Thermopülai-Szalamisz „2500” – 1. rész: A perzsa „gőzhenger” és az ión felkelés

2500 évvel ezelőtt, Kr. e. 480-ban Xerxész perzsa nagykirály hatalmas sereggel vonult a görög poliszok ellenállásának megtörésére és a görög világ bekebelezésére. A cikksorozatban ennek a történelmi sorsfordulónak az előzményeit, legfontosabb eseményeit és következményeit mutatjuk be. Az első részben a datálás, Hérodotosz, a Perzsa Birodalom kialakulása és az ión felkelés bemutatása a cél.

A bűvös nulla

A kerek évforduló elsőre furcsának tűnhet, hiszen 2021-et írunk, a keresztény Krisztus-kronológia sajátossága, hogy egy évet ki kell vonnunk, ha Krisztus születése előtti és Krisztus születése utáni időpontok közötti időtartamot akarunk kiszámolni. Amikor a keresztény kronológiát létrehozó Dionysius Exiguus Krisztus születését a Róma alapítása utáni 754. évre helyezte, ezzel megteremtette a lineáris időszámítást. Ő volt az első, aki a történelmi eseményeket Krisztus születése előtti és utáni években számolta. Kr. e. 1 volt az utolsó Krisztus születése előtti év, ezt követte a Krisztus születése utáni 1. év. A nullát, mint a legkisebb természetes számot a görögök és a rómaiak nem ismerték, a hindu matematikában használták először, onnan került arab közvetítéssel Európába a kora középkorban. Ezért, ha Krisztus születése előtti és utáni évszámok közötti időtartamot számítunk ki, egyet ki kell vonnunk az eredményből.

Perzsák és görögök küzdelme az un. Dareiosz vázán. Forrás: Wikimedia Commons

„A történetírás atyja”

Halikarnasszosz egy dór alapítású kisváros a nyugat kis-ázsiai tengerparton, amely leginkább híres szülöttéről, Hérodotoszról, a „történetírás atyjáról” ismerős. A város a Kr. e. 5. században az athéni alapítású Déloszi Szövetség tagja volt, melynek elsődleges célja egy újabb perzsa támadás esetén a görögök összefogása volt, valamint az athéni propaganda szerint a még perzsa uralom alatt élő görögök felszabadítása. Nem véletlen, hogy a kis-ázsiai Halikarnasszosz is csatlakozott a szövetséghez. Hérodotosz a város polgáraként részt vett a perzsaellenes háborúkban és ez a „korábban nem látott” mértékű háború inspirálta abban, hogy feltárja ennek a konfliktusnak az okait. Műve, az első történelmi munka, a háború okait vizsgálja és elsődleges forrásunk az események megismeréséhez. Ugyanakkor a történelmi események leírása mellett a görögök, elsősorban Athén és Spárta, győzelmét és dicsőségét hirdető propaganda is, hiszen a hellén öntudat és a görögök összetartozásának érzése a perzsák elleni háborúk során alakult ki. Azt is meg kell említeni, hogy korabeli perzsa forrás nem maradt ránk a háborúról, aminek a legfőbb oka, és erre majd többször utalni is fogok, hogy a perzsák számára ez nem volt egy kiemelkedő esemény.

Hérodotosz mellszobra (Kr. u. 2. századi római másolat) Forrás: Wikimedia Commons

A perzsa „gőzhenger”

Az ókori perzsák a mai Irán fennsíkjain élő indoeurópai nyelvet beszélő népcsoport voltak, szoros rokonságban álltak a tőlük északra fekvő területeket uraló médekkel, a későbbi görög történetírásban a két népnév egymás szinonimájaként szerepelt. A perzsák kezdetben a Méd Birodalom alattvalói voltak, de II. Kambüszész Anshan királya és fia II. Kürosz legyőzték Asztüagész méd királyt, ezzel megszerezték nemcsak a méd területeket, hanem azok korábbi hódításait, így a korábbi nagyhatalom Asszíria területének nagy részét is. II. Kürosz ezt követően látványos hódításokba kezdett, a perzsa lovasságra alapozott hadseregével sorban hódította meg a keleti területeket. Kr. e. 547–546-ban a lüd Kroiszoszt győzte le, ugyanekkor a kis-ázsiai ión városok is behódoltak. Kr. e. 539-ben az Újbabilóni Birodalom került sorra, I. Nabú-naid is tehetetlen volt a perzsákkal szemben. Ezt követően Kürosz kelet felé fordult Parthia, Szogdia, Baktria, és az Indus völgy is uralma alá került. Kürosz hódításait fia, II. Kambüszész folytatta, az ő nevéhez fűződik Egyiptom elfoglalása. Kísérletet tett a gazdag libüai görög királyság, Küréné elfoglalására is, a sivatagon keresztül küldött hadserege azonban elpusztult az utánpótlás hiánya és a szomjúság miatt. Kürosz és Kambüszész hódításaival létrejött az ókori Közel-Kelet legnagyobb kiterjedésű birodalma, amely az Égei-tengertől az Indus folyóig terjedt. A perzsák legyőzhetetlennek tűntek, hiszen alig harminc év leforgása alatt minden korábbi nagyhatalmat és független államot az uralmuk alá vontak.

