Az egyháztörténet-írás új horizontjai ­– véget ért a VIII. Fraknói Nyári Akadémia

2022. augusztus 5-én és 6-án Piliscsaba, az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézete és – egyfajta visszatérésként a gyökerekhez – a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészkara egykori campusának főépülete, a Stephaneum adott otthont a VIII. Fraknói Nyári Akadémiának. A megnyitón a nyári akadémia igazgatója, Kanász Viktor elmondta, hogy a rendezvény idén „hazatért” az egykori piliscsabai alma mater helyszínére. 2014–2015 folyamán ugyanis itt fogalmazódott meg az akadémia ötlete, és a 2001-ben Tusor Péter által megszervezett egyháztörténeti képzés eredeti helyszíne is a piliscsabai campus volt. Az e képzés során pallérozódott egykori Pázmányos hallgatók adják most a Fraknói Kutatócsoport meghatározó bázisát. Miután a kutatócsoport elnyerte az újabb ötéves pályázati támogatást, 2022–2027 között az ELKH–PPKE–PTE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport hivatalos néven viszi tovább meghatározóan vatikáni kutatásait.

Rev. Gárdonyi Máté kurátori köszöntőjében kifejtette, hogy a nyári akadémia Fraknói Vilmos és a nevét viselő kutatócsoport, valamint az előadások tematikája által több szálon kapcsolódik Rómához. Emellett felhívta a figyelmet arra, hogy a konferencia kezdőnapja, augusztus 5-e Havas Boldogasszony ünnepe, ami egyben a római Santa Maria Maggiore-bazilika főünnepe is. A legenda szerint e napon havazás jelölte ki egy majdan felépítendő Szűz Mária-templom helyét. A bazilikában őrzött Salus populi Romani című kegykép körbehordozása régi szokás, Ferenc pápa is imádkozott előtte 2020-ban a Covid-járvány kapcsán megrendezett bűnbánati szertartáson. Minket, magyarokat augusztus 5-e az 1716. évi péterváradi győzelemre is emlékeztet. Hazánkban Szegeden és Pécsett is épült templom Havas Boldogasszony tiszteletére.

Az első szekciót Szovák Kornél, a BTK Moravcsik Gyula Intézet alapító igazgatója, a Fraknói Nyári Akadémia egyik kurátora vezette. Kiemelte, hogy ezúttal mindegyik előadás közvetlenül vagy közvetve vatikáni kutatáson alapul, illetve Magyarország és a római Szentszék témaköréhez illeszkedik.

Bácsatyai Dániel, a BTK Történettudományi Intézet tudományos munkatársa előadásában egy aragóniai Jolánta királyné hitbérére vonatkozó oklevelet és keletkezésének körülményeit ismertette. A II. András második feleségéhez kapcsolódó, egy 1251. évi átíró oklevélben fennmaradt eredeti dokumentum az Aranybulla kiállítása előtti válságos időszakban, 1222-ben kelt. II. Andrásnak a királyné hitbérével kapcsolatos intézkedései – melyek az év során többször is változtak – tükrözik az aktuális politikai helyzetet, a II. András, valamint Béla herceg és környezete közötti viszályt. Az Aranybulla 16. – egész ispánságok adományozását tiltó – pontja feltehetően összefüggésben állt Jolánta hitbérének ügyével. Az előadás újabb támpontokat adott az 1222. év eseménytörténetéhez és az ellenállási jog hazai recepciójához.

C. Tóth Norbert, az ELKH–MNL–SZTE Magyar Medievisztikai Kutatócsoport vezetője előadásában két, 1514 körül induló, esztergomi vonatkozású pert ismertetett. A libellus, azaz egy füzetszerűen összekötött pertest formájában fennmaradt forrás az esztergomi Szent Erzsébet oltár és annak javadalma, valamint a Szent Péter (és Pál) oltár és javadalma birtoklása kapcsán keletkezett. A Pápai Kúrián tárgyalt, majd a Magyar Királyságban lefolytatott perek során szükséges volt oklevelekkel bizonyítani a kegyuraságot. A bemásolt oklevelek között található három, eddig nem ismert középkori oklevél (egy Árpád-, egy Mátyás- és egy Jagelló-kori). A forrás segítségével pontosítható a káptalani archontológia, továbbá adalékokkal szolgál a káptalan és Bakóc Tamás érsek, valamint környezete közötti viszonyra. Emellett újabb példája közjegyzők és hiteleshelyek együttműködésének szentszéki perekben.

