„Szegény preafectus meghala, már ő vele egy barátom híjával vagyok” – Teleki Mihály és Udvarhelyi György kapcsolata

A címben idézett szavakkal emlékezett meg Teleki Mihály, a 17. századi Erdélyi Fejedelemség emblematikus politikusa 1667-ben feleségéhez, Vér Judithoz intézett levelében az Apafi-korszak első éveinek gazdasági szakemberéről, Udvarhelyi György fejedelmi prefektusról. Teleki Mihály kiemelkedő politikai szerepvállalása a 17. századi Erdélyi Fejedelemségben nem ismeretlen a történelem iránt érdeklődő olvasóközönség számára. Az Apafi-korszak első éveinek gazdasági szakemberéről, Udvarhelyi György fejedelmi prefektusról már jóval kevesebbet tudunk, habár figyelemreméltó tevékenysége ugyancsak vitathatatlan. 

Már Teleki Mihály szavaiból is érzékelhető kettejük bizalmi kapcsolata, amely vélhetően az úgynevezett hatalmi válság időszakára (1657−1662) nyúlt vissza. Kapcsolatuk és barátságuk I. Apafi Mihály fejedelem (1661−1690) hűségére térve szövődött tovább, amikor tisztségeikből adódó hivatalos feladataik miatt is egyre inkább összefonódott pályájuk. Kettejük kapcsolatának feltárása tisztségviselésükből fakadóan egyrészt az Apafi-korszak első éveinek gazdaság- és kormányzattörténetéhez szolgál értékes információkkal. Másrészt a sok esetben baráti hangú és tartalmú levelezésük vizsgálata Teleki és Udvarhelyi viszonyának és tevékenységének árnyalása mellett a korszak egyes életmódtörténeti kérdéseibe is bepillantást nyújt.

A kapcsolat kezdetén: az 1650−1660-as évek fordulója

A két címszereplő partiumi, egészen pontosan váradi kötődése alapján feltételezhetjük, hogy ismerték egymást életpályájuk korai szakaszában, továbbá mindketten tisztséget vállaltak a Rákóczi fejedelmek mellett is, adatolhatóan azonban Kemény János fejedelem oldalán kapcsolódott össze Teleki Mihály és Udvarhelyi György hivatali együttműködése.

Udvarhelyi korai éveiről meglehetősen keveset tudunk. Karrierjéről első adataink a Rákóczi-korszak ’40-es éveiből valók, amikor is a kancellária szolgálatában tevékenykedett.  A hatalmi válság időszakában, 1659-ben már bizonyosan Kemény János bizalmasává vált, amelyet jelez, hogy szerepet vállalt a majdani fejedelem és felesége, Lónyay Anna közötti kapcsolattartásban. A későbbiekben kincstári tisztségviselőként tevékenykedett a Kemény-párt oldalán, s a fejedelem halálát követően is a család bizalmasa maradt. A gazdasági ügyeik intézésében, elsősorban a jószágaikkal összefüggő ügyintézésben, azok védelmében vállalt kiemelkedő szerepet. Ekkoriban már több ízben kapcsolatban álltak Teleki Mihállyal, aki – ugyancsak az özvegy fejedelemasszony bizalmasaként – Udvarhelyivel együttműködve igyekezett közbenjárni a Kemény-örökség egyben tartása érdekében. A további boldogulásra Kemény János halála után (1662) I. Apafi Mihály fejedelem oldalán volt lehetőség, s Udvarhelyi több kisebb gazdasági természetű tisztség elnyerését követően 1664-től egészen 1667 januárjában bekövetkezett haláláig viselte az erdélyi kincstári igazgatás működtetéséért felelős fejedelmi prefektusi tisztséget.

Udvarhelyi György autográf aláírása (Forrás: Mátyás-Rausch−Szalai, 2021. 167.)

