„Utazás a Föld körül 80 év alatt” – Hevesy Pál diplomata életútja

Hevesy Pál (1883–1988) a két világháború közötti magyar diplomácia egyik meghatározó alakja volt, neve ma mégis viszonylag keveseknek cseng ismerősen.

A tehetős kereskedőcsaládból származó és kitűnő francia kapcsolatokkal rendelkező Hevesy Pál öt évig vezette a Nemzetek Szövetsége mellett működő genfi magyar képviseletet, majd madridi és lisszaboni követ lett. Mindvégig, diplomáciai pályafutása alatt és az abból történő visszavonulása után is aktívan foglalkozott a Kárpát-medence, valamint Európa gazdasági egységének, illetve egy nyílt diplomáciára épülő, békésebb, egyesült világ megteremtésének lehetőségeivel. Munkásságát angol nyelvterületen ma jobban ismerik, mint itthon – köszönhető mindez annak is, hogy nemcsak magyarul, de franciául, angolul és németül is folyamatosan publikált.


A Népszövetség székháza ma és egykor. (Képek forrásai: a szerző fotója és Wikipedia)

Hevesy Pál – vagy ahogy külföldön ismerik Paul de Hevesy – 1883. április 9-én született Budapesten, kikeresztelkedett zsidó kereskedőcsaládban. Édesapja, Hevesy-Bischitz Lajos többek között felvidéki bányákat nyitott, míg édesanyja, Schossberger Eugénia (Jenny) részéről neves gabonakereskedőkkel is rokonságban állt. Édesapja családjának neve eredetileg Bischitz volt, ami nemesítésüknek köszönhetően 1904-ben előbb Hevesy-Bischitzre, majd Hevesyre változott. A család kastélya Magdolnatelepen ma is áll.

Hevesy Pál nyolc gyermek közül volt a negyedik fiú – testvérei szinte mind nagy karriert futottak be az élet különböző területein. A legidősebb fiú, Vilmos villamosmérnökként a párizsi Blériot cég gyárigazgatója lett, egyben részt vett annak a gépnek a tervezésében is, amellyel Blériot átrepülte a csatornát. A második fiú, Andor, író lett és bátyjához hasonlóan Párizsban és Brüsszelben élt. André de Hevesy néven francia nyelven írt monográfiáiban foglalkozott többek között Mátyás korvináival, Beethovennel és az Osztrák-Magyar Monarchia végnapjaival is. A harmadik fiú kereskedelemmel foglalkozott, míg a legkisebb, Hevesy György világhíres vegyész lett, aki a Nobel-díjat is átvehette. Maga Hevesy Pál erre így emlékezett vissza: „Szüleim minden gyermeke ’normális’ volt, kivéve György öcsémet, aki 1943-ban megkapta a kémiai Nobel-díjat. Milyen érdekes lett volna két Nobel-díjas egy családban.”

A tehetős édesapa jó neveltetést biztosított valamennyi gyermekének – svájci és angol nevelőket fogadott melléjük. Ezt követően Pál a pesti piaristáknál tanult, ahol jó barátságba került a nála néhány évvel idősebb Teleki Pállal is.

A fiatalon zongoraművésznek készülő Hevesynek izomkárosodás miatt ott kellett hagynia a müncheni zeneakadémiát – ekkor került Freiburgba, ahol jogi tanulmányokba kezdett. Hazatérése után egy évig vármegyei jegyző volt Budapesten, majd Bécsben tanult.  Diplomata pályafutását Konstantinápolyban kezdte és beosztásából kifolyólag jelen volt IV. Károly 1916-os koronázásán, majd a következő évben, 1917-ben már Bernben volt követségi titkár – ekkor ismerte meg Allen Dulles-t, a CIA későbbi igazgatóját is.


