A gyulafehérvári egyháztörténeti és teológiai kutatások tizenöt évének termései

A gyulafehérvári teológiai oktatás keretében folyó egyháztörténeti kutatások elmúlt 15 évben született eredményeinek nagyszabású prezentációjára került sor 2020. január 24-én a PPKE Horánszky utcai épületében. A rendezvényt az egyetem Fraknói Kutatócsoportja és a hittudományi kar Közép- és Újkori Egyháztörténeti Tanszéke szervezte. Az esemény elején a Fraknói Kutatócsoport aznap elhunyt tanácsadójáért és szenior kutatójáért, Mons. Török Józsefért mondtak imát a résztvevők. Ezt követően először a Márton Áron kutatást előmozdító, a szentéletű püspökhöz köthető forrásanyagot közzé tevő Márton Áron hagyatéka sorozat köteteivel ismerkedhetett meg a nagyszámú érdeklődő közönség, majd három egyháztörténeti tárgyú tanulmánykötet eredményeinek bemutatása következett. Ezután Diósi Dávid teológiai munkásságának termései kerültek prezentálásra, majd Oláh Zoltán kanonok, a szentírástudomány tanára Septuaginta köré szerveződő projektje eddigi eredményeit tárta a hallgatóság elé. Végül a gyulafehérvári egyháztörténeti kutatásokat összefogó és irányító Marton József nagyprépost, professor emeritus mutatta be egyháztörténeti munkája legújabb eredményét és vázolta a jövő feladatait.

A Márton Áron hagyatéka sorozatot, amely méltán nevezhető a magyar katolikus tudományosság opus magumának, és amelynek kötetei Marton József kiadásában láttak napvilágot, Madas Edit az MTA rendes tagja mutatta be. Az eddig 19 kötetből álló series első kötete Márton Áron halálának 25. évfordulóján jelent meg. Madas először a forrásőrző helyekre tért ki. Ezek: a Batthyáneumban őrzött Márton Áron fond, valamint a püspök 1955 utáni magánlevelezése a gyulafehérvári érseki szobában, a hivatalos iratok a Gyulafehérvári Érseki Levéltárban találhatók. Ezt követően a professzor asszony a hagyaték feltárása, kötetbe rendezése módszereivel ismertette meg a hallgatóságot. Megjegyezte, hogy a püspök kézírásának kiolvasása alapos paleográfiai ismereteket igényel, míg két alapvető rendezési elvet vázolt: a tematikust és a műfaj szerintit. Ezt követően a kötetek felépítését vázolta röviden: valamennyi elején Márton Áron portréja található, mindegyiket előszó vezeti be, melyhez néhol hosszabb bevezető tanulmány kapcsolódik. A fő rendezőelv a már említett tematikus vagy műfaji rendezésen belül az időelv. Végül egy-két különösen fontos kötetet említett meg. Például a Házasság, család vagy a Körlevelek címűt. Márton Áron ugyanis nagy hangsúlyt fektetett a házasság, a család kérdésére, kora legfontosabb problémájának tartotta a házasság válságát. A püspöki körlevelei pedig, melyekből idézet is elhangzott, bátor kiállásának beszédes tanúi, melyekben kényes kérdésekben is világos útmutatást adott.