A hatalmi válság turbulens időszakában az ifjú Teleki Mihály már politikai és katonai tapasztalat birtokában állt a Habsburgok által támogatott Kemény János fejedelem, majd halálát követően a fiát, Simont támogatók oldalára. Ennek alapján nem meglepő, hogy még 1662-ben a Habsburg-orientációt erősítők táborába tartozva nyerte el az erdélyi végvárrendszer egyik kulcsfontosságú véghelyének, Kővárnak a főkapitányi tisztségét. Kemény-párti meggyőződése kiegészülve a tisztség birtoklásával, bizonyára közrejátszott a fent említett, Udvarhelyivel közös ügyük, azaz a Kemény-örökség védelmezésében. Kővár-vidék és a végvár hűségének biztosítása ugyanakkor az ekkorra már egyedüliként törvényesen uralkodó I. Apafi Mihály számára kardinális kérdés volt a végvárhálózat hatékony működtetése: a felső-magyarországi császári katonasággal szembeni védelem és információszerzés megszervezése érdekében. Ennek záloga pedig egyértelműen Teleki Mihály főkapitány személyének a megnyerése volt. A megegyezés 1663 során megtörtént, s Teleki mondhatni az Apafi oldalán történő elköteleződéséért cserébe megőrizhette kővári főkapitányi pozícióját. A tisztség megtartása Teleki számára kétségtelenül komoly pozíciót és hatalmat jelentett. Emellett a vár és különleges jogállásából fakadóan Kővár-vidék irányítása az Apafi-korszak korai éveiben a korábbiaknál élénkebb „munkakapcsolatot” hozott az erdélyi gazdaság irányítását koordináló Udvarhelyi Györggyel.

Teleki Mihály portréja (Forrás: wikimedia.org)

A „munkakapcsolat” – a kővári vár és vidék igazgatásának és ellátásának megszervezése

Az 1660-as évek első éveiben a hatalmi válság zavaros éveit követően elengedhetetlen volt a végvárak, köztük Kővár állapotának felmérése és a szükséges javítási munkálatok elrendelése, valamint a vár és vidék működtetéséért felelős, Apafi-hű tisztségviselők kinevezése és utasítással való ellátása. Amellett, hogy „felső szintről” a fejedelem és Bornemissza Anna fejedelemasszony is eljárt az ügyben, s egyebek mellett biztosította a kővári vár javításairól Teleki Mihály főkapitányt, a várbeli tisztségviselők hivatalba állítása a gazdasági igazgatás fejeként Udvarhelyi Györgyre hárult. Kiemelendő ugyanakkor, hogy Teleki Mihály elsősorban Kővár-vidék sajátos, úgynevezett liber baronatus státuszának köszönhetően önálló közigazgatási területként, tulajdonképpen állam az államban irányíthatta a kővári várat és kerületét. Ennek okán nem meglepő, hogy Udvarhelyi a főkapitány véleményét kikérve fogalmazta meg a várbeli udvarbíró, Felsőbányai Mátyás deák utasítását. Ahogy ő maga fogalmazott:

Ha kegyelmed, uram, nem neheztellene, adná tetszését nekem, az várra és kegyelmed authoritására [azaz hatalmára – Sz.Á.] nézve, miket kellene inferálnom [azaz beírnom – Sz. Á.] az udvarbíró uram instrukciójában (…)” [Mátyás-Rausch−Szalai, 2021. 193.].

Emellett a kővári váruradalommal szoros kapcsolatban álló Kapnikbánya élére állítandó, nagy tapasztalattal rendelkező szakember, Hartmann János kinevezése is közös ügyük volt. Továbbá gyakorta egyeztettek a hatalmi válságot követően a bánya működésének újraindításáról, a bányászok ellátásáról is.

Kővár 17. századi alaprajza Holst egykorú metszete nyomán (Forrás: dka.oszk.hu)

A kővári váruradalom és kerület hatékony működése érdekében az alkalmas tisztségviselők kinevezése mellett a végvidéki funkcióból fakadóan értelemszerűen a várkatonaság ellátásának megszervezése is nélkülözhetetlen volt. Ennek felső szintű koordinálása pedig ugyancsak a főkapitány és a fejedelmi prefektus egyeztetése alapján történt. Udvarhelyi rendszeresen utalt a kővári német és magyar őrség számára több száz forintnyi fizetést, s tett jelentést Teleki Mihálynak az egyéb uradalmi központokból (például Székelyhíd vagy Radnót) a kővári katonaság ellátását fedező gabona állapotáról és mennyiségéről, a katonaság posztójának beszerzéséről.

A korábbi korszakokhoz hasonlóan a fiskális és fejedelmi uradalmi hálózat hatékony működtetéséért is – felső szinten – a fejedelmi prefektus felelt. A mezőgazdasági munkálatok időben történő elvégzése érdekében ennek alapján többször biztosította Telekit, hogy a megfelelő mester- és szakembereket, így például kaszásokat, más uradalmakból átcsoportosította a kővári munkálatokra. Emellett Teleki sorostélyi udvarházának gabonaellátásáról és az építkezésekhez szükséges alapanyagokról is gyakorta egyeztetett Udvarhelyivel.

