Vélemények, észrevételek, benyomások – A NAT vitája az ELTE BTK-n

2020. március 2-án az ELTE BTK Történelem Segédtudományai Tanszéke – amelyhez a történelemtanítás szakmódszertanának oktatása is tartozik – szakmai vitát szervezett az új NAT történelem tantárgyat érintő részeivel kapcsolatban „Mit hoz az új NAT a történelemtanításban” címmel. Az alaptanterv publikálása óta – több esetben heves indulatokat sem nélkülöző – kritikai észrevételek, kommentárok, vélemények jelentek meg többek között a különböző közösségi oldalakon és a széles körben olvasott internetes hírportálok felületein is. Elmondható tehát, hogy mind a NAT, mind pedig az arra épülő kerettantervek tartalma, és azok bevezetési módja közérdeklődésre számot tartó kérdés, így érdemes róla fórumokat, szakmai szimpóziumokat rendezni. Ugyanakkor a felfokozott hangulat mellett könnyen belátható, hogy vállal némi kockázatot az a szervezet, amely egy ilyen rendezvényt nyilvános formában meghirdet. Szerencsére az ELTE Múzeum körúti kampuszán megtartott vitán – vélhetően a meghívott vendégek és a szakmai környezet miatt – sikerült érdemi kérdéseket felvető vitát megtartani, amelynek két és fél órás időtartama alatt lehetőség nyílt a NAT történelem tantárgyhoz kapcsolódó elemeinek szerzőit, illetve a téma szakértőit kérdezni.

Az esemény megnyitója, Körmendi Tamás, a rendező tanszék vezetője, és egyben a Történeti Intézet intézetigazgató-helyettese kiemelte, hogy fontosnak tartja, hogy a jövőben megélénküljön a tanárképzéshez kapcsolódó szakmódszertani kutatás és képzés az intézmény keretein belül, ennek pedig egyik fontos eleme, hogy a rendezvénysorozatnak szánt Történelemtanári Szakmódszertani Esték első alkalma az újonnan bevezetésre kerülő NAT-ra, azon belül is kifejezetten a történelem tantárgy helyzetére koncentráljon. Jelezte, hogy a vita kifejezetten szakmai jellegű lesz, hiszen véleménye szerint a tantervek kérdése fontosabb annál, mintsem hogy politikusokra bízzuk őket.

Borhegyi Péter egy aszódi konferencián, 2020 (Fotó: Koncz István)

A beköszöntő után Borhegyi Péter, aki az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium és Kollégium történelem vezetőtanára, a NAT vonatkozó részeinek egyik szerzőjeként plenáris előadásában bemutatta a tantárgyhoz kapcsolódó részek fő jellemzőit, majd reflektált a sajtóban megjelent legismertebb kritikákra. Előadása bevezetőjében jelezte, hogy az egyik probléma, amit valahogyan kezelniük kellett az volt, hogy „a történelem megy tovább”, így nem taníthatjuk ma azt, amit 15-20 éve tanítottunk. Elmondta, hogy a szakmai egyeztetés során nagyságrendileg 150 észrevételt igyekeztek bedolgozni a végleges verzióba, ugyanakkor szerinte ezeknek a véleményeknek csak egy része volt ténylegesen alkalmazható, hiszen a megadott keretek mellett specifikus kéréseknek kevéssé lehetett eleget tenni, bizonyos esetekben pedig az észrevételek szakmai színvonala okozott problémát, például kérték, hogy V. Bélát is tanítsák az iskolákban lehetőség szerint, ami érthető okokból nem került be a tantervbe.

A készítés folyamatáról elmondta, hogy igyekeztek a jelenlegi nemzetközi trendeket figyelembe venni, ezért számos jelenleg más országokban érvényben lévő tantervet tekintettek át. A tananyagcsökkentéssel és a témák elrendezésével kapcsolatban jelezte, hogy céljuk volt, hogy az 5-8. évfolyamhoz képest a 9-12. évfolyam tanterve lehetőleg ne legyen önismétlő, illetve a tananyagban az ismeret jellegű követelményeket igyekeztek szűkíteni, míg bizonyos esetekben hosszmetszeti témakijelölést alkalmaztak. Külön kiemelte, hogy törekedtek arra, hogy az előírt anyagmennyiség megtanítható legyen, így az elméletben létező éves óraszámok helyett – heti két óra esetén – az iskolai realitás évi 60-65 órájával számoltak munkájuk során.

