Súlyemelés edzésmódszerek a 19. század végén 20. század elején

Írásomban a 19. század végén, 20. század elején használt súlyemelő edzés módszereit közlöm. Nyugat- és Közép-Európa módszereinek legszélesebb ismertetését Hellman Lajos írta meg Izomfejlesztés könyvében – a cikk nagy részében ebből idézek. Tavaly digitalizáltattam egy orosz súlyemelő könyvet, így betekintést kaphatunk az orosz módszerekbe is, ezzel lefedve Európát.

Ha elkezdjük fellapozni az 1800-as évek végén megjelent újságokat azt látjuk, hogy a század végéhez közeledve egyre több sport témájú cikk jelenik meg és sorra alakulnak a sportegyesületek. Anna Lembke: Dopaminkorszak könyvében közöl egy amerikai kutatást, amiben arra jutottak a kutatók, hogy a 19. században már átlagban napi két óra szabadidejük volt az embereknek – ám ez nem feltétlenül mindegyik társadalmi rétegre igaz. Mindenesetre – akiknek több szabadideje lett – ez is hozzájárult a súlyemelés népszerűségének növekedéséhez.

A szabadidő növekedésének több oka lehet. Ipari forradalom, növekedik a hektáronkénti termésátlag (kevesebb mezőgazdasági munkásra van szükség és ők több embert tudnak élelmiszerrel ellátni) és az egészségügy fejlődését is meg kell említeni. A súlyemelés esetében még egy fontos változást kell megemlíteni:

„A vasak közül a legtöbben a súlyzókat és a vasrudakat ismerik, mint amelyek ép a súlyemelésre készültek és a mázsálási súlyokat … A legtöbb helyen a mázsálási súlyokat használják. Különösen, hogy a régi súlyok használhatatlanná váltak és olcsón lehet hozzájuk jutni.” Az 1874-es VIII. törvénycikkely emelte jogerőre az új egységes mértékegységeket hazánkban. ”Ettől az időponttól kezdve Magyarországon a méter és a kilogramm az egyedül és kizárólagosan törvényes mértékegységek.” (maagyar Herkules újság 1884/7.)

Gottfried Schödl: The Lost past könyvében a súlyemelés korai időszakával kapcsolatban leírja, mekkora problémát jelentett az egységes méretű súlyemelő rúd és tárcsa hiánya. Bár Márquis Luigi már 1899-ben felszólal az egységes felszerelésért, nagyon hosszú idő, míg ez megvalósul. A fent említett könyv alapján az 1924-es párizsi kongresszuson jutnak egyezségre.

Hellman Lajos: Izomfejlesztés  című munkájában, a testgyakorlás 12 pontjában általános tájékoztatót fogalmaz meg. Csak a fontosabb pontokat emelem ki.

-Rendszeresen, naponta kell gyakorolni. Ha a foglalkozás nem túl megerőltető akkor napi 2-3 alkalommal is lehet edzeni.

-A túlerőltetést,a nagy fáradtságot, a túl nehéz és a nem megfelelő eszközöket el kell kerülni. (Más forrásokból is úgy tűnik, hogy a nehéz edzéseket elkerülték a korszakban. Rigolout azt mondja, kis súlyokat használ, ez nála 140 kg-ot jelent. Earle Liedermann szerint az edzés után készen kell állni a csatára a királyságért. Ezt úgy értelmezem, hogy szerinte sem szabad az edzésnek túl megterhelőnek lenni.) Nagy fáradtság esetén inkább ki kell hagyni az edzést.

-Tartsuk be a fokozatosság elvét.

Hellman Lajos háromféle edzésmódszert különböztet meg. Elsőnek a könnyű, majd a középnehéz, és végül a nehéz gyakorlatokat említi. Ahogy Hellmann fogalmaz: „olyan nehéz súlyzókkal végezünk, amely gyakorlatok elvégzésére összes energiánk és minden testi erőnk szükséges.” (85.) Azt tanácsolja, hogy aki nehéz atlétikával akar foglalkozni először hat vagy tizenkét hónapig dolgozzon könnyű súlyzókkal, majd ezután térjen át a középnehéz súlyzórendszerre, és csak ezután jöhet a nehéz súlyzó rendszer.

