Villa, possessio, oppidum – A helytörténeti ismeretek tanításának lehetőségei történelemórán Szentendre példáján

Szentendre, a Dunakanyar egyik olyan ékköve, amely nemcsak ragyogó turisztikai célpont lehet egy-egy osztálykirándulásnak, hanem arra is lehetőséget ad, hogy a fővároshoz vagy a középkori egyházi és királyi székhelyekhez való közelsége miatt a helytörténeti ismeretek mellett a tanulók köztörténeti ismereteit is tágítsa, kibővítse.  A város(ka) korai történelméből tudjuk, hogy a térség, Szentendrével együtt a rómaiak óta kedvelt település, hiszen a Duna közelsége, az itt található halászati lehetőségek, az utak találkozása, a település kedvező földrajzi fekvése az itt megtelepedőknek sokféle lehetőséget nyújtott.

Jelen dolgozat készítője arra vállalkozik, hogy módszertani ötletet és lehetőséget kínáljon a tanóra színesebbé, interaktívabbá tételére. Tapasztalataim szerint, a tanulók a számukra élményszerűen megismert tananyagegységekkel később és könnyebben boldogulnak. Az ilyen formájú tananyag-feldolgozást és ismeretbővítést jól segíti a csoportos feldolgozás, ami az elmélyítés és bevésés folyamatát nemcsak elősegíti, de az információk feldolgozását és a problémaközpontú kritikai gondolkodás fejlesztését is támogatja. Nem utolsó sorban fejleszti a tanulócsoportok tagjainak szociális, együttműködési, és egyéni tanulási kompetenciáit, elősegíti a hazafias érzések elmélyítését is. Mindezek mellett az ilyen típusú tananyag-feldolgozás több és hatékonyabb lehetőséget kínál a szaktanár számára is, hogy a tanulók ismereteit az egyéni tempóhoz és képességeket is figyelembevevő feladatok feldolgoztatásával mélyítse el a tanóra szervezése és előkészítése során.

Szentendre, 1933 (Forrás: fortepan.hu)

Szentendre nemcsak a művészetek városaként alkalmas a helytörténeti ismeretek elsajátítására, hanem a település korábbi időszakai is jó lehetőséget kínálnak az ilyen jellegű ismeretek elmélyítésére. A Mohács előtti oklevelekben csak villa-ként vagy possesssioként említett Szentendre középkori városra emlékeztető településszerkezete, a szerb betelepülés időszaka, a mezővárosi kiváltságok megszerzése lehetőséget kínál arra, hogy a középiskolai történelem órák középkori város tananyagegységének feldolgozásába beépítse.

Tanulóimmal arra tettem kísérletet, hogy a Szentendre város középkori történelmén keresztül kapjunk képet a középkori városok kialakulásának, létrejöttének sajátos körülményeire, a település lakóról, az őket megillető jogok és egyéb kiváltságok bemutatásával ismerjük a középkori európai és azon belül a magyar városfejlődés sajátosságait és körülményeit.

Az osztály diákjai, akikkel együtt dolgoztam, Szentendre történelmi városmagjához közeli gimnázium tanulói. Olyan fiatalok, akik, szívesen barangolnak a belvárosban, kötődnek a templomdombi gyülekezethez, gyakorta vásárolnak a főtéri bazárokban, vagy sétálnak a Duna parti sétányon.  

Ez egy fontos motiváció volt arra, hogy egy konkrét település példáján keresztül próbáljuk meg feltárni az általános ismérveit a középkori városfejlődés folyamatának.

Ebben a tananyagegységben nem foglalkoztunk a római-kori időszakkal, csak az államalapítás után idők változásaira fókuszáltunk. Vizsgálódási paramétereinket Száray Miklós: Történelem 8. a hat-és nyolcosztályos gimnáziumok számára tankönyvének Középkori városfejlődés című leckéjében található szempontrendszerhez igazítottuk, hogy könnyebbé és hatékonyabbá váljon a tananyagrész értelmezése és feldolgozása.

Szentendre, vártemplom (Forrás: civertan.hu)

Ez azt jelentett, hogy az alábbiakban meghatározott szempontokat vizsgáltuk meg a tananyagrész feldolgozása során. úgy, hogy a tanulók négy fős csoportokban dolgoztak.

  • A városok kialakulása, várostelepítő tényezők
  • A város külső képe, fontosabb jellemzői
  • A város lakói, legfőbb tevékenységük
  • A város gazdasági élete
  • A város önkormányzata, kiváltságai
  • Várostípusok, városkategóriák

A kísérlet több szempontból is igen izgalmasnak és eredményesnek bizonyult. Az előzetes ismeretek megszerzése után a csoporttal kimentem a városba, hogy a tanulók nemcsak pontosabb ismereteket szerezzek arról a településről, ahol élnek és iskolába járnak, hanem a város szerkezetét végigjárva maguk kapcsolják össze a gyakorlatban tapasztaltakat a tanult ismereteikkel.

