Széljegyzetek egy megelevenített csatához

A pozsonyi csata kétségkívül uralja a nyilvánosság történelemmel foglalkozó részét, számos jobbító szándékú vagy vitriolos kritika, illetve támogató vélemény jelent meg különféle sajtó- és közösségimédia-felületeken. Le kell szögezni, nem kívánunk csatlakozni ahhoz a diskurzushoz, amely a Hyperion–MKI-féle filmet földbe döngöli vagy egekbe magasztalja. A nyilvánosság elé tárt produktum ugyanakkor történeti, régészeti, filmtechnikai vagy filmnyelvi szempontból is számos jogos kritikát kapott. Jelen írással egy olyan aspektusnak kívánunk utat nyitni, amely egyrészt elsikkadt, másrészt érdemes arra, hogy termékeny vita alakuljon belőle. Ez az aspektus pedig az oktatásé, pontosabban a tantárgy-pedagógiáé. A következőkben – egy hosszabb bevezető után – ennek érdekében több, a 907-es csatát feldolgozó filmet állítunk egymás mellé.

A járvány árnyékában

A személyes jelenlét nélküli oktatás új kihívás elé állította a magyarországi pedagógusokat is. Az oktatás kikerült a tanteremből, a világhálós applikációk segítségével közvetített órák teljesen újraformálták a hazai pedagógiai gyakorlatot. A pedagógusok többségének egy-két hét alatt kellett felzárkóznia az új kihívások támasztotta követelményekhez, és olykor teljesen újra kellett gondolniuk a tantárgyukhoz kapcsolódó szakdidaktikai eljárásokat. 

A történelemoktatás éppúgy, mint a többi tantárgy, kiemelt szerepet tölt be az iskolai mindennapokban, hiszen kötelező érettségi tárgy. A tanulóktól elvárt ismeretanyag, a fejlesztési követelmények meglehetősen komplexek, ráadásul a módszertana is sok esetben nehezen átültethető a digitális térbe. A kompetenciaalapú oktatás, a forrásközpontúság éppolyan kihívást jelent, mint a monologizáló óratartás elkerülése, a motiváció  fenntartása a képernyők előtt ülő diákokban. Nagyon sok hasznos anyag és jó ötlet kering az interneten, s talán az egyik legnagyobb népszerűségnek örvendő ezek közül (a különféle játékos feladatok – pl. LearningApps, kvízek, játékok) az oktatóvideók és animációk.

A digitális térben a tanárnak lehetősége van arra, hogy egy link segítségével mozgóképes felvételeket osszon meg, de sokan képernyőmegosztással is élményszerűbbé, látványosabbá teszik az óráikat. Sajnos sok függ az internetelérés megbízhatóságától és a sávszélességtől, de ugyanúgy tönkreteheti az élményt a felhasználói oldalon az online konferenciaprogramok videómegosztási képessége is – az általunk megkérdezett kollégák a MS Teams és a Zoom alkalmazásokat használják előszeretettel – a videók inkább az utóbbi esetében működnek jól (nem szaggatnak, tisztább a kép és a hang).

De milyen is a jó oktatóvideó?

A hazai pedagógiai gyakorlatban eddig is volt hagyománya a különféle oktatásra szánt videóknak, elég, ha pusztán a (világpiacon is helytálló) MozaWeb remek tartalmaira vagy a sokak által ismert és használt Zanza.tv videóira gondolunk. Számos tanár készített már eddig is olyan videókat, amelyekben tananyagtartalmat közvetített, és a koronavírus-járvány következtében ezeknek a száma ugrásszerűen megnövekedett. Vannak köztük jók és kevésbé jók – nyilván kis keresgéléssel a történelmet oktató pedagógusok többsége talál magának megfelelőt. Alapvetően ezek a házilag készített videók két sémát követnek: a tanár beszél és közben őt látjuk, a másik fajtánál inkább képeket, animációkat, videórészleteket követhetünk nyomon a narráció közben.