Fedeles Tamás, a Fraknói Kutatócsoport társvezetője programadó előadásában áttekintést nyújtott a II. Ulászló és II. Lajos uralkodása idején (1490–1526) a Magyar Királyságban működő főpapokról. Rámutatott arra, hogy viszonylag kevés olyan munka van, amely csoportként tanulmányozza a főpapokat és nem egyes életrajzokkal foglalkozik. E megközelítési módban eddig a Mátyás-, az Anjou- és a Zsigmond-korra vonatkozóan születtek feldolgozások, de fontos volna mindezek mellé helyezni a Jagelló-kort is. Az előadásban különböző szempontok alapján adott áttekintést a vizsgált korszakban működő 44 magyarországi főpapról (hivatali idő, származás, egyetemi tanulmányok, műveltség, korábbi világi és egyházi pályafutás). Emlékeztetett a két évvel ezelőtti, VI. Fraknói Nyári Akadémián a mohácsi csatával kapcsolatos vitára, amelynek egyik megállapítása szerint érdemes volna a kutatásba beépíteni a Mohács előtti szentszéki magyar diplomáciát.

Ennek kapcsán javasolta egy, a Jagelló- és a Mátyás-korban működő 75 főpap életrajzát tartalmazó lexikon elkészítését magyar és angol nyelven, amely a szomszédos országok kutatói számára is hasznos volna.

Nemes Gábor, a Fraknói Kutatócsoport főmunkatársa két, az Archivio di Stato di Romában őrzött, 1476–1477-ben keletkezett bréveregisztrumot mutatott be. A IV. Sixtus pápa idején keletkezett két kötet kapcsán áttekintést adott a bréve műfajáról, formai követelményeiről, típusairól és elterjedésének okairól, valamint a fennmaradt 14 bréveregisztrumról. Az általa feldolgozott két kötetben található 16 bréve hungarikákat is tartalmaz. Egyes egyházi személyek egyedi ügyei mellett rögzít például egy tartozási ügyet is, amelyben a hitelező a firenzei egyetemen tanító Ióannész Argüropulosz, a neoplatonizmus atyja volt, aki magyar kapcsolatokkal is rendelkezett, Janus Pannoniust is ismerte.

A délutáni, kora újkori szekciót Kruppa Tamás, a Fraknói Kutatócsoport főmunkatársának előadása nyitotta meg. Az előadó Filippo Spinelli prágai nuncius tevékenységéről beszélt, aki a tizenöt éves háború időszakában töltötte be hivatalát. Feladatai közé tartozott többek közt az erdélyi fejedelemségben 1599-re kialakult súlyos helyzet megoldása. A Szentszék arra törekedett, hogy Rudolf császár fogadja el Báthory András bíborost erdélyi fejedelemnek és adja hozzá Mária Krisztierna főhercegnőt, a trónról lemondott Báthory Zsigmond elvált feleségét. Az elképzelés, amely tulajdonképpen az 1595. évi Habsburg–Báthory szerződés megújítása lett volna, egyszerre szolgálta volna a Habsburg Birodalom, de még inkább a Szentszék és a katolicizmus érdekeit. Ennek kútba esése után ,1600 elején egy egészen rendkívüli, eddig ismeretlen javaslat érkezett személyesen VIII. Kelemen pápától, aki családja egyik tagjának, Silvestro Aldobrandininek az erdélyi trónra juttatását célozta meg. Terve lényegében – a korábbi mintájára – egy Habsburg–Aldobrandini dinasztikus házassággal megpecsételt szövetséget jelentett volna.

Mihalik Béla, a BTK Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa és tudományos titkára előadásában Telekessy István csanádi püspöki kinevezésére (1696) vonatkozó firenzei forrásokat mutatott be.

Az inkább a Rákóczi-szabadságharc idején egri püspökként ismert Telekessy csanádi hivatalviselését kevésbé ismerjük, ezt bővítik a Medici-levéltárból előkerült források.

