Robert Owen és az utópista szocializmus – New Lanark, New Harmony és Owen „Új erkölcsi világa”

250 évvel ezelőtt ezen a napon, 1771. május 14-én született Robert Owen walesi gyártulajdonos, az utópista szocializmus és a szövetkezeti mozgalom egyik alapítója. A szociális reformer, filantróp és úttörő szocialista Owen gyártulajdonosként egy jobb világot képzelt el a munkások számára, amely nem csupán a munka, munka és még több munka lelket és testet pusztító, gyötrelmes börtönét jelenti. Már 1817-ben lefektette a nyolcórás munkanap bevezetésének szükségességét, és megalkotta a „Nyolc óra munka, nyolc óra kikapcsolódás, nyolc óra pihenés” szlogenét, amely nem sokkal később az angol munkásság politikai tömegmozgalma, a chartizmus fontos jelmondatává vált. Honnan indult a walesi gyártulajdonos karrierje és milyen alapvető gondolatok jellemezték filozófiáját? Miről volt híres New Lanark és New Harmony? Kik és hol alapítottak hasonló, utópista szocialista közösségeket?

A korai évek – Owen, a szövőinasból lett gyártulajdonos

Robert Owen (1771–1858) főként a munkásai gyári munkakörülményeinek javítására irányuló erőfeszítéseiről és a kísérleti szocialista közösségek támogatásáról ismert, azonban komoly szerepet vállalt a gyermeknevelés kollektívabb megközelítésének propagálásában is, támogatva az oktatás állami ellenőrzésének szükségességét. A walesi gyártulajdonos 1771. május 14-én született a walesi Montgomeryshire egyik városában, Newtownban, Anne (Williams) és Robert Owen hatodik gyermekeként. Apja vaskereskedőként és postamesterként dolgozott, anyja pedig egy newtowni földműves család gyermeke volt. Az ifjú Robert csekély hivatalos oktatásban részesült, de már fiatalon lelkesen és sokat olvasott. Tízéves korában félbehagyta iskolai tanulmányait és négy évig egy stamfordi (Lincolnshire) posztógyáros szövőinasa lett.

18 éves korában Manchesterbe költözött, ahol élete következő tizenkét évét töltötte. Kezdetben a Saint Ann’s Square-en lévő Satterfield’s Drapery szövőipari alkalmazottja volt. Manchesteri évei alatt 100 fontot kölcsönzött bátyjától, William Owentől, hogy betársuljon egy új találmány, a pamutfonal fonására szolgáló fonóöszvér (spinning mule) gyártásába, majd néhány hónapon belül elcserélte üzletrészét hat fonóöszvérre, melyekkel egy bérelt gyári helyiségben önálló üzletbe kezdett. 1792-ben – amikor Owen körülbelül 21 éves volt – Peter Drinkwater gyártulajdonos a manchesteri Piccadilly Mill igazgatójává tette. Két évvel később azonban Owen önként lemondott a szerződésben vállalt társulási ígéretről, elhagyta a céget, és más vállalkozókkal társulva saját gyárat (Chorlton Twist Mill) alapított a közeli Chorlton-on-Medlockban.

Vállalkozói szelleme, vezetői képességei és progresszív erkölcsi nézetei már az 1790-es évek elejére megmutatkoztak. 1793-ban a Manchesteri Irodalmi és Filozófiai Társaság (Manchester Literary and Philosophical Society) tagjává választották, emellett bizottsági tagja lett a manchesteri Egészségügyi Tanácsnak is, amely fontos célkitűzésként fogalmazta meg a gyári munkások egészségi állapotának és munkakörülményeinek javítását.

New Lanark

Owen az 1800-as évek elején a skóciai New Lanarkban egy nagy posztógyár befektetőjeként és végül vezetőjeként gazdagodott meg. Az 1790-es évek végén egy Skóciába tett látogatása során megismerkedett David Dale glasgow-i filantróp gyártulajdonossal, aki többek között a New Lanark-i posztógyár igazgatója volt. Az üzemet Dale és Richard Arkwright nem sokkal korábban, 1785-ben alapította, melyet a Clyde folyó által biztosított vízenergia Nagy-Britannia egyik legnagyobb gyárává tett. Az üzemben körülbelül 2000 ember dolgozott, közülük 500 gyermeket Edinburgh és Glasgow szegény- és árvaházaiból hoztak a gyárba öt-hat éves korukban.