Allen Dulles. Kép forrása: Wikipedia

1922-től kezdve a párizsi magyar követségen volt ügyvivő, és az év júliusában megkapta a II. osztályú követségi tanácsosi beosztást. A francia körökben nagy népszerűségnek örvendő fiatal, 40 éves diplomatáról 1923-ban így írtak: „A párisi magyar követség ügyeit több hónapja Hevesy Pál követségi tanácsos vezette ügyvivői minőségben. Ez az ifjú diplomata annyi tapintattal és ügyességgel töltötte be tisztét, hogy a követi állás hosszabb ideig üresedésben maradhatott.” Egy évvel később, 1924 júniusában a francia kormánytól meg is kapta az Officier de l’Instruction Publique érdemrendjét. Ezt a külföldiek számára is adományozható francia érdemrendet 1808-ban Napóleon alapította kifejezetten a tanárok és professzorok érdemeinek elismerésére. A Hevesy által megkapott „officier”, azaz tiszt, a rend arany fokozatának számított.

1926-ban új megbízatást kapott: a Népszövetség mellett működő magyar képviselet vezetését, amihez az ekkor I. osztályú követségi tanácsosi címmel felruházott II. osztályú követségi tanácsos megkapta a magyar királyi miniszterrezidensi címet is. A kiváló francia kapcsolatokkal rendelkező Hevesy így a mellé a Népszövetség mellé került, amely egyértelműen uralni kívánta a korszak diplomáciáját, és amire ezért a revízióra és a magyar kisebbség helyzetének javítására törekvő magyar külügy is nagy figyelmet fordított.    

Hevesy korábbi tapasztalatait rendkívül jól tudta kamatoztatni új, genfi állomáshelyén, ahol szintén kiterjedt kapcsolathálóval rendelkezett – egy Walko Lajos külügyminiszternek írott 1926-os jelentésében például így írt:

„Megjegyzem különben, hogy a ’Tribune de Genève’ tulajdonosa egy itteni bankár, akivel jó viszonyban vagyok. Egy hozzáintézett levelem következtében néhány hónappal ezelőtt itt járt hivatalomban és felajánlotta, hogy megfelelő cikket részünkről is elhelyez lapjában, mely inkább konzervatív lap. … észrevettem, hogy intervencióim a ’Tribune de Genève’-nél és a ’Pax’ c. párizsi folyóiratnál nem maradtak eredmény nélkül. Ezek a lapok nem lettek ugyan azóta sem magyarbarátok, de durva támadásaikkal legalább az utóbbi hónapokon keresztül felhagytak.” 

A Népszövetség és annak genfi Titkárságának működését és kapcsolathálóját is rendkívül jól átlátta, így a különböző ügyekkel kapcsolatban javaslatokkal tudta ellátni az illetékes magyar felet, miközben törekedett arra, hogy megbízható és a pozíciókra maximálisan alkalmas embereket juttasson be a Főtitkárság politikai osztályára. Így 1928 tavaszán Ottlik Györgynek szeretett volna ott pozíciót szerezni. Hevesy gondolkodásmódját jól mutatja az a néhány sor, amelyet a kérdéssel kapcsolatban Walko Lajos külügyminiszternek írt: Ottlik „olyannyira nem szereti Genfet, hogy nekem kijelentette volt, hogy ide semmi körülmények között sem hajlandó eljönni. … Ottliknak se kellene különben örökre itt maradnia, viszont az ő segítségével megszerzett magyar állásba később mást lehetne behozni….” Két évvel később, 1930-ban Hevesy helyettesét, a Népszövetség mellett működő genfi képviseleten annak megalapítása óta dolgozó Baranyai Zoltánt szerette volna a Népszövetség Főtitkárságának politikai osztályán elhelyezni, ám végül ez a próbálkozása is sikertelennek bizonyult, amelynek következtében a Népszövetség működésének kritikai elemzésébe kezdett.

Mindeközben Hevesy genfi tisztségéből és rátermettségéből adódóan maga is tagja volt a népszövetségi Közgyűléseken részt vevő magyar küldöttségeknek, és számos olyan értekezleten és konferencián is képviselte Magyarországot, mint pl. az 1927 júliusában, Genfben megtartott segélyezési értekezlet, vagy a genfi konvenció módosítását célzó 1928-as diplomáciai értekezlet.

