Mindent a várakról – Erődített helyek a Felvidéken és Kárpátalján

2018-ban jelent meg a Nemzetstratégiai Kutatóintézet gondozásában Karczag Ákos és Szabó Tibor kétkötetes hiánypótló, monumentális alkotása a Felvidék és Kárpátalja erődített helyeiről. A szerzők közül Szabó Tibor gépészmérnök, jelenleg műszaki ellenőrként dolgozik. Karczag Ákos a Várak, kastélyok, templomok évkönyv és folyóirat szerkesztője, újságírója. Mindkettőjüknek több évtizedes kapcsolata van a várakkal, erődítésekkel. Szabó Tibor 1999-ben kezdte el a várakkal kapcsolatos anyaggyűjtést, melyet 2000-től a varak.hu internetes weboldalon osztott meg az érdeklődőkkel. Az elszakított területek szakirodalmát több mint 20 éve gyűjtő Karczag Ákossal közös kutatómunkájukat 2003-ban indították el, melynek során megkezdték a határon kívüli várak, erődítések bejárását, majd az eredményeket az interneten publikálták. 2004-től 2010-ig közösen végeztek terepbejárást és helyszíni adatfelvételi gyűjtést az Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei című munkához, mely hatalmas alkotás 2010-ben az év „Szép Könyv” pályázatán elnyerte a köztársasági elnök különdíját. Ez a könyv a felvidéki–kárpátaljai kötet előfutárának tekinthető, melynek terepbejárásai, anyaggyűjtései már 2003–2004-ben elkezdődtek, de a kutatás céltudatosan 2010-től folytatódott, majd 2014-től újabb lendületet kapott, amikor a Nemzetstratégiai Kutatóintézet ösztöndíjjal biztosította a kutatás, a szerkesztés és a kiadás költségeit.

Karczag Ákos–Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei. Várak, castellumok, erődített kastélyok, városfalak, templomvárak, barlangvárak, sáncok és erődök a 10. századtól a 19. század végéig. Nemzetstratégiai Kutatóintézet, Budapest, 2018. 1436 oldal.

Ez a hatalmas munka nem is férhetett bele egy kötetbe, hiszen a két kötet összesen 1436 oldalt tesz ki. Az első kötetben a kiadó előszava, köszönetnyilvánítás és a három nyelven olvasható bevezető után névsor szerint Abara erősségétől Krivány váráig veszik végig a helyszíneket a szerzők. A második kötetben Lakács objektumával folytatódik a felsorolás és Zsolnalitváig tart. Utána egy kisebb fejezet következik a Kiegészítés a várakat és egyéb erődítményeket bemutató fejezethez címmel, majd utószó és bőséges irodalom olvasható. Ezt a helynévmutató követi, ahol magyar, szlovák, német, ukrán és lengyel névjegyzéket találhatunk. Ezután a várak és más erődítmények jegyzéke, valamint a tárgymutató következik. A második kötet végén egy nagyméretű, kihajtható, kétoldalas térképet is tanulmányozhat az érdeklődő. Ez több szempontból is hasznos. Egyrészt egyfajta áttekintést kap az olvasó, hogy merre találhatóak a várak. Másrészt a túrázónak is előnyös, hiszen látja, hogy a túraútvonala mellett milyen erődített helyek kereshetők fel.

Ha egy kicsit tüzetesebben végignézzük az egyes részeket, megtapasztaljuk, hogy egy nagyon precízen összerakott munkáról van szó. Lehet csak egy-egy várleírást megnézni, de a teljes megértéshez érdemes az első fejezeteket is elolvasni. Habár a szerzőpáros nem tartozik a régészek, történészek vagy művészettörténészek közé, munkájuk teljes mértékben szakszerű. Ismerik és tudják a korlátaikat, és a legjobb végeredmény érdekében egy szakemberekből álló csapatot kértek fel, akik segítették, ellenőrizték a munkájukat, mely a köszönetnyilvánításból kiderül. Olyan nehézségek leküzdésére is kell itt gondolni, mint például, hogy a várakról, és az azokban folyó ásatások eredményeiről sok esetben csak szlovák nyelven jelent meg publikáció.

A bevezetésben a módszerek, a térbeli és időbeli határok, a „miértek” és a „hogyanok” is szerepelnek. Mit jelent az erődített hely, miért ez került a címbe? A magam részéről nagyon jónak találom ezt a meghatározást, mert a „vár” elnevezés egyrészt mindenkinek mást és mást jelent, és szigorúan véve számos érdekes helyszín kimaradt volna a kötetből. Jelen sorok írója visszaemlékszik az 1990-es évek közepén első egyetemi, váras órájára, amikor hosszan taglalta Laszlovszky József a vár fogalmát és a hozzá kapcsolódó problémákat. Ehhez tartozik az is, hogy a középkorban sem volt pontos definíció a várra, hasonló erősségek egyszer így, máskor pedig másképpen szerepeltek az írott forrásokban.

