Róma alapköveiből épített örökség

Az ókori Róma tanulmányozása népszerű kutatási területnek számít a történészek körében és ebből adódóan igazán tudóst próbáló feladat úgy látótérbe hozni ezt a témát, hogy az frisset, újszerűt mutasson a szakma számára. Ám újra és újra felmerül az örök kérdés a történettudományban: miért éppen Róma emelkedett ki az ókori települések közül és vált a kontinenst máig meghatározó világbirodalommá? Mary Beard erre keresi a választ a SPQR, Az ókori Róma története című impozáns munkájában, kezdve Róma alapításától egészen a klasszikus korszak végéig, bemutatva azt a kort, mely szerinte kétezer esztendő elteltével is a nyugati kultúra és politika kőkemény alapzata.

A szerző, Mary Beard klasszika-filológus, ókortörténész, a Cambridge-i Egyetem Ókortörténeti Tanszékének professzora, a Newnham College és a Brit Tudományos Akadémia tagja, a Brit Királyi Művészeti Akadémia latin professzora. Több, az ókori Rómáról és a római kultúráról szóló dokumentumfilm-sorozat szerkesztője és szereplője. Magyarországon az egyik ismeretterjesztő csatorna nagy sikerrel vetítette a Kik voltak a rómaiak? című dokumentumfilm-sorozatát.

Beard már az előszóban egyértelművé teszi az ókori világ legnagyobb birodalmához fűződő viszonyát és úgy járja körül a római történelem alapvető eseményeit, hogy azokból a mai kor embere is releváns következtetéseket vonhat le saját gondolati fejlődése érdekében. Ezen túl számos, Rómához kapcsolódó mítosszal és beidegződéssel számol le, amelyek széles körben ismertek és az iskolai történelemoktatás is ragaszkodik téziseihez. Ugyanis, mióta ezen ismeretek ilyen formában való oktatása folyik, rengeteg izgalmas kutatómunka zajlott, számos felfedezést tettek, kezdve a Földközi-tenger mélyén lelt hajóroncs rakományainak elemzésétől a grönlandi jégtakaróból nyert minták vizsgálatáig vagy akár egy római orvos megkapó tanulmányának kéziratáig, akinek legértékesebb javai a tűz martalékaivá váltak és írása csak 2005-ben került elő egy görög kolostorban. Ennek tudatában joggal leírható, hogy a római történelem kutatása, megírása még mindig nem lezárt, hanem folyamatos tevékenység.

A kötet első fejezete Cicero legszebb napját meséli el. Az i. e. 1. század közepén – több, mint hatszáz évvel a város alapítása után – járunk, egy készülődő forradalom, a város elpusztítására törő terrorista összeesküvés, titkos cselszövések, nyilvános szónoklatok, rómaiak rómaiak ellen vívott ütközetei zajlanak. Az egyik oldalon a békétlen, elkeseredett, elszegényedett patrícius, Lucius Sergius Catilina áll, aki arra készül, hogy porig égesse Rómát. A másik oldalon Marcus Tullius Cicerót találjuk, a művelt, szellemes anekdotáiról ismert szónokot, filozófust, papot, költőt, politikust, aki leleplezi Catilina összeesküvését és eképpen menti meg Rómát a pusztulástól. A Cicero és Catilina közötti viszály részben politikai ideológiák, részben két igen eltérő környezetből származó férfi közötti összeütközés volt. Ennek a két eltérő politikai pályafutásnak az ütközése is jól szemlélteti az i. e. 1. század közéletének sokszínűségét.

Ennek a titkos cselszövésnek a gondolatáig azonban még sok izgalmas esemény történik Rómában. Ezt meséli el a második fejezet Romulus és Remus legendáján keresztül bemutatva a város keletkezését. Róma és általában véve az ókor kapcsán nem kerülhetők meg a mítoszok, legendák, amelyeket már a korabeli társadalom felsőbb rétegei is fenntartásokkal kezeltek. Róma legkorábbi történetéről a régészeti eredmények alapján egészen más képet rajzolhatunk, mint amilyet a római mítoszok őriznek. Mary Beard a sebészi szike pontosságával távolítja el a legendára rakódott rétegeket, miközben óhatatlanul felmerül a kérdés: vajon a jelen korban élő befogadó közeg mennyiben tér el ókori elődeitől a világmagyarázó narratívák tekintetében.

