Tea Mussolinivel a föld alatt

A történelem során az emberiségnek számtalan veszedelemmel kellett szembenéznie, amelyek ellen igyekeztek hatékony védelmet kialakítani. A természeti, a biológiai vagy például az ökológiai katasztrófák ellen a tudomány fejlődésével egyre eredményesebben lehet fellépni, azonban kétségtelen, hogy a fegyveres háborúk képesek a legnagyobb mértékű pusztításra. Az óvóhelyek kiépítése meghatározott szintű kollektív védelmet tud biztosítani a lakosság számára, ugyanakkor a 20. században az ismertebb államférfiaknak voltak saját bunkereik is, gondoljunk itt az egyik leghíresebbre, Adolf Hitler Führerbunkerére. A cikk a Benito Mussolini római rezidenciáján, a Villa Torlonia-n kiépített két óvóhelyet és egy bunkert mutatja be annak apropóján, hogy 2014. október 31-én megnyitották ezeket az érdeklődők számára.

Elöljáróban érdemes magáról a helyszínről részletesebben írni. Mussolini 1925 júliusától egészen letartóztatásáig, 1943. július 25-ig élt a Villa Torlonia-n. A rendkívül impozáns villát a 19. század elején kezdték el építeni, és közel 100 év múlva már az egyik legkorszerűbben felszerelt olasz rezidenciává vált. Az 1920-as évek elején Giovanni Torlonia herceg, a villa tulajdonosa meghívta magához Mussolinit és családját, hogy éljenek nála, amiért mindösszesen 1 lírát kért el éves bérleti díjként. A fasiszta diktátor így a Villa Torlonia egyik épületébe, a „Casino Nobile”-be („Nemesi Kúria”), míg Torlonia herceg a villa másik építményébe, a „Casina delle Civette”-be („Baglyok Kúria”) költözött be. A herceg lakhelyét először 1916-ban említették ezen a néven, ugyanis az ablaküveg előtt lehajló borostyánhajtások két bagoly stilizált képét formálták Duilio Cambelotti-nak köszönhetően.

 

A beszámolók szerint Mussolini jól érezte magát ezen a rezidencián, erről tanúskodik Eraldo Pistoni műve is, akinek az édesapja őrként dolgozott a villa területén, így együtt élt a Duce-val. „Villa Torlonia e Mussolini” című írásában többek között a diktátor mindennapjaiba nyerhetünk betekintést. Több anekdotát is megosztott a fasiszta vezetőről, például Mussolini néhány alkalommal azt álmodta, hogy az ágyához lép egy szellem, aki azt kérdezi tőle, hogy „Mit szeretnél? Boldogságot, gazdagságot vagy dicsőséget?”, amire ő „A dicsőséget.” válaszolja, amire a spirituális lény azt reagálja „Megvan!”. Több olyan termet és szobát is kialakított, amelyek a saját szórakoztatását voltak hivatottak szolgálni. Egyik kedvence a moziterem volt, ahol a szintén filmimádó családjával a híreket nézte meg szinte minden este. A II. világháború beköszöntése után a Villa Torlonia nemcsak a mindennapok jólétét szimbolizálta, hanem már a védelem funkcióját is betöltötte. 1940. június 10-én Olaszország hadat üzent Angliának és Franciaországnak, ezzel a náci Németország oldalán belépett a háborúba. Mussolini tartott egy esetleges bombázástól, figyelembe véve az angolok „Operation Dux” tervét, amelyben a Palazzo Venezia-n levő kormányhivatalt és a Villa Torlonia-n található privát rezidenciát akarták 1943 nyarán lebombázni, félelme nem volt alaptalan. Ezt a tervet egyébként az akkori angol külügyminiszter, Anthony Eden 1943. július 13-án elutasította, igaz, 6 nap múlva a szövetségesek mégis elkezdték bombázni Róma különböző pontjait.

