Politikus-gyilkosságok Japánban Abe Shinzo előtt
2022. július 8-án Japán társadalmának rendezett és idilli életét egy pillanat alatt megszakította Abe Shinzo korábbi miniszterelnök meggyilkolása. Nara történelmi városában, Kiotótól mindössze 35 kilométerre, több száz szemtanú előtt, kamerák és fényképészek kereszttüzében egy 41 éves férfi, házilag készített sörétes puskájával közvetlen közelről lelőtte.
Japán az egyik legbiztonságosabbnak tartott ország, a politikai gyilkosságok száma rendkívül alacsony, a politikai stabilitás pedig rendkívül magas, így egy ilyen merénylet sokkolta a világot. Nem szabad elfelejteni azonban, hogy annak ellenére, hogy milyen jó statisztikai adatokkal rendelkezik, Japán és a népe elszórtan hajlamos a rendkívül szélsőséges erőszakra. Abe ellen sem ez volt az első merénylet hiszen a 2000-es években – még miniszterelnöksége előtt – a Kudo-kai jakuza tagjai Molotov-koktélokkal dobálták meg a házát, illetve az sem először történt meg, hogy elő adásban a tömeg és riporterek előtt követnek el politikai gyilkosságot hiszen a 60-as években Asanuma Inejirót a Japán Szocialista Párt vezetőjét a 17 éves Yamaguchi Otoya egy szamuráj karddal szúrta le. Ezen kívül azonban csak Ishii Kóki 2002-es meggyilkolása (egy Sashimi késsel) az egyetlen politikai gyilkosság, amely 1945 után történt Japánban.
Japán a második világháború óta egy olyan országot hozott létre, amely szinte összehasonlíthatatlan a korábbi önmagával. Az 1854-es nyitást és az 1888-as Meidzsi alkotmány elfogadását követően a modern politikai gyilkosságok megjelentek és elburjánzottak. A listát kivel mással kezdhetnénk, mint Japán első miniszterelnökével Itó Hirobumival. Bár négy nem egymást követő ciklust sikeresen túlélt miniszterelnökként 1885 és 1901 között, de 1909-ben egy koreai függetlenségi harcos agyonlőtte. Korea 1905-ben Japán protektorátusa lett Itó pedig az első helytartója.
Ahogy Japán egyre mélyebben csatlakozott a világpolitikához, egyre hevesebb belső ellentétek alakultak ki azon vonalak mellett, hogy milyen politikával és milyen irányban kell tovább haladni az országnak. A Medzsi korszak alatt (1867-1912) a császár puszta akaratával és hatalmával képes volt kordában tartani a belpolitikát, azonban fia Taisó ezt már nem tudta folytatni. Gyenge és betegségekkel teli uralkodása alatt virágzott a demokrácia, viszont erős központi hatalom nélkül a szélsőségek is megerősödtek. Uralkodását 1921-től régens fiával Hirohitóval megosztotta, ami tovább eszkalálta a helyzetet. Hara Takashi, Japán első polgári származású, illetve keresztény (keresztelt neve Dávid) miniszterelnöke, valamint az első miniszterelnök, akit kormányzása alatt gyilkoltak meg. Halálát egy váltókezelőnek köszönhette, aki szerint korrupt és megbízhatatlan vezető volt.
A Taisó demokrácia már az uralkodó halála előtt haldokolni kezdett, de a hagyományait teljesen kiirtani még az 1930-as években sem tudták. Hirohitó császár alatt a belpolitikai helyzet már olyan szintre fokozódott, hogy egyszerre szerveződtek a militarizmus megfékezése és kibővítése ellen. Egyik szélsőségnek sem volt elég egy törvény sem, a külpolitikai események (mint oldául a washingtoni és londoni szerződések) pedig határozott cselekedetre szólították a különböző titkos társaságok tagjait. 1931 és 1936 között lényegében évente próbálta meg valamelyik titkos társaság átvenni a hatalmat. Senkinek sem volt életbiztosítás ebben a korszakban magasrangú Japán politikusnak lenni, hiszen a puccsok nagyrésze a Császár hatalmát kívánta megerősíteni a politikusokkal szemben, így a hatalomátvételi tervek igazából csak politikai gyilkosságok sorozatai voltak.
Az első puccskísérlet melyet a hadsereg titkos társasága szervezett 1931 márciusában (márciusi incidens) az akkori miniszterelnököt Hamaguchi Osachit célozta meg. A miniszterelnök ekkor már nem volt jó egészségben, hiszen korábban egy teljesen független gyilkossági kísérlet alatt megsérült és nem tudott teljesen felépülni. Bár a puccs rossz szervezés miatt a kudarcba fulladt Hamaguchi korábbi sérüléssel kapcsolatos szövődmények miatt pár hónappal később mégis elhunyt.
