Társadalomismeret a történelemórán: a közlegelők tragédiája

A 2017-től érvényes történelem érettségi követelmények között a korábbinál nagyobb mértékben találhatunk társadalmi-, gazdasági-, állampolgári- vagy éppen jogi ismeretekhez kapcsolódó tartalmakat. Ha áttekintjük a közép- és emelt szintű érettségi témákat, illetve a kerettantervi adatokat, akkor láthatjuk, hogy a feladatokban előkerülhet többek között a fenntarthatóság témája, a közteherviselés kérdése vagy a szociális ellátórendszer fő elemei. Szerencsés módon az elmúlt néhány évben külön a társadalomismeret tantárgy keretében lehetőségem volt tanítani ezeket a területeket 12. évfolyamon. Az alább következő példával ahhoz szeretnék egy ötletet mutatni, hogyan kelthetjük fel diákjaink érdeklődését az egyén és a közösség közötti bonyolult társadalmi-, gazdasági-, jogi viszonyrendszer megértésére.

A konkrét gyakorlat bemutatása előtt röviden érdemes megismerkednünk a feladat tudományos hátterével. Garrett Hardin 1968-ban, a Science magazinban publikált tanulmánya, a The Tragedy of the Commons, vagyis a közlegelők tragédiája mára a szakfolyóirat egyik legolvasottabb cikke lett. Munkájában a környezetterhelés problematikájához kapcsolódóan készleteink végességére hívta fel a figyelmet. Vitatta Adam Smith elképzelését, miszerint az önérdek végeredményben a közjót szolgálja. Elképzeléseit általában a következő példán keresztül szokták bemutatni. Vegyünk egy véges eltartó képességű közlegelőt, amelyen tíz gazda egy-egy tehene legel. Egy tehén 10 liter tejet tudott adni egészen addig, míg egy „dezertáló gazda” nem szegte meg a szabályokat és nem küldött egy újabb tehenet a mezőre. Ekkor már a tizenegy tehén egyenként csak 9 liter tejet tudott adni, ráadásul a dezertálók köre egyre bővült… A folyamat eredménye gyakorlatilag a populáció összeomlása lett, számunkra azonban az is fontos szempont, hogy a kinyerhető tej összmennyisége már az első dezertőr megjelenésével csökkent, össztársadalmi szempontból tehát a kiinduló állapot tekinthető ideálisnak.

Hardin sikerének oka, úgy gondolom, kettős. Egyrészt egy olyan alapvető problémát mutatott be modelljében, amely a 1960-as évek végén talán még csak az ökológusokat aggasztotta komolyabban, az elmúlt néhány évtized azonban megmutatta, hogy az emberiség egyik legjelentősebb problémájává vált, amelyre megnyugtató megoldás máig nem született. Másrészt a hatoldalas tanulmányban szereplő példája egyszerű és közérthető volt. De hogyan lesz ebből feladat a történelemórán?

Az eset közoktatásban való felhasználása nem új ötlet, a megvalósítás módjáról többek között a Sulinet hírei között is találhatunk egy cikket Nádori Gergely tollából 2006-ból. Ebbe beágyazva még egy – korszerűsítésre váró – interaktív felületet is elérhetünk, amellyel modellezhetjük a közlegelő problémáját. Ugyanakkor az ehhez hasonló példák főként a környezetterhelésre és a véges erőforrásokra fókuszálnak. Számunkra azonban fontosabb lenne a társadalmi szabályok betartásának fontossága, és az egyénnek a közösséggel szembeni felelősségének a hangsúlyozása. Az említett tanulmányban maga Hardin is kiemeli, hogy a technikai fejlődés nem hozhat létre megoldást az említett problémára, azon csak a társadalom morális szintjének fenntartásával, illetve bizonyos esetekben emelésével segíthetünk!

A konkrét tanórai tevékenység beleférhet 10-12 percbe is, de érdemes ennek legalább dupláját rászánni, ha el akarjuk érni, hogy a diákok valóban tovább gondolják a felvetéseinket. Segédanyagként könnyen szerkeszthetünk néhány soros, jól áttekinthető táblázatot, amelynek az első sorába érdemes megadni, hogy az aktuális tehénszám mellett hány liter tejet nyerhetünk összesen, ez a kiinduló állapot esetében tízszer 10, vagyis 100 liter lesz. A második sorban szerepelhet a kéttehenes gazdák által nyert tej mennyisége, ami tehát a kiinduló állapotkor 0, hiszen mindenkinek csak egy tehene van, a második oszlopban azonban már 18 liter lesz, hiszen a tehenek száma az első dezertálással tizenegyre nőtt, így bár az összes tejmennyiség már csak tizenegyszer 9, vagyis 99 liter, de a kéttehenes gazda a korábbi állapothoz képest haszonnal számolhat, hiszen 18 liter tejet kap teheneitől szemben a korábbi 10 literrel. A táblázat harmadik sorába a biztonság kedvéért rögzítsük, hogy egy tehén mennyi tejet ad a különböző dezertőrszámok mellett, így a diákok jobban tudják követni a változásokat a folyamat előrehaladtával. (Egy kitölthető minta elérhető itt.)

