A publicista Féja Géza

83 évvel ezelőtt a magyar népi mozgalom tagjai néhány fiatal egyetemistával kiegészülve reformmozgalmat indítottak Magyarországon, kiindulópontnak a márciusi ifjak kilenc évtizeddel korábbi programját tekintették. Tanulmányunkban arra teszünk kísérletet, hogy a magyar népi mozgalom egyik meghatározó tagjának, Féja Gézának, mint publicistának a pályáját bemutassuk. Féja a magyar népi mozgalom meghatározó személyisége volt. A népiek a Horthy-korszakban a parasztság fontosságának hangsúlyozása és a társadalmi problémák felvetése mellett a „harmadik út” követését javasolták programjukban. Harmadik utas törekvésekkel találkozhatunk az USA történetében (20. század eleji farmergazdálkodók mozgalma), azonban a külföldi példák közül a magyar népiekre elsősorban a finn parasztpolgárosodás mintája hatott (lásd Kodolányi János publicisztikája). Ha a magyar „harmadik utas” gondolat lényegét próbáljuk meg röviden megragadni, akkor az is látható, hogy az amerikai modell helyett az észak-európai példa volt az erősebb, hiszen Németh László e sajátos szellemi törekvés lényegét az angolszász polgári demokráciával és a szovjet államszocializmussal szemben határozta meg. Bibó István is hasonlóan gondolkodott a „harmadik útról”, amikor például a gazdaságban az egyéni vállalkozás szabadságát a nagyüzemek munkásközösségi tulajdonával akarta összeegyeztetni. Kijelenthető, hogy a népi írók Magyarországon ugyan a földkérdést tartották a legfontosabb rendezendő ügynek, ugyanakkor volt mondanivalójuk Magyarország külpolitikai helyzetéről, a lehetséges kitörési pontokról is. Miközben tehát a parasztság középosztályosodását remélték, e társadalmi réteg helyzetét többen közülük európai összefüggésbe ágyazva vizsgálták. Írásunkban felidézzük a Viharsarok szerzője életének főbb fordulópontjait, kiemelten is foglalkozva a két háború közötti időszakkal.

Mielőtt az életrajzi ismertetőhöz hozzákezdünk, érdemes azt is hangsúlyozni, hogy a legtöbb népi írónál meglévő „harmadik utas” elgondolásokon túl a magyar népi mozgalom tagjai (Erdei Ferenc, Féja Géza, Illyés Gyula, Kodolányi János, Kovács Imre, Sinka István, Szabó Zoltán, Tamási Áron, Veres Péter) átfogó kül- és belpolitikai programot nem dolgoztak ki. Ennek fő oka, hogy bár a politikához gyakran hozzászóltak, mégis elsősorban írók voltak és nem szaktudósok vagy politikusok. A mozgalomhoz tartozó írók a korabeli nemzetközi eseményekre egymástól sok esetben eltérő reagálást adtak, emiatt sem beszélhetünk egységes, pártokra jellemző koncepcióról a népiek esetében. A közös németellenesség és a némelyiküknél meglévő konföderációs elgondolások azonban kétségkívül valamelyest összekapcsolták a népieket, és így az is igaz, hogy időnként (pl. Márciusi Front) programpontokba gyűjtötték elképzeléseiket.

Péterfi Gábor korábban is foglalkozott folyóiratunkban a népi mozgalom kiemelkedő alakjaival:

Trianon és a revízió Németh László írásaiban

“Két pogány közt” – Szabó Zoltán és a revízió

Féja Géza és Veres Péter az 1943-as könyvnapon (Óbuda Anziksz)

