Túszdráma a követségen – A 6 Days című filmről történészszemmel

39 évvel ezelőtt, 1980. április 30-án 11.30 körül a Demokratikus Forradalmi Front Arabisztán Felszabadításáért (DRFLA) szervezet 6 tagja behatolt a londoni iráni nagykövetségre és túszul ejtette a bent tartózkodókat, illetve az épületet őrző Trevor Lock rendőrtisztet. A média azonnal a helyszínre vonult és a következő hatnapos túszdrámát élőben közvetítette tévénézők milliói számára. Ezt a hat napot dolgozza fel a 6 Days (6 nap) című brit-új-zélandi koprodukcióban készült történelmi dráma, melyet 2017-ben mutattak be a Netflix felületén.

A túszejtők Iránban bebörtönzött társaik szabadon bocsájtását követelték és a túszok kivégzésével fenyegetőztek. Kéréseik süket fülekre találtak, részben az iráni rezsim miatt, mely nem kívánt engedni a nyomásnak, illetve a teljes felelősséget a londoni kormányzatra hárította, részben pedig a brit és más nyugati kormányok álláspontja nyomán, mely szerint „terroristákkal nem tárgyalunk!”.

Végül a túszdráma a hatodik napon ért véget: a túszejtés után telepített lehallgató eszközök lövéseket rögzítettek, s a kormányzat átadta a helyzet kezelését a fegyveres erőknek. A brit Különleges Légi Szolgálat (SAS) már az ostrom kezdetétől a helyszínen tartózkodó alegysége felkészült, s május 5-én este behatoltak az épületbe, semlegesítették a terroristákat és veszteség nélkül kimenekítették az összes túszt. Az akció az egyik legsikeresebb túszmentő akcióként vonult be a történelembe, világszerte hírnevet szerezve az SAS-nak, illetve a brit kormányzatnak és Margaret Thatcher miniszterelnök asszonynak.

Akció közben (Forrás: imdb.com)

A film egy rövid, eredeti híradófelvételekből álló összeállítással kezdődik az iráni forradalomról és Margaret Thatcher beiktatásáról, majd ezt követően egyből az események sűrűjébe repít és a nagykövetség elfoglalását követhetjük nyomon. Ezután gyorsan, egy-egy pillanat erejéig felvillantja a film a négy főszereplőjét: Salim-ot (Ben Turner), a terroristák vezetőjét, Kate Adie-t (Abbie Cornish), a BBC riporterét, Rusty Firmin őrvezetőt (Jamie Bell), az SAS egyik operátorát és Max Vernon-t (Mark Strong), a Brit Rendőrség túsztárgyalóját. A film négyük motivációjára és drámájára fókuszál.

A riporternő esetében a legegyértelműbb a helyzet: egy férfiak dominálta szakmában meglátja a lehetőséget, hogy valami nagynak a részese lehet, s kitűnhet a riporterek tömegéből. A valódi Kate Adie számára a hatnapos helyszíni közvetítés meghozta a hírnevet, s később haditudósítóként dolgozott – többek közt az észak-írországi terrortámadásokról, Tripoli 1986-os bombázásáról, a Tiananmen téri tüntetésekről és az öbölháborúról is tudósított a BBC számára.

Kate Adie szerepében Abbie Cornish (Forrás: imdb.com)

Az SAS operátor Rusty Firmin motivációja is egyszerű, ahogy az alakulat többi tagjáé is: élve kihozni a túszokat. A film legnagyobb részében azt követhetjük végig, ahogy ő és bajtársai próbálnak olyan terveket kidolgozni, amik sikerrel kecsegtethetnek a lehető legkevesebb áldozat mellett. Láthatjuk azt a frusztrációt, amit a várakozás és a bizonytalanság okoz, hogy vajon bevetik-e őket, és ha igen, vajon valóban készen állnak-e a feladatra? A hat nap alatt többször alakult ki olyan szituáció, amikor az SAS-t majdnem bevetették: ezekben a pillanatokban látszódik leginkább a folyamatos készenléttel, majd a bevetések lefújásával járó fokozott feszültség.

Rusty Firmin szerepében Jamie Bell (Forrás: imdb.com)

A film legérdekesebb része Max Vernon és Salim kapcsolata. A túsztárgyaló – feladatának megfelelően – megpróbálja elérni, hogy a helyzet vér nélkül megoldódjon,  eközben  szoros kapcsolat kezd kialakulni köztük. Miközben megpróbál engedményeket kicsikarni a túszejtők vezetőjéből, óhatatlanul közel kerülnek egymáshoz, s egyfajta felelősségérzet kezd kialakulni bennük.

