Tényleg a nyuszi hozza a tojást?

„Tessék nekem megmondani, magyar eredetű szokás-e húsvétkor nyulat és színes tojásokat ajándékozni? Pláne olyan formában, mintha a tojások a nyúltól valók lennének, amint ezt a színes anzixkártyák és a cukrászok kirakatai mutatják? Nem rég kaphatták fel, mert nem vagyok idős, de gyermekkoromban nem emlékszem, hogy ismerték volna. Volt-e ennek a furcsa dolognak valami értelme, mert így most nincsen.”

A fenti olvasói levél az Ethnographia „Ki tud róla?” rovatában jelent meg 1927-ben, H.F. úrnő jóvoltából, aki Ceglédről küldte be érdeklődő levelét. Jóllehet a kérdés megfogalmazása óta közel egy évszázad telt el, mégis máig sokak számára ismeretlen ennek a közkedvelt szimbólumnak az eredete. Cikkünkben ennek a rejtélynek járunk utána.


Kislány házinyúllal, Gönyei Sándor felvétele, 1941. Forrás: Fejős Zoltán: Boldog képek. Katalógus, Néprajzi Múzeum, Budapest, 2005. 178.


Húsvéti képeslap nyúllal. Forrás: http://sokszinuvidek.24.hu


Glanzbildek, azaz színes dekorációs karton figurák. Forrás: Glanzbild.blogspot.hu

A ceglédi úrnő kérdésére a kor híres folkloristája, Solymossy Sándor írt rövid feleletet. A tojásos fészek mellé ültetett húsvéti nyúl hazai szokását a német nyelvterületről behozott képeslapok és cukrász termékek megjelenésével hozza összefüggésbe. Ugyancsak innen érkeztek ívszámra a Glanzbildnek nevezett színes karton figurák, amelyek különösen a városi, polgári környezetben voltak kedvelt dekorációs termékek. Mindezen tények ellenére a nyúl eredeti jelentésével maguk a németek sem voltak tisztában Solymossy kutatásai szerint. A fellelhető német szakirodalmi adatok arra utalnak, hogy a szokás eredete a 18. század végére nyúlik vissza. Két irodalmi adat is igazolja ezt: egy 1775-ös leírás a húsvéti nyúlvadászó, azaz tojásgyűjtő gyermekjátékról, illetve egy 1789-es svájci gyermekdal, amelyben először bukkan fel a húsvéti nyúl kifejezés. A tojást ajándékozó nyúl hagyománya a 19. század közepétől vált elterjedtebbé a német területeken, de általánosnak itt is csak a 20. század közepétől mondható. A német szakirodalmi adatok arra is felhívják a figyelmet, hogy a gyermekek húsvéti tojáskereső játéka, illetve maga a húsvéti tojás ajándékozása már régebb keletű (16-17. századi) szokás volt náluk. Egyes helyeken azonban a róka, máshol a kakukk tojta a színesre festett tojásokat. A nyúllal csak később kapcsolódott össze a tojáskeresés, vélhetőleg az állat szaporaságával összefüggésben. Így válhatott aztán a húsvéti ünnepkör reprezentáns állatává. A két össze nem tartozó elem egybeolvadására egy egyszerű népetimológiai félreértelmezés adhat magyarázatot Albert Becker német néprajzkutató 1926-os tanulmánya szerint. Egykor ugyanis számos német területen húsvétkor gyöngytyúkot ajándékoztak tojásaival együtt, aminek a neve „Haselhuhn” rövidítve „Hasel” volt. A népi magyarázat azután – a talán ezzel egyidejű nyúl („Hase”) ajándékozást – ezzel összekeverte, és így olvadt egybe a két elütő természetű szokás.

Magyarországon a húsvéti nyúl alakja a 20. század második felétől vált fokozatosan általánossá. Először vélhetően városi közegben honosodott meg és csak lassan épült be a falvak hagyományai közé, ahogy erre Szendrey Zsigmondnak és Ákosnak, a magyar népszokások kiváló kutatóinak 1940-es keltezésű megjegyzése utal: „Bocsássuk előre, hogy a húsvéti nyúl idegen majmolás, a kirakatok kísérleteznek vele a városokban, a nép azonban éppúgy nem fogadja el, mint a húsvéti csibét sem.”  