Lubló vára (Kép forrása: Wikipedia)

A bevezető második része egy nagyon komoly történelmi áttekintés a X. századtól a XIX. századig, melynek első részében rögtön a Nagymorva Birodalmat mutatják be és a történetírás körülötte kialakult szlovák–magyar vitáit veszi sorra, teljesen objektív módon vizsgálva a szerzőpáros. A téma végén bőséges szakirodalom olvasható, felvonultatva mindkét fél munkásságát.

Ezt követően a várak kronológiai és tipológiai csoportjainak történeti, várépítészeti összefoglalóját olvashatjuk. Az egyes témák bemutatásának végén felsorolás található a csoportba tartozó várakról. Ez egy maximálisan felhasználóbarát módszer, hiszen, ha valaki csak egy típusú vagy korú várat keres, nem kell végiglapozni a 700 erősséget. A felhasznált irodalom itt nincs kigyűjtve, de az egyes váraknál megtalálható ez is. Elsőnek a VIII–IX. században épült szláv várakat mutatják be, melyeket hasznosítottak a vizsgált időszakban is. A bemutatóban számos szlovák irodalomra hivatkozik a szerzőpáros. Ezután az ispáni várakról, várispánságokról és erdőispánságokról kapunk összefoglalót, és itt megjelenik a legújabb magyar szakirodalom is. Mint Magyarországon, úgy a Felvidéken és Kárpátalján is számos kérdést vetnek fel a XII–XIV. századi magánvárak. Ebben a részben a magyar mellett a szlovák kutatást is bemutatják, összehasonlítva a hazai módszerrel. A következő csoportban a huszita erősségekről olvashatunk, 13 helyszín köthető hozzájuk. A kronológiai csoportosítás után a terminológiai osztályozás következik: erődített városok, városfalak, őrtornyok. Ez utóbbi esetében e sorok írója szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy az objektumok nagy része valóban jelzésre szolgált volna. Ezt követően egy érdekes csoportot, a barlangvárakat tárgyalják a szerzők. A vizsgált területen két esetben lehetett megfigyelni, hogy a barlang száját erődítették. Azonban elhangzik, hogy a téma még további kutatást igényel, ami újabb objektumokkal növelheti a csoportot. Ezután a templomvárakat, palánkvárakat, erődített udvarházakat, castellumokat, kastélyokat ismertetik az előzőekhez hasonlóan. Majd a későbbi korszakok erődítési csoportjai, erődítési formái következnek: ágyútornyok, rondellák, bástyák, erődök. Az utolsó és egyben talán a legkésőbbi téma, amelyek kutatása Magyarországon még gyerekcipőben jár, a tábori erődítések, ostromsáncok, hosszanti sáncok, redutok és ütegállások.

A vizsgált erődítmények időbeli határa a X. és a XIX. század közötti időszakra terjed ki. Így egymás mellé kerülhetnek a kora Árpád-kori erősségek és az újkori erődök. Ez, hogy XIX. századi erődített helyekkel is foglalkozik a könyv, a magyar regionális várkutatásban szokatlan, hiszen már a kuruc kori erődök is „kilógnak” a középkori várak közül. Mindenesetre az újkori erődítések iránt érdeklődők is találnak kedvükre valót. A bevezetés pontosan szól a térbeli határokról, azok elnevezéséről, illetve arról a néhány kivételről, ami a jobb megértés miatt került a kötetbe. Olvashatunk a szócikkek melletti térképek, alaprajzok, ábrázolások, fotók sokféleségéről, melyik esetben melyik, és miért került be a könyvbe. Végezetül pedig a legfontosabb információ, hogy a szerzőpáros nem egyfajta monografikus leírást, nem művészettörténeti elemzést kívánt letenni az asztalra, sokkal inkább a pontos lokalizálást és a jelenlegi állapot bemutatását tűzte ki célul. Ezért nemcsak otthonról, a számítógép elől, az internet segítségével gyűjtötték az anyagokat, információkat, hanem minden egyes objektumot bejártak, megvizsgáltak.

Huszt vára (Kép forrása: Wikipedia)

Egy recenzió esetében mindig le kell írni, hogy kinek szánjuk a könyvet. Ebben az esetben a célcsoport meghatározása könnyű: mindenki, aki a várakat, a történelmet, a természetjárást kedveli, örömet fog lelni ebben a munkában. Hiszen ajánlatos annak, akit csak egy-egy vár történelme, alaprajza érdekel, vagy annak, aki csak távoli, néha megközelíthetetlen helyen fekvő várakról szép képeket akar látni, vagy annak, aki a Felvidékre vagy Kárpátaljára tervez túrát és érdekli, hogy milyen történelmi látnivalókat találhat annak közelében. Végezetül, de nem utolsósorban a régész, a történész, a művészettörténész szakmának is nagyon hasznos, hiszen egy olyan munka született, amire a szakma is nagyon régóta várt. Itt minden egyben, egy helyen megtalálható.