A gazdag egyháztörténeti anyagból három tanulmánykötetet választottak ki a szervezők bemutatásra, amelyek azoknak az elmúlt időszakban Gyulafehérváron, illetve Kolozsvárott tartott tudományos szimpóziumok eredményeit tartalmazzák. Az első a Catholice reformare című kötet, melyet Gárdonyi Máté a HTK professzora ismertetett. Előadását éles felütéssel kezdte: amikor a gyulafehérvári székesegyházat szemléljük, úgy gondolunk rá, mint a katolicizmus ezeréves bástyájára, azonban valójában 1566–1716 között 150 évig protestáns istentiszteletek színhelyéül szolgált. Ezzel szembesíti az olvasót e kötet is. Gárdonyi ezt követően a kötet tanulmányain egyenként, illetve csoportonként végighaladva nyújtott bepillantást tartalmukba. Kovács András a székesegyház átalakításait vette sorra a protestáns korszakról fennmaradt források és tárgyi emlékanyag segítségével. Bánfi Szilvia, V. Ecsedy Judit tanulmányának érdekes eredménye a kolozsvári Heltai Nyomda termékeinek azonosítása. Míg mi alapvetően egy protestáns nyomdaként ismerjük, kimutatták, hogy katolikus kiadványokat is megjelentettek ott. E tanulmányokat követően alapvetően három nagyobb egység alkotja a kötetet, követve a történelmi eseményeket. Az első, amikor a püspököknek székhelyüktől távol kellett élniük, a vikáriusok szerepe megnőtt – mind előbbiekről mind utóbbiakról találunk tanulmányt a kötetben (előbbiről Martin Roos, utóbbiról Marton József tollából). A második a katolikus megújulás feltételei, háttere. Ezt a Báthory korszakban Kruppa Tamás ismertette, Tusor Péter és Fazekas István pedig a ferences misszionáriusok tevékenységét részletezte a 17–18. században. A harmadik nagyobb egység: a katolikus restauráció folyamatáról áttekintés. Ennek egy-egy szeletét elemezte Mihalik Béla Vilmos, Tóth Tamás és Ferenczi Sándor. Végül Szirtes Zsófia a román ortodoxok uniójáról írt. A kötet tehát az erdélyi katolicizmus válságos másfél évszázadáról ad átfogó képet.

Két másik egyháztörténeti konferencia termését ismertette Tóth Tamás, a MKPK titkára és egyben a Szegedi Hittudományi Főiskola tanára. Az első ezek közül az erdélyi egyházmegye ezer éves múltjának kíván méltó emléket állítani, ezt tükrözi a címe is: Ezeréves múltunk, amely 2009-ben jelent meg. Tóth a könyv bemutatásának elején felhívta a figyelmet arra, hogy gyulafehérvári egyházmegyéről csak 1932-től beszélhetünk, korábban erdélyi egyházmegye volt a hivatalos megnevezés. Ezáltal eltérően a legtöbb püspökségtől, nem a püspöki székhelyről, hanem a területről kapta és viselte nevét az egyházmegye. Ezt követően kiemelte a kötetben szereplő témák sokrétűségét, egy-egy mondatban kitérve valamennyi tanulmány írójára és tartalmára. A gazdag anyagból álljon itt egy két példa. Többek között a jezsuiták erdélyi működéséről, az erdélyi egyházmegye papságának 18. századi történetéről, az erdélyi katolikus egyház 1848-as szerepéről és a katolikus-református vegyes házasságokról Erdélyben a 20. században is olvashatunk benne. Tóth összességében úgy véli, hogy azok számára nagyon hasznos forgatni a könyvet, akik szeretnének megismerkedni Erdély múltjával, az erdélyi teológiával és kultúrával.

A Megmenekültem az oroszlán torkából szintén egy tanulmánykötet, 2015-ben jelent meg. Egy 2014-ben, Gyulafehérváron Katolicitás és etnocentrizmus Erdélyben címmel rendezett nemzetközi tudományos konferencia előadásai adják az alapját. Benne például megismerkedhetünk az 1848-as nemzeti zsinat előmunkálataival, a békepapi mozgalommal vagy a katolikus újságírás helyzetével 1945 után. Tóth felhívta a figyelmet arra, hogy különösen a teremben levő fiatal történészek felkaphatják a fejüket arra, hogy az alkoholellenes mozgalom kezdeteiről az erdélyi egyházmegyében is szó van a kötetben. Ez egy olyan szerveződés volt Mailáth püspök védnöksége alatt, amely az alkoholt önmagában károsnak fogta fel. Végül ezt a kötetet is szakmai értékei miatt ajánlotta az olvasóknak.