Húsvéti fészek csoki nyulakkal és tojásokkal, 1935, Budapest, Tóth Lőrinc utca 14-es ház udvara. Forrás: Fortepan

Ma már szinte lehetetlen annak a feltárása, hogy valóban pusztán egy véletlen félreértésről, illetve egybemosásról van-e szó a tojást hozó húsvéti nyúl képzetkörénél. Annyi azonban bizonyos, hogy a nyúl, mint szimbólum, számos jelentéstartalma okán hozzákapcsolható a húsvéti ünnepkörhöz és szokásaihoz. E jelentéstartalmak jól visszatükrözik azt az általános emberi sajátosságot, hogy az ember a maga alkotta szimbólumokban juttatja kifejezésre a világhoz, a másik emberhez és a Transzcendenshez fűződő viszonyát. Amikor jelképeket alkot, az általa érzékelhető természeti folyamatok analógiájára fogalmazza vagy mintázza meg azokat. Mögöttük kitapintható az ember értékítélete és antropomorfizáló hajlama. Nyilvánvalóan a kulturális szimbólumoknak ez az általános sajátossága is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a nyúl alakja a húsvéti ünnepkör meghatározó jelképévé válhatott.

Viselkedése, biológiai adottságai számos olyan sajátosságot hordoznak, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy kifejezzék a keresztény húsvét misztériumát ugyanúgy, mint az ekkor újjáéledő tavaszi természet szépségét és gazdagságát. Így például Szent Ambrusnál utalás olvasható a bundáját évente levedlő nyúl, és a feltámadt Jézus párhuzamára. Ugyancsak a feltámadásra utalnak a Krisztus ábrázolásokon az oroszlánnal, vagy sassal együtt megjelenő nyulak is, Giovanni Bellini Feltámadás című 1479-es festménye szép példája ennek.


Giovanni Bellini: Feltámadás, 1479. Forrás: Web Gallery of Art

A Physiologusban a hegyre menekülő nyúl a hívőt jelképezi, aki az ördög karmai elől Krisztusnál keres menedéket. Ugyanakkor a hegyre szaladó nyúl az üldözött Krisztust is jelképezheti, ahogy az Mantegna híres festményén látható.


Mantegna: Krisztus az Olajfák hegyén, ca. 1459. Web Gallery of Art


Hegyre menekülő nyúl Mantegna: Krisztus az Olajfák hegyén című festményén, ca. 1459. Web Gallery of Art

Ismertek olyan középkori ábrázolások is, ahol a nyúl más állatok segítségével, vagy önállóan egy vadászt ejt foglyul és kötöz meg, utalva arra, hogy Krisztus erejével a gyengék is legyőzhetik a gonoszt.


Roman d’Alexandre, Tournai ca. 1338-1344 (Bodleian Library, MS. Bodl. 264, fol. 94v) Forrás: Discarding Images

A nyúl legismertebb és legelterjedtebb értelmezése a termékenységhez kapcsolódik, mivel sok utódot hoz a világra, sőt a tavasz, a megújulás megérkezését is neki tulajdonították. Erre már az ókortól kezdődően vannak adataink. Az is köztudott, hogy a nyúl éjszakai állat, így a Holddal is kapcsolatba hozható, amelynek ciklusairól azt tartják, hogy befolyásolják a termékenységet. A keresztény Mária ábrázolásokon ezért láthatjuk, mint a vágyott termékenység megtestesítője. Ebből a jelentésből fakad, hogy a Bűnbeesés-kompozíciókon és a reneszánsz művészet erotikus jelenetein a bujaságot, érzékiséget testesíti meg.


Dürer: A Szent Család három nyúllal, 1498. Forrás: Web Gallery of Art

A nyúl termékenységéhez kapcsolható a húsvéti fészekrakás hagyománya is. Ez részint abból a megfigyelésből vezethető le, hogy a nyúlfélék családjához tartozó mezei nyúl (ellentétben az üregi nyúllal), a föld felszíne felett épít fészket utódai számára. Másrészt 19. századi német gyűjtésekből ismert a Hasenteich, Hasenbrunnen, Hasennester (nyulas tó, nyulas kút, nyúlfészek) képzetei, melyek sokszor a gyerekek eredetének helyeiként voltak számon tartva. Így talán érthető miért a nyuszi hozza az életet, az életerőt és az élet újjászületését jelképező tojást.

Frauhammer Krisztina
néprajzkutató,
MTA-SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport,
tudományos munkatárs

 

 

Ezt olvastad?

Hogyan változott a gyermekáldáshoz, a szüléshez való viszony a 16-20. századi Magyarországon? Milyen hiedelmek éltek és maradtak fenn a várandósággal
Támogasson minket