantárgyunk kedvelőin túl akár még azoknak is sikerélményt nyújthatunk, akiknek egyébként nincs nagy affinitásuk a történelemhez.  Egyszersmind azt is megmutathatjuk nekik, hogy az értelmiségi létre készülvén felelősségünk van azt illetően, hogy másokat is többszempontú, önálló gondolkodásra biztassunk tágabb közösségeink jövőjéről.

Pál Gergely,
ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium

Ezt olvastad?

A harmadik tanévünk – az Oktatás rovat összegzése és felhívása

A 2017/2018-as tanév kezdetén indult el az Újkor.hu – A velünk élő történelem Oktatás rovata, és akárcsak az előző években,

X