Az Óperzsa Birodalom legnagyobb kiterjedése I. Dareiosz uralkodása idején (Kr. e. 500 körül). Forrás: Wikimedia Commons

Dareiosz és a kis-ázsiai türannoszok

II. Kambüszész halála után trónviszály tört ki, amelyből I. Dareiosz került ki győztesen, így ő lett a nagykirály. Legitimációját erősítve folytatta elődei hódító politikáját. Első hadjárata Kr. e. 513-ban az európai szkíták ellen kis híján kudarcba fulladt. A király hidat veretett a Dunán a kis-ázsiai ión városok türannoszaival, seregével átkelt rajta és a híd őrzését a türannoszokra bízta. Állítólag egy szíjra hatvan csomót fűzött és azt odaadta neki azzal, hogy hatvan napig várjanak rá, ha annyi idő elteltével nem érkezik vissza, akkor menjenek haza. Egy dologgal azonban nem számolt. A perzsák korábbi ellenfeleivel szemben a szkíták nomád népcsoport voltak, akik nem városokban éltek, így a perzsa támadás elől keletre vonultak, nem vállaltak nyíltszíni ütközetet Dareiosszal. Ugyanakkor a szkíták követeket küldtek a türannoszokhoz, hogy rombolják le a hidat, valamint hagyják magára Dareioszt és a seregét. A görög parancsnokok közül Miltiadész, a későbbi marathóni győztes, aki ekkor Kherszonészosz város türannosza volt, felvetette, hogy hajtsák végre a tervet, így Dareiosz Európában reked, a görög városok pedig felszabadulnak a perzsa uralom alól. Hisztiaiosz, Milétosz türannosza azonban maga mellé állította a türannoszok többségét azzal, hogy ha Dareiosz elpusztul, akkor vele együtt az ő zsarnokuralmuknak is vége szakad.

Milétoszi obolosz Arisztagorasz korából. A görög gyarmatosításban élen járó polisz jelentős gazdasági hatalommá és a kis-ázsiai görög poliszok vezetőjévé vált. (Kr. e. 6-5. sz. fordulója). Forrás: Wikimedia Commons

Az ión felkelés kezdete

Dareiosz visszatért Ázsiába, a szkíták – bár a perzsa király nem győzte le őket – a hatalmas ellenséges sereget és a király kitartását látva, önként behódoltak. Dareiosz szuszai palotájába rendelte Hisztiaioszt, aki helyett unokaöccse Arisztagorasz lett Milétosz türannosza. Ugyanekkor nevezte ki Szardeisz új helytartóját, Artaphernészt is, aki Hérodotosz szerint a fivére volt. Időközben az Égei-tenger egyik stratégiai fontosságú szigetén, Naxoszon felkelés tört ki az arisztokraták uralma ellen, a nép vette át a hatalmat és demokráciát vezettek be. A naxoszi arisztokraták Milétoszba menekültek, és Arisztagorasz segítségét kérték. Arisztagorasz segítséget kért Artaphernésztől, aki jelentős létszámú flottát és katonaságot bocsátott a rendelkezésére, azonban a naxosziak időben tudomást szereztek az ellenük készülő hadjáratról, így felkészülve várták az ellenséget. Arisztagorasz kudarcot vallva vonult vissza Naxosz alól és a perzsa helytartó bosszújától tartva Kr. e. 499-ben önként lemondott a zsarnokuralomról. Ezzel Milétoszban is bevezették a demokráciát és példájukat követve a többi ión poliszban is. A görögök elűzték városaikból a perzsa helyőrségeket és függetlenné nyilvánították magukat. Ezzel megkezdődött a perzsaellenes ión felkelés.