Előadása második részében rátért a konkrét kritikai észrevételekre, melyekkel kapcsolatban általánosságban elmondta, hogy sok esetben a kerettanterv (KET) megjelenése előtt keletkeztek, így a ma már ismert részletszabályozás alapján érvényüket vesztették. Példaként kiemelte többek között az Árpád-kor csatáira vonatkozó kritikát, amellyel kapcsolatban elmondta, hogy természetesen IV. Béla – akinek tanítása portré szerűen történik az általános iskolában – nem mutatható be anélkül, hogy ne beszéljünk diákjainknak a tatárjárásról. 

A plenáris előadás után kerekasztal beszélgetés következett. Ennek résztvevői – Borhegyi Péter mellett – a tanterv készítői közül Porogi András, a Toldy Ferenc Gimnázium igazgatója, az Oktatás 2030 Tanulástudományi Kutatócsoport történelem szaktárgyi bizottságának vezetője volt. Az ELTE történelem szakmódszertani részlegéről Lászayné Martos Ida, a Történelem Segédtudományai Tanszék egyetemi adjunktusa, míg a NAT 2012 Ember és társadalom műveltségi területének kidolgozói közül Szabó Márta a Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium történelem  szakos vezetőtanára vállalta a részvételt. A kerekasztal ötödik tagja Repárszky Ildikó volt, aki szintén a Fazekas Gimnázium történelem vezetőtanára, nevéhez több tankönyv és oktatási segédanyag elkészítése is kötődik.

Lászayné Martos Ida a DOSZ 2015-ös kerekasztalán (Fotó: Fekete Bálint)

Mielőtt a közönség feltehette a kérdéseit a megjelent szakértőknek, lehetősége nyílt mindegyik meghívott vendégnek reagálni a Borhegyi Péter által elmondottakra, illetve kommentálhatták a NAT-tal és KET-tel kapcsolatos észrevételeiket. Martos Ida jelezte, hogy az új NAT – szemben az előadásban elhangzottakkal – nem lép tovább a spirális tantervfelépítés felé, hanem alapvetően marad a koncentrikus elrendezési elv mellett.

Ez azonban részletkérdés ahhoz képest, hogy véleménye szerint a tananyag jelenlegi mennyisége, illetve elrendezése igényes tanári munka mellett, amely figyelembe veszi a tanulók igényeit is, megtaníthatatlan.

Véleményét alátámasztva több érvet is bemutatott, ezek közül az egyik az évfolyamonkénti tagolás átgondolatlanságára vonatkozott, így például tarthatatlannak ítélte a 11. évfolyam végére gimnáziumokban elérendő korszakhatárokat. (Egyetemes történelemnél a második világháborút követő témákat is tanítani kell az új előírás szerint.) Bár az új tanterv szerint a 12. évfolyamon jelentős idő maradna ismétlésre, illetve az érettségi vizsgára való célzott felkészülésre, mint fogalmazott, itt hiába „fürdőznénk az időben”, ha azok az ismeretelemek és kompetenciák, amelyekre építeni kellene ebben az időszakban nincsenek meg megfelelő mélységben és minőségben a diákoknál, mivel korábban nem jutott időnk arra, hogy ezeket kialakítsuk. Martos Ida rögzítette azt is, hogy

az ilyen jellegű problémák kiküszöbölhetők lennének, ha több figyelmet fordítanának a „finomhangolásra”, vagyis a kipróbálásra, az eredményesség mérésére, illetve általában a szakmával való egyeztetésre, amely általánosságban kevéssé jellemző a mindenkori tantervkészítés menetére.