A legtöbb tanulást segítő online tartalomnál a tapasztalataink szerint kiemelten fontos a pedagógusoknak azok megbízhatósága, könnyű elérhetősége (nehézkes például, hogy az NKP portál sok esetben ötletes és remek videói nem menthetők el felhasználói gyűjtőmappába). Szintén fontos szempont, hogy az oktatási segédletek alakíthatók, formálhatók legyenek – akár az oktatott gyerekcsoporthoz, akár a pedagógus ízlésének megfelelően. Magától értetődik, hogy a világhálón található oktatóvideók nem igazíthatók saját elképzeléseinkhez, bár természetesen van lehetőség egy kisebb részlet lejátszására (a YouTube-videók megosztásnál célszerű a link másolása előtt a „Kezdés” lehetőséget kiválasztva megosztani a tartalom URL-jét, hogy a film egyből a kívánt résznél kezdődjön a diákoknál).

Az oktatóvideók és animációk akkor lesznek a leghasznosabbak, ha azok rövidek, tömörek, hiszen így egyrészt jobban lekötik a diákok érdeklődését és a tanórából sem vesznek el sok időt. Egy húszperces animáció a cannae-i ütközetről biztosan lázba hoz minden római hadtörténet iránt érdeklődő embert, de nem fogja lekötni a diákok többségét. Ráadásul a 9–12.-es történelem kerettanterv az ókori civilizációk tárgyalására összesen 13 órát szán (a vallások és a hódító birodalmak témakörén kívül).

Egész órás alkotások tehát biztosan nem férnek bele a történelemoktatásba. Egy jól megválasztott rövidfilm vagy egy hosszabb alkotás részlete viszont aranyat is érhet. 

A fentieknél is fontosabb, hogy a látottakat a tanulók feldolgozzák, mert ha ez nem történik meg, akkor a mozgóképek (Jakab György nyomán) csak „szórakoztató villanypásztornak” nevezhetők. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az egyes videókhoz legyenek könnyen elérhető, módosítható, átalakítható kérdések, ötletes és munkáltató feladatok. (Ebből a szempontból az OFI okostankönyveinek beágyazott mozgóképes anyagai nem szerencsések, mivel például a népszerű LearningApps alkalmazásba csak YouTube-csatornáról lehet ilyesmit betenni.) A pedagógusok többségének az is fontos, hogy ezekhez legyenek lehetőség szerint megoldások, melyek legalább nagy vonalakban tartalmazzák az elvárt válaszelemeket, de legalább egy rövid internetes vagy szakirodalmi hivatkozást azzal kapcsolatban, hol nézhetnek utána az adott tartalom által bemutatott témának.

A 907-es csata a közoktatásban

Elsőként rá kell mutatni, hogy az a visszatérő érv, miszerint a történelemtanításban rendre elsikkad („elhallgatott”) ez a fontos csata, nem állja meg a helyét. (Erre például a Történelemtanárok  Egylete elnöke, Miklósi László is többször felhívta a figyelmet.) Néhány adalék annak bizonyítására, hogy a pozsonyi csataként ismert győzelem jelen van és volt az oktatásban (nem említve egyetemi tankönyveket és szaktörténeti munkákat): 

• „A Keleti-frank Birodalom 907-ben kísérletet tett a korábban szövetséges magyarok visszaszorítására. A Pozsony mellett megvívott bajor-magyar csata azonban a bajorok megsemmisítő vereségével végződött. Tulajdonképpen ezzel fejeződött be a honfoglalás.” (Bellér Béla középiskolai tankönyve, 1996)
• „További harcokat igényelt a megszerzett új haza biztosítása. A bajorok nem nyugodtak bele gazdag tartományuk elvesztésébe. Nagy erőkkel támadtak a Duna vonalán, de Pozsony közelében teljes vereséget szenvedtek (907). Ezzel a győzelemmel a magyarság megvédte honát, megteremtve a lehetőséget nemzetünk megmaradására.” (Száray Miklós középiskolai tankönyve, 2006)
• „A Keleti Frank Királyság a veszélyeztetett bajor területek megvédésére, illetve a Dunántúl visszaszerzésére ellentámadást indított. 907-ben a német támadó sereget a nyugati határ közelében Árpád vezetésével megsemmisítették, ezzel az ütközettel zárult le a honfoglalás.” (Az OFI középiskolai tankönyve, 2016)
• A 2020-as NAT és kerettantervek szerint a pozsonyi csata általános- és középiskolában is kötelezően ismerendő lexikák közt szerepel, ellentétben például a 2003-as vagy a 2012-es verziókkal, amelyben nem kapott helyet. (Mint láttuk, ennek ellenére az ezekre épülő tankönyvek tárgyalták az eseményt.)
• Az Újkor.hu-n közzétett Szöveges források a történelem tanításához című gyűjteményben két szemelvény is kapcsolódik az eseményhez.

