„Erdélyből jelentik…” – Nyolcvan nap krónikája a magyar államiság erdélyi megszűnéséről

A Trianon centenáriumnak köszönhetően természetes módon megszaporodtak a témával és a korszakkal foglalkozó tanulmányok, forráskiadások, monográfiák. L. Balogh Béni 2020 folyamán két fontos forrásközléssel is bővítette az 1918–1919-es impériumváltásokról szóló ismereteinket. A Trianon 100 kutatócsoport munkájának keretében forrásközlés-sorozat jelent meg a trianoni békeszerződéshez kapcsolódó nagyhatalmak, vagy az újonnan létrejött szomszédos államok békeszerződéshez kapcsolódó diplomáciai dokumentumaiból. Ennek egyik kötetében L. Balogh – kutatási területének megfelelően – a román békeküldöttség tevékenységéről közölt dokumentumokat.

A most bemutatásra kerülő kötet bizonyos szinten annak folytatása, kiegészítése. A kötet az 1918 őszén megalakult Károlyi-kormány keretében működő és Jászi Oszkár által vezetett ún. Nemzetiségi Minisztérium iratanyagaiból közöl válogatást, elsősorban az erdélyi eseményekkel kapcsolatosan. A minisztérium irat anyaga a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának őrizetében található K 40 jelzetű, a Magyarországon élő nemzetek önrendelkezési joga előkészítésével megbízott tárca nélküli miniszter (1918–1919) elnevezésű őrzési egységnek az erdélyi ügyekkel foglalkozó IX. tételéből származik. A minisztérium anyaga ismert a témával foglalkozó kutatók előtt (Szarka László több tanulmányban is feldolgozta Jászi és a minisztérium tevékenységét), azonban először jelenik meg válogatás, forrásközlés ezekből.

A mű három nagy részből áll: egy bevezető tanulmányból, a forrásokból, valamint a végén található alapos kiegészítő segédletekből: életrajzi lexikonból, személy- és helységnév mutatóból. A terjedelmes bevezető (több mint 70 oldal) részletesen bemutatja a korszak eseményeit 1918 novembere és 1919 januárja között. A keretet a minisztérium megalakulása (hivatalosan 1918. november 1.) és Jászi lemondása, egyben a minisztérium megszűnése jelenti (1919. január 19.). Az események nem függnek össze, de ezek a hónapok egybeesnek a magyar közigazgatás erdélyi megszűnésének időszakával is, az 1919. január 16-án meginduló román támadás a teljes terület megszállásával ért véget. (Erdély alatt az 1918 után Romániához került területet értjük, a történelmi Erdély területe ugyanis már 1918 végére román katonai megszállás alá került). A bevezető tanulmány megszületését sokban segítette a szerző korábban megjelent kötete a román béke-előkészítésről, amelyben ugyanezen folyamatokat tágabb kontextusban mutatta be.

A bevezető tanulmány jól rávilágít a Károlyi kormányzat és a Jászi-féle minisztérium nehéz helyzetére, lehetetlen küldetésére. A belgrádi katonai konvenciót folyamatosan megszegő román hadsereg előre nyomulása következtében a magyar kormányzat és helyi közigazgatás csak követte, de nem alakította az eseményeket: a Marosvásárhelyen megszervezett székely nagygyűlés válasz a központi Román Nemzeti Tanács elszakadásról szóló kiáltványára, a kolozsvári nagygyűlés pedig válasz a gyulafehérvári nagygyűlésre. Hasonló helyzetben volt Jászi Oszkár is, aki korábbi álláspontját felülvizsgálva tett még kedvezőbb ajánlatot a román kisebbség vezetőivel folytatott aradi találkozón, azonban az egyre inkább radikalizálódó mozgalomnak már ez sem volt elég. A bevezető tanulmány hiányosságának véljük, hogy túlzottan a központi kormányzat (Központi Román Nemzeti Tanács majd Kormányzótanács, illetve Kelet-magyarországi Főkormánybiztosság) szemszögéből mutatja be az eseményeket, s kevés teret szentel a helyi eseményeknek, azokat csak epizódszerűen, kiegészítő jelleggel ismerteti.

