Augustustól Vietnámig – A nemzetközi kapcsolatok története

Oszd meg másokkal is:

Lapozó

A Debreceni Egyetem Történelmi Intézete 2020-ban új kötettel jelentkezett Nemzetközi kapcsolatok története címmel, amelynek kiadását a Debreceni Egyetem BTK Hallgatói Önkormányzata és a Debreceni Egyetem Történelmi és Néprajzi Doktori Iskolája támogatta.

A kötet impozáns szerzőgárdát tudhat magáénak, akik mind a Debreceni Egyetem munkatársai, így a tizenkilenc tanulmány szerzői között olyan személyek szerepelnek, mint Bárány Attila, Barta Róbert, Györkös Attila, Pósán László, Schrek Katalin, Takács Levente, illetve Szilágyi Zsolt, aki a térképmellékletet készítette. Külön figyelmet érdemel a cél, amelynek érdekében a szerzők összefogtak. A Történelmi Intézet munkatársai ugyanis tankönyvet írtak a Debreceni Egyetem azon hallgatói számára, akik bármilyen formában részt vesznek történelem irányultságú képzésen, vagy a 2020 szeptemberétől indult Nemzetközi tanulmányok (BA) alapképzésen. A téma, amely a kötet címében is fellelhető, a nemzetközi kapcsolatok története, ilyen formában – kronologikusan, fogalommagyarázattal, a kezdetektől indulva és korszakokon átívelően, példákkal szemléltetve – Magyarországon újdonságnak számít.

A kötet azért is hiánypótló, mert eddig tankönyvi formában csak a történelem egy-egy periódusát feldolgozva születettek művek, mint Diószegi István Nemzetközi kapcsolatok története, az Ormos Mária–Majoros István által írt Európa a nemzetközi küzdőtéren, a Horváth Jenő – Csicsmann László – Paragi Beáta szerzőhármas által készített Nemzetközi Kapcsolatok Története 1941–1991, vagy a Harald Kleinschmidt német történész gondozásában megjelent Nemzetközi kapcsolatok története című munka.

Mielőtt rátérnénk a tartalmi elemzésre mindenféleképpen szót kell ejtenünk a kötet külső, formai jegyeiről is. A Debreceni Egyetem Történelmi Intézetének új tanulmánykötete igényes és letisztult megjelenést kapott. Mérete és terjedelme miatt teljes mértékben megfelel a célközönség elvárásainak, amit tovább segít, hogy a kötet elején egyértelműen vannak feltüntetve a későbbi hivatkozáshoz szükséges adatok, a tartalomjegyzék pedig könnyen átlátható. A kötet egyik előnye azonban talán az egyik gyenge pontja is, ugyanis olvasás közben érezhető volt, hogy a környezettudatosságot is figyelembe vették szerkesztéskor. Az egyes fejezeteken belüli tanulmányok rögtön egymást követik, ami egy kedvező dolog, hiszen nem szakad meg az adott fejezet logikai menete és helytakarékossági szempontból is pozitívum. Ezenfelül a lábjegyzeteket összesítve találhatjuk meg a nagyobb blokkok végén, ami kifejezetten üdítő dolog lehetne, ha néhány lábjegyzet nem tartalmazna szerzői megjegyzéseket.

A kötet legvégén kapott helyet a Szilágyi Zsolt által szerkesztett tíz oldalas Térképmelléklet. A mellékletek jól strukturáltak, igényesek és korszak szerint beazonosíthatóak. Minden térkép saját magyarázattal rendelkezik, amely elősegíti a korszakokban való jobb tájékozódást. Mindazonáltal a könyv ragasztott kötési technikája, amely egy merev és egyenesgerincű könyvet eredményez, a térképmelléklet esetében nem volt a legideálisabb választás, hiszen az olvasónak a ragasztó zsugorodásának beindulásáig meg kell küzdenie azért, hogy szemrevételezhesse az adott oldalakat.