Igaz ugyanakkor az is, hogy például a sok pedagógus által kedvelt, alapos Herber–Martos–Moss–Tisza-féle tankönyvsorozat vonatkozó fejezetében nem szerepel a csata, a Dupcsik–Repárszky szerzőpáros forrásgyűjteményében sem kapcsolódik hozzá szemelvény, de a honfoglalással kapcsolatos emelt szintű érettségi szóbeli mintatételének javítókulcsában sem találkozunk az eseménnyel. Egy részletesebb elemzést megérne tehát a téma feldolgozása.

Ezen a ponton azonban hangsúlyozni kell, hogy valójában a tanteremben megvalósult munkát kellene vizsgálni, nem az „eszményi” tanterveket és önmagukban a taneszközöket vagy a jogszabályokat, bár ezek kijelölik a kereteket. A bővítés vagy a feldolgozás mélysége a tanár felelőssége.

Animációk a közoktatásban

A korábbi felméréseink azt mutatják, hogy

a történelemtanárok kedvelik a digitális animációkat, rekonstrukciókat, szívesen használják az oktatás során, és kifejezetten szükség volna ilyenekre.

Ennek oka nyilván az, hogy a diákok számára befogadható és hasznos tartalmakról van szó. A fő kérdés, hogy milyen az oktatásban jól használható animáció? Úgy tűnik, hogy leginkább benyomásokra és feltételezésekre támaszkodnak az alkotók, hiszen nem ismert hazai felméréseken alapuló szakirodalma ennek a témának.

Annyit bizonyosan kijelenthetünk, hogy a narrált, szcenírozott, 3D-s animációk – főleg a mostani generációk esetében – önmagukban nem hoznak sikert, nem jelentenek automatikusan segítséget.

Időszerű volna tehát egy alaposabb kutatás az animációk oktatási használatáról is, hiszen a tantárgy-pedagógia mellett a készítők is releváns információkkal gazdagodnának, ami remélhetőleg kihatna az elkészülő munkákra is.

Mindenesetre vannak olyan példák, amelyek szaktörténeti szempontból is megállják a helyüket. Négyesi Lajos a pozsonyi csata kapcsán például a Pazirik Kft. és a Digitális Legendárium filmjeit említette, de a mostani filmet készítő Baltavári Tamáshoz kötődő Történelmi Animációs Egyesülethez (TAE)/Hyperion Interaktív Oktatásfejlesztő Kft. anyagai közül is elérhető néhány. Utóbbit azért is emeljük ki, mert ezek egy része kifejezetten oktatási célra készült, és helyet kapott az OFI ún. okostankönyveiben is.

Rátérve az animációkra elmondható, hogy több megoldás is létezik: 

• Sokak által pozitívan értékelt az a 19 perces angol nyelvű megoldás, amely a csatát jól követhető módon, a csapatmozgásokra koncentrálva mutatja be. A tempó kényelmes, a térkép átlátható, a színek jól elválnak, és fontos, hogy a magyarázat árnyalt, a bizonytalanságokat sem hallgatja el a film. Ugyanakkor a film a hossza miatt még így is nehezen illeszthető be egy 45 perces órába, hiszen a téma súlypontja az oktatásban a honfoglalás kori életmódon, a betelepülés folyamatán és jelentőségén van, nem egyetlen eseményen.

