„Szemednek szegzett lándzsák: csillagok” – Gondolatok a Szemtől szemben című állandó kiállításról

1944. július első napjaiban közel háromezer szombathelyi zsidó polgárt zsúfoltak marhavagonokba, és indítottak útnak Auschwitz irányába. 1945 nyarára alig háromszázan tértek vissza a koncentrációs táborokból. Közel háromezer. Alig háromszáz. Hozzávetőleges számokba, puszta nevekbe zárt sorsok, amelyek nem képesek arra, hogy érzékeltessék a veszteséget, és tisztán kifejezzék a hiányt.

„Lehetetlen, de szükséges, ami azt jelenti, hogy mindennek ellenére lehetséges (ha csak hiányosan is).” – írta Georges Didi-Huberman francia filozófus, történész Images in Spite of All. Four photographs from Auschwitz című könyvében. Didi-Huberman annak a négy fotónak az értelmezésekor tette ezt a kijelentést, amelyet sonderkommandósok készítettek Auschwitzban, a gázkamrák árnyékában, 1944 nyarán. Megállapítása – az események dokumentációján túl – a borzalmak megértésére és ábrázolására is kiterjedt. Történeti kutatómunkám és a túlélőkkel készített interjúk során magam is azzal szembesültem, hogy lehetetlen megérteni és ábrázolni a holokauszt eseményeit. Ám mégis muszáj, mert a történtek választ követelnek.

A fotográfiákat készítette: Dénes Nóra fotóművész, valamint Kassai Ferenc grafikusművész

A Szemtől szemben kiállítás e két dilemmára kíván lehetséges válaszokat adni. A szükségesség és a személyessé tétel kettős inspirációja mentén arra vállalkozik, hogy a szombathelyi zsidóság 19–20. századi történetére építve, az itt élők mindennapjainak bemutatásával tegye tapinthatóvá a holokauszt pusztítása következtében keletkezett űrt, és a fotográfiák gazdag emocionális világával, valamint az elmondott történetek sokrétű gondolati tartalmával érzékeltesse a vészkorszak drámai pusztítását. Célja a bemutatás, a megértés és az emlékezés. Módszere – az egymással folytonos kölcsönhatásban álló – vizuális és textuális ábrázolás. Szereplője a tekintetével, gesztusaival, mozdulataival megjelenő és saját hangján megszólaló ember. Az egyéni sorsokat és megéléstörténeteket fókuszba helyező kiállítás 957 archív fotográfián, 40 témán és 439 megszemélyesített emberi arcon keresztül mutatja be a soá előtti 3200 fős szombathelyi zsidóság mindennapjait, az egyes személyek, családok, csoportok életét, a zsidó közösség anyagi, szellemi kultúráját, vallását, hagyományait, társadalmát és történelmét, valamint pusztulását és a vészkorszak utáni újjáéledését. Ezáltal a modern Szombathely 19–20. századi történelmének ez idáig rejtve maradt világába nyújt érzékeny és izgalmas betekintést, egyúttal a helyi mikroközösség prizmáján keresztül láttatja a Magyarországon és Közép-Európában élő vidéki zsidóság mindennapi történelmét.

A fotográfiákat készítette: Dénes Nóra fotóművész, valamint Kassai Ferenc grafikusművész

Alvin Rosenfeld 2011-ben megjelent, A holokauszt vége című munkájában arról értekezett, hogy a holokausztemlékezet válságát, sőt végső stádiumát éli. Rosenfeld szerint a kulturális és politikai erők, valamint a tömegigény nyomására, Auschwitz emlékét a közhelyszerűség veszi át. A holokauszt fogalma egyre inkább eltorzul, banálissá válik a köztudatban. A heroizmus, szentimentalizmus, elvonatkoztatás örvényében alakuló új holokausztnarratíva homályba borítja a soá tényleges borzalmát. Ha általánosságban beszélünk Auschwitzról, soha nem szembesülünk a drámai pusztítás valóságával. Judith Miller amerikai író, újságíró Egy, egyenként, egyik a másik után: Szembesülés a holokauszttal című könyvében hasonlóképp fogalmazott az általánosítás veszélyéről:

„Az elvonatkoztatás az emlékezet legádázabb ellensége. Öl, mert a távolságtartásra ösztönöz, és gyakran a közönyre. Emlékeztetnünk kell magunkat, hogy a holokauszt nem egy hatmilliós szám volt. Egy volt, meg még egy, és még egy…”