Féja Géza író, publicista, szociográfus, a népi írók mozgalmának egyik meghatározó egyénisége 1900-ban született a Léva melletti Szentjánospusztán Féja Kálmán és Lokota Anna első gyermekeként. Apja mezőgazdász, uradalmi intéző, Léva város képviselőtestületének tagja és Bars vármegye törvényhatósági bizottságának virilistája. Anyja, Lokota Anna háztartásbeli, egy királyi főmérnök leánya. Tragikus élménye apja öngyilkossága, majd 1919-ben a történelmi Magyarország szétesése, szülőföldjének elszakítása Magyarországtól. Féja Géza alsó és középfokú tanulmányait egyaránt Léván végezte. Az ún. hadiérettségit még Léván tette le, ezt követően, a szlovák, illetve cseh nyelv ismeretének hiánya miatt, Magyarországon folytatta pályáját. 1920-ban trianoni menekültként kezdte meg budapesti egyetemi tanulmányait, a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-német szakára iratkozott be. Az Eötvös Kollégium tagjaként letette a középiskolai tanári vizsgát, majd polgári iskolai tanári oklevelet szerzett. 1926-ban vette feleségül Farkas Gizellát (1902–1930), a házasságból egy gyermek született, aki Bajcsy-Zsilinszky Endre után kapta keresztnevét. Fiuk születése után felesége rövidesen elhunyt. Másodszor 1938-ban nősült, Supka Magdolna művészettörténészt, Supka Géza liberális politikus leányát vette nőül, de 1942-ben elváltak. 1924-től 1932-ig Esztergom-táborban a Római Katolikus Patronage Szalézi Fiúnevelőben tanított, 1933-tól 1937-ig pedig a pestszenterzsébeti Állami Polgári Iskola tanára.

Léva, kilátás a Kálvária-dombról a Koháry utca felé, 1939. (id. Konok Tamás/Fortepan 42586)

Írói pályáját a húszas évek derekán kezdte, mégpedig versírással, első verse (Óda) 1922 decemberében a Nyugatban jelent meg. A Fábián Dániel vezette Bartha Miklós Társaságnak 1925-től tagja, majd fokozatosan Bajcsy-Zsilinszky Endre irányvonalához közeledett. 1929 és 1933 között már Bajcsy-Zsilinszky belső köréhez tartozott, sőt bizalmas híve lett. A fajvédő politikushoz köthető lapoknak (Előörs, Szabadság) rendszeresen cikkírója, munkatársa, szerkesztője. 1931-től a Nemzeti Radikális Párt szervezési munkálataiba is bekapcsolódik, ebben az évben jelenik meg első, kimondottan politikai jellegű írása Országépítés vagy junkerpolitika? címmel. 1932-től fokozatosan eltávolodik a pártvezértől, személyes és – ekkor még – nem elvi ellentét miatt. 1934-ben leépítette kapcsolatait Bajcsy-Zsilinszkyvel, pártjával és lapjaival, s fokozatosan Zilahy Lajoshoz közeledett. Ekkortól az Est lapokban publikál, a Magyarország állandó külső munkatársa. 1935-ben ismét támogatja Bajcsy-Zsilinszky országgyűlési kampányát, ám év végére véglegesen megromlik kapcsolatuk. Ez év április 16-án ő is azok közé tartozik, akik megjelennek Gömbös Gyula és az írók találkozóján a Zilahy-villában.  Az Új Szellemi Front kudarca után leszámol a Gömbösbe vetett reformillúziókkal, és 1936 januárjában már egy új parasztpárt megalakítását javasolja. Ez az időszak már a falukutató mozgalom fénykora volt, melyből Féja nemcsak publicistaként vállalt részt, hanem azáltal is, hogy bejárta a Tiszántúl déli felét (1936 nyara), és összegyűjtött anyagából megírta Viharsarok című, 1937-ben megjelent szociográfiáját. E munkában Féja Békés, Csanád és Csongrád megyék szegényparasztjainak életét igyekezett szépírói igénnyel bemutatni. Az irodalomtörténetírás az irodalmi szociográfia legsikerültebb alkotásai között tartja számon a művet, a hatalom viszont a mű leleplező szándéka, valamint lázító következtetései miatt az író ellen politikai pert indított.