Az egyes tanulmányok lényegi elemeinek ismertetése előtt még figyelmet kell szentelni a Schrek Katalin által szerkesztett bibliográfiának, amely a kötet szerzői által felhasznált, többek között latin, angol, német, illetve francia nyelvű forrásanyagokat és szakirodalmakat tartalmazza. Ezek közül érdemes kiemelni az olyan forrásokat, mint például az ókorban keletkezett Res gestae divi Augusti és a Codex Justinianus, a középkor egy szeletét tartalmazó a 11–15. század között született Árpád– és Anjou-kori levelek összessége vagy éppen a kora újkor és a modern kor olyan gondolkodóinak művei, felszólalásai, mint Claude-Henri de Rouvroy de Saint-Simon (Az európai társadalom újjászervezéséről) vagy Woodrow Wilson (Speech on the Fourteen Points). Ezenfelül a bibliográfia nemcsak tartalmazza és rendszerezi a felhasznált forrásokat és szakirodalmakat, de egy a hallgatók számára ajánlott forrás- és irodalomjegyzék funkciót is ellát. Ez a szekció csakúgy, mint a kötet maga korszakokra bontva vonultatja fel az egyes irodalmakat, amelyeket további alszekciókra oszt a könnyebb használat érdekében.

A nemzetközi kapcsolatok kifejezéssel gyakran találkozhatunk, ugyanakkor, ezzel a fogalommal relációban sokszor használjuk a diplomácia vagy külpolitika szavakat. A kötet elsősorban ezekre a mindennapi nyelvben is használatos szavakra egyfajta fogalmi keretet kíván adni, illetve példákkal igyekszik elősegíteni a könnyebb megértést. Ezenfelül a kötetben megjelenő tanulmányok korszakokra bontva mutatják be ezeknek a fogalmaknak a kialakulását, és olykor bonyolult megnyilvánulásait is a történelem során.

Bárány AttilaBarta RóbertGyörkös Attila – Pósán László – Schrek Katalin – Takács Levente: Nemzetközi kapcsolatok története, szerk.: Schrek Katalin, Debrecen, Printart-press, 2020, 352 oldal.

Az első, Államközi/nemzetközi kapcsolatok rendszere és a diplomácia alapjairól szóló fejezet három tanulmányt tartalmaz a kötet szerkesztőjétől, Schrek Katalintól. Az első írás a Diplomácia–külpolitika–nemzetközi kapcsolatok címet viseli, és értelemszerűen az előbbiekben említett három fogalom jelentésbeli tisztázására törekszik. Megtudhatjuk, hogy a diplomácia nem más, mint az egyes államok közötti kapcsolattartás és a békés viszonyok fenntartásának eszköze. Míg a külpolitika egy állam összes külső tevékenységét foglalja magába, legyen az a politika szférája vagy a gazdaság területe. Ezekkel szemben a nemzetközi kapcsolatok fogalma sokkal nehezebben fogható meg, hiszen nem csak a kormányzatok hivatalos kültevékenységeire, hanem a politikán kívüli kapcsolatokra is vonatkozik.

A fejezet második fele a Követek–követségek–konzuli szolgálat és a külügyi rendszer működésének feltételei című munka a külpolitika különböző résztvevőit (követ, nagykövet) és intézményeit (követség, konzulátus, diplomataképző intézmények) mutatja be. Míg a harmadik tanulmány, Nemzetközi jogi szabályozások címmel, ismerteti azon törvényi szabályozásokat, amelyek megadják az államok közötti kapcsolattartás jogi kereteit.

Augustus és Iustinianus (Képek forrása: Wikipedia)

A második fejezet Az államközi kapcsolattartás mintái a korai és érett középkorban (3–15. század) címet viseli és hat tanulmányt tartalmaz, három különböző szerző tollából. A legelső értekezést Takács Levente jegyzi és a Róma külpolitikai rendszere és diplomáciája Augustustól Iustinianusig elnevezést kapta, amelyben a szerző felvázolja, hogy a római világkép szerint a rómaiak voltak a lakott világ urai, és ennek tükrében hogyan bántak a diplomáciai partnereikkel. Ugyanakkor megtudjuk, hogy a császárkor elején még nem volt kiépített diplomáciai hírszerzés, illetve apparátus, és a császár döntött a különböző diplomáciai lépésekről. Mindazonáltal a rómaiak olyan dolgokat fektettek le a külpolitika gyakorlatában, amelyek ma is eszközei a diplomáciának. Ezek alatt érthetjük a különböző formalitásokat és a protokoll betartását, a személyes találkozók fontosságát vagy éppen a szerződések betartásának elvét.