• Az OFI okostankönyvében szerepel a csata egy rövidebb kb. 6 perces verziója (akárcsak a Brenta folyó melletti ütközetről készült animáció), amely vélhetően a Hyperion korábbi, szerényebb verziója, hiszen látványos az átfedés, ugyanakkor jóval visszafogottabb, hiányzik belőle sok, szakmailag kifogásolható elem, de kidomborodik a csata jelentősége. Ez hosszában jobban illeszkedik az oktatás realitásához, továbbá a film végén felsorolt kérdések alkalmat adnak az ellenőrzésre, ismétlésre.

• A Hyperion és az MKI végül nagyközönség elé tárt, 52 perces filmje, amely véleményünk szerint nem vagy csak korlátozottan alkalmas az oktatási használatra, s ennek tantárgy-pedagógiai okai (is) vannak. Egyrészt túlságosan hosszú, hiszen a játékidő miatt legalább 3-4 tanórát igényelne a feldolgozása (főleg, ha a honfoglalást is ez alapján tervezi valaki), ami általános- és középiskolában is luxus (esetleg akkor van rá lehetőség, ha mélységelvű témaként kerül elő). Többen megfogalmazták, hogy a dramaturgia nem elég feszes, a narráció nyelvezete sem mindig passzol az iskolás generációhoz (bár nem egyértelmű a célcsoport sem), illetve a térképes megjelenítések sem segítik a térbeli tájékozódás fejlesztését. Ide kívánkozik az is, hogy egy eseménysor feldolgozásában szerencsés, ha többféle forrástípus is megjelenik a tanórán, mivel így komplexebb fejlesztés végezhető. Például a honfoglalásnál elő kell kerülnie a történelmi festészet remekeinek (amelyek a közös kulturális kód fontos elemei), a szöveges forrásoknak, a fotográfiáknak, az atlasz térképeinek stb., mert többirányú fejlesztés zajlik, illetve a változatosság a figyelem fenntartását is szolgálja.

• Említhető a TAE/Hyperion egy másik filmje, amely a Csataterek-sorozat kalandozásokat bemutató darabja, és hasznos megoldásokat alkalmaz (kimerevíti a harcosokat, lassabb a tempója, a csatatér/taktika áttekinthető módon is megjelenik, a térképek, színek, nyilak jól mutatják a folyamatokat stb.). Ez – egyes elemeiben – visszaköszön az 52 perces film végén is.

Az 52 perces animáció alkotói több helyen elmondták, hogy a filmet azért készítették (részben didaktikai szempontokat figyelembe véve), hogy az oktatás révén bekerüljön a csata a „köztudatba”, ugyanakkor az MKI régész szakértőjétől elhangzott az is, hogy ez „nem egy pontos, oktató jellegű film”, mivel a szkíta-hun-avar folytonosság bemutatása, a látványosság és a szórakoztatás is alapvetés volt.

Az Online történelemtanár csoportban ezzel kapcsolatban kérdést tettünk fel, amelyre 226 válasz érkezett:

A fentiekből világos, hogy a válaszok alapján az alkotók nem értek célt, illetve nem azt a célt érték el, amit (a sajtómegjelenések alapján vélhetően) kitűztek maguk elé. (Sajnos nem egyedi eset, hogy a közoktatást célzó tartalmak zátonyra futnak, mivel nem veszik figyelembe a fogadó oldal igényeit és lehetőségeit.) Egyet lehet érteni Baltavári Tamással abban, hogy „a mai médiazajban a történelemkönyvekből magolás már okkal tűnik unalmasnak”, de ugyanez igaz a rosszul kivitelezett, elnyújtott digitális animációkra is. Másrészt fontos tudomásul venni, hogy a motiváló, igényes megvalósítás sem mehet aránytalanul a tanítási-tanulási szempontból való „hasznosság” kárára. Értékes szempontokat kaphat, aki megnézi felméréseink eredményeit.

