Öt (plusz egy) kedvenc történelmi dokumentumfilmünk – 1. rész

Az Újkor.hu Mozgókép rovatának vezetője, Árvai Tünde körkérdést intézett szerkesztőségünkhöz azt kérve, hogy szedjük össze öt kedvenc történelmi dokumentumfilmünket, és írjunk róluk egy rövid ismertetőt. Eleget tettem a kérésnek, és összeállítottam a kért listát. Bízom benne, hogy hamarosan szerkesztőtársaim kedvenc történelmi dokumentumfilmjeiről is olvashatok. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a válogatás teljes mértékben szubjektív, és kizárólag egyetlen feltételt szabtam magamnak előzetesen: minden kiválasztott film magyar gyártású legyen.

5. Apáink földje

Talán nem elegáns dolog olyan filmmel indítani egy ilyen cikket, amelyet a főállású munkahelyem gyártott. Mentségemre szóljon, hogy az Apáink földje azelőtt készült, hogy a Nemzeti Emlékezet Bizottsága Hivatalába kerültem, így garantálni tudom, hogy semmilyen módon nem vettem részt a gyártásában. A szabadkozás után ideje áttérni arra, hogy miért tartom annyira jó filmnek, hogy felvettem a listára: azért, mert nagyon tömören, nagyon közérthetően magyarázza meg azt a folyamatot, ami a magyar paraszti társadalom felszámolásához vezetett 1948 és 1961 között. A film alapjául a (volt MTA) Bölcsészettudományi Kutatóközpont és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága közös Vidéktörténeti kutatócsoportjának eredményei szolgáltak, amelynek munkája iránt tulajdonképpen e filmet megtekintve kezdtem érdeklődni – egyébként tősgyökeres budapestiként. A filmről korábban írt cikkem ide kattintva érhető el, az alkotás pedig teljes egészében megtekinthető itt:

 

4. Dévai Bíró Mátyás élete (Magyar nyelven Mátyás vala a prédikátor)

A reformáció kezdetének 500. évfordulója alkalmából 2017-ben emlékévet tartottak Magyarországon, amelynek keretében sorra valósultak meg a hitújítással kapcsolatos rendezvények, tudományos és művészeti alkotások. Ekkor született az a film is, amely az Óbudai Evangélikus Egyházközség kezdeményezésére, a Tett Stúdió kivitelezésében valósult meg. A filmben a lutheri hitújítást Magyarországra behozó Dévai Bíró Mátyás kalandos életét követhetjük végig. A műben valósággal megelevenedik a 16. század világa. Dévai megélte az 1526-os mohácsi csatát, Buda 1541-es török kézre kerülését, illetve az ország két, majd három részre szakadását – Budán, Kassán, Szikszón, Miskolcon, a Tiszántúl több helységében hirdette az igét, többször börtönbe is került. A film szakértő kutatók bevonásával, korabeli dokumentumok bemutatásával visz minket közel Dévai életéhez és korához. A filmről írt korábbi cikkem ide kattintva érhető el, a film pedig itt tekinthető meg:

 

3. Ötödik alosztály – Vörösterror az Országházban

A Tanácsköztársaság 133 napja és a kommunisták által alkalmazott vörösterror, majd az ezt követő, egyező brutalitású, de ellenkező előjelű fehérterror kérdése máig megosztja társadalmunkat, ezért nagyon nehéz feladatot vállal magára, aki e téma valamelyik aspektusáról filmet forgat. A Borbás Barnabás és Réti László rendezésében, az Országgyűlés Hivatala Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatósága kezdeményezésére megszületett Ötödik alosztály – Vörösterror az Országházban című film bátran vállalja, hogy tárgya a vörösterror, de a film során megemlítik a fehérterrort is, s olyannyira nem bagatellizálják el, hogy az egyik történészszakértő, Hatos Pál maga is beszél róla röviden. Az alkotók bölcs önmérséklettel nem mennek bele a mindig relativizálást eredményező, a történészi szakmában „számháborúnak” nevezett összehasonlításba az áldozatok számát illetően, helyette a film címében is vállalt céljára, az ötödik alosztály Országházban kifejtett tevékenységére összpontosítanak. A filmről korábban írt cikkem ide kattintva érhető el, a film pedig itt tekinthető meg:

 

