Trauma és válság többféle megközelítésből II. – Beszámoló az egri nemzetközi konferencia Doktorandusz szekciójáról

Korábbi cikkünkban már beszámoltunk a “Trauma és válság” című nemzetközi konferencia történettudományi szekciójáról. Tudósításunk második közleményében a szipózium történelemtudományi részegységének mintegy második felvonásaként október 2-án lebonyolított a Doktorandusz szekcióról adunk hírt. Az első nap I. világháborús tematikájával ellentétben, ebben az esetben a tematikus sokszínűség jellemezte a blokkot. Az előadások a PhD hallgatók aktuális kutatási témájához vagy egy adott, érdeklődési körüket képező problémához igazodva, kronologikusan sorrendben három etapban hangoztak el.

A felkért levezető elnök és a viták moderátora Bartók Béla, az Eszterházy Károly Főiskola főiskolai docense volt. Elsőként Ambrus László az 1870-ben induló filoxéra vész hatásairól beszélt. Tibolddaróc település példáján keresztül részletes betekintést nyerhettünk a Bükkaljai borvidéket érintő válságról, amely a térség szőlőinek kétharmadát elpusztította. Az előadó szomorú tényként állapította meg, hogy a Reformkorban meginduló késztermékkezelés ellenére a járvány óriási károkat okozott. A filoxéra lecsengése után a szőlőtermelés a pusztulás következtében sokhelyütt a síkvidékeket célozta meg, ám ez a tendencia negatív minőségbeli változásokat vont maga után. Hadobás Eszter az Egri Érseki Jogakadémia diáklétszámának az 1865/66-os és az 1899/1900-es tanévek között bekövetkezett változása tekintetében világított rá negatív jelenségekre. A folyamatosan ingadozó, néha igen szélsőséges lélekszámok felfejtésére az iskolai anyakönyvek kiváló forrásként szolgálnak – mutatott rá a diagramokkal tarkított komparatív prezentáció. Rakita Eszter a modernizáció okozta konfliktus érdekes esetét tárta a hallgatóság elé. Az 1845 és 1846 között lezajlott vecsési vasútépítéssel járó földkisajátítások sajátos jogi procedúrája érthető módon feszültségeket generált az agrárnépesség és az állam között. Az ellentéteket csak növelte, hogy a vasútvonal alkalom adtán termőföldeket vágott ketté, így a mezőgazdasági munkákhoz szükséges korábban akadálytalan közlekedés is korlátok közé szorult.

Az ülés második részét Cserháti Katalin nyitotta szintén a vasút körül kialakult, ám ezúttal annak személyzetét érintő problémával. Előadásában a vasúti I. világháborút követő történetét tárgyalta a menekültügyi perspektíván keresztül. 1918 és 1924 között a vasutasok kiszolgáltatott helyzetbe kerültek a később határon túlra csatolt részeken. A korabeli migránsválság dinamikája, okai, folyamata és a sajátos „vagonlakó-lét” is megvilágításra került.  Fábián Máté az úgynevezett „Nagy-Miskolc” terv koncepcióját ismertette Diósgyőr település és a vasgyár kérdésén keresztül 1909 és 1910 között. A másodéves doktorandusz kitért az egyesülési ügymenet körülményeire, bemutatva a vasgyár és Diósgyőr között fellobbanó vitákat az egyesülés és a függetlenség mellett történő érvelések és politikai csatározások türkében. Várkonyi Péter az aktualitásoktól sem mentes migráció kérdéskörét járta körbe a Heves megyei Kompolt község példáján. A kutató sorra vette a kivándorlók társadalmi összetételét, nemét, családi állapotát, a kivándorláshoz vezető okokat, illetve a hajók utas listája alapján a legnépszerűbb úti célokat. A lajstromok tanúsága szerint a migránsok útjuk célállomásaként az Illinois államban található Granite várost részesítették előnyben.

A doktorandusz szekció záró harmadában Goóg Melinda Kecskemét 1944 és 1945 közötti vészterhes, világháborús megpróbáltatásokkal tarkított történetét mutatta be a szovjet „felszabadítás” okozta trauma perspektívájából. A gyakori erőszak mellett az előadás az újjáépítés nehézségeire, a város kiürítésének jelenségére, a polgármester-választást befolyásoló politikai tényezőkre hívta fel a hallgatóság figyelmét. Sztancs Gábor a Károlyi-kormány (1918. október 31-től 1919. január 19-ig) világégést követő válságidőszakban átélt viszontagságaira koncentrált. Több korabeli gondolkodó, köztük Jászi Oszkár munkáinak elemzésével igyekezett közelebb hozni a politikust körülvevő nehézségeket, és a kormányfő belső vívódásait. Péterffy Gergely szintén a vasút tárgykörét ragadta meg. A második világháborúban erősen megrongálódott országos vasúthálózat helyreállítása létfontosságú volt a korabeli közlekedési viszonyok konszolidálásához. Péterffy megállapításait az 1946-47-es a pályaállapot, járműállag és a szénhelyzet felméréséből vonta le. Az adatgazdag előadás figyelmét nem kerülték el a munka közben adódó nehézségek és óriási kiadások sem. Gál Máté az 1956-os forradalom által az egypártrendszernek okozott válság egyháztörténeti vetületének lokális, Heves megyei szegmensét tárgyalta. A katolikus egyház igyekezett minél tovább konzerválni a forradalom gyümölcseit, ezzel párhuzamosan a Magyar Szocialista Munkáspárt változó arculatú, a korlátozott modernizáció jelenségét is magában hordózó egyházpolitikával próbálta ellenőrző szerepét visszaszerezni – állapította meg az előadó.

A konferencia három blokkja között a közönség soraiban helyet foglaló oktatók és hallgatók kérdéseket és megjegyzéseket intézhettek a referensekhez. A hozzászólások egyrészről adott esetben konstruktív vitát gerjesztettek, másrészről pedig új impulzusokkal, inspirációval szolgálhattak a fiatal történészek kutatómunkájához.

Cserháti Katalin, Gál Máté, Hadobás Eszter

Ezt olvastad?

A fiatal kutatók helyzete és lehetőségei című kerekasztal-beszélgetést a Szegedi Történészhallgatók Egyesülete (SZETE) harmadik, 2021. április 8–9-én megtartott konferenciájának kísérőprogramjaként