Salimról fokozatosan derül ki, hogy nem az a bátor, gyilkolásra kész ember, akinek mutatja magát, s ő is fél. Ahogy telik az idő, az ő motivációiról is egyre többet tudunk meg, azonban egyre több a konfliktus közte és egy másik terrorista közt is amiatt, hogy a határidőket folyton kitolja és kedvez a rendőrségnek. Az kérdéses, hogy ez a valóságban így történt-e, azonban beleillik más túszejtő akciók forgatókönyveibe – ilyen esetekben gyakoriak a túszejtők közti belső konfliktusok, amikor céljaikat nem sikerül gyorsan elérni.

A túsztárgyaló szerepében Mark Strong (Forrás: imdb.com)

Mind a karakterek kidolgozása, mind a helyzet bemutatása egy óriási pozitívuma a filmnek. Emellett remekül érzékelteti azt a feszült hangulatot, ami a brit kormányon eluralkodott. A filmben Thatcher nem jelenik meg, azonban betekintést kapunk a kabinet titkos ülésére, ahol a rendőrség, a hírszerző szervek és az SAS vezetői tárgyalnak a lehetséges opciókról. Itt hallhatjuk a Vas Lady utasításait is: a terroristák nem hagyhatják el Nagy-Britanniát – s ez a gyakorlatban kizár minden békés megoldást.

Végül sor kerül a gyilkosságra is, ami az akcióhoz vezet: az egyik terrorista lelő egy túszt, aki nyíltan az iráni forradalmat támogatja és vitába száll vele. Ez – a szintén túszul ejtett – Trevor Lock elmondása szerint hasonlóan történhetett. Ahogy a rendőrtiszt fogalmazott, a férfi nem bánta volna, ha végeznek vele és mártírrá válhat.

Tervezgetés (Forrás: imdb.com)

Ezt követően az SAS veszi át az irányítást és felkészül az akció végrehajtására. Az akciót magát szinte tökéletes pontossággal modellezték le a filmkészítők – viszonylag könnyű dolguk volt, ugyanis a BBC kamerái élőben közvetítették a támadást az épület előtt felállított, illetve a hátsó udvarban elrejtett kameráknak köszönhetően. Az egyetlen eltérés a valós tényektől Max Vernon szerepe: a filmben őt kérik, hogy tartsa szóval a terroristák vezetőjét, hogy ezzel is némi előnyhöz jussanak míg  a valóságban egy imámot hívtak a telefonhoz ugyanezen okból. Az az elkeseredett fenyegetőzés, amibe Salim kezd, már megegyezik a valós eseményekkel.

Érdemes kiemelni a film végén lévő jelenetet, amelyben az SAS operátorai a túszokat is megbilincselik és a földre teperik az épület udvarán. Ez bevett eljárás a terrorelhárító egységeknél, ugyanis amíg nem kutatják át őket, nem lehet biztosan tudni, hogy a túszok közt nem rejtőzik-e terrorista: a rajtaütés során az egyetlen túlélőt így sikerült elfognia az SAS-nek. A másik eljárás, amit megjelenítenek, hogy az SAS operátorok leadják a fegyvereiket és a felszereléseiket a rendőrségnek, ugyanis egy formális rendőrségi vizsgálaton át kell esniük, amivel igazolják, hogy jogosan öltek embert a bevetés során.

A film lezárása előtt a négy főszereplő is megkapja a maga „lezárását”. Salim-ot a behatolás során lelövik, Kate Adie élőben közvetíti az eseményeket. Az igazán kontrasztos és erős benyomást keltő lezárás Rusty Firminé és Max Vernoné. Miközben az SAS operátorát társai ünneplik és gratulálnak neki a remekül kivitelezett akcióhoz – melynek a megtervezésében és végrehajtásában is vezető szerepet vállalt, s így egyfajta hőssé válik -, addig a túsztárgyaló megtörve áll a telefon mellett, részben a saját kudarcának tekintve, hogy nem sikerült a helyzetet vér nélkül rendezni.

A hitelesség mellett fontos kiemelni, hogy a film ügyesen operál az archív felvételek bevágásával, többször is a BBC által az ostrom során készített felvételek láthatók a filmben, s ezzel méltó mementót állít a eseményeknek, továbbá egy olyan, emberi oldalát is megismerteti a túszejtéseknek, amivel a néző kevésbé találkozhat a híradókban vagy az újságok hasábjain.

Lengyel Ádám

Ezt olvastad?

2024. március 11-én kerekasztal-beszélgetést tartottak az ELTE Társadalomtudományi Karán abból az alkalomból, hogy Magyarország negyed évszázada tag a NATO-ban. A
Támogasson minket