Owen 1799-ben feleségül vette a gyárigazgató lányát, Anne Dale-t, majd a házaspár New Lanarkban telepedett le. Owen befektető társaival együtt ugyanebben az évben megvásárolta apósától a New Lanark-i gyárat, melynek 1800 januárjában ő maga lett az igazgatója.

Manchesteri sikerén felbuzdulva a tisztán kereskedelmi szempontoknál magasabb rendű erkölcsi elvek alapján kívánta vezetni a gyárat.

Apósa, a jóindulatáról ismert Dale jól bánt a dolgozóival, azonban New Lanark lakóinak általános állapota közel sem volt kielégítő – annak ellenére, hogy Dale és veje, Owen igyekezett javítani a munkások életkörülményein. Ahogy a korszakban mindenhol megfigyelhető, a munkások közül sokan a legalacsonyabb társadalmi rétegekből kerültek ki; gyakori volt a lopás, a részegség és más bűnök, az oktatás és a higiénia pedig elhanyagolt volt. A jobb körülmények közül érkező dolgozók elítélték a gyárak demoralizáló, sivár munkakörülményeit és elutasították az embertelenül hosszú, akár 12–16 órás munkaidőt.

A 19. század második feléig általános tendencia volt, hogy a munkaadók nem közös valutában fizették ki alkalmazottaikat, hanem úgynevezett „csereüzlet” működtetésével a munkások részben vagy egészben zsetonok formájában kapták meg fizetésüket, amelyeknek a gyártulajdonos „vagon-boltján” vagy ad-hoc jellegű üzletén kívül nem volt pénzértékük, ráadásul a silány áruért cserébe sokszor igen magas árakat számítottak fel. Ez a 18. század végén, 19. század elején még általánosan bevett szokás volt, azonban Owen New Lanark-i csereüzlete például csak kevéssel a nagykereskedelmi ár felett kínálta az árukat, a nagybevásárlásból származó megtakarítást pedig továbbadta a vásárlóinak. Mindezek mellett pedig szigorú felügyelet alá helyezte az alkoholértékesítést is; később ezek az elvek lettek az alapjai a szövetkezeti boltok működtetésének egész Nagy-Britanniában.

Owen, a filantróp gyártulajdonos filozófiája – elmélet és gyakorlat

Owen néhány terve azonban nem tetszett üzleti partnereinek, ez pedig arra kényszerítette, hogy 1813-ban más befektetőkkel kivásárolja üzletrészét. A tulajdonosváltás lehetőséget adott számára, hogy kibővítse emberbaráti tevékenységét: innentől kezdve még inkább a munkások jogainak és a gyermekmunkára vonatkozó törvények javítását, valamint a gyermekek ingyenes oktatását szorgalmazta. Legnagyobb sikere kétségkívül az ifjúsági oktatás és a korai gyermekgondozás támogatása volt. Owen ugyanis – valódi úttörőként – alternatívát kínált a gyermeknevelés szokásos tekintélyelvű megközelítésével szemben. A korabeli gyakorlattal ellentétben nem alkalmazott tíz év alatti gyermekeket, és a gyárban ingyenes bölcsődét, óvodát és iskolát létesített a dolgozók gyermekei számára.

A vezetőség minden szempontból igyekezett jó kapcsolatot kialakítani a munkásaival; a megszokott 12–16 órás munkaidőt például 10 és fél órára csökkentették, majd Owen 1810-ben felvetette a nyolcórás munkanap iránti igény realitását is.

1817-ben a nyolcórás munkanap célját a „nyolc óra munka, nyolc óra kikapcsolódás, nyolc óra pihenés” (eight hours labour, eight hours recreation, eight hours rest) szlogenben fogalmazta meg, amely a 20. századra alapjaiban határozta meg a munkáról való gondolkodásunkat és a 40 órás munkahét elterjedését. Így a New Lanark-i körülmények a munkások és családjaik számára a korban közel idillinek számítottak.