A Magyar Külügyi Társaság és a genfi újságíró-egyesületi tagsága mellett 1928 májusában, Párizsban Hevesyt a francia Académie Diplomatique Internationale (Nemzetközi Diplomáciai Akadémia) tagjává is megválasztották, és szintén 1928-ban megkapta a francia Becsületrend tiszti jelvényét is. A következő évben több előadást is tartott a francia diplomáciai akadémián, az Európát megosztó problémák kezeléséről és az új diplomáciáról.

Az I. osztályú követségi tanácsossá kinevezett Hevesy a Népszövetség 1929 őszén megtartott Közgyűlésén egy, a Titkárság újjászervezését indítványozó felszólalást tett. Felhívta a figyelmet, hogy a népszövetségi Főtitkárság láthatatlan keze mozgat minden ügyet és az elvileg épp a titkos diplomácia megszüntetésére létrehozott Népszövetség gyakorlati tevékenysége valójában továbbra is a titkos diplomáciára épül. Beszédében és javaslatában tehát egyértelművé tette:

„Nem kívánatos sem az, hogy nagyhatalmak uralkodjanak a Népszövetség szervezeteiben, sem pedig az, hogy a kis államok uralkodjanak, hanem együtt és karöltve kell minden szervezetben benne lenniök. A Népszövetség ma egyes nemzetek szövetsége; arra kell törekedni, hogy valóbban minden nemzet szövetségévé váljék.”

Hevesy a következő évben, 1930-ban szintén helyet foglalt a népszövetségi magyar helyettes-delegátusok között, és ismét felhozta az előző évben a Főtitkárság újjászervezésére tett javaslatát. Ekkor azonban már elő volt készítve következő állomáshelye, ezért a népszövetségi közgyűlés végeztével, 1930 októberében hivatalosan is felmentették a genfi képviselet vezetése alól. Megkapta a rendkívüli követi és meghatalmazott miniszteri címet, és a Portugáliában való képviseletet is ellátó madridi magyar követség vezetésével bízták meg.

Új állomáshelyének elfoglalása mellett az alapvetően kereskedőcsaládból származó Hevesyt erősen foglalkoztatták a gazdasági kérdések, elsősorban a világgazdasági válság miatt Magyarország számára egyik legsürgetőbb kérdés: a gabona értékesíthetősége. Ezért 1931. január 19-én levélben kereste meg a korszak magyar külügyének egyik vezetőjét, Khuen-Héderváry Sándort, amelyhez egy memorandumot is csatolt Revízió és közös vámterület címmel. Ebben a magyar politikai élet több vezetőjéhez (pl. Bethlen István és Walko Lajos) is eljuttatott, és általuk elutasított memorandumban Hevesy olyan gazdasági szövetségre tett javaslatot, amely Magyarországot és a kisantant államait foglalta volna magába. Mivel az általa ajánlott gazdasági egység létrehozásához előzetesen a területi viták rendezésére lett volna szükség, ezért Hevesy olyan javaslatot tett, amely a kisantant számára nyilván elfogadhatatlan volt. Elképzelése szerint a vitás területek önálló, önkormányzati működést kaptak volna. Hevesy maga is tisztában volt azzal, hogy egy ilyen javaslatot a kisantant államai elutasítanának, ám úgy gondolta, hogy Magyarország pusztán a gazdasági egység felajánlásával is nyerne, ugyanis megnyernék vele „a világ gazdasági, pénzügyi és népszövetségi köreit, a kis- és nagytőkét, az idealistákat, a pacifistákat, a materialistákat, az egész érző és gondolkodó emberiséget”. A magyar revízióról ugyanis Hevesy úgy gondolta, hogy azt „csak úgy lehet megvalósítani, ha az általános európai rendbe beilleszkedünk. Másként ugyanis a világot nem érdekli a magyar probléma. Olyan tervvel kell a világ közvéleménye elé jönnünk, mely úgy a mai politikai, mint az egyetemleges gazdasági helyzetnek megfelel.”