Jó gyakorlat

Végezetül egy olyan feladatot teszünk közzé, amely (részben) egy mozgóképes anyag feldolgozására épül. Mint jeleztük, nem elég megnézni egy filmet, azt fel kell dolgozni, be kell építeni a tanítási-tanulási folyamatba. Az volna kívánatos, hogy ennek megfelelően készüljenek el az oktatásnak szánt jövőbeni alkotások, lehetőleg nem a tanárokra hárítva a szükséges segédanyagok teljes kidolgozását.

A feladat a napóleoni háborúk korához kapcsolódik. 

a) A tankönyvben található szöveges forrás (Marbot tábornok visszaemlékezése az austerlitzi csatáról) és  az ütközetet bemutató ábra segítségével készítsétek el az ütközet időrendi vázlatát! 

„Másnap, december 2-án, már pirkadáskor dörögtek az ágyúk. Észrevettük, hogy a császár kevés csapatot helyezett a jobb szárnyra; ezzel csapdát vetett az ellenségnek, hogy az könnyen elfoglalhassa Tilnitzet, átkeljen a Goldbach-patakon és Gross-Raigernbe menjen, hogy hatalmába kerítvén a Brünnből Bécs felé vezető utat, elvágja előlük a visszatérés vonalát. Az osztrákok és az oroszok csapdába estek, mert szerencsétlenségükre nagy erőket halmoztak fel a tilnitzi mélységben. (…)
A császár, akit a pratzeni fennsíkon hagytunk, leszállva onnan, Soult csapataival, egész gárdájával, a gyalogsággal, lovassággal és tüzérséggel Tilnitz felé rohant, ahol hátba támadta az ellenséges hadoszlopokat, melyeket Davout marsall szembe támadott. Ekkor az osztrákok és oroszok nagy és nehéz [?] tömegei két tűz közé kerülve, leírhatatlan zavarba jutottak, s mindenki futásban keresett menekülést. Némelyek összevissza a mocsarakba rohantak, de gyalogosaink kiverték őket; mások a két tavat elválasztó úton reméltek menekülést; lovasságunk azonban megtámadja őket, és borzasztó mészárlást visz végbe köztük: végre az ellenség legnagyobb része, különösen az oroszok, a tó jegén kerestek átkelést. Ez jó vastag volt, s már 5-6000 ember egy kis rendet tartva eljutott a satschani tó közepéig, mikor Napóleon a gárdatüzérséggel belelövetett a jégbe. Az sok helyen megrepedt, rettenetes recsegés hallatszott! A víz hasadékokon előtörvén, csakhamar ellepte a jégtáblákat, s ezer meg ezer orosz, valamint nagyszámú lovaik, ágyúk, szekerek szép lassan lemerültek a mélységbe. (…)”
(Marbot tábornok visszaemlékezése az austerlitzi csatára)

1. A csata 1805. december 2-án, kora reggel kezdődött.
2. A Napóleon ellen szövetkezett csapatok átkeltek a Goldbach-patakon, megtámadták a francia jobbszárnyat délen, ahol kemény ellenállásba ütköztek. Napóleon seregei hátráltak, de nem adták fel.
3. Az északi balszárny ellen indított támadást visszaverték a franciák.
4. Napóleon a középhadat támadta, majd bekerítette az osztrák-orosz hadak balszárnyát.
5. (Napóleon seregeit a tartalékos csapatainak bevetése is segítette.)
6. A szövetséges erők menekülni kezdtek. A mocsarak, folyók és tavak nehezítették az ellenfél számára a csatatér elhagyását.
7. A befagyott satschani tavon 5-6000 ember próbált menekülni. Napóleon a jégpáncél ágyúzásával semmisítette meg őket.
8. A franciák győztek, de negyvenezer fős veszteséget könyvelhettek el.

b) Mutassátok be Napóleon taktikáját a források alapján! 
A fentiek alapján például szembetűnő, hogy a terepviszonyok, a meglepetésszerű támadás, az előre megválasztott és tervszerűen végrehajtott stratégia segítette Napóleon seregeit győzelemre – s a várható komoly emberveszteséggel sem törődött.