1. A Sandow rendszer (könnyű súlyemelés)

18 gyakorlatból áll.

A férfiaknak kezdetben 2,5 kg-os, a nőknek 2 kg-os, a gyermekeknek 1kg-os súlyzót ír elő. Mindegyik kategóriában két súlyzót kell használni.

A gyakorlatokat lassú tempóban kell végrehajtani, egy gyakorlat végrehajtása legalább egy másodperc legyen. Nehezebb súlyzót csak hat hónap után szabadott elővenni, és akkor is csak egy fél kilóval legyenek nehezebbek. 5 kg-nál nehezebb súlyzót nem szabad használni.

Minden gyakorlatban hetente eggyel lehet az ismétlésszámot növelni. Hellman megemlíti, hogy Sandow igen hamar magas ismétlésszámot ír elő tanítványainak: például az első gyakorlatnál egy hónap alatt ötvenről kétszázra emelkedik az ismétlésszám.

Hellman Lajos felhívja a figyelmet a Sandow súlyzó kialakítására, amely ketté van vágva, és az erőnléttől függően 3-5-7 rúgó van elhelyezve. A gyakorlatok végrehajtása során végig összeszorítva kell tartani a súlyzó kettő felét.

Bár csak kettő táblánál van feltüntetve Sandow neve, úgy gondolom, a Stolz – ezt viszont már a középnehéz súlyemelés kategóriába sorolja a szerző – rendszerénél megadott gyakorlatokkal egyezés van.

2. Középnehéz súlyemelés

Mivel a könnyű – azon belül a Sandow – súlyemelő rendszernél maximum 5 kg-os súlyt ajánl, ezért ennél a kategóriánál ennél nehezebb súlyzó használatról lehet szó. Ellentmondást jelent Siebert rendszere, aki 2,5 kg-os súlyzókat ír elő a kezdőknek.

Stolz rendszerében hetenként minden gyakorlatban eggyel kell növelni az ismétlésszámot.

Meiringer rendszerében már feltűnnek napjaink olimpiai súlyemelés gyakorlatai – felvétel, lökés stb.. Ezzel szemben az előző rendszereknél a legtöbb gyakorlat egy-egy izomcsoportot edzését célozta meg.

3. Nehéz súlyzó rendszer

Itt csupán a gyakorlatokat tünteti fel – felvétel és lökés, felvétel és nyomás, szakítás stb..- az aktuális világrekord megemlítésével.

A szerző felhívja a figyelmet, hogy ennél a rendszernél „… a kitartásig való súlyemeléssel csak ritkán foglalkozzunk, inkább a súly nagyságát fokozzuk…”

Mivel a korszak súlyemelő versenyeinél több gyakorlatban is megmérkőztek a versenyzők – például 1898-as bécsi súlyemelő „világbajnokságon” – ezért úgy gondolom, a következő módszert is használták. Utóbbi megmérettetés azért is különösen érdekes, mert ez már egy rendkívül jól dokumentált sportesemény, sok forrás áll a kutatók rendelkezésére.

Először két kézzel – olimpiai rúddal – nyomás gyakorlatot hajtottak végre. Ezt követően jött a kétkezes lökés, majd az egykezes nyomás és lökés – olimpiai rúddal – gyakorlat következett. Ezután más méretű súlyemelő rudak következtek. A verseny – valamint feltételezhetően az edzések végén – kisebb súlyra váltottak, és ezzel kellett minél több nyomást végrehajtani.

A korszakban három fő – könnyű, közepes és nehéz – súlyemelő rendszert különböztettek meg. A könnyű és közepes rendszert nehéz elválasztani egymástól. Ezzel szemben a nehéz súlyemelő rendszer élesen elkülönül, mivel itt egyértelműen nagy súlyokat használtak, a gyakorlatok pedig főként a felvétel és nyomás, felvétel és lökés, szakításra szűkültek le.