Hevesy Pál úgy gondolta tehát, hogy a világgazdasági válság mindenhol olyan problémákat okozott, hogy azoknak áthidalása elsőbbséget élvez a különböző területi és egyéb ellentétekkel szemben. Néhány hónappal később több előadást tartott a témában, többek között a lisszaboni Földrajzi Társaságban is, valamint egy világbúzakartell megalakítását szorgalmazó cikket jelentetett meg a genfi Journal de Genève-ben, amelyet aztán a Pester Lloyd is leközölt. Két évvel később, 1934-ben, Párizsban francia nyelven megjelent A búza világproblémája (Le Problème Mondial de Blé) című könyve, amelyben arra hívta fel a figyelmet, hogy a búzakérdést egyetlen ország sem tudja egymaga megoldani, ezért az egyéb problémákat félretevő nemzetközi gazdasági együttműködésre és nemzetközi búzahivatal felállítására van szükség. A könyv előszavát Henry Bérenger, a francia szenátus külügyi bizottságának elnöke, korábbi washingtoni nagykövet és egyben az olaszbarát francia politikusok csoportjának vezetője írta.  

Hevesy könyve nagy szakmai érdeklődést vont maga után – a Londonban ülésező nemzetközi búzaértekezlet éppúgy foglalkozott vele, mint a párizsi mezőgazdasági tudományok akadémiája, és a Tempsben is hosszabb tanulmány jelent meg róla.

Hevesy mindeközben nemcsak a madridi és azzal együtt a lisszaboni követséget vezette, de továbbra is tagja volt a Genfbe érkező magyar népszövetségi delegációknak is. 1934 őszén a külügyminisztériumban kapott „fontos beosztást”, spanyolországi és portugáliai követi megbízásából pedig hivatalosan 1935 áprilisában mentették fel.

Könyvével ez idő alatt is aktívan foglalkoztak – 1935. február 12-én a Magyar Külügyi Társaság és az Országos Magyar Gazdasági Egyesület együttes ülést tartott a témában, miközben a francia Académie d’Agriculture (Mezőgazdasági Akadémia) arany érmét adományozott Hevesynek, amelyet a francia földművelésügyi miniszter adott át neki.

1936 elején Hevesy a Cambridge-i és az Oxfordi Egyetemeken is előadást tartott politikai és gazdasági kérdésekben, majd néhány hónappal később a spanyol köztársaság elnökétől megkapta a spanyol érdemrend nagykeresztjét, 1937 áprilisában pedig a portugál érdemrend nagykeresztjét is átvehette.

1940-ben, Londonban, az Oxford University Press gondozásában újabb könyve jelent meg, ezúttal World Wheat Planning and Economic Planning in General címmel, amelyet a brit gazdasági körök nagy érdeklődéssel fogadtak.

A folyamatos jobbratolódás következtében a zsidó származású Hevesy nem sokkal gyerekkori barátjának, Teleki Pálnak az öngyilkossága után, 1942-ben kilépett a külügyi szolgálatból és angol állampolgárságért folyamodott, amelyet meg is kapott. Ezután évekig Londonban élt és folytatta írói munkásságát.

1956 áprilisában jelent meg Wheat and World Trade című munkája a The Freeman nevű amerikai gazdasági lapban, majd két évvel később, 1958-ban az Essays on Liberty IV. kötetében, miközben egy gyártelepek tervezésével és építésével foglalkozó brit műszaki cégnek dolgozott összekötőként.

Hevesy 1960-ban karácsonyi üdvözletet küldött Allen Dullesnak, a CIA igazgatójának, akit még 1917-es berni kiküldetése alatt ismert meg. Mintegy üdvözlete mellékleteképpen hosszasan foglalkozott az olyan gazdasági és politikai problémákkal, amelyek az első világháború óta eltelt időben Európát és a világot érintették, valamint Nyugat-Európa és az USA egységére bíztatott, annak szükségességére rámutatva. Emellett javaslatot is készített az ENSZ Világparlamentté alakításával kapcsolatban.  Hogy minderre érkezett-e válasz, nem tudjuk – 1966-ban azonban újabb könyve jelent meg, The Unification of the World: Proposals of a Diplomatist (A világ egyesítése: Egy diplomata javaslatai) címen, amelyben szintén a gazdasági integráció sürgősségére és előnyeire hívta fel a figyelmet.

