Ókortudomány a XXI. században – interjú Forisek Péterrel

Oszd meg másokkal is:

Portré

Az Újkor.hu kérdéseire ma Forisek Péter a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar Történelmi Intézetének Klasszika-filológiai és Ókortörténeti Tanszékének tanszékvezető egyetemi docense válaszol. 

Újkor.hu: A vezetésed alatt lévő tanszékek a közelmúltban egyesültek. Az integráció mennyiben járul hozzá az ókortudomány felé támasztott 21. századi képzési kihívásoknak?

Forisek Péter: Igazából úgy fogalmazhatnánk, hogy Debrecenben összenőtt az, ami összetartozik. Az ókortudomány sok különböző diszciplínával rendelkezik, ezek közül a klasszika-filológia, az ókortörténet és a klasszika archeológia a legismertebb, de persze még vannak további ágai. Az a két tanszék, ami ókortudományokkal foglalkozott a Debreceni Egyetemen, az 2011 óta közös tanszékben, közös szervezeti egységben működik. Így egyaránt ellátja a latin szak oktatását, valamint a történelem szakon belül az ókortörténeti tárgyak oktatását is. A legjelentősebb kihívás, amivel nem csak a mi tanszékünk szembesül, hanem országos, sőt világjelenség, az a klasszikus tanulmányok, a latin és a görög iránti csökkenő hallgatói érdeklődés. Többféle oka van ennek a jelenségnek, az egyik az, hogy a modern világban a klasszikus értékek, amit az ókori civilizációk rejtettek, már nem annyira érdekesek. Vannak persze olyan alapértékek, amelyeket magáénak vall nemcsak Európa, hanem az Európán kívüli világ egy része is, amelyek az antikvitásból származnak. Ilyen például a humanitas, vagyis az antik embereszmény, emberközpontúság, amely mind közül a legfontosabb. De azt is az okok közé sorolhatjuk, hogy egy olyan nehéz nyelv, mint a latin, vagy az ógörög iránt, ahol az ember szinte elveszik a nyelvtani szabályok sűrűjében, nem mutatkozik olyan nagy érdeklődés, mint egy modern nyelv iránt. Persze ezeket a nyelveket azért sem tanulják szívesen az emberek, mert nincs olyan közeg, ahol ezeket beszélni vagy a gyakorlatban „hasznosan” felhasználni lehetne. Csak a tudományos kutatóintézetek, egyetemek azok a fő színterek, ahol a klasszikus nyelvek használhatók. Bár ez egy alapvető félreértés. Ugyanis ha abból indulunk ki, hogy ha ezen nyelvek közül valaki bármelyiket megtanulja, akkor egy olyan nyelvi alapra tesz szert, amely a további nyelvek elsajátításához nagyon jó alapot szolgáltat. Tehát egy alapos latin nyelvtudással sokkal egyszerűbb bármelyik neolatin nyelvet megtanulni, de ide tartozik bármelyik indoeurópai nyelv, mint a német és az angol is. Ezek könnyen átláthatóak lesznek egy klasszikus nyelvismerettel bíró ember számára. Hiszen a latinnal nem csak egy nyelvet tanulhatunk meg, hanem egy olyan nyelvi rendszert, amely az antikvitást követően valamennyi modern európai nyelv alapjává vált.

Mi az, amit ennek tükrében az egyesített tanszék kínálni tud a jelentkezők számára? Rendelkezésre áll-e olyan képzési struktúra, amely csalogató lehet az ókortudomány iránt érdeklődőknek?