A kötet legnagyobb részét a dokumentumok szövege képezi. 85 tematikus egységben összesen 107 dokumentumot tartalmaz. Ezek többsége az Erdélyben történt eseményekről szóló jelentés, beszámoló, vagy az azokra adott kormányzati válasz, azonban a dokumentumok közel 1/3-a helyi eseményekről szóló beszámoló. Ezek többnyire a felszámolódó magyar közigazgatás utolsó jelentései a helyi eseményekről, a lakosság, kiemelten a román lakosság hangulatáról, magatartásáról szólnak. Meglátásunk szerint ezen beszámolók a könyv legizgalmasabb részét képezik, a kötet ezzel nagyban hozzájárul az 1918 – 1919-es események többé-kevésbé ismert lefolyásának színesítéséhez, jobb megértéséhez. Közülük kettőt emelünk ki illusztrációképpen. Az egyik Nicolae Bălan, nagyszebeni ortodox teológiai tanár, későbbi ortodox érsek 1918. november 14-iki beszámolója az akkor Iași-ban tartózkodó román kormánynál tett látogatásáról. A román kormány javasolta, hogy szakítsanak meg minden tárgyalást a magyar kormányzattal (Bălan az aradi tárgyalásokkal egy időben tartózkodott Romániában), ugyanakkor ígérjenek széles autonómiát a szászoknak és bánsági sváboknak (esetleg székelyeknek is); hívjanak össze egy nagygyűlést Gyulafehérvárra, ahol kimondják az egyesülést (egy hasonló nagygyűlés megtartásának szükségessége már korábban is felmerült); nyilvánítsák ki dinasztiahűségűket (ezúttal már a román királyi családdal szemben); valamint vállalják a benyomuló román hadsereg élelmezését. A beszámoló érdekes kérdéseket vet fel arra vonatkozóan, hogy az 1918–1919-es eseményekben az erdélyi román elit mennyire volt önálló entitás, s mennyire csak a román kormányzat vélt vagy valós szándékainak kiszolgálója. (A kérdés árnyalt bemutatása meghaladná a recenzió kereteit, itt csak felvetettük ezt.) A másik érdekes dokumentum-csoportot azon helyi beszámolók képezik, amelyekben erdélyi – adott esetben román többségű – falvak lakosai nyilvánítják ki elégedetlenségüket a Romániához történő csatolással szemben. Ez ugyancsak felveti az 1918 őszén Erdélyben zajló folyamatok bonyolultságát, akárcsak azt a tényt, hogy a helyi lakosság mennyire másképp élte meg az eseményeket, mint az elit által alakított nagypolitika. Míg a román elit egyre inkább radikalizálódott, s már csak az egyesülést tartotta egyedül elfogadható megoldásnak, a helyi román lakosságot továbbra is kielégítette volna, ha biztosítják számára a törvények által is előírt nyelvi, kulturális és oktatási jogokat.

A korábban említett segédletek mellett a kötetet bőséges képanyag illusztrálja. Ezek egy része a rövidebb dokumentumok fotokópiája, másik részét pedig korabeli – eddig ugyancsak közöletlen – erdélyi fényképek alkotják a Magyar Néprajzi Múzeum gyűjteményéből.

Összességében elmondható, hogy a kötet egy alapos, megfelelő kritikai apparátussal ellátott forráskiadás, amely nagyban színesíti a történeti Magyarország 1918–1919-es első erdélyi megszűnésének krónikáját. Lassan kimondható, hogy az L. Balogh Béni nevével fémjelzett kötetek a biztos fogódzót jelentik az olvasók számára az egyre inkább elburjánzó emlékezetpolitika közepette. 

Sárándi Tamás

A borítóképek forrása a bookline.ro és a filmhiradokonline felvétele a gyulafehérvári nagygyűlésről

Ezt olvastad?

Washington és az eke szarva – Cincinnatus és az amerikai Society of Cincinnati

A Macskafogó rajongóinak minden bizonnyal, de biztosan másoknak is ismerősen csenghet Cincinnatus római patrícius neve. Kiről van is szó valójában?

X