Utazás a világ körül történész szemmel – Ismertető Ormos Mária könyvéről

Ormos Mária, Széchenyi díjas történész, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem volt rektora, az MTA tagja idén megjelent Gondolatok az ember történetéről című könyvében Föld körüli útra invitálja olvasóit. A 20. századi magyar és egyetemes történelemmel foglalkozó szerző éles témaváltásra tesz kísérletet: fő kutatási területétől eltérően könyvében a középkori világtörténelem felé veszi az irányt. A munkájában vizsgált korszak kezdetének a Nyugat-Római Birodalom utáni európai újrarendeződést jelölte ki, míg végét a „Föld felfedezésével” határozta meg. A szerző a korszakválasztást már a könyv bevezető részében megindokolja: az új európai rend és civilizáció bölcsője egyértelműen a Római Birodalom bukása volt. Ennek a világrendnek a megszilárdulása vezetett el végül a 15. század végén elkezdődő, bolygónkra irányuló felfedezések és kutatások kezdetéhez, amely szerinte a legnagyobb fordulat volt, ami végbemehetett az emberiség történetében.

Egy ilyen hosszú távlatokig nyúló, átfogó világtörténelmi mű megírása rendkívül nehéz, ezzel a könyv szerzője is tisztában van. Hangsúlyozza, hogy az egész emberiség történetét magába foglaló, lineáris történetet megalkotni nem lehetséges, mivel az egyes korszakokon átívelő események sokkal inkább „dialektikusnak” számítanak. Ormos Mária már a mű elején kiemeli, hogy célja korántsem egy adatokkal áttűzdelt szakirodalmi munka megírása, hiszen az erre vonatkozó adatok már megtalálhatóak a kézikönyvekben, lexikonokban. A szerző munkájában e kijelentése ellenére természetesen említésre kerülnek az adott népcsoporthoz, vagy korszakhoz vonatkozó kiemelkedő események, fontosabb helyszínek vagy szereplők, legyen szó ismertebb témákról (például a Karoling Birodalom kapcsán Nagy Károly), vagy a Magyarországon alig kutatottakról (például Thaiföld története).

Könyve mentes a nagy filozófiai, ideológiai munkák használatától, melynek oka, hogy ezeknek a műveknek a többsége európai nézőpontból készültek, míg a szerző célja csupán a Földön ekkoriban zajló változások ideológiamentes megfigyelése, az egyes kontinensek homogén szempontok szerinti vizsgálata. Szerinte a „történelem és a történettudomány számára a változás és a változásokban megjelenő kontinuitás követése, értelmezése az egyik legfontosabb követelmény”, amely szemponthoz könyvében is végig hű maradt. Szem előtt tartja azt is, hogy a múltat teljes mértékben restaurálni nem lehet:

Egy dinasztia uralma, egy államforma, és a helyreállított rend még hasonlítani is fog formájában a visszavágyotthoz, tartalmában azonban mégis elmozdul attól. Megdönthetetlen alapelv e vonatkozásban, hogy nem lehet ugyanabba a folyóba kétszer belelépni. Az ember élete, a közösségek struktúrája, a gazdálkodás módja és a gondolkodás mikéntje az idők során szinte mindenütt, de legalábbis nagy többségben egyre összetettebbé, bonyolultabbá vált.”

Ezek az összetett, egymástól eltérő világok azonban az óriási időeltolódások, földrajzi távolságok ellenére is hasonlítottak egymáshoz. A szerző végső célja könyvében választ adni ezen hasonlóságok miértjére is.

A mű három nagy egységre osztható. Az első fejezetben a szerző szavaival élve „gyorsfotóként” említésre kerülnek azok a különböző népcsoportok, amelyek a 8. században a Nyugatrómai Birodalom bukása után már Európát lakják, illetve azok, amelyek lakni fogják: a bevándorló szlávok, germán törzsek, és további, különféle barbár népcsoportok. A történész a rövid néptörténeti részek mellett külön hangsúlyt helyez az Európába újonnan érkező etnikumok beilleszkedésére, mindennapi életük leírására. Ebben a fejezetben további említésre kerül az is, hogy mit jelenthetett ebben a korszakban a kereszténység az átlagember számára.