Feltételezhetően a súlyemelő versenyzők alkalmaztak egy másik módszert is. Ennél variálták a két- és egykezes végrehajtási módokat, a rövidebb és hosszabb rúd használatával. Az edzések végén pedig kisebb súlyra válthattak, amivel minél több ismétlést igyekeztek végrehajtani.

Úgy gondolom, mai napig megszívlelendő Hellman Lajos fokozatossággal kapcsolatos tanácsa és az, hogy nagy fáradtság esetén vissza kell venni a terhelésből.

Kép forrása: Kiszter M.O. Nehéz girja, 30. oldal

Kép forrása: Kiszter M.O. Nehéz girja, 30. oldal

Kiszter M.O. Nehéz girja (Кистер М.О. Тяжелые гири, 1901, Szentpétervár) könyvében a következő tanácsokat írja:

„A helyes edzés legfontosabb része a rendszeresség, a súly és az ismétlésszámok növelése valamint be kell tartani a szabályokat – a helyes technikára gondolhatott, megjegyzés Bajzáth Attila… Az erő növelhető a súly folyamatos emelésével…”

A foglalkozást a legkisebb súllyal kezdjük, és ezután folyamatosan növeljük a terhelést. A legkisebb súly – kétkezes gyakorlatnál – 40 font. Először minimum 10 fonttal, maximum 20 fonttal emeljük a terhelést. Ezt a súlyt három-hat hétig használjuk. Amikor eljutunk a 175 fontig, akkor a súly emelése maximum 10 fonttal történik. Például hattal vagy kettővel. Ezzel a súllyal egy-két hónapig dolgozunk.

További tanácsok:

„6. Úgy kell végezni az edzést, hogy azok egymásra épüljenek.

7. Kezdjük az alacsony súllyal és fokozatosan emeljük a súlyt … A foglalkozást úgy fejezed be, hogy csökkented a súlyt. (Megj.: úgy tűnik, piramisszerű edzésről van szó.)
8. Úgy kell megszervezni a munkát, hogy sokoldalúan kell az edzést végrehajtani – minden testrészt fejleszteni… Állva, ülve, fekve.
9. Az egykezes gyakorlatokat bal és jobb kézzel is végre kell hajtani.
10. A súly növelését nem szabad elsietni. Csak annyit tegyünk hozzá, amennyi elő van írva.
11. A nagyon nehéz súly emelése előtt: először pihenj, menj oda, koncentrálj, vegyél nagy levegőt és aztán kezd el az emelést.”

A jelenlegi kutatásaim alapján úgy látom, hogy a 19. század végén, 20. század elején a lineáris progressziót alkalmazták. A lépcsőfokok kisméretűek voltak – ez alatt azt értem, hogy tovább lépés esetén csak pár kilogrammal emelték a terhelést  és a lépcsők nagyon szélesek – miután felléptek erre a súlyra, hosszú ideig ezt használták.

Bajzáth Attila

Borítókép forrása: Fortepan / Kármentő Éva

Felhasznált irodalom:

Hellman Lajos (1922?): Izomfejlesztés, súlyemelés, birkózás. Schwäbische Verlags-Aktiengesellschaft, Timisoara

Folyóirat:
Allgemeine Sport-Zeitung
(https://anno.onb.ac.at/cgi-content/annoplus?aid=asz&datum=1898&page=935&size=45&qid=SENWCPFVRKLJK5WM8UKETZ0X5XAM2R)
Le Miroir des sports
Les Miroir des sports (1925. augusztus 5. szám) 
Pavel Tsatsouline(1999): Power to the people, Advanced Fitness Solution  18. oldal

Ezt olvastad?

Német katonák vannak a világ különböző pontjain – az elBeszélő vendége Hevő Péter

Németország elmúlt közel száz évének történelme erősen rányomja a bélyegét a német politikai gondolkodásra, s különösen igaz ez az ország

X