A New Lanark-i kísérlet azonban elvesztette lendületét, miután Owen 1825-ben átadta a gyár – és a város – irányítását a helyi Walker gyárnak, reformpéldáját azonban számos filantróp és iparos követte; az egyik legjelentősebb a Cadbury család volt, amely 1893-ban a Birmingham melletti Bournville városát kifejezetten munkásai számára hozta létre. Owen 1825 után is buzgón támogatta a gyári törvényhozást, jó kapcsolatot ápolva a brit kormány számos vezető tagjával is – köztük például a kormányfővel, Robert Banks Jenkinsonnal (Lord Liverpool). Owen Európa számos uralkodójával és vezető államférfijával is találkozott.

Társadalmi és gazdasági elképzeléseit New Lanarkban tesztelte, ahol elnyerte a munkások bizalmát, és a gyár hatékonyságának javításával további sikereket ért el, a közösség pedig nemzetközi hírnévre tett szert. Társadalmi reformerek, államférfiak és királyi családok, köztük például a későbbi orosz cár, I. Miklós is ellátogattak New Lanarkba, hogy tanulmányozzák Owen módszereit.

1813-ban adta ki „A társadalom új felfogása, avagy esszék az emberi jellem kialakulásának elvéről” (A New View of Society, or Essays on the Principle of the Formation of the Human Character) című művét, amely az első volt négy értekezése közül, amelyeket a szocialista reformfilozófiája mögött meghúzódó elvek kifejtésére írt. Owen eredetileg a klasszikus liberális és utilitarista Jeremy Bentham követője volt, aki úgy vélte, hogy a szabad piac, különösen a munkások szabad mozgáshoz és munkáltatóválasztáshoz való joga megszabadítja a munkásokat a kapitalisták túlzott hatalmától. Owen azonban kialakította saját, szocializmuspárti nézeteit. Emellett Owen deistaként bírálta a szervezett vallást, beleértve az anglikán egyházat is.

Véleménye szerint az emberi jellemet olyan külső körülmények alakítják, amelyek felett az egyénnek nincs befolyása – emiatt az egyént nem lehet dicsérni vagy hibáztatni viselkedéséért vagy élethelyzetéért. Ez az elv vezette Owent arra a következtetésre, hogy az emberek jellemének helyes kialakításához az szükséges, hogy már gyermekkorban megfelelő környezeti (fizikai, erkölcsi és társadalmi) hatásoknak legyenek kitéve. Owen nevelési és társadalmi reformrendszerének alapját tehát az emberben rejlő eredendő felelőtlenségről és a korai hatásoknak az egyén jellemére gyakorolt hatásáról szóló elképzelések képezték. Filozófiájára hatással voltak többek között Sir Isaac Newton természetjogi nézetei, továbbá Platón, Diderot, Helvétius, Godwin, Locke, Mill és Jeremy Bentham szemlélete is, azonban nem gyakoroltak rá közvetlen hatást a felvilágosodás filozófusai.

Owen életében és gondolkodásában fordulópontnak számított, amikor 1817-ben „felkarolta a szocializmust”, és az általa „Új társadalomszemléletnek” (New View of Society) nevezett irányzat követője és propagálója lett.[1] Álláspontjának kifejtését az 1817-ben az alsóháznak az ország szegénytörvényeivel foglalkozó bizottsága számára készített jelentésében vázolta fel.[2] Mivel a napóleoni háborúk utáni visszaesés és kereskedelmi stagnálás országos figyelmet keltett, a kormány felkérte Owent, hogy adjon tanácsot az ipari gondok enyhítésére. Bár Owen a közvetlen nyomort a háborúnak tulajdonította, úgy érvelt, hogy a kiváltó ok az emberi munkaerő és a gépek közötti verseny – a problémák elhárítására pedig önellátó közösségek létrehozását javasolta.

Javaslatának lényegi eleme volt, hogy mintegy 1000–1200 fős közösségek telepedjenek le előre kijelölt földterületeken, és mindannyian éljenek egy épületben, nyilvános konyhával és étkezdékkel. Elképzelése szerint minden családnak legyen saját magánlakása, és hároméves korig minden család gondoskodjon gyermekeiről. Ezt követően a gyermekeket a közösség nevelné, de a szülők például az étkezéseket saját gyermekeikkel tölthetnék. Owen javaslata szerint az ilyen közösségeket magánszemélyek, egyházközségek, megyék vagy más kormányzati egységek hozzák létre, így biztosítva lenne a szakképzett személyek általi hatékony felügyelet, a munkát és a munka eredményeinek élvezetét pedig közösségben kellene és lehetne megélni.