A bizalmi kapcsolat – A pecsétnyomótól a tizenkét ujjú virginásig

A két történelmi figurának a Teleki család egyik kedvelt tartózkodási helyére, Sorostélyra vonatkozó egyeztetései már némiképp érzékeltetik magánjellegű kapcsolatukat, s a bizalmi viszony kettejük levelezésében egyértelműen tetten érhető. Példáink sorát kezdhetjük azzal, hogy Udvarhelyi a korabeli hitelesítésre szolgáló pecsétnyomó gyűrűjét Teleki Mihály közbenjárásával küldte el javításra, amely már önmagában is jelzi kettejük egymáshoz való lojalitását. A baráti kapcsolatuk azonban leginkább a korabeli mentalitástörténeti kérdésekre, így az udvartartásra, az étkezési és ruházkodási szokásokra, valamint a fejedelmi udvarban történő eseményekre és szükségletekre vonatkozó „beszélgetéseikből” rajzolódik ki igazán.

A korabeli előkelőbb rétegek öltözködési szokásának megfelelően Teleki több esetben kérte Udvarhelyit, hogy görög kereskedőktől karmazsin és bagaria bőrt szerezzen be és csizmát készíttessen. Mindez egyrészt a jó minőségű bőrök nehéz beszerezhetősége és a varga betegeskedése miatt néhány hétig váratott magára, s a késedelmet Udvarhelyi mondhatni baráti élcelődéssel kommentálta, miszerint „(…) kegyelmed ne várja azt, ballagjon a fagyon” [Mátyás-Rausch−Szalai, 2021. 176.].  Teleki ugyancsak Udvarhelyit kereste fel csontgombok beszerzése kapcsán, s mivel „igen apró dolmány ujjára való csontgombokat” [Mátyás-Rausch−Szalai, 2021. 320.] kért, nem zárhatjuk ki, hogy a családjáért egyébként rajongó Teleki valamely gyermeke számára készíttette a meglehetősen drága ruhaneműt. Természetesen Udvarhelyi részéről is feltűnnek hasonló kérések levélváltásaikban, ő maga Teleki felső-magyarországi útjáról rendelt „süvegnek való szálat, posztót (…), valami szépet” [Mátyás-Rausch−Szalai, 2021. 178.].

A Teleki udvar(tartás) működéséhez és ellátásához szükséges tárgyak és ételek beszerzése is gyakori téma kettejük levelezésében. E tekintetben talán legintimebb tárgyként a korabeli illemhely csináltatását emelhetjük ki, amelyet a prefektus bizonyosan el is készíttetett, s a jókívánságai kíséretében számolt be barátjának az elkészültéről, miszerint:

Az kegyelmed fingó segginek, megírtam Fehérvárra, kívánsága szerint való szaró széket csináljanak, trombitáljon egészséggel rajta” [Mátyás-Rausch−Szalai, 2021. 237.].  

Emellett bizonyos, hogy Udvarhelyi Teleki megkeresésére többször gondoskodott a konyha, valamint az asztal- és háztartás tartozékairól, így például bizalmasa törött pincetokjának javíttatásáról, óntálak, kristályüveg poharak, vagy szájához szabott pohárszék beszerzéséről. A levélváltásokból pedig az is egyértelmű, hogy maga Udvarhelyi is élvezte a jól felszerelt Teleki udvar(ok) vendégszeretetét: egy ízben például üzent barátjának, hogy alig várja az együtt részegeskedést, némileg szemre hányva Telekinek, hogy nélküle nekilátott, ahogy ő maga fogalmazott „úgy hallom, uram, igen hozzá kezdett kegyelmed” [Mátyás-Rausch−Szalai, 2021. 225.].

Teleki Mihály égett boros csobolyója (ivóedény) (Forrás: mek.oszk.hu)

Mindemellett Udvarhelyi rendszeresen szerzett be a Teleki-konyha számára különböző ételalapanyagokat, esetenként azonban „külső körülmények” akadályozták meg mindebben, így például az alábbi nehézségekre hivatkozva kérte barátját, hogy ne nehezteljen rá a hal küldésének elmaradása miatt:

Öreg halat nem küldhettem, mert bizony, uram, itt csak egy sem maradott, fő konyhamester uram, Pap Mihály (…), jó kedvét vevén az gorajkától, maga alá ment a hal tartóra, az halászt keményen megverte, minden halat kifogatott, által vetővel rakta, (…) elvitte, szép tisztességes szókkal illetvén, azt mondta, elveszem, mert csak a praefectus s az udvarbíró töltözik vele, az lélek bestye kurva fia” [Mátyás-Rausch−Szalai, 2021. 279.].

