Self Made – Madam C. J. Walker útja az első millióhoz

2020. március 20-án debütált a Netflix Self Made című saját gyártású négy részes minisorozata, amely célul tűzte ki, hogy bemutassa azt az utat, miként vált Sarah Breedlove afro-amerikai mosónőből Madam C. J. Walker gyártulajdonos, filantróp, aktivista, akit a Guinness Rekordok Könyve is jegyez, mint az első amerikai önerőből milliomosnő. A film alapjául A’ Leila Bundles 2002-es On Her Own Ground: The Life and Times of Madam C. J. Walker című könyve szolgált.

Sarah Breedlove (1867–1919) szülei még rabszolgaként dolgoztak a déli gyapotültetvényeken. Ő volt az első gyermekük, aki már az emancipációs kiáltvány után, tehát jogilag szabadnak született. 7 éves korára árvaságra jutott, így nővére Louvenia és annak férje, Jesse Powell viselték gondját. Utóbbi bántalmazása miatt azonban már 14 éves korában házasságba menekült. Ebből a házasságból született egyetlen leánya, Lelia (1885–1931). Második férjét alkoholizmusa és erőszakos természete miatt hagyta el. Harmadik férjével, Charles Joseph Walkerrel 1906-ban lépett frigyre. Sarah és Lelia egyaránt felvették, ezáltal pedig híressé tették a nevét. Walker felesége vállalkozásának vezető értékesítőjével (Dora Larrie) létesített kapcsolatot, később össze is házasodtak és közös céget alapítottak, kevés sikerrel. Sarah személyes kudarcai nagyban hatottak arra, hogy leányát milyen kulcsmondatokkal terelgette később: „Ne tedd fel a jövődet egy férfira se! Mindig legyen saját pénzed!”

A magánéleti boldogság tehát meglehetősen hullámzóan alakult. Kezdetben a karrierépítés sem volt túl nagy reményekkel kecsegtető, hiszen mindössze három hónapnyi intézményes oktatás jutott Breedlove számára a templom vasárnapi iskolájában. Hiányosságait olvasással, gyakorlatiassággal pótolta. Gyerekkorától kezdve dolgozott, kezdetben nővérék háztartásában segédkezett. Az 1880-as években Indianapolisban mosodai munkákat vállalt. Az motiválta, hogy lányát taníttathassa. A kemény munka, a korlátozott tisztálkodási lehetőségek, a mosodai vegyszerek mind roncsolták haját. Korpásodással, fejbőr-betegségekkel, hajhullással küszködött. Fivérei mind borbélyként dolgoztak St. Louisban, így fel tudták hívni figyelmét a hajápolás fontosságára. Végül Annie Malone hajápolási vállalkozó kínált megoldást hajproblémáira.

Az évszázad harca (46 perc)

A sorozat első epizódja itt kezdi Sarah Breedlove (Octavia Spencer) történetének elmesélését. 1908-ban járunk, St. Louisban. Sarah éppen elkeseredett, amiért a fárasztó mosodai munkával alig jut egyről a kettőre. Részegen hazatérő férje megüti, korcsnak nevezi. Minden összedőlni látszik, amikor becsenget Annie Malone (a filmben Addie Monroe, Carmen Ejogo) és hajnövesztő csodaszert kínál. Sarah későbbi piaci beszédéből kiderül, hogy meggyőződése, hogy a haj hatalom. Megállapodnak, hogy Sarah a mosásért cserébe hajápolást kap, ám amikor értékesítőnek jelentkezik, tudván, hogy hitelesen tudná kínálni a terméket, falakba ütközik. „Még a legszebb öltözékében is úgy néz ki, mint aki most jött az ültetvényekről” – vágta a fejéhez a mulatt fodrász, aki leginkább magát tartotta a szépségideálnak. A filmből megtudjuk, hogy a korszakban sok mulatt lány úgy született, hogy még rabszolgaként élő édesanyjukat megerőszakolta gazdájuk. Világos bőrükből igyekeztek előnyt kovácsolni, elérhetetlen mintaként sulykolni külsejüket az afro-amerikai leányok, asszonyok számára. Ez a durva elutasítás volt az a nagy pofon, aminek nyomán Sarah elhatározta, hogy saját hajnövesztő fejlesztésébe kezd.