Owen úgy vélte, hogy mindez a legjobb módja lenne a társadalom általános átszervezésének, vízióját pedig „Új erkölcsi világnak” (New Moral World) nevezte.

Owen utópisztikus modelljének lényegi elemei életében keveset változtak. Kifejlesztett modellje optimális munkaközösségként egy 500–3000 fős társulást irányzott elő, amely bár elsősorban mezőgazdasági tevékenységet folytatna, de a legjobb gépekkel rendelkezne, változatos munkalehetőségeket kínálna, és amennyire csak lehetséges, önállósulna – majd szövetkezetek formájában egységekbe tömörülne és még inkább támogatná egymást és a gyártási tevékenység jobbítását. Mindezt igyekezett a gyakorlatban is megvalósítani és szemléltetni, ehhez pedig egészen Amerikáig utazott; 1824-ben vagyona nagy részét egy kísérleti szocialista közösségbe fektette az Egyesült Államokban. Indiana államban New Harmony néven egy utópista szocialista közösséget alapított, amely Owen utópista társadalmának előzetes modelljeként körülbelül két évig működött; később más owenista utópisztikus közösségek is hasonló sorsra jutottak. Az Egyesült Államokban az egyéb kísérletek közé tartoztak az Indiana állambeli Bloomington melletti Blue Spring, az Ohio állambeli Yellow Springs és a New York állambeli Earlton melletti Forestville Commonwealth települések, valamint más, hasonló projektek New Yorkban, Pennsylvaniában és Tennessee-ben. Ezek szinte mindegyike véget ért, mielőtt New Harmony közössége 1827 áprilisában feloszlott.

New Harmony-val közel egyidőben Skóciában is megkezdődtek az amerikai kezdeményezésekhez hasonló, owenista szociális kísérletek. 1825-ben az owenista Abram Combe a Glasgow melletti Orbistonban kísérelt meg létrehozni egy utópista szocialista közösséget, de ez körülbelül két év után szintén kudarcot vallott. Az 1830-as években Írországban és Nagy-Britanniában további kísérleteket tettek a szocialista szövetkezetekkel; a legfontosabbak az írországi Clare megyében 1831-ben alapított Ralahine és az angliai Hampshire-ben 1839-ben megkezdett Tytherley voltak. Az előbbi három és fél éven keresztül figyelemreméltó sikerrel működött, amíg a tulajdonos – miután szerencsejáték miatt tönkrement – kénytelen volt eladni részesedését. A Harmony Hall (vagy Queenwood College) néven is ismert Tytherley-t Joseph Hansom építész tervezte, de végül ez is kudarcot vallott. Egy másik társadalmi kísérlet, a cambridgeshire-i Isle of Ely-ben létrehozott Manea Colony, amelyet az 1830-as évek végén indított el az owenista William Hodson, néhány év alatt szintén megbukott, majd Hodson kivándorolt az Egyesült Államokba.

Owen utolsó évei, halála és öröksége

Owen 1828-ban visszatért Nagy-Britanniába, majd Londonban telepedett le, ahol továbbra is a munkásosztály mellett szállt síkra; aktív munkájával támogatta a szövetkezetek és a szakszervezeti mozgalom fejlődését, valamint a gyermekmunkára vonatkozó törvények és az ingyenes koedukált iskolák elfogadását. Bár élete nagy részét Angliában és Skóciában töltötte, élete végén visszatért szülővárosába, a walesi Newtownba. Ahogy egyre idősebb lett és egyre radikálisabb nézeteket vallott, befolyása csökkenni kezdett. 1857-ben, egy évvel halála előtt kiadta emlékiratait „Robert Owen élete” (The Life of Robert Owen) címmel.[3] A fiai által 1844-ben létrehozott alapítványból származó éves jövedelmét leszámítva nincstelenül halt meg szülővárosában 1858. november 17-én.

Robert Owen valódi szocialista reformer és filantróp volt, aki a munkásosztály szószólójaként javította a gyári munkások munkakörülményeit – ezt a gyakorlatban is demonstrálta a skóciai New Lanarkban.