Végezetül utalnunk kell arra, hogy míg Udvarhelyi fejedelmi prefektusi tisztségéből fakadóan idejének jelentős részét a fejedelemi udvarban töltötte, addig Teleki Kővár-vidéki főkapitányi kötelezettségeiből adódóan – legalábbis a korszak korai éveiben – sokat időzött a fejedelemség északi erősségének környékén. Ennek okán Udvarhelyi gyakorta közvetített I. Apafi Mihály fejedelem, valamint felesége, Bornemissza Anna és Teleki Mihály között. A politikai témájú információcsere mellett, amely elsősorban a felső-magyarországi történésekről való udvari tájékozódást vagy az oszmánokkal való egyezkedés eredményeiről való beszámolást jelentette, személyes jellegű megkeresések is felbukkannak levelezésükben. Példának okáért a köztudottan zeneszerető fejedelmi pár Udvarhelyin keresztül kérte Telekit, hogy segítsen a korábban is Erdélyben muzsikáló hegedűs és a „tizenkét ujjú Virginás Lőrinc” [Mátyás-Rausch−Szalai, 2021. 177.] felkutatásában. A közéleti és magánjellegű kérések és beszámolók sora pedig egyértelműen arra mutat, hogy Teleki Mihály természetesen saját agilitásán túl – mások mellett Udvarhelyi György barátsága révén – már ez idő tájt az Apafi-korszak meghatározó politikusainak sorába emelkedhetett.

dombói Székely János iskolamester és orgonista címerfestménye (1684) (Forrás: wikibooks.org)

Összességében kijelenthető, hogy az Apafi-kori Erdélyi Fejedelemség első éveiben kiemelkedő tisztséget viselő Teleki Mihály kővári főkapitány és Udvarhelyi György fejedelmi prefektus hivatalos feladataikból adódóan intenzív „munkakapcsolatban” álltak, amely elsősorban a kővári vár és vidék ellátása és igazgatása kapcsán érhető tetten. Viszonyuk azonban jóval több volt szakmai összefonódásnál: levelezésükből egyértelműen kitűnik barátságuk, napi szintű kapcsolattartásuk.  Kétségtelen, hogy a mindennapi élet legapróbb szükségleteinek beszerzésében is támogatták egymást, s a fejedelmi udvarban ekkorra már komolyabb beágyazottsággal bíró Udvarhelyi segítette barátját a vezető politikusok sorába történő beilleszkedésben is, ahogy többször is biztosította Telekit:

én az kegyelmed becsületére úgy vigyázok, bizony, mint az magam szemem fényére” [Mátyás-Rausch−Szalai, 2021. 189.].

Szalai Ágnes

A tanulmány az NKFIH FK 124684-es számú fiatal kutatói pályázat támogatásával készült.

Források és tájékoztató irodalom:

Fejedelmi prefektusok Erdélyben. Források a kora újkori Erdély igazgatástörténetéhez. Bevezető tanulmánnyal közli: Mátyás-Rausch Petra – Szalai Ágnes. Budapest, 2021.

Ódon Erdély. Művelődéstörténeti tanulmányok I. Válogatta, sajtó alá rendezte, szerkesztette, az előszót és a jegyzeteket írta: Sas Péter. Budapest, 2004.

Rétyi Péter naplója. Sajtó alá rendezte: Maria Ursuţiu. Bukarest, 1983.

Szentgyörgyi Mária: Kővár vidékének társadalma. Budapest, 1972.

Teleki Mihály levelezése. III−IV. Sajtó alá rendezte: Gergely Sámuel. Budapest, 1907−1908.

Tóth Ernő: Kemény János és Lónyai Anna levelezése. (1656−1662) In: Magyar Történelmi Tár, 4. sorozat, 1. kötet, 1900. 161−218.

Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata. 1540−1690. Budapest, 1980.

A címben szereplő idézet a Gergely Sámuel: Teleki Mihály levelezése IV. című kötet 11. oldalán található.

Ezt olvastad?

Mikorra esnek az ünnepek és a magyarországi emléknapok 2024-ben? Milyen jelentősebb kerek évfordulók várhatók? Ezeket a kérdéseket minden évkezdet előtt
Támogasson minket