A trianoni békeszerződés hatása Magyarország olaj- és gáziparára

Hogyan hatott a trianoni békeszerződés Magyarország olaj- és gáziparára, illetve mindez milyen gazdasági következményekkel járt a megmaradt országra nézve? E kérdéseket állította középpontjába a zalaegerszegi Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum 2019. november 29-én megnyílt időszaki kiállítása. A február végéig látogatható tárlatról kurátorával, Cseh Valentinnal beszélgettünk.

Cseh Valentin

Újkor.hu: A trianoni békeszerződés aláírásának idén lesz a 100. évfordulója, így nyilván ez adta az ötletet ahhoz, hogy a Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum kiállítást szervezzen róla. Kik vettek részt a tárlat összeállításában, és hogyan dolgoztatok?

Cseh Valentin: Valóban a kiállítás ötletét az idei centenárium adta, és kézenfekvő volt, hogy a békediktátum gazdasági és olajipari vonatkozásait helyezzük a kiállítás fókuszába. A tárlat összeállításában Tóth János igazgató úr mellett Simon István gyűjteménykezelő, Gál Krisztina, Vajda Zoltán, Koltai Zoltán és Elek Miklós vett részt. Szerencsére harmonikusan együtt tudtunk dolgozni, úgy is fogalmazhatnék, hogy kiváló volt a csapatmunka, így a rendelkezésünkre álló rövid idő alatt is sikerült egy reményeink szerint a látogatók igényeinek megfelelő kiállítást összehozni a trianoni békediktátumról.

Miért tartottátok fontosnak – persze az évfordulón túl – a kiállítás megszervezését?

Trianon kapcsán nagyon sok mindenről szó esik. Teszem hozzá, teljesen jogosan. S ebből következően a területi és népességi veszteségek – különösen az elszakított magyarokra vonatkozóan – uralják a Trianonnal kapcsolatos közbeszédet. Viszont a „béke” gazdasági vetületéről kevesebb szó esik! Persze tudunk róla, az elcsatolt bányáinktól az ipari üzemeinken át a vasutakat érintő hátrányokig – gondolva a sátoraljaújhelyi vasútállomásra vagy az új határ mentén levő vasútvonalak elvesztésére – hosszasan lehetne sorolni azokat a dolgokat, amelyek még pluszban behatárolták Magyarország gazdasági, közlekedési lehetőségeit. Szóval azon az állásponton voltunk a kiállítás elkészítése során, hogy nekünk ebben a tárlatban elsősorban a gazdasági következményeket kell kidomborítani, különös tekintettel az akkori magyar olajipart ért veszteségekre! Csak, hogy pár példát említsek, hazánk elvesztette a pozsonyi és fiumei kőolaj-finomítóit is, de az összes addig felfedezett kőolaj- és földgázmezőt is, így a Papp Károly által feltárt erdélyi kissármási földgázmezőt és a Nyitra vármegyei Egbellnél található olajmezőt is. Ennek elég komoly gazdasági következményei voltak.

 

Hogyan épül fel a kiállítás?

A kiállítás területére egy jelképes határsorompón át lehet bejutni. Nyolc tabló mutatja be a béke előzményeit, következményeit és a revíziók általi átmeneti korrekcióját, in medias res kezdéssel. Ezután az Osztrák–Magyar Monarchia gazdaságát és az 1914 előtti magyar olajipart mutatjuk be, majd ezt követően jön a békeszerződés és következményei, külön politikai, gazdasági és olajipari szempontból, végül a revízió. A tablók mellett három nagy térkép – egy a Monarchiáról, egy Csonka-Magyarországról és egy az 1943-as Magyarországról – mutatja a magyar olajipar változásait. E vizuális tartalomhoz kapcsolódik egy 1906-os vasúti tartálykocsi fékezőbódéja, amiben korabeli és reprint térképeket helyeztünk el, míg kívül a vasút veszteségeivel, valamint a magyar kőolaj-finomítók 1918 előtti és 1918 utáni termelésével kapcsolatos adatok olvashatók egy tablón. A vitrinekben magángyűjtők Trianonnal kapcsolatos dokumentumait mutatjuk be, köztük számos korabeli képeslappal. A tárlat közepére egy országzászló imitációját installáltuk. Itt meg kell jegyeznem, hogy kiállítottuk az egykori zalaegerszegi Országzászló makettjét is, aminek eredetijét Antal Dezső építész tervezte, és fából készült jellegzetes göcseji stílusban. Külön érdekesség, hogy volt a városban egy revíziós harangláb is, amelyet Herczeg Ferenc, a város későbbi díszpolgára avatott fel 1935-ben.