Szabó Márta hozzászólásának elején jelezte, hogy 2012-ben hasonló helyzetben volt, mint Borhegyi Péter, hiszen gyakorlatilag azonos pozíciót töltött be mint a plenáris előadó. Úgy fogalmazott, át tudja érezni, hogy a tanterv készítőinek „pokolra kell menni”. Szabó felhívni a figyelmet néhány súlyos problémára a NAT és a KET fogalmi keretével, bevezetésének módjával kapcsolatban. Egyrészt egyetértett Martos tanárnővel abban, hogy a tantervek jellemzően anélkül készültek el, hogy a megelőző, érvényben lévő NAT érdemi felülvizsgálatát elvégezték volna. Az implementáció, azaz a tantervek bevezetése során szerinte is nagyobb figyelmet kellett volna fordítani az új tartalmak megismertetésére, és főként több időt kellett volna erre biztosítani. Fontos lett volna az új tankönyveket és segédanyagokat időben a tanárok rendelkezésére bocsátani, erre azonban nem került sor. Összességében az egyeztetés jellegét és menetét nem tartotta megfelelőnek. Úgy fogalmazott: „első hallásra kötözködésnek tűnhet”, de alapvető hiba az új NAT által használt terminológiával kapcsolatban olyan fogalmak bevezetése, amelyek a szakirodalmi környezetben nem találhatók meg, ezért nehezen értelmezhetők. Példaként említette a kritikai gondolkodás helyett használt mérlegelő gondolkodást, valamint az állampolgári kompetenciát helyettesítő állampolgári ismereteket. Ugyanakkor érdemes belegondolnunk abba – hangsúlyozta hozzászólásában – hogy ezek a tisztázatlan fogalmi keretek bizonytalanná teszik a kimeneti követelmények meghatározását (pl. az érettségi követelmények). A tananyag csökkentésével kapcsolatban jelezte, hogy ez már a 2012-es NAT-nál is szerepelt a célok között, sőt egy kicsit az az érzése, mintha 20 éve folyamatosan tananyagot csökkentenének. Elgondolkodtatónak tartja, hogy a diákok mégis túlterheltek.

Szabó Márta 2017-ben az Innovációk és inspirációk a történelemoktatásban című rendezvényen

Repárszky Ildikó alapos elemzésnek vetette alá a KET témaköreit. A NAT és KET készítőinek egyik fő üzenete az új szabályozó környezettel kapcsolatban az, hogy a történelem tantárgy esetében sikerült tananyagcsökkentést végrehajtani, míg a tantárgyhoz rendelt óraszámok nem csökkentek. A Fazekas Gimnázium vezetőtanára felhívta a figyelmet arra, hogy bár a fő témakörök száma több helyen valóban csökkent, azonban ha összeadjuk az egyes altémaköröknek a számát, illetve észrevesszük, hogy több korábbi fő témakör itt anélkül került alacsonyabb szintre, hogy érdemben a hozzá rendelt ismeretmennyiség nem változott, akkor valójában azt mondhatjuk, hogy nem történt jelentős tananyagcsökkentés a tantervben. Emellett rögzítette azt is, hogy az általános iskolai és a gimnáziumi tananyag összehasonlításából megállapítható, hogy többször ugyanazt kell tanítani a különböző szinteken, tehát gyakorlatilag kétszer kell tanítani ugyanazt. A számszerűsített áttekintésen túl kiemelt néhány általa problémásnak ítélt témakört is, így jelezte, hogy szerinte például a Horthy-korszak bemutatása torzított képet tükröz, hiszen sem a zsidó törvényeket, sem pedig az 1930-as évek magyarországi viszonyait nem mutatja be kellő körültekintéssel.

Repárszky Ildikó (Forrás: nlc.hu)

A kerekasztal beszélgetés résztvevői közül utolsóként Porogi András szólt hozzá a témához. Ő elmondta, hogy egyrészt az általános iskolai és gimnáziumi KET-et összefésülve kiderül, hogy a Repárszky Ildikó által is említett témák megfelelő mélységben, differenciáltan kerülnek bemutatásra. Másrészt a tananyagcsökkentés kapcsán elmondta, hogy az alkalmazás során ki fog derülni, hogy a kritikaként elhangzottakkal szemben tényleges tananyagcsökkentéssel jár az új tanterv bevezetése. Jelezte, hogy a segédanyagokat, melyek a KET értelmezését és helyi tantervek elkészítését segítik, valószínűleg hamarosan nyilvánosságra hozzák, így lesz plusz segítsége a kollégáknak például a helyi tantervek elkészítéséhez a jelenleg publikált anyagok mellett is. Kiemelte, hogy miközben a legtöbb tantárgy óraszáma csökkent, a történelem tantárgy esetében sikerült megőrizni a korábbi keretszámokat. Munkacsoportjuk egyik fő érve az óraszámok védelme érdekében az volt, hogy a történelem tananyag feldolgozása kapcsán a diákoknak fel kell fedezniük, meg kell érteniük bizonyos elvont fogalmak, illetve tőlük sok esetben távol álló történelmi kérdések lényegét, összefüggésrendszerét, ehhez pedig időre, készség és képességfejlesztésre van szükség.

