A válogatott miniszterelnök – Friedrich István labdarúgó karrierje

Friedrich István a kevéssé ismert magyar miniszterelnökök közé tartozik, ezért kevesen tudnak a labdarúgással való kapcsolatáról, pedig ő volt az első – és jelenleg egyedüli – válogatott futballista, aki betöltötte ezt a pozíciót.

A Friedrich-kormány, középen, ülve a kormányfő (Pap Lázár: Egy kalandor puccsista a Tanácsköztársaság romjain: Friedrich István portréja. Mandiner)

A későbbi miniszterelnök 1883. július 1-jén látta meg a napvilágot a Pozsony megyei Malackán. Római katolikus családban született, a szülei Friedrich János és Wagner Erzsébet. Apjának gyógyszertára és egy kisebb gyára is volt, ez később megadta fia anyagi függetlenségét. Az érettségit a pozsonyi főreáliskolában tette le, amely az akkori szokás szerint a műszaki pálya felé terelte, így 1901-től a budapesti műszaki egyetemen tanult. Itt ismerkedett meg az abban az évben már elsőosztályú Műegyetem FC csapatával.

A keretbe nem került be, de 1903-ban az MLSZ megüresedett pénztárnoki állását kapta a műszaki egyetemen oktató Banovits Kajetántól, aki akkor lett a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke, ezzel Friedrich húsz évesen megkezdte közéleti pályáját. Pénztárnokként rendezte a szervezet költségvetését. Ebben az évben június 14-én délután a Budapesti Ramblerek és a Bécsi Ramblerek összecsapásán jobbfedezetként szerepelt. A Millenáris-pályán nagyszámú néző előtt játszott mérkőzés eredménye Károly Jenő 44. percben szerzett illetve Studnicka 88. percben lőtt góljával 1-1 lett. Ez volt az első dokumentált meccs, amin Friedrich játszott. 1903 szeptemberében is szerepelt egy Prágai Ramblerek elleni találkozón, az ellenfél csapatában helyet kapott Edvard Beneš, későbbi csehszlovák elnök is.

1904 tavaszán az egyetem addigra atlétikai, úszó és tenisz tagozattal is rendelkező sportklubja Műegyetem AFC (MAFC) néven újra jelentkezett a labdarúgó első osztályba és az újjáalakuló csapatban Friedrich is szerepet kapott. Sok mérkőzésen játszott, a magas és vékony jobbfedezet erélyességével, kitűnő helyezkedésével és értékes labdaszerzéseivel hamar felhívta magára a figyelmet. Gillemot Ferenc, az első magyar szövetségi kapitány, akit egyébként Friedrich az egyetemről ismert, még nem válogatta be, de a szintén az egyetemről ismerős utódja, Stobbe Ferenc már behívta. Érdekesség, az első három kapitány – Gillemot, Stobbe és Hajós Alfréd – mind mérnökként végeztek.

A Műegyetemi FC csapatképének középső alakja Friedrich István (András Dénes: A bársonysapkától a bársonyszékig. Nemzeti Sport, 1998. december 24. 19.)

1904. október 9-én rossz előjelekkel indult a válogatott csapat Bécsbe a Bécs-Budapest találkozóra. Stobbe Ferenc nem ért oda a vonat indulására, és mivel nála volt az útiköltség a felszerelésekkel együtt, káoszba fulladt az indulás. A jegyek árát a csapatot a Keleti pályaudvarra kísérő egyesületi vezetők fizették, felszerelést pedig a bécsi Cricketter adott kölcsön, így fekete-fehér mezben lépett pályára a magyar csapat. A Cricketter-pályán a reggel óta zuhogó eső miatt térdig állt a sár. A kétezer néző előtt lejátszott mérkőzésen kilenc gól esett. Friedrich jobbfedezetként egyes források szerint gólpasszt is adott, de a végeredmény 5-4 lett a hazaiak javára. A 21 éves mérnökhallgatót a Nemzeti Sport az összecsapás legjobb magyar játékosai között említi. A meccsen balhátvédként szerepelt egyébként az a Szentey Sándor, akit Friedrich miniszterelnöksége alatt kommunista ténykedéséért elitéltek, majd aki egy fogolycserét követően a Szovjetunióban telepedett le. Az 1904-es bajnokságban (akkor még naptári év szerint rendezték a magyar első osztályt) Friedrichhel a kezdőcsapatban a MAFC gárdája 7. helyen végzett.

