(Űr)Repülőgép-hordozó Manhattan partjainál – Az Intrepid Vízi-, Légi- és Űrmúzeum

Az Amerikai Egyesült Államok Pearl Harbort követően nagyfokú hajóépítési programba kezdett. Ebben több repülőgép-hordozó is készült, amelyek végigharcolták a háborút, s később is szolgálatot teljesítettek az amerikai haditengerészetnél. Ezek a hajók még fosszilis üzemanyaggal működtek, így pár évtizeddel a második világháború után leváltották őket nukleáris meghajtású társaikra. Egyes hajókat – megmentve a rozsdától és a pusztulástól – nemcsak látogathatóvá tettek, hanem teljes körű kiállítóteret is létrehoztak bennük. Ennek ékes példája az Intrepid, amelyet 1943-ban bocsátottak vízre, s 1974-ben vontak ki a flotta kötelékéből, hogy később napjainkban az egyik népszerű turistalátványosságává avanzsáljon New Yorkban.

 

Fotók: Máté Zsolt

Az Intrepid önmagában az egység legnagyobb elemét jelöli, a repülőgép-hordozót. Mellette megtalálható egy atomtöltetek hordozására és kilövésére alkalmas tengeralattjáró, a Growler, egy Concorde és a felszállópálya egy elkülönített zárt részében az Enterprise űrsiklót őrzik. Az a felnőtt, aki mind a négy egységet meg szeretné nézni, 9500 forintnak megfelelő (33) dollárt kell fizessen, ami nemcsak a magyar történeti múzeumok belépőit múlja felül, de több amerikai kiállítást is.

 

Fotók: Máté Zsolt

A bejárathoz legközelebb a Growler tengeralattjáró található. A tengeralattjáróba adott létszámú csoportot engednek be, a résztvevők egy rövid tájékoztatást követően szabadon mehetnek végig a járművön. A Growler bár nem atommeghajtású, de alkalmas volt atomtöltettel rendelkező torpedók szállítására és kilövésére. Az eligazítás az egyik torpedótárolóban kezdődik, s azt követően egy emelettel lejjebb a navigációs részlegen haladunk keresztül. A járműben szabadon mozoghatunk, de ezt a szűk tér behatárolja: előre-hátra csoportunk tagjainak mozgása korlátozza haladásunkat, oldalra pedig vagy a szűk tér, vagy pedig a nagyobb termeknél alkalmazott elválasztó egység. Így bár látható az akár 120 fős személyzet 88 ágya, a számukra fenntartott konyha, ebédlő, mosdók, leülni a korabeli asztalokhoz nem tudunk. Az egyes termeknél tájékoztató táblák és működés közben készült felvételek segítik elmerülésünket az 1955-ben vízre bocsátott jármű régi hétköznapjaiban. A látogató különösen az egyes zsilipajtóknál érezheti a szűk teret, mert több tíz centivel alul-felül és oldalt is keskenyebb a haladási út. A nagyjából negyedóra alatt végigjárható járművet egy másik torpedókilövő állásból feljőve hagyhatjuk el, ahol a Manhattan felé irányított rakéta képe fogad bennünket.

 

Fotók: Máté Zsolt

A Concorde a British Airways kötelékében szolgált. A hagyományos belépővel nem léphetünk be, de felárért csoportos vezetéssel látogatható. Kívül azonban tájékoztató posztereket helyeztek el, amelyekről többet tudhatunk meg a mai napig leggyorsabb utasszállító repülőgép történetéről, egy vitrinben pedig a hajtóművet is megnézhetik az érdeklődők.

 