A negyedik előadó, Török Csaba esztergomi teológus professzor Diósi Dávid köteteit ismertette, akit 2002-ben Temesvárott szenteltek pappá, majd a gyárvárosi plébánián szolgált. A trieri egyetemen védte meg teológiai doktori értekezését 2004-ben. Jelenleg a Bolyai Tudományegyetemen a pasztorálteológiai intézet tanára és rektorhelyettes. Köteteiben a liturgikus források szisztematikus, szintetikus elemzését valósítja meg. Az elsőnek tárgyilagos címet adott: Egyház és posztmodern. Ebben a misztika, esztétika mentén vizsgálódik és alapos, kidolgozott helyzetleírással találkozunk a posztmodernről és az egyházról. A második kötet, amely két évvel később látott napvilágot, az Egyházam a posztmodernben címet viseli. A birtokos személyes rag révén egy lépéssel közelebb hozva az olvasóhoz a témát. Kiemeli, hogy dialóguskényszerben van az egyház, és újak a kérdések, megváltoztak a dialógus partnerei. Végül a harmadik kötet címében („A Te arcodat keresem, Uram”) Isten a megszólított, de a másik ember az, akivel az egyháznak a posztmodern világban párbeszédet kell kezdenie. Szerinte az új katolicizmust az egyházba „hazatérő” emberek határozzák meg. Arra ad útmutatást, hogy éljük meg az új helyzetet. A jövő egyházának képe tehát lépésről lépésre feltárul e kötetek nyomán.

A külső szakértők ismertetései után kettő, a kötetek kiadásában közvetlenül is érintett szerző, illetve szerkesztő előadása következett. Az első ezek közül Oláh Zoltán, aki a biblikus kutatásainak eredményeképpen született kötetekről adott képet. Az első kötet, amely komoly filológiai kérdéseket tárgyal, Septuaginta, inkulturáció és az identitás őrzése címmel látott napvilágot Martin Meiser német kutató tollából. Oláh a kötetet ismertetve megállapította, hogy a Septuaginta által a Biblia bekerült egy globális világnyelvbe, ami meghatározta az utána következő felfogást a világról. A második kötet is a Septuaginta köré szerveződött: 2017-es Gyulafehérvárott megrendezésre kerülő konferencia előadásainak eredményeit tartalmazza. Az alexandriai Biblia címmel került kiadásra. Oláh sorra vette és egy-egy mondatban elemezte a benne szereplő tanulmányokat. Például Marton József a Septuaginta jelentőségéről az ősegyházban írt, vagy Bodor Attila a Septuaginta recepciójáról: például a szír fordítás hatással volt-e. Az előadó érdekességként emelte ki, hogy Karácsonykor énekeljük a Gyermek született, fiú adatott nekünk kezdetű éneket, azonban Iz 9,6 hiába keressük szó szerint a szöveget. A magyarázat abban rejlik, hogy a liturgiában a Septuaginta verziót használjuk, míg a magyar fordításban nem ez szerepel. Mindenesetre a magyar teológia nagy adóssága, hogy magyarul is megjelenjen az Ószövetségnek ez a fordítása, amelynek előmunkálatai közlése szerint már folyamatban vannak. A Septuaginta kutatások gyümölcseit tartalmazó harmadik bemutatásra kerülő kötet az Izaiás messiásszövegeinek értelmezése a Septuagintában és az egyházatyák írásaiban volt, melyben a 7., 9. és 11. fejezetekkel foglalkozik, és amely 2009-ben doktori disszertációja volt.

A könyvbemutatót a gyulafehérvári egyháztörténeti kutatásokat összefogó és irányító Marton József professor emeritus, nagyprépost előadása zárta, aki legfrissebb kötetét, Márton Áron élete és munkássága. I. Kronológia mutatta be, amely 1896-tól 1944-ig követi végig a szentéletű püspök életútját, s melynek folytatását tervezi. További terveként szerepel június elején Gyulafehérvárott egy konferencia rendezése, melynek témája összekapcsolódva az idén Magyarországon megrendezésre kerülő Eucharisztikus világkongresszus előkészületeivel, az Eucharisztia lesz. Végül köszönetet mondott a szervezőknek.

Az esemény végén Tusor Péter, a Fraknói Kutatócsoport vezetője megköszönte az egyháztörténeti és teológiai projektek bemutatását és zárszavában kiemelte, hogy az ezeréves dél-erdélyi magyar jelenlét szinte egyetlen megmaradt tudományos központjának impozáns eredményeivel ismerkedhettek meg az érdeklődők.

Tóth Krisztina

A cikk az Újkor.hu és az MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport együttműködésének keretében született.

Ezt olvastad?

A szabadság gyermekei – A VII. Regionális Honismereti és Helytörténeti Tanári Műhely

2023. március 31-én A szabadság gyermekei címmel immár hetedik alkalommal rendezték meg Szegeden a nagy hagyományokkal bíró Regionális Honismereti –

X