A következő tanulmányban Bárány Attila A bizánci diplomácia jellemzőit mutatja be. Ez egy viszonylag hosszú rész, amelyben megismerhetjük a bizánciak igen szövevényes és bonyolult, századokon átívelő diplomáciai és külpolitikai lépéseit. A tanulmány pontról-pontra ismerteti az eleinte a modern diplomáciai fogalmak szerint csak nehezen értelmezhető bizánci diplomácia átalakulását, az állam és egyház összefonódását a cezaropapizmus gyakorlatában vagy éppen a házasságok és tisztségadományozások útján kivitelezett indirekt és direkt politikai lépéseket.

A harmadik, A császárság és pápaság címet viselő munka Pósán László tanulmánya, amely a császárság és pápaság az egyetemes hatalomért, leginkább politikai és diplomáciai téren vívott harcát mutatja be. Ezek a harcok igen sokszínűen jelentek meg a diplomáciában a 11–12. század során, amelyekből említésre méltóak lehetnek a különböző pápák és császárok által kiadott dokumentumok sokaságai, úgy, mint a VII. Gergely által 1075-ben megírt Dictatus papae vagy éppen a császári oklevelekben használatos Sacrum Imperium kifejezés megjelenése 1157-től.

VII. Gergely pápa – nevéhez fűződik a Dictatus papae kiadása (Kép forrása: Wikipedia)

A középkori diplomácia rendszere című Bárány Attila által írt munka a fejezet következő, negyedik tanulmánya. Ebben a részben példákon keresztül, szemléletesen ismerhetjük meg a követek feladatait, legyen az akár egy esküvő lebonyolítása és táncolás a menyasszonnyal (például Laki Túz János szlavón bán tánca Mátyás arájával, Aragóniai Beatrixszal) vagy éppen egy idegen ország uralkodójával való tárgyalás előkészítése. A 15. századtól változtak meg némileg a követi megbízatások, ugyanis innentől gyakorta előfordult, hogy nem kaptak írásos megbízatást és csak egy későbbi adománylevél tanúskodik a szolgálatukról. Később pedig, ahogy a diplomácia egyre bonyolultabbá és szerteágazóbbá vált a követi pozíciók betöltése is szakembereket igényelt.

A szakasz két zárótanulmányát szintén Pósán László írta, amelyek közül az első értekezés a Kereskedelmi háború és gazdasági diplomácia a középkorban két nagy témakör köré épül fel. Ezek egyike a kereskedelmi háborúk, amelyek gyakran torkollottak tényleges fegyveres összecsapásba, illetve akár gazdasági zárlatban vagy blokádban teljesedhettek ki. A másik témakör a gazdasági diplomáciát járja körbe, és főként a velencei kereskedők diplomáciai lépéseit tárgyalja. Hasonlóan speciális témát ismertet Az egyházi fórumok és intézmények szerepe a nemzetközi kapcsolatokban című alfejezet, amelyben a szerző azt a tényt vizsgálta, hogy az egyházi fórumok, nevezetesen a különböző zsinatok és az azokon felmerülő problémák hogyan fonódtak össze a középkorban a világi hatalmak ügyeivel. Így olyan témák megtárgyalására került sor ezeken az alkalmakon, mint például a keresztes háborúk előkészítése és finanszírozásának megoldása (II. lateráni zsinattól a vienne-i zsinatig) vagy éppen az egyházszakadás és a hivatalos pápa beiktatásának kérdése. Emellett azt is megtudhatjuk, hogy a pápai Kúria igazi nemzetközi találkozóhelynek számított, mivel az egyháziak mellett, a világi személyek is rendszeres vendégei voltak az intézménynek a középkorban. Mindezek mellett az egyház nem csak saját céljainak érdekében folytatott nemzetközi politikát, de igyekezett részt vállalni az olyan világi ügyekből, mint például a királyok közötti konfliktusok elrendezése és a béke fenntartása.

A harmadik nagyobb egység, A nagyhatalmiság feltételei és a diplomácia megújulása a 15–16.században című fejezet három Györkös Attila által jegyzett értekezésen keresztül ismerteti a szóban forgó századok diplomáciai tevékenységeit. A dinasztikus politika továbbélése az itáliai háborúk idején című tanulmány kronológiai sorrendben haladva mutatja be az itáliai háborúk során végbement változatos katonai-politikai szövetségeket, amelyekre Franciaország hegemóniára való törekvései miatt volt szükség. Ezenfelül, a francia, az itáliai (főként velencei) és a Habsburg diplomáciai kapcsolatok ismertetése mellett, jelentős szerepet kap a hatalmi egyensúly fogalmának tárgyalása is. Míg a tanulmány utolsó szakaszában megismerhetjük a 16. századra vonatkozó újfajta diplomáciai döntések hátterében álló okokat, úgy, mint a nagyhatalmi érdekek, illetve a felekezeti alapú diplomáciai döntések előtérbe helyezését a személyes érdekekkel szemben.