Bár I. Lipót 1689-ben kinevezte Telekessyt csanádi főpásztornak, utóbbi a törökellenes visszafoglaló háború miatt évekig nem gondolhatott rezideálásra és az egyházmegye újjászervezésére. A végül 1696-ban elindított eljárásból (processus informationis) kiderül, hogy Telekessy számára korábban a magyar kancellári méltóság is megnyílt volna, ám ő ezt visszautasította. A püspöki kinevezés pápai megerősítéséhez (1696) szükség volt a Firenzében élő Francesco Maria de’ Medici bíboros protektor támogatására. Az előadás a firenzei források alapján bemutatta, hogyan működött a szentszéki megerősítés a bíboros protektor távollétében, és rávilágított a római ágensek szerepének fontosságára.

Az MKPK titkárának, Mons. Tóth Tamásnak az előadása a Magyar Királyság területén működő 18. századi püspökjelöltek kánoni vizsgálatát mutatta be. A Vatikáni Apostoli Levéltárban található források alapján adott áttekintés a püspöki kinevezésekre vonatkozó legfontosabb fondokról szólt, majd az előadó ismertette a kánoni kivizsgálás alapjául szolgáló kérdőíveket, és betekintést nyújtott az arra adott válaszokba. Ezek az egyházmegye állapotának ismertetése mellett fontos életrajzi adalékokkal szolgálnak a jelöltekre nézve. A csatolmányok között találhatók keresztlevelek, tanúsítványok (a kisebb és a nagyobb rendek felvételéről, bérmálásról, római tanulmányokról, tudományos fokozatról stb.), hitvallási formulák és ajánlólevelek is. A vizsgált időszakban az Esztergomi Érseki Tartományból 79, a Kalocsai Érseki Tartományból 58 kivizsgálás történt. Az előadó kiemelte az 1777-ben a veszprémi egyházmegyéből kihasított székesfehérvári egyházmegyére vonatkozó processust, amely kiváló korrajzot ad. A korszakban lezajló processusok anyagának feldolgozása országos szinten adhat betekintést a 18. századi egyházi viszonyokba.

Rétfalvi Balázs, a Szombathelyi Egyházmegyei Levéltár vezetője, a Fraknói Kutatócsoport külső tudományos segédmunkatársa Tomek Vince piarista szerzetes néhány éve kutathatóvá vált római hagyatékába nyújtott betekintést. Mivel 1945 után Magyarország hivatalos kapcsolatai megszűntek a Vatikánnal, az egyes szerzetesrendek római generális kúriái fontos információs központtá váltak. Ez érvényes az 1947-ben a piarista rend generálisává (1947–1967) kinevezett Tomek Vincére is, aki kiemelt szerepet játszott az 1945 utáni magyar–szentszéki kapcsolatokban. 1947 szeptemberében XII. Piusz pápánál tett látogatásakor a piarista rend ügye mellett a magyar egyházpolitika és Mindszenty József szerepvállalása is szóba került. 1947-ben Magyarországra utazott vizitációra, ez alkalommal találkozott többek között Tildy Zoltánnal, Mindszenty bíborossal, Czapik Gyulával és Endrédy Vendellel. Rómában az ott élő emigráns magyar diplomatákkal is felvette a kapcsolatot. Czapik egri érsek római látogatásakor annak segítségére volt. Tomeknek mintegy 5000 oldal terjedelmű, adatgazdag naplója maradt fenn, amely 1949-től tartalmaz feljegyzéseket a magyar egyházi és világi közéletre, valamint visszaemlékezéseket a két világháború közötti időszakra vonatkozóan. Hagyatékában terjedelmes levelezése is fennmaradt.

Rev. Gárdonyi Máté, a PPKE HTK professzora, egyben a Fraknói Nyári Akadémia kurátora Ferenc pápa és „a nép teológiája” című, teológiatörténeti előadásában a II. Vatikáni Zsinat latin-amerikai recepcióját vázolta fel. Rámutatott arra, hogy Latin-Amerikában ment végbe legmélyebben a zsinati dokumentumok megvalósulása helyi viszonylatban. A zsinat utáni megújulás eredményeképp megemelkedett a papok száma, a világi hívek aktivizálódtak szociális ügyekben, és erősödött az egyházi jelenlét a társadalomban: az Egyház sikeres szociális és oktatási programokat kezdeményezett a nyomor felszámolására.