Ha az egyes szócikkeket tüzetesebben megvizsgáljuk, látható, hogy a szerzőpáros minden esetben, a legkisebb, eldugott, teljesen elpusztult földsáncnál és a mai napig impozánsan megmaradt várnál is, ugyanazon szempontok szerint taglalja az egyes erődítményeket. A vár magyar neve mellett olvasható a jelenlegi neve is a településnek, amelyhez tartozik. Alatta földrajzi koordináták segítenek a jobb odatalálás érdekében. Ez nagyon hasznos a GPS világában, hiszen ha a környezet később megváltozik, akkor is pontosan tudjuk lokalizálni a várat. A leírás elején két térkép szerepel. Az egyik egy vaktérkép, amely a vizsgált területen mutatja, hol helyezkedik el az adott objektum, a másik a megközelítésben ad segítséget, jelölve a közeli települést.

A szöveges rész legelején mindig egy földrajzi leírás szerepel. Hol van az adott erődítés, milyen földrajzi környezetben. Ezután a regionális várkutatásban ismert módon kaphatunk információkat az erősségről. Megismerhetjük a kutatástörténetét, történeti adatait és a vár pontos leírását. A szöveg nincs lábjegyzetelve, de minden várleírás végén megtalálhatóak a források. A szerzők törekedtek arra is, hogy minél több esetben kerüljön a szócikk mellé egy alaprajz. Ezek különbözőek, hiszen az erődítések is mások és mások. Egyrészt Karczag Ákos és Szabó Tibor felhasználta a publikációkban elérhető rajzokat. Ezek közül megtaláljuk a régebbi szlovák kutatásban ismert szintvonalak nélküli, a sáncot, árkot csak tüskékkel ábrázolt formátumút, de van periodizált alaprajz is, és szép számban találunk már szintvonalasat is. Ezen felül a szerzők számos esetben készítettek saját, szintvonalas, a terep lejtését kiemelő tüskékkel ellátott felmérést. Emellett minden egyes helyszínről került be fotó a szócikk mellé, még akkor is, ha már alig látszik valami a tárgyalt erődítésről. Ez azért nagyon fontos, mert egyrészt hiába van tökéletes felmérés, hibátlan leírás, csak a fénykép adja vissza a vár vagy erősség állapotát. Másrészt a nagyon sok szöveggel, adattal rendelkező könyvnek egy könnyedebb, jobban áttekinthető jelleget nyújt.

A várak, várhelyek bemutatása után a Kiegészítés a várakat és egyéb erődítményeket bemutató fejezethez című rész következik. Itt azok a helyszínek szerepelnek, amelyek vagy nem tartoznak bele a vizsgált időszakba, vagy nem lehetett lokalizálni, vagy az erődítés nem bizonyított. Tulajdonképpen a „Miért nem került be a bemutatásba az X. Y. várhegy?” kérdésre kaphatunk itt választ. Ez 154 objektum. Tehát a könyvben feldolgozott több mint 700 erődített várhely mellett, még pluszban ennyi helyszínnel foglalkoztak, adatot gyűjtöttek róla és bejárták. Nagyon fontos az, hogy minden esetben hivatkozás olvasható a vár neve alatt. Például tudjuk, hogy a Gerecze Péter által a XX. század legelején említett, vagy a Dénes József listájában szereplő várral foglalkozott a szerzőpáros, de valamelyik kritérium miatt nem került bele a taglalt kötetbe. Nagyon fontos megemlíteni azt, hogy ezt a több mint négy hosszú oldalon felsorolt helyszínt mind-mind személyesen keresték fel. Várkutatóként természetesen érdekelne, hogy egyik vagy másik helyszínről mi volt a véleményük, de ez leírva szétfeszítette volna a kereteket. Valószínűleg az érdeklődőknek egy-egy helyszín kapcsán szívesen beszámolnak a tapasztalataikról.

Az irodalom közel 25 oldalon át sorolja fel azokat a munkákat, amelyeket felhasználtak a szerzők a könyv megírása során, illetve amelyek hivatkozásait megtaláljuk a szövegben. Mind magyar, mind szlovák szakirodalom megtalálható. Nagy valószínűséggel kimondható, hogy bármilyen váras témában kutat valaki, talál magának elég irodalmat ezeken az oldalakon.

