Nő a társadalomban – Nőtörténeti konferencia az Eszterházy Károly Katolikus Egyetemen

A Magyar Tudomány Ünnepéhez kapcsolódóan Nő a társadalomban címmel nagyszabású konferenciát rendezett az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Történelemtudományi Intézete, valamint Történelemtudományi Doktori Iskolája 2022. november 24–25-én. Az egri Líceum épületében zajló, online is követhető tudományos konferencia fókuszában a női szerepek és a történelem jelentősebb nőalakjai álltak a késő középkortól egészen napjainkig bezárólag.

Az esemény Pajtókné Tari Ilona rektor asszony köszöntőjével indult, aki saját életének példáján keresztül mutatott rá a nők szerepének társadalmi fontosságára. Kihangsúlyozta, hogy a társadalom nem értelmezhető a nők szerepe nélkül, hiszen a nő fényt és melegséget sugároz, szó szerint is életet ad és táplál. Ugyanakkor a mindenkori nőképet minden esetben meghatározza az adott kor. Személyes példájából kiindulva elmondta: az anyaság, a hitvesi kapcsolat, a háziasszony szerepe nélkül nem lenne teljes az élete, és karrierjéhez is a család jelenti számára az erőforrást.

A rektori köszöntőt követően Várkonyi Gábor (tanszékvezető, ELTE BTK TI Művelődéstörténeti Tanszék), az MTA nőtörténeti munkabizottságának elnöke nyitóelőadásában a hazai nőtörténeti kutatások helyzetét mutatta be.

Előadásában kiemelte: a nőtörténeti kutatások igen szerteágazóak és sok szálon futó tudományos munkát takarnak, így hazánkban is több, kifejezetten ezzel a területtel foglalkozó műhely jött létre az utóbbi években.

Várkonyi kitért arra, hogy a női szerepeket és magukat a nőket is máshogy értelmezték a különböző történeti korszakokban, így például betekintést kaphattunk a Széchenyi István vagy éppen a Deák Farkas által kialakított, nőkről alkotott képbe is. Az előadás során a nőtörténeti kutatások legfontosabb problémái is bemutatásra kerültek.

A nyitóelőadást követő első szekcióban a 15–17. századi nők életébe kaphattak betekintést a résztvevők. Kristóf Ilona (EKKE) előadása során Isabella d’Este, az olasz reneszánsz egyik kiemelkedő nőalakjának életét ismerhettük meg az Estei Hippolit egri érsek udvaroncaival folytatott levelezései nyomán. Az előadás során nem csak arról kaphattunk képet, hogy milyen lehetett egy korabeli itáliai nő élete, hanem arról is, hogyan vélekedtek a korszak Itáliájában a magyarokról. Az előzetes programtól eltérően a következő előadó Máté Ágnes (BTK Irodalomtudományi Intézet) volt, aki előadásában arról beszélt, hogy a 15–16. századi férfiak hogyan is gondolkodtak a nőkről. Többek között Beatrix királyné és Báthory Griseldisz példáin keresztül megismerhettük, hogy milyen fontos jelentőséggel bírtak már ebben a korszakban is az elődök mintái. Az első szekció Balogh Judit (EKKE) előadásával zárult, aki egy 17. századi székely család, nevezetesen a Béldiek házasodási szokásaiba vezette be a részvevőket.

A példák jól érzékeltették, hogy akár egy családon belül is mennyire eltérőek lehettek a kora újkori női szerepek és házasodási szokások.

A második szekció első előadója, Viskolcz Noémi (ME BTK) a Bethlen család sokak számára kevésbé ismert, sőt elfeledettnek mondható női tagját, Bethlen Druzsinát, különös tekintettel pedig a férjével, Rhédey Ferenc erdélyi fejedelemmel való kapcsolatát mutatta be. Az előadók sorában ezt követően Orgona Angelika (MNM) következett, aki prezentációjában számos erdélyi nemes levelezésének tartalmát tárta a hallgatósága elé. A válogatott levelekből képet kaphattunk a 17. századi férfiak nőkről való privát társalgási szokásairól. Az előzetes programtól eltérően ezt követően Kiss Erika (MNM) előadása következett, amely egyben a szekció zárásának is minősült. A nők számára a mai napig nagyon fontos az öltözködés és az ékszerek, de vajon ez így volt a 17. században is? Kiss előadása során betekintést kaphattunk ebbe a kérdésbe, és elsősorban Brandenburgi Katalin példáján keresztül megtudhattuk, hogy milyen volt a korszak divatja, milyen ruhát, milyen ékszereket viselt egy fejedelem felesége. Azt is megtudhattuk, hogy ezen ruházkodási szokásokat később hogyan ábrázolták különböző festményeken.

A harmadik és egyben a nap utolsó szekciója Tóth Árpád (ME BTK) előadásával kezdődött, aki győri példákon keresztül mutatta be, hogy milyen volt a kiskorú lányok, illetve a cselédek helyzete a város új negyedében a 18. század folyamán.

Tóth kitért a női munkamegosztásra is, emellett pedig betekintést kaphattunk abba, hogy a II. József-féle népszámlálási adatokból milyen eredményeket használhatók fel a nőtörténeti kutatások szempontjából.

Sárai Szabó Katalin (ELTE BTK) Prohászka Ottokár gondolatain keresztül vezette be a hallgatóságot a 20. század első évtizedeinek korfelfogásába, azon belül is a modern nőről, illetve a keresztény feminizmusról alkotott képébe. Utóbbi kapcsán az előadás kitért a katolikus egyház és a nők kapcsolatára, valamint a női katolikus egyletek létrejöttére és szerepére is. Bartók Béla (EKKE) a nők helyzetét, valamint a nők és az oktatás kapcsolatát elemezte a 19. század közepén Egerbe érkezett angolkisasszonyok által működtetett egri leányiskola példáján keresztül. Átfogó képet kaphattunk a rendházban folyó oktatásról, valamint az iskolában oktatási szerepet vállaló nővérekről is.

