Nézőpontok a pokolról – az Egy nap Auschwitzban című dokumentumfilmről

Auschwitz fogalma az egész világon egyet jelent a nemzetiszocialista Németország totalitárius diktatúrájának tervezett népirtásával, amelynek során munka- és haláltáborokban hatmillió zsidó és nemzsidó embert pusztítottak el – köztük ötszázötvenezret Magyarország akkori területéről ideszállítva. A szovjet csapatok (pontosabban az 1. Ukrán Front katonái) 1945. január 27-én érkeztek az auschwitz-birkenaui lágerrendszerhez, az ENSZ közgyűlése ezért 2005-ben ezt a napot nyilvánította a holokauszt nemzetközi emléknapjává. A ZDF Egy nap Auschwitzban (Auschwitz One Day) című dokumentumfilmje – amelyet 2021. január 31-én (vasárnap) 21 órakor mutat be a Viasat History – az itt történt szörnyűségekbe enged betekintést.

Robert Merle Mesterségem a halál című megrázó regénye jutott eszembe először, amikor – élve a Viasat History kommunikációs csapatának jóvoltából kapott premier előtti megtekintés lehetőségével – elkezdtem nézni az Egy nap Auschwitzban című filmet. Első kockáin ugyanis azt látjuk – dokumentumfilmekben immár megszokott játékfilmes betétként, ami nagyban segíti a megértést –, hogy Bernhard Walter, Auschwitz egykori fotósa egy 1944. májusi reggelen felöltözik, motorbiciklire ül, és elindul munkahelyére. Mindeközben a III. számú auschwitz-birkenaui krematórium már működésbe lépett, megkezdődött a Sondernkommando tagjának, Dario Gabbainak a munkája is. A 2020-ban, 98 évesen elhunyt Gabbai maga is megszólal a filmben, ahogy egy másik holokauszt-túlélő, Irene Weiss, aki Fógel Irén néven, Bótrágyon született, így – noha a világháború után az Amerikai Egyesült Államokba költözött – magyar származású. A haláltáborba 13 évesen kerülő lány történetét követve a film bemutatja a magyarországi holokausztot is, amivel különösen bevonja a magyar nézőt. Szülőhelye, Bótrágy 1918-től 1938-ig Csehszlovákiához tartozott, ma Ukrajna része – 1944-ben viszont Magyarország fennhatósága alá tartozott. Irene Weiss és Dario Gabbai beszámolója arról, amit Auschwitzban láttak, magában is felkavaró lenne, azonban a film nem önmagában, magyarázat nélkül közli megszólalásukat, hanem megmagyarázza, történeti kontextusba helyezi őket. A narrátor tárgyilagosan bemutatja a holokausztot, a mögötte álló antiszemita propagandát, mialatt hol archív felvételeket (fotókat és filmbejátszásokat vegyesen), hol mostani helyszíni felvételeket, hol számítógépes rekonstrukciót látunk. Emellett archív felvételen egy egykori őr, Oskar Grönning is megszólal.

A történet fő szálát Bernhard Walter életútja adja, akiről a film során az is kiderül, hogy káros szenvedélyektől mentes, kollégái által vidám emberként, jó társaságként jellemzett SS-tisztről van szó, mint ahogy a film szakértőjeként többször megszólaló német történész, Stefan Hördler is elmondja. A világháború után három évre ítélt Walter (akinek a tárgyaláson felvett vallomásából részletet is hallunk – eredeti hangon) különlegességét az adja, hogy fotói fennmaradtak, fontos forrásul szolgálnak a holokauszt kutatói számára – tevékenysége viszont talán kevésbé ismert szélesebb körben. Walter alakja mélyen megdöbbentett az itt látottak alapján – egy ember, aki nemhogy nem tartja magát bűnösnek, de még csak meg sem rázzák a látott szörnyűségek, nem iszik, nem dohányzik, és a fennmaradt akták vidám, tréfálkozós emberként jellemzik… De hogy hiteles-e ez a kép? Hördler szerepvállalása számomra hitelesíti, ahogy az is, hogy a készítők érezhetően támaszkodtak az Auschwitz-Birkenau-i Állami Múzeum, az Amerikai Holokauszt Emlékmúzeum és a Yad Vashem archívumára – ez a filmvégi stáblistából ki is derül.

Az Egy nap Auschwitzban nemcsak azért jó film, mert korrekten ábrázolja az itt történteket, egyúttal a megszólalók személyes történetén keresztül közel is hozva a nézőhöz, hanem azért is, mert nem kíván vizuálisan sokkolni. Elvétve bukkannak fel benne azok a mindenki által ismert fényképek, amelyek bejárták a világot a tábor felfedezése után. A szemtanúk elmondta emlékek, a belőlük kibontakozó személyes tragédiák enélkül is megteszik a hatásukat. Az Egy nap Auschwitzban című film olyan alkotás, ami nemcsak az itt elpusztított emberek százezreire emlékezetet. Azt is megmutatja, hogy nemcsak áldozat válhat bárkiből, hanem gyilkos is, ha egy totalitárius diktatúra szolgálatába áll. Megtekintését csak ajánlani tudom.

Szőts Zoltán Oszkár

A cikkben szereplő képeket a Viasat History bocsátotta rendelkezésünkre.

Ezt olvastad?

A holokauszt a második világháború egyik legborzasztóbb fejezete. A felfoghatatlan emberi könyörtelenség csúcspontja, az állam által előírt tömegmészárlás és népirtás
Támogasson minket