A helynévmutató, amely nemcsak a magyar, hanem a szlovák, bizonyos esetekben a német, ukrán vagy lengyel neveket szerepelteti, és a várak és más erődítmények jegyzéke mind-mind a jobb keresési lehetőséget biztosítja. A tárgymutató tulajdonképpen a várépítészetben használt terminológiai kifejezések gyűjteménye, megtudhatjuk, hogy például a palánkvár hány alkalommal és pontosan hol szerepel a több mint 1400 oldalas könyvben. Segítséget nyújtanak ezek a mutatók azoknak, akiket nemcsak egy-egy vár érdekel, hanem szakkönyvként akarják használni ezt a művet.

Összegzésül engedje meg az olvasó, hogy a recenzió írója az objektív bemutatás után egy-két szubjektív gondolatot is megosszon. Emlékszem arra a napra, amikor nagyjából 10 évvel ezelőtt Karczag Ákos és Szabó Tibor az erdélyi erődítményeket bemutató kötet tiszteletpéldányát a kezembe adta. Elérzékenyültem, mert egy pillanat alatt lepergett előttem, hogy mennyi kutatással, munkával, lemondással, fáradsággal járt, hogy az a vastag könyv elkészüljön. Ennek a kétkötetes műnek az átadásakor már „fel voltam készülve”, tudtam a munka folyamatáról, megjelenésének időpontjáról, de nem számítottam ilyen terjedelemre. Persze lehet itt hibákat keresni, például miért nincs végig lábjegyzetelve mind az 1400 oldal. A források mindenhol jelölve vannak, aki utána akar nézni az eredeti publikációban az adatoknak, megtalálja azokat. Vagy miért nincs mindenhol egységes szintvonalas alaprajz? Aki készített ilyen típusú könyvet, tudja, hogy 50–100 objektumnál is mennyi idővel és energiával jár, nem beszélve a több mint 700 erődített helyről. Mennyivel adna többet? Vagy miért nincs több drónfelvétel a könyvben? A drónhasználatról elmondható, hogy az utóbbi pár évben vált mindennapjaink részévé. Aki végzett már tudományos céllal drónozást, tudja, hogy nem egy egyszerű feladat, hogy az ne sértsen semmilyen érdeket. Vagy miért nem vették bele a gyűjtésbe az őskori objektumokat? Mert minden kutatást lehet bővíteni, de nem szabad vállalhatatlant célul kitűzni. Az őskori objektumok kutatása pedig egy elég speciális része az erődítménykutatásnak. Véleményem szerint lehet a kákán is csomót keresni, de nem érdemes. Előttünk áll egy olyan tudásanyag, amelynek összeállítására eddig senki sem vállalkozott se határon innen, se határon túl. A regionális várkutatásban jártasan tudom, hogy egy-egy megye várainak összegyűjtése mekkora munka, és az csak 100–150 vár. Mennyit kell kutatni, hogy egy erősséget lokalizálni lehessen. Mert a helyszínek nagy részének megközelítése nem úgy történik, hogy beütöm a GPS-be a koordinátát és a vár aljában kiszállok a kocsiból. Karczag Ákos és Szabó Tibor esetében sokszor felmerül, hogy ha nem régészek, történészek vagy művészettörténészek, akkor mégis hogyan „mernek” egy ilyen könyvet írni. Mivel közel 20 éve ismerem őket, nem egy szakmai konferenciát ültünk végig együtt, voltunk számos közös terepbejáráson, gyakran használom honlapjukat, tudom, hogy bár végzettségük más, de a várak iránti szeretetük, tudásuk a témában, terepi tapasztalatuk hatalmas. Tudtak teljes szívvel, teljes erőbedobással erre összpontosítani, csak a végső cél lebegett a szemük előtt. Egy minden szempontból felhasználóbarát, hatalmas, hiánypótló alkotás, amiért nagyon nagy hálával és köszönettel tartozunk a szerzőpárosnak és az őket segítő, támogató csapatnak.

Bár a recenzió írója tudja, hogy a Karczag Ákos és Szabó Tibor szerzőpáros Erdély és a Partium, illetve a Felvidék és Kárpátalja után már nem vállalkozik a Délvidék és Burgenland várainak ilyen típusú, monumentális megalkotására, de nagyon reméli, hogy ezt a döntést megváltoztatják és akár egy kibővített csapattal más tájegységeket is fel fognak dolgozni az olvasók legnagyobb örömére.

Terei György

A kiadvány kereskedelemben nem kapható. A kiadó a könyvet egyetemek, kutatóműhelyek és nagyobb könyvtárak számára biztosítja.
A cikk a Honismeret folyóirattal közös együttműködés keretében született. A cikk megjelent a Honismeret 2022/2. számában (110-114. oldal).

Ezt olvastad?

1938. szeptember 30-án Münchenben a Német Birodalom tejhatalmú ura, Adolf Hitler, Olaszország ducéja, Benito Mussolini, valamint Nagy-Britannia miniszterelnöke, Neville Chamberlain