Premier előtt láttuk a Guerillát – Szpoilermentes benyomásaink

Göteborg és Tatabánya után a debreceni Apollo Moziban tekinthette meg premier előtt az érdeklődő közönség Kárpáti György Mór első nagyjátékfilmjét. A Guerilla egy fiatalokból álló szabadcsapat utolsó napjaiba enged betekintést, amelynek tagjai 1849 augusztusában leginkább kozákok elől bujkálva lábadoznak valahol a bihari erdőben.

2019. március 3-án a magyar filmeket kedvelő, a korszakot nem kutató történészekként vettünk részt a vetítésen és az azt követő beszélgetésen. Annyi előzetes információval rendelkeztünk, hogy egy fiatal rendező „első nagy dobásáról” van szó, amivel szándéka a 170 évvel ezelőtt élt ifjak hétköznapjait, érzésvilágát bemutatni.

A vetítést követően a moderátor hölgy Kárpáti György Mórral és a főszerepet játszó Váradi Gergellyel beszélgetett, aki középiskolai tanulmányait a debreceni Ady Endre Gimnáziumban végezte. Úgy véljük ez az oka, hogy a premier előtti vetítés helyszínének Debrecent választották.

Kárpáti György Mór rendező instruál (Forrás: origo.hu)

Keletkezési körülmények

Két és fél esztendővel ezelőtt a Magyar Nemzeti Filmalap Inkubátor Programjának keretében kapott lehetőséget Kárpáti György Mór, hogy ötletét megvalósítja. Meglehetősen szerény, 62 millió forintnyi keretből kellett gazdálkodnia. A 28 napos forgatás alatt a felvételeket 16 mm-es filmtekercsre rögzítették, amely a digitális effektekhez szokott szem számára először meglepő, szemcsés látványt nyújt. A szűkös források alapvetően meghatározták a helyszínválasztást, nem lehetett épített elemekre, extra díszletekre, nagy jelmezekre gondolni. Az erdőben játszódó jeleneteket Normafától nem messze vették fel. A patak a valóságban Szentendre mellett csörgedezik.

A főszerepben: Váradi Gergely (Forrás: imdb.com)

Inspiráció, célközönség, küldetés

Kárpáti György Mórt leginkább 19. századi naplóbejegyzések és sajtóforrások mozdították arra, hogy történetét éppen a forradalom végére helyezze. Az általa megformált forgatókönyvet többször is módosította Fónagy Zoltán, a film történész szakértőjének útmutatásai mentén. Tekintettel arra, hogy Kárpáti nem szereti a patetikus filmeket és nem akart heroizálni, úgy döntött, hogy nem kíván kész tételekkel szolgálni a néző számára. „Nincsenek üzeneteim.” – fogalmazott. Hétköznapi embereket szeretett volna ábrázolni, ambivalens érzéseket, korabeli fiatalokat. Egy fontos közlendője mégiscsak volt. Mindenképpen megjeleníteni kívánta a reményt, amelyet az újszülött szimbolizált.

Alkotását egyaránt szánja gimnazistáknak és egyetemistákkal, akik feltehetően életkoruknál fogva könnyebben tudnak majd azonosulni a szereplőkkel, de ugyanannyira ajánlja filmjét az idősebb korosztálynak is.

Vetítés utáni beszélgetés a debreceni Apollo Moziban (Fotó: Novák Ádám)

Novák Ádám benyomásai

A magyar forradalom emblematikus eseményeiről és a hősies szabadságharcunkról, az abban kulcsszerepet játszó nagy nevekről (pl.: Kossuth, Széchenyi, Bem, Petőfi, Görgey) a március 15-i ünnepélyeken rendre megemlékezünk, ahogy a kivégzett honvédtábornokokról is október 6-án a nemzeti gyásznapon.  A vezetők és vezérek tetteit, ismerjük (vagy ismerni véljük), de a sok tízezer átlagember – honvéd, tiszt, nemzetőr, felcser, bába, lelkész, pap, stb. – szabadságharcos mindennapjait talán kevésbé. Ezen segít talán leginkább a Guerilla c. film. Beleláthatunk abba, hogy egy modern eszközök nélküli világban, egy vesztes csata után szétszóródó sereg egy-egy megtizedelt egysége – jelen esetben Csont Sándor százada – mit tudhatott a háború állásáról, hogyan igyekeztek soraikat rendezni, utánpótlásukról gondoskodni: túlélni.

A bihari erdőkben elsősorban a kozák katonák elől bujkáló „gerillák” soraiba akaratán kívül beálló Makura Barnabást eddig elkerülte a katonaélet, mert elbujdokolt a sorozás elől. A korszakban járatlan történésznek az „1848-as sorozás” szóösszetétel talán kissé erősnek tűnik, a honvédek toborzása úgy rémlik önkéntes alapon történt. Bár kétségtelen, hogy az ébredő nacionalizmus szunnyadó parazsát Kossuth Lajos beszédei sokakban lángra lobbantották, ezért aktívan nem részt venni a szabadságharcban talán feltűnhetett „bujdosásnak”, vagyis gyávaságnak, ami egy férfiközösségben megvetéssel kezelendő. A rendező talán az első világháború fehér toll mozgalmát kívánta magyar köntösbe bújtatni.

