„Őszinte érdeklődéssel közelített mindenkihez és mindenhez”– Péter Katalin emlékére

Életének 84. évében, 2020. február 2-án elhunyt Péter Katalin, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének professzor emeritusa. A TTI kora újkori témacsoportjának nemzetközileg is elismert történészére kollégája, Mihalik Béla Vilmos, az intézmény tudományos titkára emlékezik.

Péter Katalin általában leült az ember mellé vagy vele szembe egy székre, és kérdezett. A kérdések főszereplője ugyanúgy lehetett egy 17. századi arisztokrata, egy híveivel perlekedő pap vagy egy özvegységre jutó parasztasszony is – mindenki és minden érdekelte. Történészi szemhatára hihetetlenül széles horizontot fogott be, az egyszerű jobbágytól a mezővárosi polgárokon keresztül az ország sorsát irányító főurakig számtalan kérdés foglalkoztatta. Műveiben gyakran a történelem névtelen vagy félreértett, félreállított szereplőjét szólaltatta meg, legyen az egy megözvegyült, gazdaságát vaskézzel irányító hegyaljai asszony vagy egy politikai játszmák kereszttűzébe került úrnő.

A kíváncsisághoz páratlanul éles és intuitív látásmód is társult. A Nemzeti Galériában a gótikus szárnyasoltárok között sétálva megfogalmazott kérdésekre adott válaszával az angolszász vagy német pályatársakat is megelőzte, a magyarországi reformációról és ellenreformációról, a hazai katolikus megújulásról merőben új látásmóddal írt. Ha a matematika világából vett hasonlattal élnénk: Péter Katalin számtalan olyan történeti sejtést fogalmazott meg, amit aztán részben már maga is bizonyított, vagy történészek generációinak adott vele munkát, hogy bizonyítsák az állítást.

A történeti forrásokat magabiztosan bírta szóra, és nemcsak az olyan, általában izgalmasabbnak tartott irattípusokat mint a tanúvallomási jegyzőkönyvek, misszilisek. Péter Katalin úgy tudott kérdést feltenni, hogy arra még az elsőre – és sokadszorra is – száraz jogi szövegek vagy a számok, mértékegységek álcája mögé rejtőző urbáriumok is lelkesen adtak választ. És mindezt aztán úgy tudta interpretálni és átadni írásaiban, hogy nemcsak végigvezette és elgondolkodtatta olvasóit, hanem akár szórakoztatta is. Ahogy a hétköznapi kérdésekre is egyszerre tudott végtelenül empatikusan és egyfajta sajátos iróniával tekinteni, ugyanúgy keltette életre a források holt betűit tanulmányaiban, könyveiben.

Őszinte érdeklődéssel közelített mindenkihez és mindenhez, történeti problémákhoz éppúgy, mint akár pályakezdő kollégákhoz. Ahogy a forrásokat szóra bírta, úgy született egy kérdéséből számtalan új kérdés, ami aztán hetekre elég gondolkodnivalót adott. Bár 1959 óta dolgozott a Történettudományi Intézetben, ez a kíváncsiság valójában kortalanul fiatallá tette. Péter Katalin általában leült az ember mellé vagy vele szembe, és kérdezett, és most az a szék itt mellettünk hirtelen elmondhatatlanul üres lett.

Mihalik Béla Vilmos

Címlapkép forrása: Apák és fiúk, anyák és lányok – szülői szerepek, gondoskodás és tekintély a pre-modern családban (1500–1918)

Ezt olvastad?

Beszámoló a Sors mint tapasztalat (1945–1989) című műhelykonferenciáról

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága közös Vidéktörténeti Témacsoportja a Sárospataki Református Teológiai Akadémia társrendezésében 2023. május 18–19-én

X