1904. október 9., Bécs
AUSZTRIA—MAGYARORSZÁG
5:4 Góllövő: Pokorny 2, Borbás, Károly.
Holies
(MUE) Nagy (MTK), Szentey (Főv. TC) Friedrich (MAFC), Ordódy (BEAC), Nirnsee (MAFC) Niessner (MAFC), Károly (MTK), Pokorny (FTC), Braun (FTC), Borbás (MAC).

Szentey Sándor (Válogatott labdarúgóink arcképcsarnoka (1981)/Hungaricana)

A jobbfedezet 1905-ben végzett a Műegyetemen, és tapasztalatokat szerezni illetve nyelvet tanulni Németországba költözött. Berlinben kapott munkát, 1908-ig főmérnökként dolgozott. Ebben az évben hazajött és a Ganznál lett mérnök. Ekkor (vagy 1906-ban) feleségül vette a cég egyik igazgatójának lányát. Mátyásföldön vett házat és valószínűleg ekkor tett játékvezetői vizsgát. Játékvezetői tevékenységéről nem sokat tudunk, de az MLSZ 25. születésnapján kiadott kötet a futballbírók második generációjának legjobbjai között említi. A bíráskodást 1913 körül fejezte be. 1910-ben Mátyásföldön felvonógyárat alapított, amit 1920-ig birtokolt, de ami a cikk szempontjából fontosabb, 1911 megalapította a Mátyásföldi Sport Klubot, aminek elnöke is lett. Erről és más sportokról később így vallott:

„1913-ban játszottam utoljára az általam alapított Mátyásföldi Sport Clubban. Kis másodrendű club volt, munka után ott jöttünk össze, hogy kissé felfrissüljünk. Futballozás mellett különösen a lovagló és autósportban leltem kedvemet. Számos lovat belovagoltam és igen sok autóversenyen vettem részt kisebb nagyobb sikerrel.”

1912-ben beválasztották Cinkota község képviselőtestületébe, majd 1913-ban Károlyi Mihály társaságában amerikai körútra indult. A világháború kitörésekor katonai szolgálatra jelentkezett, 1917-ben megsérült, majd a paksi választókerületben 1918-ban országgyűlési képviselő lett. Az őszirózsás forradalomnak aktív résztvevője volt, a Károlyi-kormány hadügyi államtitkára lett, de erről 1919 januárjában lemondott. A Tanácsköztársaság alatt ellenforradalmi csoportokhoz csatlakozott, majd augusztus 6-án puccsal döntötte meg a Peidl-kormányt, Habsburg József pedig miniszterelnöknek nevezte ki. Így Friedrich István lett az első mérnök és az első válogatott labdarúgó az elnöki székben. Augusztus15-én új kormányt alakított és 23-ától ügyvezető államfőként is működött. Az Antant nem ismerte el legitimitását, így november 24-én lemondott. 1920-ban országgyűlési képviselővé választották. 1919 és 1920 között a Tisza-per tanúja, majd vádlottja lett, de végül bizonyítékok hiányában felmentették. Az 1921-es királypuccsokban már nem játszott számottevő szerepet.

Friedrich István beszél Székesfehérváron. Az emelvény alatt Prohászka Ottokár püspök. (Képes Krónika, 1919. október 18. – Szent István Király Múzeum Üvegnegatív Gyűjteménye/MaNDA)

Friedrichnek a háború és politikai tevékenysége miatt nem sok ideje maradt a sportra. De azt érdemes megjegyezni, hogy a hadseregbe gépkocsizónak jelentkezett, ami igazolja vallomását az autózásról. Abban az időben kevés automobil járta az utakat és kitűnik, hogy Friedrich tudott és szeretett vezetni. 1922-ig szinte teljesen elszakadt a labdarúgástól. Viszont ebben az esztendőben Oprée Rezső MLSZ-elnök súlyos betegsége miatt lemondott, és felmerült az a gondolat, hogy Friedrich legyen az utódja. Február 12.-én a sajtó beszámolói szerint a kor magyar futballjának vezető személyiségei felkeresték budapesti otthonában, hogy tárgyaljanak a részletekről. A korábbi miniszterelnök pedig hajlandóságot mutatott a tisztség betöltésére.