Alapul vette az ismert receptet, de a vásárlói visszajelzéseket és a terméktesztek eredményeit rögtön beépítette. A rokonok és a templomi kórus tagjai között hamar felkapott lett a termék. Már az első epizódban kirajzolódott Sarah ars poetikája. A szívósság önmagában is fontos egy kezdő vállalkozó számára, de a soha meg nem elégedés, mindig jobbra törekvés, és mindenekelőtt a hivatástudat, a képesség, hogy saját tevékenységére szolgálatként, a hasonló sorsú nők megsegítéseként tekintett, emelte őt vetélytársa fölé. Mikor felismerte, hogy Indianapolis egyre népszerűbbé válik az afro-amerikaiak körében, a férje vonakodása ellenére a család költözött, hiszen Sarah termékei és az általa forgalmazott, alkalmazott forró fésűs technika kifejezetten ezt a csoportot célozta.

Magad uram, ha szolgád nincs (49 perc)

A második rész ugyancsak egy nagy pofon története. Aki a pofont adta nem más, mint Booker T. Washington, az 1910-es évekbeli Amerikai Egyesült Államok egyik leghíresebb afro-amerikai személyisége, aki „Felemeljük a rasszunkat!” mottóját előszeretettel hangoztatta országjáró körútjainak állomásain. Sarahnak meggyőződésévé vált, hogy ha a fehér befektetők nem hajlandók támogatni (az afro-amerikai temetkezési vállalkozó pedig csak szexuális ellenszolgáltatás fejében) gyáralapítási törekvéseit, a The Negro in Business könyv szerzője majd biztosan megnyitja számára ezt az utat. Az előadó nem válaszolt leveleire, hívásaira, ezért egész egyszerűen felment a színpadra, és az afro-amerikai vállalkozók kongresszusa előtt elmondta miért olyan fontos, hogy a nők ne pazarolják el tehetségüket, hanem munkához, pénzkeresethez jussanak. Kérte Washingtont, hogy segítse őt a gyáralapításban. Washington szerint az afro-amerikaiaknak nincs felesleges pénzük kozmetikumokra, ne hajszoljanak fehér szépségideált és nem kell, hogy a nők többet keressenek, mint a férfiak: „Először a néger férfit kell felemelni.”, a vitát pedig azzal zárta „pont az ilyen kitörések miatt kell a nőknek csendben (az angol eredetiben a helyükön) maradniuk.”

Sarah éppen Washington könyvét bújja (Forrás: imdb.com)

A megoldás végül a női közösségtől érkezett, amelyért olyan vehemensen állt ki Sarah. A korábbi megkeresések, hogy járjon közbe férjénél nem érintették meg Margaret Murray Washingtont, azonban a beszéd, miszerint „a női vállalkozással mindenki jó jár” nagy hatással volt az Afro-Amerikai Nők Országos Szövetsége elnökére. A tagság adományai megteremtették a gyáralapítás anyagi lehetőségeit.

Ezen a ponton pedig megjelennek a repedések Sarah és C. J. (Blair Underwood) házasságán is. Édesapja (Garrett Morris) is feltette már korábban C. J.-nek a kérdést: „Melyik tisztességes néger férfi dolgozna a feleségének?” Ezen a dilemmán nem segített a szégyen, amit a gyűlésen érzett a férj, amikor felesége szót követelt. Mikor úgy tűnt, hogy csak jelzálog felvételével lenne megoldható a lefoglalózott gyárépület megszerzése, a férj elzárkózik: „Ez az én házam, az lesz, amit én mondok.” Az ügyes dramaturgiának köszönhetően a szakmai siker betetőzésekor szökken szárba az örökké elégedetlen, magát elhanyagoltnak érzett férj házasságtörése. Ugyanekkor szegődik a mihaszna vej is az ellenfél besúgójává, és kezdi el kifürkészni az üzleti titkokat.