A „Hitetlen szövetség”. A török diplomácia és az európai politika a törökök és az egyes európai államok között húzódó diplomáciai kapcsolatokat ismerteti, kiemelve Velence úttörő szerepét, Szapolyai János kényszerből született egyezségét és a franciák kereskedelemre irányuló törekvéseit. Mindezek mellett, arra is rávilágít, hogy a Portával való diplomáciai kapcsolatok fenntartásához az európai államoknak egyedi szabályokhoz kellett igazodnia.

Az utolsó rész, az Újhatalmi egyensúly keresése – nemzetközi kapcsolatok és vallási konfliktusok a 16. században című tanulmány bemutatja azt a fajta hatalmi átrendeződést, amely, főként a 16. század második felére látszott kikristályosodni, és amelynek kiindulópontja a protestáns vallás felé fordulás és a Habsburg-ellenesség volt.

A münsteri béke 1648-ban (Kép forrása: Wikipedia)

A negyedik fejezet A modern diplomácia kialakulásának időszaka (17–19. század) három tanulmányt tartalmaz, amelyeket Schrek Katalin írt. Az első tanulmányból, amely A raison d’etat kialakulása és alkalmazási lehetőségei a 17. század konfliktusaiban címet viseli részletesen megismerhetjük az államérdek fogalmát és a Machiavelli által felvázolt megvalósítási módokat. Majd a harmincéves háború főbb eseményeinek tárgyalásán keresztül ismerteti a szerző, hogy milyen fontos szerepet játszottak Franciaország későbbi, főként 17. századi külpolitikájában Richelieu bíboros diplomáciai lépései vagy, hogy a vesztfáliai béke elősegítette, hogy az államok közötti kapcsolattartás alapszabályai lefektetésre kerüljenek. Ezek mellett kiderül, hogy a korban alakult ki az erőegyensúly politikájának gyakorlata, amelynek központi szereplője Nagy-Britannia volt. Így logikus módon a fejezet következő mozzanata Az erőegyensúlyi rendszer kihívásai című alfejezet először példákon (XIV. Lajos tour de force politikája vagy Poroszország felemelkedése) keresztül mutatja be az erőegyensúlyt ért kihívásokat, majd pedig a 18. században végbement és az egyensúlyt megborító francia forradalmi és napóleoni háborúkra helyezi a hangsúlyt bemutatva ezzel, hogy a században is fontos volt a diplomácia mégis azt láthatjuk, hogy a konfliktusok megoldásának egyik meghatározó módja a háború volt.

Az utolsó tanulmány A bécsi kongresszus és az európai rend fenntartására összpontosít egészen 1914-ig. Ez a viszonylag nagy terjedelmű rész több fontos diplomáciai eseménnyel is foglalkozik, úgy mint, az 1814–1815-ös Bécsi Kongresszus és a Szent Szövetség. Ezenfelül áttekintést kapunk a 19. század forradalmi hullámairól, melyeknek világos igénye volt a nemzetállamok létrehozására. A keleti/balkáni kérdés különböző pontjai szintén megtárgyalásra kerülnek, úgy, mint a görög felkelés vagy éppen a krími háború és az azokból fakadó diplomáciai szövetségek átalakulása. Így megtudhatjuk, hogy 1870 után már azon szövetségi rendszerek határozták meg a nagyhatalmi politikát, amelyek tulajdonképpen 1907-re tisztázódtak és a központi hatalmak, illetve antant hatalmak szövetségeiben csúcsosodtak ki. Ekkorra már az is világossá vált, hogy a szövetségi rendszereknek saját céljaik voltak, és a blokkok között ellentétek húzódtak, így egy olyan regionális konfliktus, mint a szarajevói merénylet világháborúba torkolhatott.