Az első tablóra a szerződés aláírásáról született MTI-tudósítást, egy az esemény napján készült fényképet, Teleki Pál vörös térképét, valamint hat olyan térképet helyeztetek el, amely azt mutatja be, hogy más országok területére nézve mit jelentett volna egy hasonló békeszerződés aláírása. Utóbbinak mi a forrása, és szerzője milyen forrásokból dolgozhatott?

Utóbbi Légrády Ottónak az Európa válaszúton: Háború vagy béke? című művéből van. A kiadvány 1933-ban, a Pesti Hírlap gondozásában jelent meg. Itt szerintem nem is az a lényeg, hogy Légrády milyen forrásból dolgozott, hiszen ez e tekintetben nem annyira releváns. Igazából ez egy klasszikus propagandafogás, amivel egyszerűen el lehetett magyarázni, mit is jelentett Magyarország számára területi értelemben a béke, s mit jelentene más országokra vonatkoztatva ugyanez. Ha ehhez hozzátesszük Teleki vörös térképét, akkor villámgyorsan előttünk lesz a diktátum egyik legnagyobb igazságtalansága, hogy több millió magyart kényszerítettek idegen elnyomás alá, s jelentős részük az új határaink mentén élt, él mind a mai napig. Szóval úgy gondolom, egy ilyen kiállításnál a térképek többet mondanak mindennél.

A második és harmadik tabló szorosan összefügg, hiszen előbbi a dualizmus korának gazdaságát, utóbbi pedig az olajipar ezidőbeli fejlődését mutatja be. Nehéz lenne megkérdőjelezni a „boldog békeidők” gazdasági fejlődését, ami a tablókon is tükröződik. Ha valakit kifejezetten a Monarchia olajipara érdekelne, milyen olvasnivalót tudnál neki ajánlani?

Kezdjük az elején egy korabeli, 1906-ban megjelent könyvel: a Petróleum és aszfalt Magyarországon című művel, amelyet Posewitz Tivadar írt. Az 1918 előtti magyar olajipar kapcsán érdemes még elolvasni Papp Simon Életem című művét, ugyanis ő aktív részese volt már 1918 előtt is a hazai szénhidrogén-kutatásoknak. Továbbá ugyancsak tőle A magyarországi kőolaj- és földgázkutatás az 1780-tól 1945-ig terjedő időszakban című kétrészes 1963-1964-ben megjelent tanulmányt. A Monarchia olajmezőinek első világháborús szerepével foglalkozik Kiss Gábornak a múzeumunk korábbi konferenciakötetében megjelent Az Osztrák–Magyar Monarchia kőolajmezőinek szerepe az első világháborúban című rövid tanulmánya is, de a tavalyi évben látott napvilágot Kurdi Krisztina cikke Az olajnagyhatalom Osztrák–Magyar Monarchia címmel a BBC History magyar kiadásában. S itt azért hozzá kell tennem, hogy Ausztria-Magyarország 1913-ban 1 078 000 tonnával a világ 6. legnagyobb olajtermelője volt! Persze ez a termelés az Osztrák Császársághoz tartozó Galíciában realizálódott, de a Monarchia mégiscsak egy közös birodalom volt, s ezeken az olajmezőkön magyar befektetések is voltak. Ahogy Romániában is megjelent az osztrák–magyar tőke az olajiparban, de ez mára feledésbe merült. Azt azért meg kell jegyeznem, hogy az 1918 előtti magyar olajipar története számos érdekességet tartogat a jövőbeli történeti kutatások számára.

A negyedik tabló a padovai fegyverszünet aláírásától a békeszerződés szignálásáig terjedő időszakot mutatja be. Hosszasan idézitek Julier Ferencet, aki szerint a háború után Magyarország jóval kedvezőbb pozíciókat harcolhatott volna ki, ha sikerül fegyverben tartania a honvédséget. Noha a Horthy-korszakban született első világháborút tárgyaló monográfiák közül magam is Julier munkáját értékelem legtöbbre, nem vagyok biztos abban, hogy szerencsés volt pont ezt az idézetet kitenni, mivel nem minden történész értene egyet ezzel az állítással. Újabb kutatások – gondolva különösen Révész Tamás vagy Hatos Pál munkáira – arról beszélnek, hogy olyan erős volt a békevágy a harcoló katonák között, hogy fegyverben tartásuk szinte lehetetlen vállalkozás volt. Megint mások, gondolva Nagy Szabolcs és Gottfried Barna őszi előadására, ezt nem így gondolják. Te személy szerint hogyan vélekedsz erről a kérdésről?