c) Készítsetek SWOT-analízist a tanult módon arról, hogy a francia császárnak milyen erősségekkel, gyengeségekkel, lehetőségekkel és veszélyekkel kellett számolnia!

d) Nézzük meg az alábbi videót közösen! A történelmi forrásokban szereplő mely információkat, eseményeket használták fel a film alkotói? (A film szinkronosan is elérhető, kb. a 46. perctől érdemes lejátszani a részletet.)
(Például a helyszínek elnevezései [mondjuk, a Pratzen-fennsík], a seregek vezetőinek neve, a csata előre megtervezésének ténye, az átkaroló hadművelet stratégiája, a tartalékosok bevetése stb.)

e) Milyen, az eddigiekben megismertektől való eltéréseket tapasztalunk? Mi lehetett ennek az oka? 
(Például Napóleon vitája hadseregének vezetőivel a filmrészlet elején / a köd és a napsütés szerepe – ezek egyrészt a film főszereplőjét állítják középpontba, másrészt kiemelik a szokványos hadászati gyakorlattól való tudatos és szándékos eltérő stratégiáját – lásd a magaslat átengedése az ellenségnek. A köd felszállta a hadászati szerencse szerepét emeli ki, melyekről a források nem szólnak.)

f) A tanulók eltérő színnel egészítsék ki a SWOT-analízisüket a filmben látott és hallott szempontokkal!
(Például újabb, pihentebb csapatok bevetése elhelyezhető a lehetőségnél, a magaslat átengedése az ellenségnek szerepelhet a veszély mezőben.) 

g) Milyennek mutatja be a filmrészlet Napóleont? Készítsetek erről fürtábrát, majd beszéljétek meg csoportokban! Egyvalaki ismertesse az osztállyal a közös gyűjtésetek eredményét!
(A film alapvetően magabiztos, mindent előre megtervező, a csatát végig nyomon követő hadvezérként láttatja Napóleont. A filmrészlet végén a Talleyrand-nal folytatott párbeszédéből nyilvánvalóvá válnak a hadászati és politikai céljai közötti összefüggések.)

h) A filmben több magyar színész is közreműködött. Nézzenek utána a diákok az internet segítségével, hogy harcoltak-e magyarok az austerlitzi csatában?
Ehhez a következő ismeretterjesztő írást ajánljuk figyelmükbe: Austerlitz magyar szemmel.
A csatáról a diákoknak ezt a cikket ajánlhatjuk, melynek segítségével további információkkal egészíthetik ki a forrásokból összeállított csatarekonstrukciójukat.

A fenti természetesen csupán egy példa, amely azt mutatja meg, hogy a hadtörténelem és azon belül az egyes csaták különböző forrásokon alapuló tanórai rekonstrukciója izgalmassá, látványossá tehető. A lényeg azonban nem pusztán ezen van, hiszen a történelemoktatás nem öncélú. A látványos animációk akkor érnek célt, ha azokhoz konkrét órai feldolgozás társul, s a pedagógusok számára biztosítják az ehhez szükséges elméleti és módszertani háttérbázist. Jelenleg a hosszabb videók egy-egy téma mélységelvű feldolgozásánál képzelhetők el, hiszen nem elég megtekinteni valamit, hanem legalább a játékidő két-háromszorosát kell biztosítani a feldolgozásra, legyen szó akár az ismeretszerzésről, akár a különféle készségek fejlesztéséről – beleértve ebbe egy filmes alkotás esetén a valós és dramaturgiai elemek elkülönítését vagy akár az alkotók szándékának feltárását.

Fekete Bálint és Maróti Zsolt

Ezt olvastad?

A szabadság gyermekei – A VII. Regionális Honismereti és Helytörténeti Tanári Műhely

2023. március 31-én A szabadság gyermekei címmel immár hetedik alkalommal rendezték meg Szegeden a nagy hagyományokkal bíró Regionális Honismereti –

X