Nem jelent meg azonban Hevesy összes munkája – legalább két kiadatlan írásáról tudunk, amelyek a Müncheni Magyar Intézet regensburgi könyvtárában találhatóak. Az egyik, két változatban is fennmaradt mű címe Utazás a föld körül 80 év alatt. Egy osztrák-magyar diplomata emlékiratai, míg a másik, három változatban is fennmaradt írás címe Bepillantás Európa történetébe.

A mindvégig agglegényként élő Hevesy Pál Angliát csak élete vége felé hagyta el. Ekkor Ausztriába, Kitzbühelbe költözött, a nyarakat pedig Svájcban töltötte.  Széles kapcsolati hálójának köszönhetően gyakran jártak hozzá vendégek – Kelecsényi Gábor szerint 100. születésnapján Hevesy úgy fogalmazott: fittségét annak köszönheti, hogy 60 évesen abbahagyta a síelést és a lányok után való szaladgálást.

Húsz évvel korábban, 1960-ban, Dulles-nek írt levelében többek között az alábbiakat írta:

„Habár erősen hiszem, hogy létezik egy Isteni Akarat, amely uralkodik felettünk, abban is hiszek, hogy bizonyos mértékig az ember ura saját végzetének. Hogyan tudnám másképp magyarázni, hogy úgy döntöttem, hogy a tenger mellett élek, élvezve a magányt és a nyugalmat, korábbi életmódommal szöges ellentétben? Nem önként mondtam le a világi javakról, hanem megfosztottak tőlük. Azonban alázattal és lemondással elfogadtam a végzetemet. Talán ez egy álcázott áldás, mivel a kemény munka kétségtelenül fitten tart engem. Megtanultam, hogy még a bajokat is csak küzdelmes jutalomként lássam. A munkám még mindig hagy nekem időt a gondolkodásra és elmélkedésre.”

Rendkívül hosszú ideig, 104 évig élt – 1988-ban, Kitzbühelben hunyt el. A Kerepesi Úti temetőben, Nobel-díjas testvére mellett nyugszik. 

Varga Lujza

 

Felhasznált irodalom

Az MTI jelentései

League of Nations Archives R 574 (Communications with the Hungarian Government)

MNL K 107

MNL K 64

Paul de Hevesy http://www.worldcat.org/search?q=au%3AHevesy%2C+Paul+de.&qt=hot_author

Paul de Hevesy http://www.unz.org/Author/DeHevesyPaul

Hevesy Pál Revízió és közös vámterület c. memoranduma. MNL K 64 48. cs. 41. t.

Hevesy Pál levele Allan Dullesnak. 1960. https://www.cia.gov/library/readingroom/docs/CIA-RDP80B01676R003600070001-7.pdf (2017. április 2.)

Anka László: In memoriam Hevesy Pál. http://www.tapioszecso.hu/e107_files/downloads/szecsotukor/2009_04.pdf (2017. február 26.)

Gergely Anna: Adalékok Hevesy György családtörténetéhez. Fizikai Szemle. 1997 7. sz. http://fizikaiszemle.hu/old/archivum/fsz9907/gergely.html (2017. február 26.)

Hevesy Pál. In: Kenyeres Ágnes (Főszerk.): Magyar Életrajzi Lexikon. http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC05727/06318.htm (2017. február 3.)

Kelecsényi Gábor: Palibatschi. Magyar Nemzet, 1987. Augusztus 3. 50. Évf. 181. Szám 8. 1. 

Molnár Gergely: Hevesy Pál hagyatéka a Müncheni Magyar Intézet regensburgi könyvtárában. http://www.ungarisches-institut.de/images/content/projekte/hevesy/hevesy_pal.pdf (2017. március 26.)

Sárközi Mátyás: Micsoda életek – emigránsok Angliában. Budapest, 2008. 153. o.

 

Ezt olvastad?

2024. március 11-én kerekasztal-beszélgetést tartottak az ELTE Társadalomtudományi Karán abból az alkalomból, hogy Magyarország negyed évszázada tag a NATO-ban. A
Támogasson minket