2. Kereszthegy

A Kereszthegy című film a Gyergyó-vidéki székely katonai alakulatok második világháború alatti, szovjetekkel szembeni harcait dolgozza fel, mégpedig rendkívül hitelesen. A dokumentumfilm alapját azok a székely veteránokkal készített interjúk adják, melyeket Nagy József gyergyóremetei történész, a film egyik rendezője készített, aki óriási empátiával szólaltatta meg a film készítésekor már előrehaladott korban levő egykori katonákat. A film másik rendezője és forgatókönyvírója Bárány Krisztián, aki azóta a Filmever Stúdió élén sorra gyártja a történeti témákat feldolgozó filmeket. A Kereszthegyet viszont még a Zrínyi Katonai Filmstúdió forgatta le, önmagáért beszélő végeredménnyel: a megszólaló veteránok mondandóját sok helyen játékfilmes elemekkel támogatták meg, de korabeli fotókat, személyes leveleket is felhasználtak. A filmről írt korábbi cikkem ide, a Bárány Krisztiánnal készített – valamivel későbbi – interjúm ide kattintva érhető el, a film pedig itt tekinthető meg:

 

1. Én is jártam Isonzónál

Elég sok időt szenteltem már az első világháború kutatásának, amelyről tanulmányok, cikkek, könyvek és egy sikeresen megvédett doktori értekezés is tanúskodik. Mivel a háború már több mint egy évszázaddal ezelőtt véget ért, értelemszerűen kutatásaim írott forrásokon, fotókon, újságokon és más papír alapon megmaradt dokumentumokon nyugszanak. Első világháborút megélő idős emberekkel sosem beszéltem személyesen, hiszen életkoromból fakadóan később kezdtem meg kutatásaimat, minthogy erre lehetőségem lett volna. Ezt az űrt pótolta az Én is jártam Isonzónál című film, illetve a később lefolytatott további részei, amelyek összefoglalóan a Magyarok és az első világháború címet kapták. Gulyás Gyula és Gulyás János filmje nagyjából az utolsó órákban készült. 1982-ben kaptak engedélyt arra, hogy az első világháború még élő veteránjait megkeressék, és interjút készítsenek velük a kamerák előtt. A harctéri élményeikről évtizedekig kényszerűen hallgató idős emberek emlékei vulkánként törnek elő, van köztük, aki el is sírja magát a beszélgetés közben. Nem csoda, hiszen olyan borzalmakat kellett átélniük, amelyeket a mi békébe született generációnk nem érthet. Azonban nemcsak a frontemlékek felidézése rázza meg a mai nézőt, hanem az is, hogy az egykor hazájukért harcoló idős embereket hogyan vette semmibe a kommunista diktatúra, hiszen sokan arról is beszélnek, hogy milyen mostohán alakult a sorsuk 1945 után. A film készítéséről összefoglaló olvasható a Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum oldalán ide kattintva. A film kis keresgéléssel megtalálható YouTube-on, azonban csak nem hivatalos csatornákon. Az NFI hivatalos oldalán a következő részlet tekinthető meg:

 

+1. Csernobil öröksége: a Zóna

Hét éves voltam, amikor a csernobili katasztrófa történt. Budapesten éltünk, így közvetlenül nem érintettek az ott történtek, közvetve azonban – mint generációm minden tagját – igen. Nem értettem, hogy mi történt, de emlékszem a félelemre, amely családomból áradt, ahogy a hírek fokozatosan elkezdtek beszivárogni, ahogy azzal is tisztában vagyok, hogy mennyi negatív hatással járt az atomerőmű robbanása Európa-szerte. Bendarzsevszkij Anton és Maczelka Márk filmje sokat segített a katasztrófának és utóéletének a megértésében. Ez az egyetlen film a listán, amit nem történészként, hanem az események megélőjeként néztem, így tulajdonképpen kakukktojásról van szó – ezért is plusz 1-ként tettem csak fel a lista végére. Benke Éva Bendarzsevszkij Antonnal készített, e filmet tárgyaló interjúja ide kattintva olvasható el. Az alkotás pedig teljes egészében megtekinthető itt:

 

Szőts Zoltán Oszkár

Ezt olvastad?

2022. október 11–12-én a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) Külügyi munkacsoportja Konfliktusok a hidegháborúban címmel online konferenciát tartott, melyen a hazai