„Nekünk szükségünk van egy rendes nőre a túléléshez” – Cleophus Walker (Forrás: netflix.com)

A címlaplány (49 perc)

A harmadik epizódban egy prosperáló vállalkozás képe tárul elénk, amely néhány hónap leforgása alatt elérte, hogy több száz alkalmazottja legyen. Zajlik a több ezer fős értékesítői hálózat kiépítése, tagjainak képzése annak érdekében, hogy megnyílhassanak a helyi szalonok és sikeresen folytatódjon a házaló kereskedelem. Közben kulcsfontosságú kérdéssé válik, hogy a termékek milyen imázst képviseljenek, a dobozokra milyen nőalak kerüljön. Míg a marketinges férj az országszerte népszerű Gibson-lány (fiatal, vékony, kerékpározik) sötétebb bőrű verzióját képzeli el reklámarcnak, addig Sarah úgy dönt, hogy a hitelesség mellett teszi le a voksát és dacolva a szépségideállal („mindenki egy világos bőrű, selymes hajú lányt akar”), a saját képét teszi a csomagolásra. Teszi mindent azok után egy mulatt nő elcsábította a férjét, egy másik pedig öt legkiválóbb értékesítőjét.

A filmmel szemben megfogalmazott egyik kritika Lelia (Tiffany Haddish) ábrázolását érintette, hiszen egy a saját neméhez vonzódó nőként jelenik meg a filmvásznon. Megismerjük vívódásait, hiszen próbálkozása, hogy a társadalmi konvencióknak megfeleljen (férjhez megy) kudarcba fullad. Harlem lesz a megoldás számára, amely olyan városként jelenik meg, ahol színek, életvitel és szerelem tekintetében bármi lehetséges. A később Harlem vidám istennőjének nevezett Lelia itt alapít szalont, amely egyúttal a helyi afro-amerikai közösség kedvelt találkozóhelye is lesz. Édesanyja egy ideig nem hajlandó tudomást venni másságáról és igyekszik a normák közé szorítani, de belátva, hogy leánya a legfontosabb öröksége, annak boldogságát a korábbi elvárások fölé helyezi. Az örökös biztosításának kérdésére Fairy Mae Bryant örökbe fogadása lesz a megoldás, akinek leszármazottja írta a film alapjául szolgáló kötetet.

Esély a fajtánknak (45 perc)

A negyedik epizód Sarah Breedlove életének utolsó esztendejéből villant fel epizódokat. Sarah megtudja, hogy gyógyíthatatlan vesebeteg. Ennek megfelelően mindent megtesz annak érdekében, hogy betetőzze munkásságát egy világra szóló konferencia megszervezésével, amelyre minden értékesítője hivatalos. 1918-ra Sarah országosan ismert és elismert vállalkozó, akit a legbefolyásosabb üzletemberek a New York Times hasábjairól is ismerhetnek, lakókörnyezetének előkelőségét méltán példázza, hogy maga Rockefeller a szomszédja. Makulátlan hírnevének köszönhetően tető alá tudna hozni egy együttműködés egy neves gyógyszertári hálózattal, de engedve értékesítői nyomásának, nem köti meg a szerződést. Nagyobb erőt lát afro-amerikai nőkből álló saját hadseregében.