Az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem számára kiemelten fontos a tehetséggondozás, éppen ezért az egyetem rendezvényein törekszik arra, hogy teret biztosítson a doktori képzésben résztvevő hallgatói számára. Így került sor egy különálló PhD-szekció lebonyolítására, melynek első előadója, Benkő Gábor (EKKE) a 16. századi Forgách család nőalakjainak életébe nyújtott betekintést.

Előadása során kitért a korszak és a család házasodási szokásaira, valamint a család különböző generációinak bemutatására, illetve birtokrendszerébe is. Ezt követően Leba Eszter (EKKE) a 17. századig végbement társadalmi változásokat, azon belül is a női mozgalmakat, különös tekintettel a beginák mozgalmát mutatta be, kitérve arra, hogy a nők milyen szerepet játszottak a reformáció terjesztésében Pápa városának példáján keresztül. A nap zárásaként egy vacsorával egybekötött fogadásra került sor, ahol tovább folytatódhattak a kutatók és a résztvevők közötti eszmecserék.

Az előadások másnap délelőtt folytatódtak; a negyedik szekció Antal Éva (EKKE) előadásával kezdődött, aki a 18. századi brit író, filozófus és protofeminista, Mary Wollstonecraft személyén keresztül nyújtott betekintést a nagy francia forradalomba, emellett pedig a korszak kultúrájába, eszmevilágába, valamint a korabeli nők jogaiba. Zsámba Renáta (EKKE) prezentációjának középpontjában Baráth Katalin Dávid Veron-krimisorozatának főszereplője állt. Az előadó mindemellett kitért a krimiben megjelenő angolszász vonásokra, a feminizmus szerepére a krimikben, illetve magára a nőre mint detektív alkatra is.

Ezt követően Budai Rita (MOME) előadásának köszönhetően egy művészfeleség szereplehetőségeibe nyerhettünk betekintést Egry Józsefné Pauler Júlia 1951-ben keletkezett naplóján keresztül. Az előadás során szóba kerültek a napló keletkezési körülményei, a napló írójának személyes gondolatai, illetve az úgynevezett ego-dokumentumok szerepe a nőtörténeti kutatásokban. Kusper Judit (EKKE) előadásának fő témája a szocialista korszak ifjúsági irodalma, azon belül is a női alakok megjelenése volt, különös tekintettel a Szabó Magda regényeiben megjelenő női szereplőkre. Olyan ismert regények nőalakjai kerültek bemutatásra az előadás során, mint például az Abigél, a Születésnap, vagy a Mondják meg Zsófikának.

A nap és egyben a konferencia zárását jelentette az ötödik szekció, melynek első előadását Valuch Tibor (EKKE) tartotta meg. Prezentációjából képet kaphattunk a 20. századtól napjainkig lezajló demográfiai változások folyamatáról, valamint a női szerepek változásáról 1945 után, továbbá a korábban megszokott tradíciók eltűnéséről. Rainer M. János (EKKE) előadásának köszönhetően pedig megismerhettük a marxista szemléletű családfelfogás alapvető jellemzőit, illetve az 1960-as és 1970-es évek több jelentős filozófusának (például Heller Ágnes, Vajda Mihály, Lukács György) ezzel kapcsolatos gondolatvilágát, akiknél minden esetben előkerült a szocializmus újratervezésének gondolata, ezen belül pedig főként a család és a nők szerepének megváltozása.

Somlai Katalin előadása a Kádár-rendszer női ügynökeinek szerepével foglalkozott. Megtudhattuk, hogyan is működtek a korszak állambiztonsági szervei, továbbá azt, hogy ezek működtetésében milyen szerepet játszottak a női ügynökök. Az ötödik szekció utolsó előadója, Alabán Péter az 1970-es évek klasszikus munkásvilágát mutatta be Ózd példáján keresztül.

Előadása során kitért arra is, hogy a Kádár-korszak klasszikus munkástársadalma hogyan és milyen formában jelent meg a korabeli filmekben, melyhez kapcsolódóan Monori Lili színésznő élete, továbbá olyan alkotások is terítékre kerültek, mint az Istenmezején 1972-73-ban (1973) című dokumentumfilm, vagy a Domaházi hegyek között (1979) című hatrészes szociográfia.

A konferencia zárásaként Pap József, a Történelemtudományi Intézet igazgatója megköszönte az előadók és a szervezők munkáját, valamint a résztvevők megtisztelő érdeklődését. Kiemelte, hogy a konferencia fontos mérföldkőnek számít az intézet életében abból a szempontból is, hogy ez volt az első olyan tudományos program, amikor az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Történelemtudományi Intézetének neve mellett már megjelent az MTA Kiváló Kutatóhely cím is. A Nő a társadalomban című nagyívű, kétnapos tudományos konferencia előadói számos aspektusból mutatták be történelmünk női szereplőit és a különböző történelmi korok változó női szerepeit. A szekciók során elhangzó előadásokban, valamint az egyes szekciókat záró viták során több fontos kérdés is napirendre került, illetve a jövőt illetően is megfogalmazásra kerültek a legfontosabb célok a nőtörténeti kutatásokkal kapcsolatban.

Burai Patrik

Ezt olvastad?

Ünnepek, emléknapok és kerek évfordulók 2024-ben

Mikorra esnek az ünnepek és a magyarországi emléknapok 2024-ben? Milyen jelentősebb kerek évfordulók várhatók? Ezeket a kérdéseket minden évkezdet előtt

X