Sesley közlegelője (Forrás: Wikipedia)

A modell ismertetése után érdemes megkérdezni a diákokat, hogy szerintük meddig folytatódik a dezertálások száma? Megáll-e egyáltalán ez a folyamat? Jellemzően van néhány tanuló, aki azt mondja, hogy abban az esetben, ha már a kéttehenes gazdáknak is csak összesen 10 liter tejük lehet, akkor a többi gazda már nem hajt ki újabb tehenet. Ez azonban hibás elgondolás, hiszen ebben az esetben még mindig lesznek olyan tulajdonosok, akik csak egy tehénnel, és így összesen 5 liter tejjel számolhatnak, így ők vélhetően a dezertálók közé fognak lépni. A gyerekeket persze sokszor megmosolyogtatja, hogy a táblázat utolsó oszlopában a 0-0-0 szerepel, azonban a probléma súlyosságát éppen ezek az értékek mutatják a legjobban, hiszen a populáció összeomlását jelzik.

Tejmennyiség összesen 100 99 96 91 84 75 64 51 36 19 0
Kéttehenes gazdák tejmennyisége 0 18 16 14 12 10 8 6 4 2 0
Tejmennyiség/tehén 10 9 8 7 6 5 4 3 2 1 0
Tehenek száma 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20

A bemutatott példát számtalan területen megfigyelhetjük, az ökológián túl ma már több más tudományterület, így például a jog vagy a közgazdaságtan is foglalkozik a kérdéssel. Érdemes megkérdezni a diákokat, hogy hol találkozhatnak ilyen dezertőrökkel? Esetleg ők maguk kerültek-e már ilyen helyzetbe? Mivel egy budapesti iskolában tanítok, gyakran előkerül a bliccelés, mint a modellbe illeszkedő probléma. A gyerekek általában könnyen belátják, hogy abban az esetben, ha valaki tömegközlekedésben úgy vesz részt, hogy annak fenntartásához nem járul hozzá, akkor azzal nem csak a közlekedési társaságnak árt, hanem azokat is megkárosítja, akik a jegyet kifizették. Összességében a dezertőrök ebben az esetben a jegyek drágulásához és a szolgáltatás színvonalának romlásához járulnak hozzá. Érdekes kérdés lehet az is, hogy találkoztak-e már olyan esettel, amikor egy bliccelő utason az ellenőrök számon kérték az elmaradt fizetést, majd meg akarták büntetni. Eddig minden osztályban volt néhány diák, aki tapasztalt hasonlót. Hogyan reagáltak az utastársak? Sokszor alakul ki a vita ennek nyomán a gyerekek között. Néhányak szerint ilyenkor érthető, hogy az egyébként jeggyel rendelkező utasok igyekeztek segíteni a bliccelőnek, például azzal, hogy szóval tartották az ellenőröket a következő állomásig, ahol az ajtók kinyíltak, és a büntetést elkerülendő az utas leszállhatott. Mások azt sérelmezték, hogy az alacsony hatékonyságú ellenőrzés hatására többen mernek a szabályokat megszegve „dezertőrként viselkedni”.

Nem célunk a BKK tevékenységét tanórai keretek között propagálni, azonban a konkrét példából láthatjuk, hogy ezekben az esetekben alapvető célunk – vagyis az, hogy a diákjaink érdeklődését felkeltsék a közös, össztársadalmi problémáink – megvalósult. A feladatból levonható tanulságra visszautalhatunk például a közteherviselés tanításánál, de megemlíthetjük a jogrendszer valamely elemének, például az Alaptörvénynek elemzésével összefüggésben, mivel a jogszabályok rendszerének is ideális esetben úgy kell felépülnie, hogy előírásait maximum rövid távon legyen kifizetődő megszegni, idővel azonban az elfogadott szabályoktól eltérő viselkedés büntetést vonjon maga után.

Szemethy Tamás

Ezt olvastad?

Itt következő írásomban egy 2021 május-júniusában a nemzeti összetartozás napja alkalmából elkészített hagyományos, tehát nem online faliújság elkészítésének elméleti megfontolásait,
Támogasson minket