Az egész film során az egyik legpozitívabb mellékszereplő Freeman Ranson alakja, aki maximális lojalitással támogatta Madam Walker törekvéseit a kezdettől fogva. A maga esetlen eszközeivel próbált kezdőtőkét előteremteni, majd pedig a vállalat gazdasági igazgatóként oroszlánrészt vállalt a cég irányításában, egészen 1947-ben bekövetkezett haláláig. Az általa elbeszélt történet, amely során egy ártatlan családi fagyizás rokona lincselésébe torkollott az egyik legmegrázóbb képsora az epizódnak. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy Madam Walker a lincselés elleni mozgalom addigi történetének legnagyobb adományát tegye (5000 dollár). Természetesen az afro-amerikai lakosság emancipációs kiáltvány utáni történetének több apróbb momentuma is beszűrődik a történetbe, olykor csak egy-egy mondat erejéig. Például az „Azt hittem elkapta a Klan.” – mondattal üdvözli Addie Monroe egy alkalommal Saraht. A közvetlenül az amerikai polgárháború után alapított, afro-amerikaiakat üldöző és gyakran gyilkoló szervezetet 1915-ben helyezték új alapokra.

Madam C. J. Walker emlékezetét színházközpont, múzeum, rádióállomás őrzi az Amerikai Egyesült Államok több városában. Élettörténete színdarabot, natúrkozmetikum kollekciót ihletett, bekerült a női hírességek csarnokába és képmásával bélyeget is nyomtak. Már az 1980-as években készült egy dokumentumfilm Két dollár és egy álom címmel az életéről, amelyben egykori alkalmazottaival készítettek interjúkat, illetve nyilvánvalóan említette őt Bayer Meck abban a dokumentumfilmben, amely a fekete tulajdonú etnikai szépségipar felemelkedéséről és hanyatlásáról szólt.

Az executive producerek között ott találjuk LeBron Jamest és a főszereplő, Octavia Spencert, aki korábban A számolás joga című filmben is szerepelt, ami a NASA kötelékében dolgozó afro-amerikai nők szerepére hívta fel a figyelmet. Úgy gondolom fontosnak tartották ezt az erős, pozitív történetet elmesélni a nagyvilágnak játékfilm formájában. Ahogy a történelmi filmek esetében lenni szokott itt is csorbult a dokumentarista jelleg, hiszen a dramaturgia, a befogadhatóság miatt vannak fiktív részek, időbeni pontatlanságok.

Kapunk egy képet azonban az afro-amerikai lakosság egy részének 1910-es évekbeli útkereséséről, félelmeiről, nehézségeiről. Egy család, egy asszony történetén keresztül látjuk, hogy az afro-amerikaiak összefogásra is képesek voltak ugyan (gazdasági liga, női liga, lincselés elleni mozgalom), de az emberi gyarlóságokból fakadóan egymásnak is gyakran váltak ellenségeivé (B. Washington, Addie Monroe), korlátaivá (C. J. Walker). Szerezhetünk benyomásokat az korabeli St. Louisról, Indianapolisról, New York Harlem negyedéről: milyen volt a városkép, mit viseltek, hogyan szórakoztak az emberek. Nekem nem tetszettek a részenként előtűnő allegorikus, olykor zenés, táncos betétek, amelyek Sarah álmait, adott esetben azok beteljesülését szimbolizálták, de akik odavannak a musicalekért, varieté hangulatért, azoknak lehet ez plusz adalék.

Jó szívvel ajánlom a filmet az Amerikai Egyesült Államok 20. század eleji története, az afro-amerikai kultúra, az egyetemes nőtörténet iránt érdeklődőknek. Jó illusztrációnak, forrásnak, vitaindítónak tartom, amely felhasználható egy történelem óra, fakultáció vagy egyetemi kurzus keretében. Ajánlom még kezdő vállalkozóknak, aktuális munkájukkal elégedetleneknek, motivációjukat vesztetteknek erőgyűjtés céljából. Házasulandóknak, házasságban élőknek, elváltaknak okulásul, valamint Bika csillagjegyűeknek, hogy magukra ismerjenek.

Árvai Tünde

Ezt olvastad?

Magyarország nemzeti ünnepének alkalmából a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum „forradalmi hangulattal” várja az érdeklődőket. A rendezvényt idén új helyszínen,
Támogasson minket