Az előadó ismertette a zsinat utáni megújulás enyhébb, szélsőségektől mentes, argentin változatát is. Felhívta a figyelmet a Ferenc pápa által gyakran használt „kilépő Egyház” kifejezésre, ami a megszokottságból, a komfortzónából való kilépésre utal. Ez a magyarországi katolikus Egyháznak is egyik útja lehet.

Az előadások után Szovák Kornél vezetésével pódiumbeszélgetés következett Maróth Miklós akadémikussal, az ELKH elnökével, a PPKE BTK alapító dékánjával. Felidézték többek között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar alapításának történetét, és szóba került például a latin nyelv oktatásának mélyebb jelentősége. Az egykori alapító dékán megemlékezett Gál Ferencről is, személyes emlékeket és anekdotákat felidézve az egyetem sokak által tisztelt egykori rektoráról.

Az augusztus 6-i IV. ülésszakon öt előadás hangzott el, amelyen a Fraknói Kutatócsoport további tagjai adtak elő. Kanász Viktor, a kutatócsoport tudományos munkatársa előadásában Girolamo Martinengo és Ludovico Beccadelli bécsi és velencei pápai nunciusok 1551–1554 között született jelentéseinek magyar vonatkozásait ismertette. A jelentésekből kiderül, hogy a pápai állam két nunciusa viszonylag csekély figyelmet fordított az egyházügyi kérdésekre, illetve a protestantizmus terjedésére, amelynek oka a Magyar Királyság akkori helyzetében rejlett. A jelentéseket az országgyűlések, az országegyesítés, illetve Fráter György meggyilkolásának ügye, valamint a hadi események, különösen Eger ostroma uralják.

A belpolitika és a hadügy mellett Martinengo aprólékosan beszámolt a bécsi udvar életéről is, amelynek fényében nem meglepő, hogy a bécsi nuncius jelentései az események Habsburg-párti verzióját tükrözik és adják vissza. Velencei kollégája, Beccadelli jelentéseiből ez utóbbi értelemszerűen hiányzik, és bár bécsi kollégájával is levelezik, mégis alapvetően más forrásokból dolgozik.

A Fraknói Kutatócsoport vezetője, egyben a Fraknói Akadémia harmadik kurátora, Tusor Péter Erdődy János egri püspökségének kapcsán a magyar egyháztörténet egy eddig ismeretlen vonatkozására hívta fel a figyelmet. Erdődy Jánost 1616-ban úgy nevezte ki II. Mátyás egri püspöknek, hogy előtte nem viselt semmiféle egyházi funkciót. Az ifjú jelölt mögött állandóan több horvát egyházi személy tartózkodott, segítve őt, de felsejlik az apa, Erdődy Tamás alakja is, aki családja jelenlétét akarta megerősíteni az egyházi hierarchiában, növelve ezzel az Erdődyek közjogi súlyát, anyagi bevételeit. Erdődy János mentális alkalmatlansága ellenére évekig hivatalában maradhatott; végül Pázmány Péter Erdődy Tamás halála (1624) után, az 1625-ös soproni országgyűlésen Carlo Carafa pápai nuncius közreműködésével mozdította őt el a püspökség éléről. A lépéssel hanyatló pályára állította azt az akkor már évtizedek óta zajló expanziót, amelynek lényege, hogy a horvát egyházi szervezet tagjai egymás után szerzik meg a magyar püspökségeket, illetve kisebb javadalmakat. A lépés szentszéki pert vont maga után, amely azonban Erdődy János 1626-ban bekövetkező halála miatt okafogyottá vált. Az esztergomi érseknek egy zágrábi kanonok által a Szentszéknél tett feljelentése önmagán túlmutató jelentőséggel bír.

Az előadó értékelése szerint az említett magyarországi horvát egyházi expanzió visszaszorítása mellett a horvátoknak a magyar püspökökkel szemben nemzeti alapon táplált ellenérzése már ekkor, 1625-ben világosan kimutatható. A kutatás eddig egy évtizeddel későbbre, a zágrábi rítus körül kibontakozó vitára tette az ellentétek elmélyülésének kezdetét.