Angol szatirikus térkép 1914-ből (Kép forrása: nagyhaboru.blog.hu)

A kötet utolsó blokkja A nemzetközi kapcsolatok a 20. században címet kapta, és négy tanulmányt tartalmaz, amelyek mindegyikét Barta Róbert jegyezte. A Nagy Háború helye, szerepe és jelentősége a nemzetközi kapcsolatok történetében című munka ismerteti a 19–20. század fordulóján egymással szemben álló két nagy szövetséget, amelyeken belül minden harcoló félnek megvoltak a maga érdekei, valamint céljai és amelyekben minden felet szerződéses kötelezettségek kötöttek. A korban azt hirdették, hogy a nemzetközi konfliktusok megoldásának hagyományos eszköze a háború, és egészen a Woodrow Wilson amerikai elnök által megalkotott 14 pontos tervezetig, illetve a Ferenc József halála után hatalomra kerülő IV. Károly által írt Sixtus-levelek létrejöttéig nem történt a háború befejezésére és az utána következő időszakra irányuló békés diplomáciai lépés. Majd csak az oroszok háborúból való kilépése után indultak meg igazán a diplomáciai egyeztetések, példa volt erre a breszt-litovszki béketárgyalások sorozata.

A második, A Párizs környéki békerendszer, a Nemzetek Szövetsége, és az „erőtlenség egyensúlya” elnevezésű tanulmány arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy már 1918 után megjelent a vesztes államok jövőbeli terveiben a revans iránti vágy, amely tulajdonképpen Németország befolyását készítette elő. Hiszen, ha a Párizs környéki békerendszer igazságos béke lett volna nem születik meg a visszavágás iránti igény a vesztes felekben. Ugyanakkor ki kell emelni, hogy a tanulmány világossá teszi, hogy nem csak a békerendszer okozta a második világháború irányába történő elmozdulást. Az új európai rendet meggyengítette az 1929-es gazdasági világválság, a Nagy-Britanniában lezajlott bel- és külpolitikai gondok, amelyek hatására engedtek a németeket érintő ügyekben (Dawes-terv, Ruhr-konfliktus), a Szovjetunió kihagyása a háború utáni rendezésből és a tény, hogy Franciaország nem volt annyira erős, mint azt a rendezéskor gondolták. Mindezek mellett a Nemzetek Szövetsége és az erőtlenség egyensúlyának formulája is megjelenik a tanulmányban példákon keresztül szemléltetve a mellettük és ellenük szóló érveket.

A jaltai konferencia – Churchill, Roosevelt és Sztálin – utószínezett kép (kép forrása: Wikipedia)

A fejezet harmadik tanulmánya, A nemzetközi együttműködések és konfliktusok a második világháború idején címet viseli, és bemutatja a világháború alatt végbement titkos egyezményeket (Molotov-Ribbentrop paktum, casablancai értekezlet) és nyílt konferenciákat (Teherán, Jalta, Potsdam), valamint az ezeken meghozott döntéseket. Ezek között szerepelt például a háború utáni területi rendezések kérdése, Németország sorsa, a második front megnyitásának mozzanata vagy éppen a háborús bűnösök felelősségre vonásának folyamata.

 Az utolsó, A hidegháborús szembenállások témakörét vizsgáló tanulmány arra tett kísérletet, hogy viszonylag röviden, de átfogóan mutassa be a hidegháború fogalmát, és az ezzel az elnevezéssel illetett időszak igencsak feszült diplomáciai lépéseit. Így olyan dolgok kerülnek előtérbe, mint a szovjet blokk és az abban végbement politikai lépések tárgyalása, illetve a szovjetek és amerikaiak között lezajlott „adok-kapok” diplomáciai köntösbe bújtatása. Ezáltal megismerhetjük a Marshall-segély és a Kominform lényegét vagy éppen a két szuperhatalom közötti diplomáciai békét miközben idegen országokban (Korea, Vietnám) mégis egymás ellen harcoltak.

Mindent összegezve a Debreceni Egyetem Történelmi Intézetének legújabb tanulmánykötete és egyben egyetemi tankönyve átfogó képet alkot a diplomáciáról, a külpolitikáról és a nemzetközi kapcsolatok alakulásáról a különböző századokra levetítve. Mindezt egyetemi hallgatói­–, és gyakorló tanári szemmel nézve diákbarát megközelítéssel, tanító szándékkal és lelkesen teszi, ezek által pedig egy hasznos és érdekes kötetet szolgáltat az olvasók számára.

Gliga Evelin

Ezt olvastad?

Habár két évad után törölték az eredetileg öt évadosra tervezett, a BBC és az HBO (és részben RAI) együttműködésében készült
Támogasson minket