Juliert magam is nagyra tartom, és bizonyos szempontból el is fogadom az érvelését, különben nem is szerepelt volna tőle idézet a tablón. Tisztázzuk, ő akkor ott volt az események forgatagában, és ismerte a katonai helyzetet, volt ideje végiggondolni, mit lehetett volna tenni… Szóval a kérdés csak az, mi lett volna, ha… Hát ezt nem tudjuk meg soha, mert a dolgok úgy alakultak, hogy a történelmi Magyarország felbomlott. Ugyanakkor Trianon és az egész 1918-1920 közötti eseményeknél engem mindig zavart, hogy egyfajta eleve elrendelt katasztrófaként tekintenek rá egyesek. Pedig lehetett volna másként is. Ehhez más módon kellett volna az akkori elitnek politizálni, és valóban fegyverben kellett volna a négy évet a frontokon szolgáló katonákat tartani. Itt pedig jogosan merül fel a kérdés, hogy abban a helyzetben, egy vesztes világháború után ki akart volna harcolni? Csakhogy 1918 őszén nem a birodalomért, hanem a Magyarország integritásáért kellett volna harcolni! Nagy különbség! Felmerül az a kérdés is, hogy a padovai fegyverszünet után miért is kellett Belgrádban is fegyverszünetet kötni? Már csak azért is, mert Belgrádban Károlyiék egy olyan fegyverszünetet kaptak „ajándékba”, aminek következtében az ország 1/3-a idegen megszállás alá került! Aztán innentől megindult hazánk területi szétesése. Nem azt mondom, hogy mindent meg lehetett volna tartani. A Monarchia minden bizonnyal felbomlott volna, de hazánk jóval több területet meg tudott volna őrizni a régi Magyarországból, mint ami végül megmaradt. Trianon óriási tragédia, a határokat nem etnikai, hanem stratégiai megfontolásoknak megfelelően húzták meg. A végén még örülhettünk, hogy a Tiszántúl, vagy Pécs térsége nem került idegen uralom alá, s kivonultak a román és délszláv alakulatok ezekről a területekről… Ezért fontos, hogy egyszer helyre legyen téve, hogy 1918 ősze és 1919 ősze között miért omlott össze a magyar állam katonailag és politikailag is. Ennek a feltárása fontos, mert az első világháborús vereségből nem következik egyenesen a Trianonban ránk mért területveszteség. Ehhez kellettek az 1918 őszétől hivatalba lépő kormányzatok ballépései is. Kérdem én? Ha a Tanácsköztársaság frissen verbuvált alakulatai képesek voltak kiűzni a Felvidék egy részéről a cseheket, akkor nem lett volna egyszerűbb már 1918 őszétől védekezni a betolakodók ellen a K. u. K. haderő hadra fogható egységeivel? Szerintem ebben komoly mulasztások történtek akkoriban, s ennek okait fel kell tárni. Ez fontos feladata a történettudománynak, szerencsére ehhez a munkához nagyban hozzájárul az MTA Trianon 100 kutatócsoportja.

Az ötödik és hatodik tablón a békeszerződés közvetlen gazdasági hatásairól olvashatnak az érdeklődők, utóbbin az olajiparra koncentrálva. Milyen írásos feldolgozásokat tudnál ajánlani az e téma iránt érdeklődőknek?

A gazdaságtörténeti szakmunkák ajánlásába nem mennék bele, de könyvtárnyi szakirodalma van hazánk gazdaságtörténetének. A két háború közötti olajipar tekintetében múzeumunk néhai igazgató-helyettesének, Srágli Lajosnak a munkáit tudom ajánlani, továbbá Papp Simon már említett művei mellett a Bányászati és Kohászati Lapok korabeli lapszámaiban behatóan foglalkoztak a magyar olajipar – különösen az olajbányászat – akkori és jövőbeli kibontakozási lehetőségeivel. Szerencsére ez a folyóirat már online is elérhető. Általánosságban nézve a hazai kutatók figyelmébe a Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum adattárát és archívumát ajánlanám, mert a mindenkori magyar olajipar történetére vonatkozó források jelentős része az MNL Országos Levéltára mellett nálunk található meg.