Szkíta gyalogos íjászok (Kr. e. 4. sz. Pantikapaion) Forrás: Wikimedia Commons

Athén és az ión felkelők

Az erőviszonyok ismeretében az ión városok segítséget kértek az anyaországi görögöktől, Spárta elutasította a támogatásukat, Athén eleinte habozott, hiszen Kr. e. 508-ban szövetséget kötött a perzsákkal, amely szavatolta a perzsa uralom alatt álló tengerszorosokon keresztül történő kereskedelmet, amely Athén számára létkérdés volt. Végül mégis a segítség megadása mellett döntöttek és húsz triérészt küldtek a felkelők támogatására, amelyhez csatlakozott az euboai Eretria öt hadihajója is. Egyes vélekedések szerint ez csak jelképes segítség volt, amellyel Athén teljesítette „rokoni” kötelezettségét, ugyanakkor nem akarta magára haragítani a perzsákat egy nagyobb flotta kiküldésével. Perzsa viszonylatban az athéni haderő valóban nem számított jelentősnek, ha egy triérésznek 201 főből állt a legénysége, akkor a húsz hajón körülbelül négyezren szolgáltak. Ez görög viszonylatban jelentős haderő volt, alig tíz évvel később két és félszer ennyien álltak szemben Marathónnál a perzsákkal. Eretria közel ezer fős flottája pedig messze meghaladta a kicsiny polisz katonai lehetőségeit. Amíg a kis-ázsiai perzsa sereg a lázadó Milétoszt ostromolta, az athéniekkel egyesült felkelők megtámadták Szardeiszt, Artaphernész székhelyét és felgyújtották a várost, amely az istenek szentélyeivel együtt porig égett. A vallási kérdésekre rendkívül érzékeny perzsákat felháborította a szentségtörés, Dareiosz egyenesen az athénieket okolta érte, ezért Hérodotosz kicsit vicces története szerint egy szolgát csak azért tartott, hogy az naponta háromszor emlékeztesse arra, hogy megbüntesse az athénieket. Szardeisz bevételét követően a görög hadsereg Epheszosz ellen vonult, a Milétosz ostromával felhagyó perzsa sereg azonban utolérte és legyőzte őket egy ütközetben. Az athéniek ekkor kiléptek a háborúból, az iónok azonban folytatták a küzdelmet, a felkelés átterjedt északon a Hellészpontosz vidékére, délen Kariára, valamint a szintén görögök lakta Küprosz szigetére is.

A szardeiszi Artemisz temploma. Eredetileg nem a görög vadászistennő, hanem egy kis-ázsiai istennő tiszteletére épült. Forrás: Wikimedia Commons

Felülkerekedik a perzsa túlerő

A következő években a perzsák egyre nagyobb erőket bevetve és a görögöket megosztva fokozatosan fölénybe kerültek. A perzsa parancsnok Datisz, Dareiosz unokaöccse volt. A perzsák célja a felkelés központjának, Milétosznak az elfoglalása volt, a görögök a tengeren akartak fölénybe kerülni, a szárazföldi városok flottájához csatlakozott a három nagy sziget, Szamosz, Khiosz és Leszbosz flottája is. A két hadiflotta Kr. e. 494-ben a Milétosz partjai előtt fekvő Ladé szigeténél csaptak össze, a perzsa flotta győzelmet aratott. Ezt követően Milétosz is elesett, a város lakóit szigorúan megbüntették, egy részét kardélre hányták, a többieket rabszolgasorba taszították, a nemesség nagy részét a Tigris folyó mellé deportálták. A perzsák a szigeteken és a szárazföldön is felkutatták a lázadókat, a felkelést kezdeményező Hisztiaioszt is kivégezték, de Dareiosz parancsára méltó módon eltemették. A felkelést Kr. e. 493-ra teljesen felszámolták, Dareiosz leváltotta a szardeiszi helytartót, Artaphernészt és helyére Mardonioszt nevezte ki, akinek megparancsolta az athéniek megbüntetését. Kr. e. 492-ben jelentős szárazföldi hadsereggel indult el Kis-Ázsiából a tengerszoroson keresztül a thrák és makedón tengerparton, seregét a győztes perzsa flotta kísérte, ezzel biztosítva az utánpótlást és a felvonulási útvonal tengeri védelmét egy esetleges athéni támadás esetén. Bár a thrákok és makedónok korábban behódoltak, Hérodotosz szerint ellenálltak a perzsáknak és komoly veszteségeket okoztak nekik. A hadjárat azonban egy természeti csapás következtében ért véget, a hadiflotta túlnyomó része ugyanis az Athósz-hegyfoknál megsemmisült egy tengeri viharban, így a szárazföldi hadsereg is visszafordult. Athén rövid időre megmenekült Dareiosz bosszújától, de Mardoniosz és Datisz már a következő hadjáratot készítették elő.

Forisek Péter

Ajánlott irodalom:

Hérodotosz: A görög-perzsa háború. (Ford. Muraközy Gyula) Osiris Kiadó, Budapest, 1998.

Ghirshman, Roman: Az ókori Irán: médek, perzsák, párthusok. Gondolat Kiadó, Budapest, 1985.

Green, Peter: The Greco-Persian Wars. University of California Press, 1996.

Hegyi Dolores: Az iónok Kis-Ázsiában. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981.

Kertész István: Ez történt Marathónnál. A görög-perzsa háborúk. TKK, Debrecen, 2008.

Lazenby, J. F.: The Defence of Greece: 490-479 BC. Aris & Phillips, Warminster, 1993.

Levi, Peter: A görög világ atlasza. Budapest, 1994.

Németh György–Hegyi W. György: Görög–római történelem. Osiris Kiadó, Budapest, 2011.

Ezt olvastad?

Kossuth Lajos elfogyott regimentje. A 48-as veterángondozás és a Honvédmenház története címmel, rendhagyó kiállítás nyílt március 13-án a Szegedi Tudományegyetem
Támogasson minket