Így nem tartotta jogosnak azt a felvetést, hogy ne jutna elég idő a tananyag feldolgozására. Elmondta azt is, hogy a NAT 2020 a NAT 2012 „vállán áll”, míg a hozzá kapcsolódó KET szintén épít a korábbi előírásokra, így véleménye szerint a jelenlegi KET jobb, mint a korábbi, hiszen ők korrigálhatták azokat a hibákat, amelyeket az elmúlt évek tapasztalatai alapján javítani kellett a tantervben.

A tankönyvekkel kapcsolatban szintén reagált a felmerülő kritikai észrevételekre, szerinte az új tankönyvek könnyebben feldolgozhatóak lesznek, mivel egy KET témát egy leckében fognak bennük bemutatni, amelyek megtanítására átlag három óra jut majd. A konszenzus hiányára vonatkozóan jelezte, hogy sajnos jellemzően az ilyen jellegű kérdésekben szinte lehetetlen teljes megegyezésre jutni, emlékeztetett arra, hogy az 1995-ös NAT hosszas egyeztetés után született meg, ennek ellenére mégis rengeteg kritika érte.

Miután minden résztvevő ismertette főbb gondolatait, a közönség számára is adott volt a lehetőség, hogy feltegye a kérdéseit. Elsőként Várkonyi Gábor egyetemi docens, az ELTE BTK Művelődéstörténet Tanszékének vezetője kért szót. Kezdésként elmondta, hogy a NAT 2012-t végigolvasta, a NAT 2020-szal még nem végzett, de főbb elemeit már áttekintette. Ennek alapján úgy látja, hogy a tantervben megjelenő történelemszemlélet olyan, mintha 100 évvel ezelőtt írták volna. Kifejtette, hogy a történelemtudomány analitikus és narratív diszciplína, ezzel szemben az érvényben lévő, és az új NAT is mintha nem venne tudomást a történelemtudomány elmúlt évtizedekben lezajlott változásairól. Nem jelenik meg benne például a térbeli fordulat, vagy az olyan aldiszciplína, mint a történeti ökológia. Hogy észrevételében ne csak tudományelméleti fogalmakkal operáljon említett két konkrét példát, amely a köznevelés szintjén is tanítható lenne. Egyrészt felhívta a figyelmet arra, hogy Szent László királyunkat lovagkirályként tanítjuk jelenleg a történelemórákon, azonban azt már elfelejtjük elmondani hozzá, hogy mikortól volt ő lovagkirály? Kik és miért tették azzá? Bemutatta, hogy ez az értelmezés az Anjou uralkodóktól származott, akik a 14. században próbálták valahogy pozicionálni magukat a korábbi uralkodócsaládhoz. A későbbiekben I. Lászlónak ez az „imázsa” a 18. században, a Habsburg uralkodók alatt kopott meg, akiknek nem kellett egy erőskezű Árpád-házi uralkodóra hivatkozniuk ahhoz, hogy megtalálják helyüket a magyarországi hatalmi struktúrában. Másrészt jelezte, hogy érdemes lenne például energiatörténetet is oktatni, hiszen így többek között jobban érthető lenne az is, hogy a három részre szakadt Magyarországon a Hódoltság, amely energia szűkében volt a Királyi Magyarországgal szemben csak idő kérdése volt, hogy mikor kerül Habsburg befolyás alá. Észrevételeit azzal zárta, hogy szerinte a tanterv pozitivista szemléletet tükröz, amelyet leöntöttek egy historikus mázzal, „így akár 1901-ben is készülhetett volna” fogalmazott a történész.