Egy évvel később 1932 májusában (májusi incidens) a haditengerészet kadétjai sikeresen kivégezték Inukai Tsuyoshi miniszterelnököt, a puccskísérlet meghiúsult és a résztvevők feladták magukat. A legjelentősebb és legsikeresebb puccskísérlet 1936 februárjában történt (februári incidens): 7 magasrangú politikust céloztak meg, közöttük 3 volt-, illetve az éppen regnáló miniszterelnököt. A hadműveletekben nagyjából 2000 fő vett részt és több stratégiai célt is sikeresen elfoglaltak, valamint két volt miniszterelnököt is megöltek: Saitó Makotot (1932-34), valamint Takahashi Korekiyot (1921-1922), de többet nem tudtak elérni. Végül a haditengerészet katonái pedig örömmel vetettek véget a patthelyzetnek.
Ezzel a puccskísérlettel átlépték azt a határt, amit tolerált még a Japán politikai elit és a többi puccskísérlettel ellentétben a résztvevőket súlyosan megbüntették.
1936 és 1945 között az egymást folyamatosan váltogató politikusok ringlispílén belül lényegében csak egy miniszterelnök volt képes egy évnél tovább megtartani pozícióját: Tojo Hidekit (1941-1944), akit bár a tokiói per során halálra ítéltek és ki is végeztek nem sorolnám a politikai gyilkosságok közé.
Láthatjuk tehát, hogy az utolsó volt miniszterelnök és Abe gyilkossága között nagyjából 86 év telt el. De mit is jelent ez Japánnak és milyen következtetéseket vonhatunk le? Vajon visszatér az 1920-as, 30-as évek instabilitása?
Biztosan nem, hiszen ez a gyilkosság sokkolta a közvéleményt, nem pedig radikalizálta. Egy érdekes párhuzam viszont ami észrevehető a korábbi századdal: a militarizáció. Bár Abe Shinzo „abenomics” (az Abe és economics szavakból képzett szójáték) néven emlegetett gazdasági programjáról lett a leghíresebb, hagyatéka mégsem a gazdasági fellendülés, hanem a biztonságpolitika. Japán alkotmányának 9. cikkelye tiltja az állandó hadsereg létrehozását. Abe vezetősége alatt legfontosabb célja ennek a cikkelynek az eltörlése, vagy átértékelése lett volna. A COVID-19 járvány által okozott instabilitás miatt elmaradt a 2020-as népszavazás, amelyen meg akarta változtatni az alkotmányt. Utóda Suga Yoshihide a koronavírus járvány és az Olimpia miatt nem folytatta ezt a vonalat, azonban sikertelen válságkezelési intézkedéseibe bele is bukott. A jelenlegi miniszterelnök, Kishida Fumio viszont hatalmas előrelépést tett a 9. cikkely újraértékelése felé: Japán katonai kiadásait megduplázta ezzel a GDP 2% lesz az új büdzsé 2023-ban. Ennek oka egyrészt az orosz-ukrán háború következménye, másrészt Abe halálával a politikus „álma” iránti növekvő popularitás eredménye. Ilyen mértékű növekedés a katonai kiadások területén, de facto jelentheti azt is, hogy a cikkely lényegét veszti módosítás nélkül, amit a környező országok nem fognak szó nélkül hagyni.
Szabó Levente Gábor
Felhasznált források:
Bix, Herbert P.: Hirohito And The Making Of Modern Japan. New York, Perennial, 2001.
Guina, Amy – De Guzman, Chad: Former Japanese Prime Minister Shinzo Abe Has Been Shot and Killed. What We Know So Far. Time. https://time.com/6194882/shinzo-abe-shot-japan/
Samuels, Richard J.: Machiavelli’s children: leaders and their legacies in Italy and Japan. Ithaca – London, Cornell University Press, 2005.
Sims, Richard: Japanese Political History Since the Meiji Restoration, 1868-2000. New York, Palgrave, 2001.
Ezt olvastad?
További cikkek
Alulnézetből – Bemutatják az 1979–1989-es afganisztáni háborúról szóló könyvet
Hiánypótló szakkönyvet mutat be a Zrínyi Kiadó és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) 2024. szeptember 25-én. Ion Valer Xenofontov moldáv történész professzor Az afganisztáni háború (1979–1989) címmel, Bandi István […]
Darryl Cooper „tévedései” a második világháborúról
A történelmi ismeretterjesztés a történettudományt művelők egyik, ha nem legfontosabb feladata, hiszen nem elég a kutatásokat elvégezni, eredményüket kommunikálni is kell az érdeklődők felé. Ez részint azért szükséges, hogy a […]
„Nem. Én vagyok, az apád!” – James Earl Jones emlékére
93 éves korában, 2024. szeptember 9-én elhunyt James Earl Jones amerikai színész. Hangja sokak számára ismerős lehet, hiszen olyan ikonikus karaktereknek kölcsönözte, mint Darth Vader vagy Mufasa – emellett a […]
Előző cikk
Everlasting Love - A Belfast című filmről
Kenneth Branagh több mint 40 éves pályafutása során olyan filmekkel kápráztatta el a nézőközönséget, mint például a Sok hűhó semmiért (1993), a Hamlet (1996), a Thor (2011), valamint a Hamupipőke […]