Tanszékünkön öten vagyunk jelenleg, Szabó Edit, Szekeres Csilla, Nemes Zoltán, Takács Levente és én, továbbá tanszékünkön kívül, de a Történelmi Intézetben dolgozik Tóth Orsolya, akivel együtt tehát hat fő foglalkozik az ókor oktatásával. Lefedjük a klasszikus antikvitás egészét, tehát a görög, a hellenisztikus és a római történelemnek valamennyi korszakát. Ezen kívül oktatóink a latin nyelv oktatását is végzik. Korábban volt BA és erre épülő MA tanárképzésünk, latin és ókortörténeti specializáció, ez most az új osztatlan tanárképzés megjelenésével változott némileg, hiszen a latin minor szak, és az osztatlan tanárszak az, amit a tanszékünk kínál a hallgatók számára. Fontos, hogy a graduális képzés elvégzését követően lehetőség van a kiemelkedő hallgatók számára, hogy doktori képzésben vegyenek részt. Erre az ókortörténet iránt érdeklődők számára a Történelmi és Néprajzi Doktori Iskola történelem programján belül az ókortörténet alprogram nyújt lehetőséget. A klasszika-filológusok számára a Bölcsészettudományi Kar egy másik doktori műhelye is lehetőségként jelenik meg, mégpedig a Nyelvtudományok Doktori Iskola.

A doktori képzésben való továbbtanulás lehetősége milyen kutatási témákon belül lehetséges? A témavezetők milyen kutatási projektbe tudják bevonni a doktorandusz hallgatókat?

A debreceni tanszék a Bölcsészettudományi Kar alapító tanszékei közé tartozik, így nemcsak a Kar, hanem tanszékünk is idén ünnepli fennállásának 100. évfordulóját. Az elmúlt években és évtizedekben folytattuk azokat a kutatásokat, amelyeket elődeink kezdtek. Hagyományosan két fő iránya van a kutatásoknak, az egyik a klasszikus szövegek gondozása, kritikai kiadása, vagyis a filológia, a másik pedig az ókortörténet. Szekeres Csilla Cicero filozófiai munkáival foglalkozik elsősorban, műfordításai jelentek meg, valamint monográfiája is, amelyben összefoglalta kutatásait. Takács Levente a római földmérők műveit vizsgálja, illetve ezek jogi, gazdasági vonzatait. Munkájának eredményeként elnyerte az ELTE Hahn István-díját, amelynek segítségével angol nyelvű monográfiát jelentetett meg, így a nemzetközi ókorkutatás is megismerheti eredményeit. Szabó Edit és Nemes Zoltán epigraphikával, vagyis az antik feliratokkal foglalkozik. Szabó kolléganő a pannoniai és a daciai római városfejlődés sajátosságait vizsgálja, míg Nemes Zoltán a korai Attika és Athén forrásait. A kutatásaihoz Nemzeti Kiválósági Ösztöndíjat is nyert, amelynek segítségével egy látványos adatbázist épít a korai Attika humánökológiájával kapcsolatban. Tóth Orsolya kollégánk Macrobiussal, egy késő római íróval foglalkozik, akinek művei fontos történelmi, irodalmi és vallástörténeti adatokat szolgáltatnak a rómaiak megismeréséhez.

A tanszék oktató-kutató gárdájáról szólva mindenképpen meg kell említenünk nyugdíjas kollégáinkat, akik ma is részt vesznek a tanszék életében. Gesztelyi Tamás nyugalmazott professzornak igen szerteágazó és gazdag kutatási területei vannak, jelenleg leginkább az antik gemmákkal, gemmagyűjtemények elkészítésével foglalkozik. Ezzel kapcsolatban több magyar és külföldi publikációja is megjelent. Tegyey Imre, a nagy Ógörög-magyar szótár egyik szerzője ma is tart előadásokat a történelem szakos hallgatóknak a korai görög történelemről. Nagy Ilona középkori latin szövegekkel, elsősorban a Margit-legendával foglalkozik.

Ha már a tanszék oktatógárdájának kutatási témáiról beszéltünk, ejtsünk néhány szót a tieidről is. Mik azok a főbb területek, amelyek mostanság foglalkoztatnak, min dolgozol jelenleg?