A kerekasztal beszélgetés résztvevői közül Porogi András visszautasította az utóbbi megjegyzést, majd kifejtette, hogy a tanterv készítőinek azt kellett szem előtt tartaniuk, hogy a cél a „kulturális kód” átadása a diákoknak. Arról szerinte lehet vitatkozni, hogy évtizedek múlva szükséges lesz-e például Napóleont tanítani. Most azonban úgy ítélték meg, hogy az ő személye annyira erősen kapcsolódik az európai kultúrához, hogy mindenkinek ismernie kell ahhoz, hogy megfelelően tudjon érvényesülni a befoglaló társadalmi közegben. Hozzátette azt is, hogy a hivatalos tanterv mellett tudomásul kell venni, hogy létezik egy másik tanterv is, amelyet „Zuckerberg ír”, és amely a gyerekek gondolkodását erősen meghatározza, így bizonyos szempontból azok a kérdések, amelyekről vitatkoznak a „rejtett tanterven” keresztül meg fognak oldódni.

Porogi András a TSZE rendezvényén, 2018 (Fotó: Fekete Bálint)

A következő kérdést a hallgatóság tagjai közül egy korábban – saját bevallása szerint – 12 éven keresztül szakiskolában tanító kolléga tette fel, aki arra volt kíváncsi, hogy várható-e hogy a gimnáziumoknak szóló – véleménye szerint meglehetősen elitista – központi KET-től eltérő, a más iskolatípusokra írt KET-et írjanak a közeljövőben? (A kérdés e sorok íróját is erősen foglalkoztatja, hiszen jelenleg egy hatosztályos gimnáziumban tanít, amelynek a dolgok jelen állása szerint a 8+4-es felosztásra létrehozott tantervet kell majd követnie az eddigi 6 évfolyamos helyett. Az eddig napvilágra került kerettantervek egyébként a szakiskolákra egyelőre nem vonatkoznak.) Mielőtt válaszolhattak volna a tanterv készítői, a szakiskolai kolléga még hozzátette azt is, hogy érdemes lenne elgondolkodni azon is, hogy valóban érdemes-e elvont, absztrahált fogalmakat tanítani a szakiskolai rendszerben tanító diákoknak, hiszen például ő többször tapasztalta, hogy ha egy diákjának azt mondta, hogy „rend”, akkor igen nehéz volt elérnie, hogy a középkorban kialakult társadalmi csoportokra gondoljon, ne pedig arra az állapotra, ami otthon a szobáját kevéssé jellemzi…

Válaszként Porogi András egyrészt jelezte, hogy érti a problémát, ugyanakkor az általános iskolai KET-et éppen ezért alakították ki úgy, hogy a 20. századi történelemig eljusson mindenki, aki elvégzi az általános iskolát. A rendiséggel kapcsolatos felvetésre reagálva megjegyezte, hogy az is értelmezhető egyfajta sikerként, ha a diákok el tudják képzelni, hogy a korabeli társadalmak másként működtek, mint a maiak, közöttük más fajta volt a viszonyrendszer, melynek jellegét valamilyen szinten érzékelik.

Előkerült a társadalomismeret tantárgy sorsa is, mivel erről és az állampolgári ismeretek tanításával kapcsolatos feladatokról kérdezett a hallgatóság egyik tagja. Rámutatott arra, hogy a NAT 2012-ben a társadalomismereti tananyagelemek a történelem tantárgy integráns részét képezték, most azonban állampolgári ismeretek néven önálló tantárgyként kellene majd tanítani ezeket a részeket. A bevezetés menetén túl kíváncsi volt arra is, hogy pontosan kik taníthatják ezt a tantárgyat, illetve hogy milyen formában lesz mód arra, hogy a tanárok elsajátítsák ezeket az ismereteket.

Porogi András válaszában jelezte, hogy ez a tantárgy nem az ő munkacsoportjukhoz tartozott, de ráláttak valamilyen szinten a vonatkozó tantervi részek készítésére. Jelezte, hogy vélhetően a történelemtanárok feladata lesz a tantárgy tanítása. Ezt a kerekasztal több tagja megerősítette, illetve Repárszky Ildikó kivetítette több olyan téma címét, amelyeket az állampolgári ismeretek kapcsán kellene tanítania a kollégáknak. Ezek között jó pár olyan is szerepelt, amelyek jelenleg a történelemtanárképzésnek nem képezik a részét.