A könyv második része már a 8. századtól kezdődő, a világ különböző pontjain végbemenő változásokra helyezi a hangsúlyt. A kiindulópont azonban továbbra is Európa: elsőként Karoling Birodalom kialakulásának történetét, annak körülményeit ismerhetjük meg, majd a kontinensen fokozatosan továbbhaladva rövid betekintést kapunk először a nyugat- és észak-európai népcsoportok történetébe (pl. britek, finnek, vikingek, litvánok), majd ezt követően külön alfejezetben a kelet-európai népek leírása következik. A szerző további alfejezetet szentel a Jeruzsálemi Királyságnak, mint „Európa kihelyezett tagozatának” a történetéről, melyen belül megismerkedhetünk még a Máltai, a Német (vagy Teuton) és a Templomos Lovagrend jellemzőivel. A néptörténeti leírások mellett érintőlegesen megtudhatjuk azt is, hogy Európán belül az adott korszakban mennyi volt az átlagéletkor, mivel világítottak, mivel táplálkoztak, vagy éppen mennyi lehetett az emberek átlagmagassága.

Kolumbusz térképe. Kép forrása: Wikipédia

 

Európa után a mű következő nagyobb részét Ázsia jellemzése teszi ki. Ebben a fejezetben sok, a vizsgált időszakhoz érintőlegesen kapcsolódó, ám a régmúltra és napjainkra is ható fontos előzményesemények is előtérbe kerülnek, amelyek a szerző szerint a könyvben bemutatott korszak megfelelő megértéséhez elengedhetetlenek. Ilyen előzményeseménynek tekinthető a zsidók eredetének és a zsidó állam fontosabb eseményeinek bemutatása, vagy a perzsa Szászánida Birodalom történetének rövid leírása. Ázsia történelmén belül elsőként az Arab-félsziget népcsoportjaival ismerkedhetünk meg, majd ezt követően a kontinens déli, végül a közép és északi területén található civilizációk kerülnek jellemzésre. A történész a fejezet végén található összefoglalásban hangsúlyozza, hogy Ázsia létformáinak, technikai képének és kultúrájának az összegzése leginkább az összegzés lehetetlenségében áll. A földrészen társadalmi szempontból is egymástól jelentősen eltérő népcsoportokkal, államokkal találkozhatunk.

A kulturálisan sokrétű Ázsia bemutatása után Ormos Mária Ausztrália felé veszi az irányt. A kontinens a szerző által vizsgált korszakban az európai felfedezők számára nem ismert, így ismertetéséről is csak pár oldalon keresztül olvashatunk. A továbbiakban Óceánia leírásával találkozhatunk, majd ezt követően Amerika kerül részletes jellemzésre. Érdekességként azt is megtudhatjuk, hogy a musztáng valójában nem amerikai, hanem Európából behozott lófajta, így az indiánok a ló nyerges használatát csupán a betelepülő európaiaktól tanulták el. A fejezetben megismerkedhetünk még az indiánok életmódjával, szokásaival is. A könyv Közép-Amerikáról szóló része leginkább az olvasóközönség számára ismert maja és azték kultúra részletes bemutatásától válik érdekessé.

A könyv utolsó nagyobb fejezetében kerül sor az afrikai népcsoportok történetének és a kontinens földrajzi adottságainak részletes jellemzésére. A leírások olvasása közben megismerhetjük Etiópia, Líbia, Algéria, Marokkó vagy akár Mauritánia rövid történetét.

Összefoglalva elmondható, hogy Ormos Mária legújabb könyve egy széles korszakokat és távoli helyszíneket egybevető, minden kétséget kizárón érdekfeszítő, olvasmányos munka, mely nem csak a laikus olvasóközönség, hanem a történész szakma tagjainak is számos új információt nyújthat.

Kőrösi Réka

A kötet adatai: Ormos Mária: Gondolatok az ember történetéről. Időutazások a Föld nevű égitesten 800 és 1500 között. Budapest, Kossuth Kiadó, 2018. 384 pp.

Ezt olvastad?

Március 8. környékén hirtelen nagyobb érdeklődés övezi a nőtörténetet. Ha anno az iskolák szervezésében lehetett közös filmnézéssel megemlékezni az 1848–1849-es
Támogasson minket