 

Mussolini 1940 júniusában rendelte el az első légvédelmi óvóhely építését, amelyet a Villa Torlonia területén található színház melletti borospince alagsorában állítottak fel. A „Rifugio Cantina” („Pince Óvóhely”) a villa területén található mesterséges tó alatt is áthalad. Az óvóhelyet egy második vészkijárattal, 4 páncélozott, gáztámadás elleni ajtóval, gázszűrőkkel és levegőtisztító rendszerrel is felszerelték. A helyiségben telefon is működött, amellyel egyenesen Mussolinit lehetett elérni, emellett egy wc-t és egy matracot tettek be. Fémlétrán keresztül lehetett feljutni az óvóhely tetején található aknanyíláshoz, ami a pince aljához vezetett fel. A szakemberek szerint a „Rifugio Cantina” egy „veszélyes csapda” lehetett, ugyanis a felső fedél nagyon kicsi volt és tufából építették meg, tehát könnyen beomolhatott volna. Egyes tanúk szerint, amikor 1940 folyamán nyugtalanító légi riasztások ijesztették meg az olasz népet, Mussolini csak az óvóhely bejáratáig ment el, a helyiségbe nem lépett be. Miután a fasiszta diktátor is érzékelte a problémákat, 1941-ben elrendelte, hogy a „Casino Nobile” épületén belül alakítsanak ki egy második menedéket. A központi terem alagsorát választották, ahol korábban légfűtéses szénkályhák és a konyhák voltak. Az esetleges bombázástól és az épület összeomlásától tartva egy 120 centiméter vastagságú betonfallal erősítették meg az óvóhelyet, illetve dupla páncélozott, gáztámadás elleni ajtóval és szűrőrendszerekkel ellátott levegőtisztítóval szerelték fel.

 

Miután 1942 októberében a szövetségesek bombázták Torinót, Genovát és Milánót, Mussolini eldöntötte, hogy egy igazi bunkert kell építeni, amely a legnehezebb bombák ellen is hatékonyan véd, ennek megvalósítására még a római tűzoltók segítségét is igénybe vette. Kb. 480 ezer lírába (mai árfolyamban 260 ezer euró) került a vállalkozás, és megközelítőleg 6 hónapig tartott a kialakítása, mivel az ásatások közben a talaj süppedősnek bizonyult, így az eredeti tervhez képest kétszer mélyebbre kellett ásni. Kb. 6,5 méter mélyen volt, ahonnan egy lépcsőn keresztül a „Casa Nobile” alagsorához lehetett eljutni, emellett 4 méter vastag betonfal is védte a bunkert. Ezt a menedéket már nem tudta használni Mussolini, ugyanis 1943. július 25-én letartóztatták.

 

A „Casa Nobile” óvóhelyet és a bunkert már 2006-ban megnyitották az érdeklődők számára, azonban csak rövid időre, mivel nagy mennyiségű radon gázt érzékeltek. A „Casa Nobile” felújítási munkálatai folyamán az átjárást biztosító folyosó és a páncélozott ajtó közötti részen találtak egy Kr.u. 2. századi temetőt. 2012-ben a római Kulturális Javak Fővárosi Főfelügyelete egy felhívást tett közzé, melyben Villa Torlonia és Villa Ada Savoia bunkerek értékének felbecsülésére és vizsgálatára lehetett pályázatot benyújtani. A Villa Torlonia menedékhely feltérképezésének lehetőségét a római Régészeti Kutatóközpont nyerte el.

A két óvóhelyet és a bunkert csak idegenvezetéssel lehet megtekinteni, legfeljebb 15 fős csoportokkal, emellett a három helyiséget multimédiás panelekkel és tájékoztató táblákkal szerelték fel.

Furcsa nekem, hogy lépésről-lépésre, ahogyan a munkálatok befejeződtek, az ellenszenvem az óvóhellyel szemben megnövekedett és nemcsak a költségek miatt, amely immáron megkettőződött, hanem valamiért a sötétség érzését keltette bennem. Azt éreztem, hogy ha egyszer elkészül, akkor teljesen haszontalan lesz. Amit már nem tudunk használni. Valóban! Hallgatnod kell a tudatalattidra!

– írta naplójában Mussolini.

A menedékhelyekről további képek itt tekinthetők meg, a Mussolini bunkerei iránt érdeklődők pedig ide kattintva szemezgethetnek a nagyméretű fényképek között.

Császár Ildikó

Ezt olvastad?

A zenetudós, zeneszerző és zongoraművész Bartók Béla 1881. március 25-én született Nagyszentmiklóson, Torontál vármegye területén, mely ma már Romániához tartozik.
Támogasson minket