Judith Miller

A Szemtől szemben kiállítás – Rosenfeld és Miller nyomán – pontosan erre épül: az egyre, a még egyre és a még egyre… a tanulmány elején említett 439 egyéni, egyenként megjelenő arcra és sorsra! A kiállítás emberekről beszél. 439 emberről. Közép-Európában, Magyarországon, Vas megyében, Szombathelyen élő emberekről. Zsidó vallású vagy a magyarországi zsidótörvények értelmében zsidó származásúnak tekintett, kikeresztelkedett nőkről, férfiakról és gyermekekről, akiknek a sorsa abban közös, hogy valamennyien a holokauszt áldozatai vagy túlélői, de mindenképp elszenvedői voltak. A tárlat a 439 ember alakját is megmutatja. Úgy állítja fókuszba arcukat, ahogyan – hisszük – ők is akarnák, hisz így tekintettek 1944 áprilisa előtt a fotográfus kamerájába. Nem egyéniségüktől megfosztott, a lágerek valamelyikében, a napos ég alatt felhalmozott mezítelen, eltorzult testekként. Hanem emberként.

A fotográfiákat készítette: Dénes Nóra fotóművész, valamint Kassai Ferenc grafikusművész

Szombathely zsidó lakosságának arcképcsarnoka túlnyomórészt a Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum Történettudományi Osztályának több mint 20.000 üvegnegatívból álló Knebel Fotóarchívumából származik. A száz esztendeig a nyugati megyeszékhelyen működő Knebel fotósdinasztia – Knebel Ferenc, Knebel Jenő és Knebel Terézia – hagyatékát Farkas Géza fotográfus munkái, illetve magánszemélyek, családok tulajdonában lévő személyes fotográfiák egészítik ki. A zsidóságról fennmaradt – portrékból és eseményfotókból álló – kollekció azért is páratlan kincs, mert a zsidó családok magánfotográfiái, családi albumai szinte teljesen megsemmisültek a gettósítás, a deportálások és a zsidó vagyon rekvirálásának idején. E két dolog, a személyes sorsokkal összefűzött történeti feldolgozás és a fotográfiák világának mezsgyéjén haladva érthetjük meg igazán a helyi zsidó közösség második világháború idején elszenvedett veszteségeit. Így láthatjuk a maga valójában Szombathely társadalmának azt a virágzó csoportját, amelyet 1944 forró júliusában örökre kiszakítottak a város életéből.

A fotográfiákat készítette: Dénes Nóra fotóművész, valamint Kassai Ferenc grafikusművész

A kiállításban vissza-visszatérő csillagtükör motívuma a történelemmel és az egyes emberi sorsokkal való tudatos szembenézésre, valamint az önreflexióra, az egyén belső útjain való vándorlásra is lehetőséget teremt. „Hiszen – amiként Hermann Hesse fogalmaz – minden ember élete egy ösvény sejtése. Minden ember élete kísérlet, hogy eljusson önmagához.” A valós és szimbolikus térben való egyidejű utazás – a megbélyegzés, az empátia, a felelősség és még számos kérdés felvetődésével – közelebb vihet a saját személyiség megismeréséhez, egyúttal a történelem megértését is elősegíti.

A fotográfiákat készítette: Dénes Nóra fotóművész, valamint Kassai Ferenc grafikusművész

A kiállítás teret nyújt az emlékezésre. Ugyanakkor a látogatókat is szembenézésre készteti, hiszen a történeti események bemutatásával párhuzamosan helyi zsidó polgárok sorsán – női, gyermek és férfi portrékon – keresztül, emberi közelségből, „szemtől szemben” mutatja be a holokauszt helyi előzményeit, valamint a koncentrációs táborok borzalmait. A tárlat egyúttal lehetőséget biztosít az alap-, közép- és felsőfokú oktatási intézményeknek, hogy tananyagukba integrálják a helyi zsidóságról összegzett tudást, illetve elősegíti a magyarországi zsidóság történetével és a holokauszttal kapcsolatos történeti kutatásokat, tudományos diskurzusokat. A tárlat alkotói ugyanakkor őszintén bíznak abban, hogy a kiállításban való elmélyülés egy rövid időre feltartóztathatja a holokausztemlékezet végének közeledtét is. A kiállításhoz 2014-ben katalógus is készült, és bár ez pillanatnyilag csupán magyar nyelven áll az érdeklődők rendelkezésére, jelenleg is azon dolgozunk, hogy a tematikájában és fotóanyagában kibővített, kétnyelvű (magyar–angol) reprezentatív albumot mihamarabb – a tervek szerint 2016 júniusára – a közönség elé tárhassuk.

Varga Judit Holocaust túlélő saját gyerekkori képe előtt a Szemtől szemben kiállításon.