Az utolsó megszólalások közül jelen sorok szerzője talán önkényesen, de egyet szeretne még kiemelni. Martos Ida, aki az elmúlt évtizedekben az ELTE tanárképzéséről kikerült történelemtanár hallgatóknak oktatott – és oktat ma is – történelem szakmódszertant a következő módon foglalta össze az elhangzottakat

„Akik hozzám jártak tudják, hogy a történelemtanítás kapcsán három kérdést kell feltennünk: Mit tanítunk? Miért tanítjuk? És hogyan tanítjuk? A mai alkalommal főként a Mit tanítunk kérdésre kerestük a választ…”

Zárásként hadd utaljak cikkem címére Vélemények, észrevételek, benyomások. Remélem elnézi nekem az olvasó, de gyakorló történelemtanárként hadd reflektáljak röviden arra, hogy a közönség tagjaként mi volt a szubjektív benyomásom a vitával kapcsolatban, hogyan alakította a saját véleményemet a kialakult helyzettel kapcsolatban. Először is a szeptembertől érvénybe lépő NAT jelentős indulatokat váltott ki, amelyek miatt félő volt, hogy érdemi szakmai vitára ezen a hétfői alkalmon is minimális esély lesz. Ezzel szemben – ha nem is minden esetben – de az esetek többségében érdemi kérdésekről nyerhettünk információkat, lehetőségünk volt megismerni a tanterv alkotóinak elképzeléseit, és hallhattuk azokat a kritikai észrevételeket, amelyeket a szakma jeles képviselői megfogalmaztak.

Abban az esetben, ha alkotók és kritikusaik között lehetőség van szakmai alapú párbeszédre, akkor miért nem hagyjuk ezt a kérdést ezen a szinten? A kérdés persze álnaiv, de gondoljunk bele, hogy egy olyan témáról van szó, amely gyermekeink életét és gondolkodását még akkor is jelentősen befolyásolhatja, ha Porogi Andrásnak vélhetően igaza van abban, hogy a „Zuckerberg által írt tanterv” legalább annyira – ha nem jobban – meghatározza majd diákjaink gondolkodását, mint a hivatalos keretrendszer.

A NAT bevezetésének mindenkori hibájaként említették a hozzászólók, hogy a társadalmi konszenzus elérésére kevéssé van esély, a bevezetést megelőző tesztelésre nemigazán vagy egyáltalán nincs idő, a bevezetés utáni hatékonyság mérésére pedig nem nagyon kerül sor (bár a kompetencia mérésekre vagy az érettségi eredményekre nyilván lehet valamennyire hivatkozni). Fontos lenne szerintem elgondolkodni azon is, hogy hogyan lehetne a Várkonyi Gábor által felvetett problémát valahogy tantervi szinten kezelni. A történelemtudomány az elmúlt ötven évben mind szemléletében, mind kutatásmódszertanában rengeteget fejlődött. Úgy gondolom, hogy két remek példa hangzott el az említett hozzászólásban, amelyeken keresztül jobban megjelenhetnének a modern történeti kutatás eredményei. Biztosan akadna még jó pár a köznevelés keretei között is implementálható eset. Valóban nincs ezek beépítésére vagy a mérések elvégzésére és a kerettantervek kipróbálására idő és lehetőség? Meggyőződésem szerint szeptemberig már nem lesz, de talán épp ezért lenne érdemes elgondolkodni a tanterv gyors ütemű bevezetésének elhalasztásán, és a többek által javasolt „finomhangolás” mielőbbi elvégzésén.

 

Szemethy Tamás

 

 

A cikk az Újkor.hu és az ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium közötti együttműködés keretében született.

Ezt olvastad?

A zenetudós, zeneszerző és zongoraművész Bartók Béla 1881. március 25-én született Nagyszentmiklóson, Torontál vármegye területén, mely ma már Romániához tartozik.
Támogasson minket