Csont százados (Forrás: Guerilla – film facebook)

Bár kis – nagyon kis – költségvetésű filmről van szó, a jelmezeken, fegyvereken, eszközökön nem spóroltak. Kétségtelen, hogy nem az arisztokrata kastélyok báltermeit kellett berendeznie a tervezőknek, a tábori lét, és a szakadt katonák ruházata leegyszerűsítette a képet, és a totáloktól is eltekint az operatőr: minden egyenruha, vasbogrács, fodros szoknya, szike és szablya korhűnek tűnik.

A közönség a szabadságharc, de általában minden háború egyszerű katonáinak sorsát, kétségét, reményét megértheti a filmből.

Kozáklesen élelem nyomában (Forrás: filmsomnia)

Árvai Tünde benyomásai

Az első néhány percben megijedtem, hogy ez újra egy olyan magyar film a Saul fia és a Napszállta után, amit „tarkóperspektívából” kell végig nézni, de szerencsére rövidesen más nézőpontból szemlélhettük Makura Barnabás (Váradi Gergely) történetét, aki azért vágott neki a bihari vidéknek, hogy szülei megbízásából fivérét, Antalt (Vilmányi Benett) felkeresse és hazakísérje. Találkozunk császári és kozák katonákkal, hallunk arról, hogy Görgey Világosnál letette a fegyvert, de ettől eltekintve a történelmi keret „majdnem mindeggyé” válik. Mindenféle rendű és rangú 20-40 év körül elgyötört, maszatos arcú, szakadt ruhájú katonákat látunk, akik az erdőben tengetik mindennapjaikat és várnak valamire. Csont százados nem hiszi el, hogy a magyarok letették a fegyvert és a háborúnak vége.

A Makura fivérek ugyan örülnek a viszontlátásnak, de viszonyukat feszültté teszi a tény, hogy Barnabás nem vonult be és otthon sem harcolt, illetve rövid úton lecsapja a sebesült Antal kezéről, az őt ápoló lányt (Mészáros Blanka).

Mészáros Blanka (Forrás: Guerilla – film facebook)

Barnabás számára ez a pár nap jelenti a férfivá válás rögös útjának utolsó néhány állomását. Hazugságnak köszönhetően helyet nyer a szabadcsapat hierarchiájában, elcsábítja a nőt és a körülmények alakulásának köszönhetően naponta néz farkasszemet a halállal. Vártam, hogy rezzenéstelen arca mögött melyik haláleset súlya alatt törik már meg végre. Ehhez azonban a végkifejletig várni kell. Barnabás nagy leckéje, hogy megtanulja a háború egy ex lex állapot, nem működnek, mert a túlélés érdekében nem működhetnek az emberi gesztusok.

Egyetértettem a közönség szakavatottabb tagjaival, hogy a film lassú, de ugyanakkor vállaltan az. Sok a közeli, de a színészi játék kidolgozott. Szemünk előtt bontakozik ki az érintetlen természet szépségének és az esendő ember rútságának ellentéte.

Tetszett, hogy alapvetően pozitív női karaktereket láthattam az orvos apa eszközeivel a honvédek ápolására szegődött fiatal lány és a százados férjet a csapatához is követő asszony (majd anya) képében. Az is egyértelművé vált, hogy a korszakban mi számított az igazi férfiasság kritériumának. Petőfi Sándor sorait juttatja eszembe: „Ha férfi vagy, légy férfi, / S ne hitvány gyönge báb, / Mit kény és kedv szerint lök / A sors idébb-odább.”

Antal szerepében, Vilmányi Benett (Forrás: Guerilla – film facebook)

10 érdekesség, amit megtudtunk a Guerilla című filmről

  1. A támogatás elnyerése előtt a rendezőnek 7 perc alatt kellett meggyőznie a 200 fős zsűrit arról, hogy filmterve működőképes. Szereplők hiányában ismerősei közül toborzott „időtlen arcokat” és egy erdős helyen fotókat készített róluk.
  2. A forgatókönyv szerint a film egy fiktív falu közelében, a Bihar megyei Harasd mellett játszódik.
  3. A rendező a főszereplőt egy „kocsmai verekedés” alkalmával pillantotta meg. Fegyelmezettsége, kaján arckifejezése leginkább egy németalföldi festmény inasának arcára emlékeztette.
  4. A megjelenő templombelső a mándi református templomot idézi és a szentendrei skanzenben található.
  5. A normafai forgatási helyszíntől mintegy 15 méterre zajlott a buszforgalom.
  6. Olykor meg kellett állítani a felvételt, hogy az erdőben veszekedő pár szóváltása ne kerüljön rögzítésre.
  7. A filmben szereplő kisbaba a forgatáskor mindössze egy hetes volt.
  8. A gyermek születését követő ellátás korrekt ábrázolásában külön bábaszakértő működött közre.
  9. Az utószinkronizálás során több helyen toldottak be mondatokat.
  10. Váradi Gergely többek között a Jöjj és lásd I–II. szovjet háborús filmdráma megtekintésével készült a szerepre. A főhős egy parasztlegény, aki beáll a partizánok közé a második világháborúban.

Árvai TündeNovák Ádám

Ezt olvastad?

Március 14-én került a mozikba az 1848. március 15-i eseményeket feldolgozó történelmi kalandfilm a Most vagy soha! Fontos a filmet
Támogasson minket