A kiállítás története

A szombathelyi Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum 2014. október 30. és 2015. február 28. között mutatta be a Holokauszt 70. évfordulója alkalmával rendezett Szemtől szemben. Képek az elhurcolt szombathelyi zsidóság történetéből című időszaki kiállítását. A megnyitón készült felvételt itt tekinthetik meg az érdeklődők. A tárlatot közel négyhónapnyi fennállása alatt az Iseum Savariense Régészeti Műhely és Tárház kiállítóterében több ezren tekintették meg az ország különböző pontjairól, sőt a határokon túlról is. Nem csupán a látottak váltottak ki – a vendégkönyv tanúságai alapján – mély megdöbbenést és általános elismerést, de a kiállításhoz kapcsolódó kísérőrendezvények – mint Bálint András Radnóti-estje vagy a tárlat finisszázsa, amelyen szombathelyi származású és Auschwitzot megjárt holokauszt-túlélők beszélték el emlékeiket – mind-mind óriási érkelődés mellett zajlottak. A múzeumpedagógiai programok és külföldi iskolák számára rendezett projektnapok diákok százainak segítettek abban, hogy helytörténeti és általános történeti ismereteik bővítése mellett a személyes sorsok és fotográfiák nyomán egy szubjektívebb aspektusból is közelíthessenek a vészkorszak eseményeihez. Élővé, átélhetővé, feldolgozhatóvá, és ezáltal megjegyezhetővé téve e történelmi kataklizma részleteit.

A fotográfiákat készítette: Kassai Ferenc grafikusművész

A Szemtől szemben időszaki tárlat 2015 februárjában bezárta kapuit az Iseum Savariense Régészeti Műhely és Tárházban. Az záró rendezvényről beszámolót itt olvashatnak.  Ám a kiállítás ezt követően saját, önálló útjára lépett. Alig fél év alatt – a friss kutatások eredményeképp – a fotográfiák és élettörténetek száma megkétszereződött, és 2015. augusztus 27-én a Szombathelyi Zsidó Hitközség – a Savaria Múzeum, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége és Szombathely Megyei Jogú Város támogatásával – megnyithatta az immáron állandó Szemtől szemben kiállítást a Zsidó Kultúra Házában. A kiállítás helyszíne az 1893-tól 1944-ig működő Szombathelyi Kongresszusi Izraelita Elemi Iskola egykori emeleti tantermeit foglalja magában. Több mint ötven éven át, generációról generációra, zsidó diákok százai kezdték meg tanulmányaikat és életüket ezek között a falak között. A deportálást megelőző törvényesített erőszak sokak számára a megalázás és a brutalitás helyszínévé változtatta a teret, amely kitörölhetetlen nyomot hagyott a túlélők emlékezetében. Majd az épület múltjára hét évtizednyi csend borult. Mígnem a Szemtől szemben kiállítás megnyitásával a szombathelyi zsidóság történelmének szereplői maguk tértek vissza e falak közé, hogy képekben és szavakban beszéljék el történetüket.

A tárlatot a Zsidó Kultúra Házában is kiemelt érdeklődés övezi. Diákok százai döbbennek rá, hogy a bűn testközelben, a szomszédos házakban, a közeli utcákon és tereken szedte áldozatait. A képeken, az arcokon és az emóciókon keresztül talán van remény arra, hogy valóságos eszközök álljanak rendelkezésre az antiszemitizmus hatalmas méreteket öltő problémájával szemben. A Szemtől szemben tárlat ugyanakkor nem csupán Szombathely vonzáskörzetében kapott elismerő visszhangot. A kiállítás rendezőinek abban a megtiszteltetésben volt része, hogy meghívást kaptak az International Holocaust Remembrance Alliance soros magyar elnökségének Debrecenben, 2015. november 2. és 5. között megrendezett kongresszusára, ahol is lehetőség nyílt a tárlat – mint a magyarországi holokausztemlékezet egy lehetséges manifesztációja – bemutatására.

A kiállítás a Szombathelyi Zsidó Hitközség Zsidó Kultúra Házában (Zrínyi Ilona u. 17.) péntek és szombat kivételével a hét minden napján várja az érdeklődő látogatókat.

További információk a Hitközség honlapján találhatóak. Fotóvállogatásunkat a galériában tekinthetik meg.

A címben szereplő idézet Weöres Sándortól származik

Kelbert Krisztina

Ezt olvastad?

A holokauszt a második világháború egyik legborzasztóbb fejezete. A felfoghatatlan emberi könyörtelenség csúcspontja, az állam által előírt tömegmészárlás és népirtás
Támogasson minket