Ez azonban nem akadályozta őt abban, hogy aktívan részt vegyen a Márciusi Front munkájában. Figyelemreméltó, hogy 1937 nyarán, amikor a Fronthoz tartozó írók közt vita támadt arról, hogy a tömörülés nyíltan politikai vagy inkább szellemi mozgalom legyen, Féja – szakítva másfél évvel korábbi álláspontjával – az utóbbi mellett foglalt állást, Veres Péterrel, Tamási Áronnal, Kodolányi Jánossal és Szabó Lőrinccel együtt. Azt viszont már a Márciusi Front 1938-as felbomlása után ő sem tudta elkerülni, hogy a politikai csatározásoktól távol tartsa magát. A harmincas évek végétől a Kelet Népe, a Magyar Út és a Magyar Élet munkatársaként a polarizálódó népi mozgalom jobbszárnyára kerülve megkísérli összeegyeztetni az ellenzéki népi politikát a „harmadikutas magyar vonal” képviseletével, miközben a nyilas mozgalmat elutasítja. Erdei Ferencnek írt, 1938. június 10-én keltezett levelében a belpolitikai helyzetről szólva élesen bírálta a nyilasmozgalmat. Többek között Szabó Dezsőhöz hasonlóan Szálasiék szélsőjobboldali politikája kapcsán arra figyelmeztet ő is, hogy a nyilasok politikája egy újabb országcsonkítást jelentene a magyarságnak. Így írt erről:

Szálasi azt írja, hogy a magyaroké a síkság, a németeké a dombvidék (tehát a Dunántúl), a szlávoké a hegy stb. Hát nem hazaárulás ez?” (Féja Géza levele Erdei Ferencnek. Lásd: Féja Géza levelezése. Szerk.: Féja Endre. Budapest, Nap Kiadó, 2003. 103-104.)

A népi mozgalom centrumától való távolodást jelzi, hogy a Nemzeti Parasztpárt megalapításában már nem vesz részt.

Féja Géza (Déri Múzeum/MaNDA)

Féja a negyvenes évek elején Teleki Pál külpolitikai vonalvezetését követve a semlegességet tartotta követendőnek, a belpolitikában pedig egyaránt támadta a nyilasokat és a szociáldemokratákat, illetve a kommunistákat. 1942-ben részt vett az írók lillafüredi találkozóján, 1943-ban pedig Szárszóra is elment, hozzászólt, de előadást nem tartott. 1945-ben Püski Sándor Békésre menekítette Féját Németh Lászlóval együtt attól tartva, hogy az újabb rendszerváltozás idején politikai indulatok áldozatai lehetnek. (Felmerült, hogy irodalomtörténeti munkája, A felvilágosodástól a sötétedésig, indexre kerül, erre végül Kovács Imre, Darvas József és Illyés Gyula közbenjárása miatt nem került sor.) Az aggodalom nem volt alaptalan, szeptemberben Péter Gábor felszólítására Féja Géza jelentést készített saját hírlapírói tevékenységéről. 1946-ban az ÁVO vizsgálta ügyét. Végül az új hatalom megelégedett azzal, hogy távoltartsák Féját a politikai élet centrumától, így került 1956-ig Békéscsabára könyvtárosnak. Az irodalmi közéletből teljesen kiszorul, ugyanakkor kései visszaemlékezésében mégis úgy nyilatkozik erről a korszakról, mint ami alkalmat adott neki arra, hogy „mindennapos (…) emberi érintkezésben maradjon a néppel.” 1956 őszétől ismételten bekapcsolódhatott a közéletbe, szeptemberben az Írószövetség visszavette tagjai közé. A forradalom napjaiban a november 2-ai közgyűlés pedig az elnökségi feladatokat gyakorló Forradalmi Bizottságba is beválasztotta. Október 31-én a Nemzeti Parasztpárt örökségét vállaló Petőfi Párt gyűlése távollétében beválasztotta a Szellemi Irányítótestületbe, s megbízta az Új Magyarország főszerkesztői teendőinek ellátásával, ezért november 1-jén visszatért Budapestre.