Oláh Róbert, a kutatócsoport tudományos segédmunkatársa előadásában Zichy Ferenc győri püspök római ágensének, Bartolomeo Pinto Poloninak a leveleit elemezte, amelyeken keresztül betekintést nyerhettünk az 1769-es konklávé anatómiájába. Az előadás első része feltárta a konklávé mögött meghúzódó egyházi és politikai konfliktust, amely a jezsuita rend betiltása körül örvénylett, akik ellen egy páratlan szövetség kovácsolódott a madridi, nápolyi, párizsi és pármai udvarok részvételével. Ehhez megnyerték az addig semleges bécsi udvar támogatását is, amely a XVI. Lajossal kötendő dinasztikus házasság miatt veszni hagyta a jezsuiták ügyét. Az előadás második felében az előadó összehasonlította Poloni és egy másik ágens, a Habsburgokat szolgáló Francesco Brunati levelezését, amelynek kapcsán arra a következtetésre jutott, hogy míg Poloni csupán megfigyelője, addig Brunati alakítója volt az eseményeknek, ami nem csoda, tekintve, hogy őt a bécsi udvar, nem pedig egy püspök alkalmazta. Ennek ellenére a kérdésre, hogy megérte-e Zichy püspöknek 30 esztendőn keresztül fizetnie Polonit, az előadó egyértelmű igennel válaszolt.

Nagy Katalin, az ELKH Moravcsik Gyula Intézet tudományos munkatársának, valamint a kutatócsoport külső munkatársának, egyben pedig vatikáni levéltári rezidensének előadása új korszakba és új tudományterületre kalauzolta el a résztvevőket. Mivel az általa vizsgált forráscsoport máig külön engedéllyel kutatható, ezért tudománytörténeti szempontból is számot tarthat az érdeklődésre. Az előadó a Fraknói Vilmos vatikáni kutatási kérelmeivel kapcsolatos kutatásainak részeredményeit ismertette, de előtte szót ejtett az előzményekről is. Ez azért különösen fontos, mert az általános nézettől eltérően a vatikáni levéltárak 1881. évi megnyitása előtt is folytak már kutatások, amelyek publikálásra is kerültek.

Fraknói 1881. május–júniusi kérvényei nyomán kibontakozik az a nagyívű tudománypolitikai koncepció, amelynek célja egy magyar vonatkozású források kiadásának keretet adó sorozat létrehozása volt, amely Monumenta Vaticana Hungariae címen valósult meg.

A szekció utolsó előadója, Sági György, a Fraknói Kutatócsoport tudományos segédmunkatársa és titkára a legújabb kori magyar egyháztörténet eddig kevéssé kutatott, ám annál érdekesebb periódusának vatikáni források alapján történő bemutatására vállalkozott. Az előadás Grősz József kalocsa-bácsi érseknek az 1945-ben Alvary Gascoigne-val, Nagy-Britannia Budapestre akkreditált rendkívüli követével folytatott tárgyalásaira fókuszált. Grősz és Gascoigne 1945-ben lefolytatott megbeszéléseiről két feljegyzés készült, amelyeket az angol követ eljuttatott Rómába. Ezek egyházi, társadalmi és politikai kérdéseket érintettek. A legfontosabbak közül kiemelendő a földosztás kérdése – amely mindkét feljegyzésben helyet kapott –, a szovjetekkel kialakított viszony, valamint a közelgő országgyűlési választások. Továbbá már ekkor szóba kerültek személyi kérdések, mert már ekkor elkezdődtek a papok elleni eljárások. A Rómába eljuttatott feljegyzések súlyos következményekkel jártak, ugyanis a Grősz ellen 1951-ben lefolytatott koncepciós perben felhasználták azokat ellene illegális tevékenység és bizalmas információk átadásának vádjával.

A szekció ülését Tusor Péter rövid felszólalása zárta, aki az elhangzott előadások színvonalát méltatva egyúttal összefoglalta a két nap eredményeit, és a Nyári Akadémia befejezéseként kötetlen programra, a záró szentmise után egy pilisi erdei túrára invitálta a résztvevőket.

Szirtes Zsófia–Kruppa Tamás

A cikk az Újkor.hu és az ELKH–PPKE–PTE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport együttműködésének keretében született.

További fotók, valamint az előadások videófelvételei elérhetők a Kutatócsoport honlapjáról ide kattintva.

Ezt olvastad?

Tojásvadászat a Föld köldökén. Nem húsvéti cikk

A végtelen óceán „sivatagjában” fekszik egy sziget, mindentől elzárva. Az elpusztult civilizáció helyén talált életmód, kőszobrok és az őslakók kapcsán

X