Azt azért szeretném megjegyezni, hogy a két világháború közötti magyar olajipar számos érdekességet tartogat a kutatóknak. 1919-ben vette fel az állam a kapcsolatot az Anglo-Persian Oil Company-vel egy magyarországi olajkutatási koncesszió tárgyában. Ebből végül megállapodás lett 1920. október 20-án, s a kormányzatnak olyan elképzelése is volt, hogy talán a Muraközt meg tudnánk tartani az ottani kis olajmezőkkel együtt, de ez nem így alakult. Végül a britek nem találták meg a budafai olajmezőt az 1920-as években. Az iparág jó ideig kényszerpályán mozgott, s olajipar alatt a kereskedő és feldolgozó cégeket értették csak akkoriban. Az 1930-as évek változást hozott, hiszen 1937-ben az European Gas and Electric Company felfedezte a budafai olajmezőt, s ennek köszönhetően létrejött a Standard Oil Company of New Jersey hazai leányvállalata a Magyar Amerikai Olajipari Rt., s hazánk rövidesen fedezte saját termelésből az olajszükségletét! Sőt kőolajexportáló országgá váltunk az 1940-es években! Szóval az olajipar Trianon utáni története kezdetben nehéz volt, de végül a második világháború kitörésének időszakára komoly eredményeket sikerült elérni.

A hetedik és nyolcadik tabló ismét szorosan összefügg: a két világháború közti revíziós propagandát, illetve eredményeket mutatjátok be, az olajiparra is kitérve. Megvallom, itt egy kicsit hiányérzetem van. Jó lett volna több adatot látni arról, hogy a korábban elcsatolt területek visszatérése számszerűen mit jelentett az olajipar szempontjából, illetve hogy az 1947-es párizsi béke után mennyivel állt jobban vagy rosszabban a hazai gazdaság, mint 1920-ban. Esetleg ezekről a kérdésekről tudnál mondani valamit?

Az 1947-es párizsi béke következményeivel nem akartunk ebben a kiállításban foglalkozni. Bizonyos értelemben a területi revízióval is túlmentünk Trianon időszakán, de mivel a kettő összefügg, ezt az időszakot még beépítettük a kiállításba. Természetesen az újabb béke és az újbóli területi csökkenés, vagyis visszarendeződés minden tekintetben káros hatással volt az országra. S e helyzetet a harcok által teljesen lerombolt Magyarország állapota csak súlyosbította. Olajipar tekintetében elég csak a finomítók elleni 1944-1945-ös légitámadásokra gondolni. Visszatérve a revíziók gazdasági hatására, azt kell mondanom, hogy jelentősen javította az ország gazdasági helyzetét a nyersanyagforrások tekintetében és egyéb téren is. Másrészt a magyarság döntő többsége újra egy hazában élhetett. Visszaszereztük az iparilag is fontos Komáromot, újra magyar lett Kassa, Nagyvárad, Kolozsvár… Az olajipar számára sem volt elhanyagolható, hogy visszakerült több kőolaj-finomító (például Csap, Dés, Marosvásárhely, Munkács) és szénhidrogén-mező a Muraközben és Erdélyben. Az ország szinte egész területén kutatások folytak kőolaj- és földgázmezők után. A Dél-Alföldön és a Bácskában egy német cég a Magyar–Német Ásványolajművek Kft. kutatott, s nem voltak messze attól, hogy a csak az 1960-as években megtalált algyői olajmezőt felfedezzék. A németek mellett az olasz tőke volt, amelyik a magyar olajiparban megjelent ebben az időszakban és az Egyesült Államoknak küldött hadüzenetig a Dél-Zalában olajmezőket felfedező Magyar–Amerikai Olajipari Rt. is zavartalanul tudott tevékenykedni. Ezt követően is, de már mint a kincstár által használatba vett cég.

Szóval a magyar olajipar szempontjából és általában gazdaságilag, meg mindent figyelembe véve az 1941 nyaráig bekövetkezett területi visszacsatolások hasznosak voltak. Az olajbányászat és a kőolaj-feldolgozás döntő hányada a trianoni határokon belüli területeken realizálódott, például 1943-ban a visszatért területeken levő kőolaj-finomítók éves termelése 80 000 tonna volt, addig a trianoni területen lévőké 750 000 tonna. A második világháború és a politika újból közbeszólt, és Magyarország megint a vesztesek oldalán fejezte be az újabb háborút…

A kiállítást február végéig látogathatják az érdeklődők. Milyen kísérőprogramokra lehet számítani?

Tervezünk egy konferenciát Trianon gazdasági és olajipari következményeivel kapcsolatban, reméljük összejön legkésőbb a tavasszal.

Van olyan tervetek, hogy az anyagot máshol is kiállítjátok? Ha igen, akkor tudnál erről többet mondani?

Cseh Valentin: Tervek vannak, de egyelőre képlékeny minden.

Szőts Zoltán Oszkár

Ezt olvastad?

2024. március 11-én kerekasztal-beszélgetést tartottak az ELTE Társadalomtudományi Karán abból az alkalomból, hogy Magyarország negyed évszázada tag a NATO-ban. A
Támogasson minket