Február 24-én interjút készített vele a Nemzeti Sport, ahol főleg a korszak nagy kérdéséről, a professzionizmusról beszélt. Ez a nyilatkozat egyfajta elnöki programbeszédnek is tekinthető és jól szemlélteti Friedrich véleményét a témáról:

„A labdarúgósportot utóbb, mint néző kísértem figyelemmel, jó ideje azzal is felhagytam, mert felüdülést, amit a pályákon kerestem már jó ideje nem találtam a mérkőzéseken. (…) Feltétlen becsületes dolognak tartom a nyílt professzionalizmust. De csak a nyílt professzionalizmust. Elvégre is, ha valaki ért valamihez, s az neki megélhetést nyújt, miért ne lenne megélhetési forrása? Természetesen az amatőr és profi sport célja más-más. Az egyik ideális céloknak áll szolgálatában s főként ugyebár a test fejlesztése, kitartásra való nevelés, munka utáni felfrissülés, s mai helyzetünkben – ezt elsősorban kellett volna említenem – irredenta akcióba való bekapcsolódás. A profi sport üzlet, s ezzel magyarázható az amatőr sport fölé való emelése, ami már az eredményeket illeti, ideális célok viszont itt másodrendűek. A profinak kenyere függ a tudástól, ennél fogva egész más erőkifejtésre van kényszerítve. Ami már most a jelenlegi álamatőrizmust illeti, azt bárgyúság volna tagadni. Ha az MLSZ elnöki székét elfogadom, egyik fő törekvésem mindenesetre az lesz, megszabnom azt a határvonalat, amelyen túl megszűnik az amatőrség. Figyelembe kell venni, hogy – sajnos – amit mi áll amatőrizmusként itthon kárhoztatunk, egész Európában hasonlóképpen van, s nálunk a gazdasági helyzet félig-meddig magyarázatául szolgál az amatőrizmustól való elhajlásnak. Én mindenesetre rajta leszek, hogy a labdasportot régi tiszta alapjára visszavezessem. De csakis fokozatosan térhetünk vissza a szín amatőr alapra, s nem helyezkedhetünk máról holnapra szembe az egész Európában ma dívó amatőrrendszerrel. Minden támogatás megvonása jobb játékosaink külföldre özönlését vonná maga után, aminek nemde mégiscsak a magyar sport látná kárát. (…) A professzionalizmus az első cipőfűzőnél, villamosjegynél kezdődik.” (Nemzeti Sport, 1922. február 25.)

Friedrich jelezte, hogy csak akkor fogadja el az elnöki megbízást, ha egyöntetűen választják meg és a szövetség összes tagja egyetért a labdarúgásról alkotott alapvető nézeteivel. Március 24-én választották meg, alelnöke Hajós Alfréd lett. A klubok akkoriban egyre inkább álamatőrré váltak, így Friedrich egyre többször került szembe az egyesületek vezetőivel. 1923. január 30-án ankétot hívott össze a magyar labdarúgótársadalom zömének részvételével, hogy megismerje a klubok véleményét, de ez érdemi eredmény nélkül zárult. Regnálása alatt dolgozta ki az MLSZ Gazdasági Bizottsága az olimpiai adó tervezetét, mely március 1-jén életbe is lépett, és a labdarúgó mérkőzések bevételének 10%-át juttatta az úgynevezett olimpiai alapba. Az álamatőr klubok miatt folyamatos konfliktusok kísérték elnökségét, így még 1923-ban lemondott, utódja Shvoy Kálmán lett. Friedrich ezután országgyűlési- illetve nemzetgyűlési képviselőként volt jelen a közéletben.

Egészen 1939-ig volt tagja a parlamentnek és meghatározó politikusa a keresztény ellenzéknek, folyamatosan bírálva a rendszert. A negyvenes években visszavonultan élt, de határozottan a nyilasokkal szemben foglalt állást. Ennek ellenére 1950-ben a hatalom perbe fogta, és a Grősz-per során 1951-ben 15 év börtönre ítélte. 1951. november 25-én halt meg a váci börtönben, 68 éves korában.

Felhasznált források és irodalom

Nemzeti Sport, 1922. február 25.

Prágai Magyar Hírlap, 1923. január 30.; 1925. október 4.

Szeged, 1922. február 12.

 

Magyarfutball.hu

 

Gazsó István: A Magyar Labdarúgók Szövetségének első elnökei. Rubicon, 2010/6. Online Plusz

Hagymási Tamás Friedrich István korszakváltásai. Kapu, 2013/10. 79–85.

Kiss Balázs: Békebeli futball a háborús Magyarországon (1914-1918). Hadtörténelmi Közlemények, 2012/2. 511–530.

Köpfler Balázs: Egy miniszterelnök a vádlottak padján. Friedrich István és a Tisza-perek kapcsolata. In: STUDIA VINCENTIANA, 2014/2. 89–102.

Tóth Szenesi Attila: A fociválogatottban játszott, később miniszterelnök lett. Index.hu, 2016. január 21.

Porvay Dávid

Ezt olvastad?

2024. március 11-én kerekasztal-beszélgetést tartottak az ELTE Társadalomtudományi Karán abból az alkalomból, hogy Magyarország negyed évszázada tag a NATO-ban. A
Támogasson minket