Pázmány Péter, Szántó István és a Korán – Paul Shore előadása

2018. október 15-én kora este a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Sophianum épületében Paul Shore, a kanadai University of Regina oktatója tartott előadást. A főként a Jezsuita Rend kora újkori történetével foglalkozó kutatót a Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport hívta meg, hogy a Kutatócsoport profiljába jól illeszkedő kutatási területéről tartson előadást. Előadásának címe „Two Hungarian Jesuits and the Qur’an: Understanding, Misunderstanding, and Polemic” volt (Két magyar jezsuita és a Korán – Megértés, félreértés és vita).

Paul Shore (Fotó: Kanász Viktor)

Az előadó bevezető gondolataiban a 17. század első felének jezsuita szövegfordításairól beszélt, kiemelve, hogy a más nyelven íródott szövegek latinra fordításának feladatát a jezsuiták mindig fontosnak tartották, s melyek készítése – elmondása szerint – éppen az általa ismertetett korszakban lett a legintenzívebb. Peter Burke szavait idézve Shore kifejtette: ezek a fordítások egy olyan közös stratégia eszközei voltak melyek elsődleges célja a kettős – a rendben belüli és a renden kívüli – önreprezentáció volt.

A jezsuiták az egyes keresztény felekezetek közti vitákon túl a keresztény-muszlim párbeszédben is igen fontos szerepet töltöttek be, így fontos fordítandó szövegként tekintettek a Koránra. Az első teljes szöveget tartalmazó Korán-fordítás a jezsuita Ignazio Lomellini nevéhez köthető, mely mű 1622-ben nyerte el végleges formáját. A fordítások részletes ismertetésére azért volt szükség, mivel a két, címben említett magyar jezsuita, Szántó István és Pázmány Péter is alapvetően ilyen fordításokból ismerte a Koránt, hiszen arabul egyikük sem beszélt. A két későbbiekben elemzett mű tulajdonképpen nem fordítás, hanem vitairat, amely a fordításokon túl a középkori keresztény-muszlim vitairodalom anyagát is felhasználta.

Paul Shore előadása (Fotó: Kanász Viktor)

Shore részletesen elemezte az általános politikai-vallási helyzetet Európában, megemlítette a jezsuiták katolikus-protestáns hitvitákban való kiemelkedő szerepét, s azt, hogy az itt használt vitakultúra egyes elemei a jezsuiták részéről a keresztény-muszlim vitákban is ugyanúgy megjelennek.

Az első magyar jezsuita, akinek Koránnal vitázó írását Shore bemutatta Szántó István (Stephanus Arator, 1540–1612) volt. Szántó életének vázlatos áttekintése, valamint egyéb hitvitázó, történetírói munkájának megemlítése után az előadó rátért Szántó Confutatio Alcorani (1611 k.) című kéziratának elemzésére. A végül csak 1990-ben kiadott mű három nagy egységre tagolódik: az első Mohamed próféta a szerző által „szégyenteljesnek” nevezett életét, a második kettő pedig a Korán állításaival való vitát tartalmazzák.

Paul Shore (Fotó: Kanász Viktor)

A Korán-cáfolat elemzésének vizsgálatakor nagyon fontos szempont, hogy Szántó nem tudott arabul, mégis közölt néhány arab kifejezést munkájában, melyeket fonetikusan írt le. Erre vonatkozó ismereteit Shore elképzelése szerint az Ibériai-félszigetről származó Juan Andréstől szerezte. Juan Andrés a 16. század elején tért át muszlim hitéről a katolicizmusra, említett művét pedig spanyol nyelven írta: Confusión o confutación de la secta mahomética y del Alcorán címmel. Több átírt arab fogalmat, szókapcsolatot bemutatva ugyanakkor Shore rámutatott arra is, hogy Szántó István nem kizárólag az általunk ma ismert kéziratot használta Juan Andrés művéből. Azt a feltételezést is megfogalmazta, hogy Juan Andrésnek több kéziratvariánsa volt forgalomban Európa szerte, s Shore feltételezése szerint ezzel Szántó István Rómában találkozott, mikor ott folytatta tanulmányait. Szántó további forrásainak megállapítása az előadó elmondása szerint még további kutatást igényel majd.