A szakszervezeti mozgalom egyik vezetőjeként és kísérleti utópista közösségei révén előmozdította a társadalmi egyenlőséget, és támogatta a gyermekmunkára vonatkozó törvények elfogadását, a gyermekek ingyenes oktatását – ebben a tekintetben jóval megelőzte korát. Owen társadalmi változásokért folytatott agitációja, valamint az ő hatására az owenisták és saját gyermekei munkája hozzájárult a nők és a munkások jogai terén a tartós társadalmi reformokhoz, az ingyenes közkönyvtárak és múzeumok, a gyermekgondozás és az állami, koedukált iskolák, valamint a szövetkezeti és a szakszervezeti mozgalom fejlődéséhez. A skóciai New Lanark és az indianai New Harmony a mai napig büszkén állít emléket erőfeszítéseinek.

Schvéd Brigitta

Hivatkozott források

Owen, Robert: A New View of Society, Or, Essays on the Principle of the Formation of the Human Character, and the Application of the Principle to Practice. London, 1813–1816. (forrás: utexas.edu)

Owen, Robert: To the Committee of the Association for the Relief of the Manufacturing and Labouring Poor, referred to the Committee of the House of Commons on the Poor Laws. 1817. március. (forrás: utexas.edu)

Robert Owen’s Journal. Explanatory of the Means to Well-place, Well-employ, and Well-educate the Population of the World. London: James Watson, 1851–1852.

Robert Owen válogatott művei magyarul

Nevelés és társadalom. Javaslatok egy munkakollégium felállítására. Ford. Hervei Géza – Frank Ernő; összeáll., jegyz., utószó: Ladányi Péter. Budapest: Tankönyvkiadó Vállalat, 1957.

Robert Owen válogatott írásai. Szerk. A. L. Morton; ford. Forgács Géza. Budapest: Gondolat Kiadó, 1965.

Robert Owen válogatott művei angolul

Butt, John (ed.): The Life of Robert Owen. Written by himself, with his preface and an introduction. Reprint. London: Charles Knight, 1971.

Claeys, Gregory (ed.): Selected Works of Robert Owen I–IV. Vol. 1: Early writings; Vol. 2: The development of socialism; Vol. 3: The book of the new moral world; Vol. 4: The life of Robert Owen. London: William Pickering, 1993.

Tájékoztató irodalom

Claeys, Gregory (ed.) (2005): Owenite Socialism. Pamphlets and Correspondence. London: Routledge.

Davis, Robert A. – O’Hagan, Frank (2010): Robert Owen. London: Continuum Press.

Harrison, John (2009): Robert Owen and the Owenites in Britain and America. The Quest for the New Moral World. London: Routledge.

Kumar, Krishan (1990): Utopian Thought and Communal Practice: Robert Owen and the Owenite Communities. Theory and Society, 19(1), 1–35.

Leopold, David (2011): Education and Utopia: Robert Owen and Charles Fourier. Oxford Review of Education, 37(5), 619–635.

Pollard, Sidney – Salt, John (eds.) (1971): Robert Owen, Prophet of the Poor. Essays in Honor of the Two Hundredth Anniversary of his Birth. London: Macmillan.

Siméon, Ophélie (2017): Robert Owen’s Experiment at New Lanark. From Paternalism to Socialism. Palgrave Macmillan.

Thomspon, Noel – Williams, Chris (eds.) (2011): Robert Owen and his Legacy. Cardiff: University of Wales Press.

*

A History of European Ideas c. folyóirat 2021. évi 2. száma (Robert Owen and Continental Europe) teljes egészében Robert Owen 19–20. századi európai recepcióját és az owenizmus hatását vizsgálja.

[1] A New View of Society, Or, Essays on the Principle of the Formation of the Human Character, and the Application of the Principle to Practice. Az első kiadás 1813-ban, a második – átdolgozott – kiadás pedig 1816-ban jelent meg.

[2] To the Committee of the Association for the Relief of the Manufacturing and Labouring Poor, referred to the Committee of the House of Commons on the Poor Laws (1817. március)

[3] Az önéletrajz reprint kiadása: The Life of Robert Owen. London, 1971.

Ezt olvastad?

5+1 könyv az 1848–1849-es forradalom és szabadságharcról

Március 15-e több mint egy ünnep. Ezen a napon egész Magyarország az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc hőseire emlékezik, előttük tiszteleg.

X