A következő két fejezet végigköveti a királyok korát , valamint az ezt az időszakot követő köztársaság kialakulását és a két korszak közti átmenetet. Miért fontos ennek a korszaknak a pontos feltárása és elemzése? Ekkor kezdődik el a római uralom terjeszkedése az Itáliai-félszigeten, Veii és a hozzá tartozó térség bekebelezésével mintegy hatvan százalékkal megnő a saját terület. Az ezt követő vereség azonban, amit a galloktól elszenvedtek, a figyelmet a külső ellenségekkel szemben felépítendő, ütőképes haderőre irányította, s miután létrehozta, elkezdődött a hódítások időszaka. Ahhoz azonban, hogy a jelentős külhoni területi hódítások sikerrel járjanak nagyon stabil belső politikai rendszer szükségeltetett. Ennek titka valószínűleg azoknak a fékeknek és ellensúlyoknak a létezése volt a konzulok, a szenátus és a nép között kialakult kényes egyensúlyi viszonyban, amelyek meggátolták azt, hogy akár a monarchia, akár az arisztokrácia, akár a demokrácia fölénybe kerüljön. Ám ez az egyensúlyi helyzet hamarosan felborult és mindinkább az erőszak vált a politika fegyverévé. A hagyományos korlátokat lassanként semmibe vették és a szavazást szerepét egyre inkább a fegyverek és a zavargások vették át. Az állam irányítását maroknyi, roppant hatalommal, gazdagsággal és katonai támogatással bíró személy ragadta magához, mígnem Julius Caesart egész életére szóló diktátori címmel ruházták fel, aztán néhány hét múltán a szabadság nevében meggyilkolták. E történetet végig követve látható, hogy mennyi kulcsfontosságú pillanat és konfliktus vezet a szabad állam felbomlásáig.

A kötet egésze a maga összetettségében ábrázolja az ókori Róma eredetétől indulva a birodalommá fejlődésen át a hódító hadjáratokat, a politikai berendezkedés állomásait, a Rómát vezető államférfiakat, az elit réteget, a kereskedőket, a katonaság felépítését, a köznépet, a rabszolgaságot, a birodalom fejlődő építészeti megoldásait, irodalmát. A könyv írója a történelmi eseményeket, illetve a hétköznapok struktúráit számos ponton párhuzamba állítja a posztmodern kor társadalmait érő kihívásokkal. A napjaink politikai vitáit leginkább meghatározó pontja a migráció és annak vélt vagy valós politikai, gazdasági és dermográfiai következményei sem új keletű jelenségek, hisz Róma első polgárai szintén ,,idegenek” voltak és a városállam később is nevezetes arról, hogy előszeretettel olvasztott magába más népcsoportokat. Nem jelenthetjük ki, hogy létezik egy követendő, egyszerű római minta, ám sokat tanulhatunk abból, ha alaposan tanulmányozzuk a római történelmet, irodalmi alkotásaikat, vitatechnikáikat és érvrendszerüket. Ehhez elengedhetetlen az elsődleges források bőséges ismerete, ám Mary Beard szintézise is remek kiindulópont az egykor volt civilizáció megértéséhez. Ehhez a több, mint négyszáz oldalnyi kötet sodró lendületű történetmesélése, rengeteg fekete – fehér és színes illusztrációja, közérthető nyelvezete sokat ad a 21. század emberének.

Számomra ez a kötet gondolatformáló erővel bír, ezért bátran ajánlom a fiatal generáció figyelmébe. Arra formálja tudatunkat, hogy meglévő ismereteinket folyamatosan revideáljuk, bővítsük a legfrissebb kutatási eredményekkel és egy esemény minden szereplőjének szemszögéből próbáljuk rekonstruálni és megérteni, mert csak így rajzolódnak ki teljesen az ókori Róma történelmének bonyolult ok-okozati összefüggései, társadalmi egymásrautaltsága, a mai kor számára hagyott üzenetei és hite, hogy népe örökké fennmarad:

„Idézzük meg hát valamennyi istent és az istenek gyermekeit, adják meg, hogy ez a birodalom és ez a város örökkön virágozzék; hogy léte mindaddig meg ne szűnjön, míg csak izzó érctömbök nem úsznak a tenger felszínén, s tavasszal a fák meg nem szűnnek virágzani.” ( Publius Aelius Arisztiedész )

Rinner Anita

A kötet adatai: Mary Beard: S. P. Q. R. Az ókori Róma története. Kossuth Kiadó, 2018. 480 oldal + 16 oldal képmelléklet.

Ezt olvastad?

A római büntetőjog kezdetei

Amikor római jogról beszélünk, azon általában az ún. római magánjogot értjük. A római magánjog az európai jogrendszer alapja, kis túlzással

X