A következő jezsuita szerző, akinek munkáját Shore részletesen bemutatta, Pázmány Péter volt. Itt az előadó megjegyezte, sosem gondolta volna, hogy Pázmányról azon az egyetemen fog majd egyszer előadni, amit róla neveztek el. Röviden ismertette Pázmány életútját, s külön szót ejtett a későbbi esztergomi érsek katolikus hitre téréséről. Ez után egyből a Pázmány által írt: Az mostan támadt új tudományok hamisságának tíz nyilvánvaló bizonysága és rövid intés a török birodalomról és vallásrúl című mű ismertetésébe kezdett. Elsőként leszögezte: a mű magyar nyelve egyértelművé teszi, hogy nem török vagy arab, hanem magyar közönség számára íródott. Maga a könyv rövid, s egy függelék csatlakozik hozzá, mely külön az Oszmán Birodalomról és vallásról szól.[1]

Paul Shore előadása (Fotó: Kanász Viktor)

Pázmány Shore elmondása alapján több irányból közelítette meg a Koránt, valamint az iszlám hit kérdését. Pázmány maga sem tudott arabul, ezért Szántó Istvánhoz hasonlóan ő is latin fordítást használt. Elsőként Pázmány bemutatta Mohamed próféta életét, mellyel kapcsolatban megjegyezte, Mohamed egy értéktelen ember volt. Ez után rátért arra, hogy milyen eltérések vannak az Ószövetség és a Korán által elbeszélt történetek között. Mivel nyilvánvalóan az Ószövetséget tekintette igaznak, a vizsgálat végén arra a következtetésre jutott, hogy a két mű közötti eltérések bizonyítják, hogy a Korán bizonyos történeteket összekevert, illetve rosszul írt meg. Később kifejtette, hogy bizonyos Koránban említett események meg sem történtek. Művének végén Pázmány egy figyelmeztetést fogalmazott meg – még azok számára is, akiket nem érdekelnek a kereszténység és az iszlám közötti hitbeli eltérések –: a török fenyegetést jelent az egész kereszténységre, minden egyes keresztény emberre nézve.

A két művel kapcsolatos állítások rövid összegzése után az előadó kifejtette a két mű közös vonásait. Hosszasan elmélkedett arról, hogy mindegyik szerző milyen nagy jelentőséget tulajdonít a Korán bizonyos szavainak, mondatainak pontos jelentésének, értelmezésének. Külön felhívta a figyelmet ezzel kapcsolatban arra, hogy bizonyos ritka, csak egyszer előforduló szavakat mennyire nehezen lehet értelmezni még annak is, aki jól beszél arabul. Ezen túl felhívta a figyelmet arra az érdekes tényre, hogy a két hitvitázó irat sokkal inkább alapul a középkori keresztény-iszlám vitairatokon, mint a korszak katolikus-protestáns hitvitázó iratain. Zárásként Shore megjegyezte, hogy a két mű kizárólagos vizsgálata egyoldalúan mutatja be a keresztény-muszlim hitvitákat. Ennek egyértelmű oka, hogy csak a keresztény szempontból megfogalmazott kritika található meg benne – az erre adott muszlim válasz nem.

Paul Shore és Tusor Péter (Fotó: Kanász Viktor)

Az előadás zárása után a hallgatóságnak lehetősége volt az időközben felmerült kérdések feltételére. Így választ kaphattunk arra, hogy az előadó magyarországi jezsuitákkal egy magyar származású felmenője miatt foglalkozik. Továbbá kifejtette, miért tartja kutatásait fontosnak a XXI. században felhívva a figyelmet arra, hogy az eredményes európai-arab kommunikációhoz ma is szükség van Koránt jól ismerő szakemberekre.

Horváth Terézia

[1] Pázmány koráncáfolatáról magyar nyelven főként Bitskey István írt. Lásd például: Bitskey IstvánPázmány Péter Korán-cáfolata. In: Eszmék, művek, hagyományok. Debrecen, 1996, 179–194. (Universitas Csokonai Könyvtár, 7)

Ezt olvastad?

Mikorra esnek az ünnepek és a magyarországi emléknapok 2024-ben? Milyen jelentősebb kerek évfordulók várhatók? Ezeket a kérdéseket minden évkezdet előtt
Támogasson minket