Fotók: Máté Zsolt

A múzeum nevét is adó anyahajó négy szintje látogatható. Először célszerű a hangárba menni, ahol most is tárolnak repülőgépeket. A teherlift, amellyel régen felemelték a felszállópályára a repülőgépeket, most moziként szolgál és az anyahajó történetét bemutató filmet vetítenek benne. A hangárban a hajó alkalmazásának három nagy korszakát mutatják be tablók, repülőgépek és tárgyak segítségével. A filmből kiderül, hogy alig 15 évvel ezelőtt is szolgálatba helyezték a hordozót, a 2001 szeptember 11-i terrortámadásokat követően az FBI több száz ügynökének szolgált főhadiszállásául. A hajó alkalmazásának első korszaka a második világháborúra tehető, ekkor a csendes-óceáni hadszíntéren szolgált és a kiállított TBM-3E Avenger repülőgépből szállított sokat. A hajót több kamikázetámadás is érte, s ennek bemutatására egy multimédiás vetítést is tartanak bizonyos időközönként. A hajót ezt követően többször felújították, s a világ több óceánjára, tengerére vezényelték. Így a Földközi-tenger mellett az Atlanti-óceánon és a Karibi-térségben is szolgált. Többek között a NASA is alkalmazta, részt vett a Gemini űrprogram űrhajósainak tengerből történő kimentésében. Végül 1966-69 között a Vietnámi háborúban használták. Utóbbi szakaszról egy frissen nyílt kiállítás számol be. Ez a tárlat némileg különáll a többitől méreteivel, saját prospektusával és a berendezésével, korabeli újságcikkek nagyított példányaival borított falú folyosókon olvashatunk az egyes bevetésekről. Érdekes, általam eddig nem látott elem, hogy bizonyos titkos, de mára feloldott jelentéseket korhű papíron kinyomtattak és dossziéba helyeztek, amelyet az érdeklődők szabadon olvashatnak. A hangár túlsó végében pedig a gyermekek számára készült interaktív „játszótér” van berendezve. Itt kipróbálhatják, hogy milyen egy hajó emeletes ágyában feküdni vagy azt, hogy milyen lehetett egy légvédelmi ágyút kezelni. A következő emeleten korabeli poszterekkel, újságokkal és berendezéssel ellátott hálótermeket és irányítószobákat láthatunk. Az egyes szobákhoz nemcsak leírás és az adott korból származó fénykép tartozik, de még egy ott szolgálatot teljesítő katona visszaemlékezéseit is elolvashatjuk. Bár a kiállításokhoz ebben a múzeumban kevesebb multimédiás elem tartozik, de a leírások, s a közölt források bősége és a tárgyak vissza tudják repíteni az embert a még szolgálatot teljesítő anyahajó hétköznapjaiba.

 

Fotók: Máté Zsolt

A legnagyobb területen a felszállópálya járható be. Itt több korszak repülői, helikopterei, replikái láthatók. Az irányítótorony is látogatható, ahol a gyönyörű manhattani panoráma mellett a navigációs eszközök és a hajó kezelőszervei is megtalálhatók. A hangárban és az irányítótoronyban is több ponton kérdezhetünk a múzeumi dolgozóktól vagy az önkéntesektől.

 

Fotók: Máté Zsolt

A komplexum legújabb egysége az Enterprise űrsikló. Ez volt az az űrsikló, amely prototípusa volt azoknak, amelyek az űrben is szolgálatot teljesítettek. Az Enterprise nem rendelkezik hajtóművel, így űrrepülésre nem alkalmazták, azonban ezen próbáltak ki több olyan elemet, rendszert, amely a későbbiekben elengedhetetlen volt az űrsiklók működéséhez. A jármű mellett több poszter, vetítés és emléktárgyak láthatók, nem csak az Enterprise-ról, hanem általánosságban az űrkutatásról is. Az űrsiklóba nem lehet bemenni, azonban egy emelvényről remek képeket készíthetünk róla. Ha szerencsénk van, valamely űrhajós vagy kutató előadását, könyvbemutatóját is meghallgathatjuk, mert bizonyos időközönként ezt is szoktak az űrsikló termébe szervezni.

Fotók: Máté Zsolt

Aki felkeresi az Intrepidet, a vertikális hadviselés közel minden szintjébe nyerhet betekintést: a USS Growler révén ha rövid időre is, de megtapasztalhatjuk a tenger alatti harcászat elengedhetetlen járművének belsejét, s szűk térben élt életét. A Intrepid anyahajó révén közelebb kerülhetünk a második világháború csendes-óceáni hadszínteréhez és a tengerészgyalogosok sajátos létformájához. Végül az Enterprise a világűrt hozza közelebb az érdeklődőkhöz. Bár a hazai bérekre vetítve nem olcsó a belépőjegy, mégis egy olyan komplexumba juthatunk be, amelynek egyes elemei máshol önmagukban egy-egy múzeum alapjait jelentik.

Ezt olvastad?

Történelmi léptékkel mérve nem tűnik hosszúnak az az alig egy évtized, mire Magyarország a NATO tagjává válhatott, onnantól kezdve, hogy
Támogasson minket