Jelenleg Arrianos, a Kr. u. 2. században élő római államférfi, katonai parancsnok és történetíró munkásságát kutatom, elsősorban a cappadociai kormányzósága időszakához kötődő műveket. Ezeket is felhasználva a Római Birodalom védelmi rendszerével és a határ menti provinciákkal, valamint az un. ütközőállamok szerepével foglalkozom. Ezzel kapcsolatban jelent meg nemrég egy könyvem és több tanulmányom is.

Ugyanakkor tanítványaimmal, Kákóczki Balázzsal (aki már megvédte disszertációját), valamint Bacsa Balázs PhD hallgatómmal, és a fiatalabb, még graduális képzésben résztvevő hallgatóimmal közösen egy hadtörténeti adatbázist, illetve egy hadtörténeti szöveggyűjteményt készítünk, amely a régi „Hadművészet ókori klasszikusainak” lenne egy kiegészítése, illetve frissítése. Ehhez nagyon nagy segítséget nyújt az, hogy Kákóczki Balázs és én magam is bekerültünk a Bárány Attila kollégám által vezetett „Magyarország a középkori Európában” című Lendület kutatócsoportba, és itt hadtörténeti szövegek fordítását, és szöveggyűjtemény készítését vállaltuk, mely publikációk megjelenése így megoldott.

Tanszékvezetői, oktatói és kutatói munkád mellett az Újkor.hu olvasói jól tudják, hogy rádióműsor főszerkesztésével is foglalkozol. Ez ugye az Elveszett Ereklyék című történelmi magazinműsor a debreceni FM 90 Campus Rádióban. Gondolom ez teljesen más kihívás számodra. Mi az, ami arra indított, hogy belevágjatok, és mi a célotok a műsorral?

Igen, az Elveszett Ereklyék immár a negyedik évfolyamát éli meg ebben az évben. Tulajdonképpeni célunk, amikor elindítottuk ezt kollégámmal Kerepeszki Róberttel, az volt, hogy egy olyan népszerűsítő műsort csináljunk a rádióban, amely a történelmet népszerűsíti a fiatalok között.

Látszólag itt a történelem népszerűsítésére nincsen szükség, mert a történelem olyan, mint az orvoslás volt mondjuk az ókorban, vagy a középkorban. „Mindenki orvos” mondta egyszer Szókratész, hiszen mindenkinek van valamilyen javaslata, gyógymódja arra, hogy ha valakinek bármilyen problémája, vagy baja van. Ugyanígy a történelemmel kapcsolatban is mindenkinek van valamilyen tapasztalata, és nagyon sok olyan fórum van, ahol az egyes történeti kérdésekhez, korszakokhoz, problémákhoz hozzá lehet szólni, sőt vitázni is lehet róluk. A mi célunk az volt, hogy mindezt egy kicsit tudományos mederbe terelve, egy olyan szórakoztató magazinműsort készítsünk, amely két, illetve időnként három blokkból állt össze. Van egy kronologikus rész, ahol az adott hétre vonatkozó történelmi eseményeket foglaljuk össze, vagyis mik azok a nem feltételen kerek évfordulók, amikhez valamilyen jelesebb, érdekesebb történelmi esemény köthető. Ezekhez az eseményekhez mindig köthető egy jelentősebb történelmi személyiség, akinek az életéről az érdekesebb összefüggéseket kiemelve beszélünk. Végül pedig vannak azok a kiemelt történelmi események – többnyire inkább kerek évfordulók, vagy éppen aktuális jelentőségük van –, amelyekhez kapcsolódóan a történész, régész, nyelvész kollégákkal interjúkat készítünk. Ezek az interjúk mindig a mai kornak a fő kérdéseire koncentrálnak.

Ezért is fontos, hogy együttműködésünk jegyében az Újkor.hu-n több Elveszett Ereklyék interjú jelent már meg, reméljük a későbbiekben is igényt tarthatunk ezekre. Köszönjük a beszélgetést!

Ezt olvastad?

A Kanadai Magyarságtudományi Társaság (Hungarian Studies Association of Canada) a legnagyobb magyarokat tömörítő humán és társadalomtudományi tudományos szervezet az országban.
Támogasson minket