Féja Géza emléktáblája Békéscsabán (Wikipedia)

1957 és 1960 között fizetés nélküli alkotói szabadságát töltötte, minthogy három művére kiadói engedélyt kapott. 1958-ban azonban – a Kádár-rezsim népi írókról ekkor kiadott álláspontjának megfelelően – sorozatának kiadói szerződését felbontották, átdolgozott irodalomtörténetének közreadását elutasították. 1960-tól egy éven át a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár tudományos főmunkatársa. Az 1945 előtti nézeteihez hasonlóan a szövetkezeti eszme híve, elgondolásai Fehér Lajos miniszterelnök-helyettes törekvéseihez álltak közel. Az 1960-as években kiteljesedett írói pályája: történelmi regényeket, irodalomtörténeti tanulmányokat, írókról szóló kritikákat írt. A hatalom népiekhez való megváltozott viszonyulását jelezte, hogy a Magyar Televízió portréfilmet készített róla a „Viharsarok írója” címmel 70. születésnapjára és műhelybeszélgetést sugárzott róla (1971. dec.16.). A hatalom megváltozott álláspontját tükrözte továbbá Aczél György Féjához írt levele (1973. április 29.), melyben az MSZMP vezető politikusa jelezte, hogy számít Féja munkájára a párt készülő közművelődési tervének elkészítésében. Utolsó jelentősebb közszereplésén 1977-ben Debrecenben a Márciusi Front megalakulásának 40. évfordulóján az 1937-es társadalmi helyzetet forradalminak minősítette, és a felkelés elmaradásának okát a kommunisták korabeli politikájában jelölte meg. Másfél évvel később Budán a kútvölgyi szanatóriumban hunyt el, a Farkasréti temetőben nyugszik.

Féja Géza és feleségének sírja a Farkasréti temetőben (Wikipedia)

Féja életrajzának összeállításakor A magyar irodalom története 1945-1975. című munkát és a Magyar Életrajzi Lexikon adatait használtam fel. Ezek mellett az író fiával, Féja Endrével készített interjú volt segítségemre, Féja Endrével 2006. december 12-én Budapesten készítettem interjút. Továbbá a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum Kézirattárában található Féja-hagyaték írásait használtam fel a tanulmány készítésekor.

 

Felhasznált irodalom

Borbándi Gyula: A magyar népi mozgalom, New York: Püski, 1983.

Féja Géza levelezése. Szerk.: Féja Endre. Budapest, Nap Kiadó, 2003.

Féja Géza: Debrecen, Honismeret. (1977. március) 14.

Féja Géza: Országépítés vagy junkerpolitika? Előörs. 4. (1931. február 1.)

Juhász Gyula: Uralkodó eszmék Magyarországon 1939–1944. Bp., Kossuth, 1983.

Papp István: A magyar népi mozgalom története – 1920–1990. Bp., Jaffa, 2012.

Péterfi Gábor: Szabó Dezső és Féja Géza Trianon-reflexiója és külpolitikai nézetei. Bp., L’Harmattan, 2011.

Pomogáts Béla: Tizenkét nap. Irodalmunk az 1956-os szabadságharcban. Magyarok. (1989. okt.) 6. 41–64.

Püski Sándor: Könyves sors – magyar sors. Budapest, Püski, 2002.

Némedi Dénes: A népi szociográfia 1930–1938. Budapest, Gondolat, 1985.

Romsics Ignác (szerk.): Trianon és a magyar politikai gondolkodás 1920–1953. Bp., Osiris, 1998.

Péterfi Gábor

Ezt olvastad?

Az idén 80 éves, Széchenyi-díjas történész, M. Kiss Sándor életművének esszenciáját veheti kezébe az érdeklődő olvasó a Szembesülés című kötettel.
Támogasson minket