„Szent Isten, hol vagyok?” – magyar tudósok és írók emigrációi
Rövidesen izgalmas kerekasztal-beszélgetésnek lehetünk résztvevői a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetében. A „Magyar tudósok, filozófusok, irodalmárok migráció” műhelycímet viselő esemény olyan komplex, tudományterületeken átívelő kérdéseket vizsgálhat, melyekre bizonyára érdekes és az érdeklődők számára komoly tanulságot hordozó válaszok születnek majd.
A találkozót dr. Neumer Katalin tudományos tanácsadó kezdeményezésére és emlékére szervezik. A beszélgetést Hörcher Ferenc, az MTA BTK Filológiai Intézetének igazgatója és Zuh Deodáth (MTA BTK Filozófiai Intézet) fogja vezetni. A résztvevő között megtaláljuk majd Frank Tibort (ELTE), Széchenyi Ágnest (MTA BTK Irodalomtudományi Intézet), Tímár Árpádot (MTA BTK Művészettörténeti Intézet) és Wessely Annát (ELTE TáTK).
Gábor Dénes emléktáblája Londonban (Kép forrása: wikipedia.org)
Közismert tény, hogy a kilenc Magyarországon született Nobel-díjasunkból mindössze ketten voltak olyanok, akik nem emigrációban kapták meg a tudományos elismerést. Az előbbiek kötében meglehetősen széles a paletta aszerint, hogy mi vezette őket hazájuk elhagyásához, s persze további munkálkodásuk helye is meglehetősen színes összképet mutat. Ennek ellenére bízunk benne, hogy akár az ő sorsukon, akár más, emigrációba vonult-kényszerült tudós életrajzán keresztül juthatunk majd közelebb az egyes életművek árnyaltabb megismeréséhez.
Márai Sándor, Faludy György, Wass Albert, Fejtő Ferenc, Határ Győző, Zilahy Lajos, Hanák Tibor – egy szerény és természetesen csak egy kiragadott lista azokról a magyar írókról és költőkről, akiknek sorsában egyvalami közös: mindannyian életük egy szakaszában megélték a hol önként vállalt, hol jól felfogott érdekből, életösztönből választott emigrációt. Ha végignézzük az előbbi szerény listát, abból már látható, hogy a huszadik század bővelkedett olyan eseményekben, amelyek nyomán hazánk számos kiválósága kényszerült hosszabb-rövidebb időre elhagyni hazáját. S voltak köztük olyan is, aki sosem tért többé vissza. Mi lehetett még közös bennük? Mi visz rá valakit a kétségbeesett távozásra? Bíztak a visszatérésben? Elviheti az ember a hazáját a csizmája talpán?
|
A kerekasztal-beszélgetés résztvevőinek kutatási területe a biztosíték arra, hogy több nézőpontú, összetett válaszokat kapunk majd a bennünk lévő kérdésekre – miként éreztek, miként éltek túl, miként munkálkodtak tovább azok, akik a huszadik században életük egy jelentős részét – vagy éppen lezárását – voltak kénytelenek eltölteni a hazájuktól távol eső országban?
Ezt olvastad?
További cikkek
A 48-as veterángondozás és a Honvédmenház története
Kossuth Lajos elfogyott regimentje. A 48-as veterángondozás és a Honvédmenház története címmel, rendhagyó kiállítás nyílt március 13-án a Szegedi Tudományegyetem József Attila Tanulmányi és Információs Központjában. Rendhagyó, mert az időszaki […]
NATO 25 – Magyarország negyed évszázada a NATO-ban
2024. március 11-én kerekasztal-beszélgetést tartottak az ELTE Társadalomtudományi Karán abból az alkalomból, hogy Magyarország negyed évszázada tag a NATO-ban. A csatlakozás 25. évfordulójára összehívott beszélgetés vendégei Dunay Pál (Eötvös Loránd […]
Közel 80 éve történt… – bemutatták a Gulág- és Gupvikutató Intézet első kiadványát
2024. február 24-én, a Kárpátaljai Szövetség székházában mutatták be a Közel 80 éve történt című tanulmánykötetet, a Gulág- és Gupvikutató Intézet első kiadványát. A kötet a Kárpát-medence teljes területéről, így […]
Előző cikk
Boszorkányok márpedig nincsenek? – 900 éve hunyt el Könyves Kálmán
Könyves Kálmán alakja kivételesnek számít a magyar uralkodók hosszú sorában. A régebbi történeti feldolgozások, különösen a tizenkilencedik században írottak, kiemelték azt, hogy Magyarország, és különösen az Árpádok, nemcsak hódítókat adtak […]