A kísérlet során elsőként a templomdombi részt kerestük fel, ahol a középkori eredetű plébániatemplommal kapcsolatos információk a tanulók számára egyértelművé tették, hogy a település azon legrégebbi részén járnak, amely kialakításával, a köré emelt várfallal a korabeli lakók számára a keresztény hit gyakorlásának egyik legfontosabb helyszíne és lehetősége volt és veszedelem esetén a lakosság számára védelmet is biztosított.

(Forrás: asztai.com)

A plébániatemplom köré emelt városfal azt is igazolta, hogy itt volt a középkori település első központi magja, amelynek a közvetlen közelségében alakult ki a mai Fő tér, amely hajdan feltehetőleg a piacok helyszíne lehetett.

A templomdombi vizsgálódások során a tanulók felismerték a Duna közlekedési és szállítási jelentőségét is, és csalódva tapasztalták az okleveles források információit is megismerve, hogy lehetőség lett volna arra, hogy Szentendre halászó helyként is fontossá váljon, de ez nem következett be.

(Forrás: szepmagyarorszag.hu)

A Templom dombról leereszkedve, a Fő térre jutva a tanulók felfigyeltek arra is, hogy a város egyik történelmi szimbólumát jelentő pestis vagy Kalmár-kereszt, három irányból érkező útkereszteződés találkozási pontja. ahol egybeértek a Pest, a Visegrád és a Pilis felől futó utak. 

A tér északi részén található a városháza épülete. Az épületet a régészeti feltárások és a történeti kutatások bizonysága szerint a középkori főesperesi udvarház helyére épült, a 18. század első felében. A tanulók a náluk lévő a városszerkezeti rajz, illetve az első katonai felmérés korából származó térkép fénymásolatának segítségével győződhettek meg arról, hogy a mai város megtartotta a „piac–utcás szerkezetét, és a térképekről is jól ismert szabálytalan településképével (az utcák kusza halmazával), amely jelenleg is a Duna partjának homorulatát követi” (Erdey, kézirat). A személyes bejárással a tanulók számára igazolódni látszódott az szakmai megállapítás, miszerint a város történetével foglakozó kutatók egyfajta laza települési szerkezetet tételez föl, sűrűbb beépítéssel a piactér, templom körül és a főbb utak a Fő térhez közel eső szakaszán.

Szentendre (Forrás: civertan.hu)

Megállapítottuk tehát, hogy Szentendre a középkorban egyfajta városias jellegű település volt, amelynek „történelmi városmag”-ja, az oklevelek bizonysága szerint csak 1542 körül kaphatta meg az oppidumokat megillető kiváltságokat. A felismerés a tanulók számára azt igazolta, hogy a lakóhelyük a városfejlődés egyik sajátos típusát képviseli, ugyanis a vizsgált időszakban még nem volt igazi város, de a település szerkezete arra emlékeztető volt.

A további ismeretek megszerzésével a tanulók arra konklúzióra jutottak, hogy a Templom domb alatt elterülő városrész fejlődése és kiépülése majd csak a szerbek betelepülésével indult meg, és ez segítette elő oppidumi kiváltságokat megszerző település, igazából falu – várossá válásának felgyorsulását.

A tanegység megtanításához fontos konklúziók születtek. A tanulók felismerték azt, hogy egy római előzményekkel rendelkező, majd hosszú időre elnéptelenedő település, amely az államalapítás időszakában, a középkor első felében az ország közepén újraszerveződik és már akkor városias jelleget mutat – alkalmas arra, hogy a középkori városfejlődés fontosabb ismérveit a gyakorlatban megmutassa és ismereteiket igazolja. Bizonyítást nyert, hogy a Szentendre város történelmi településmagjának jelenlegi településszerkezete és út- és utcahálózata alkalmas arra, hogy a középkori városfejlődés fejlődési állomásait és alapvető jellemzőit ezen keresztül fedeztessük a tanulókkal, ezáltal élményközpontúbbá és interaktívabbá tegye a tankönyvi tananyagegység feldolgozását.

Szentendre történetének okleveles forrásainak kiscsoportos, kooperatív technikával történő feldolgozása arra is lehetőséget adott, hogy a tanulók megismerkedjenek a településsel kapcsolatos kiváltságok különféle formáival, és összevessék a középkori városok kiváltságaival.  

Szentendre a 13. századra olyan egyházi központtá vált, ahol az államalapítás kora óta rendelkezett birtokkal a veszprémi püspök, aki település a főesperességi központtá tette. Ez azzal magyarázható, hogy a Visegrádon székelő ispánsági központ átkerült Esztergomba, így az esperesség számára már kevésbé volt biztonságos. Így a korai Visegrád megye feldarabolódásával a főesperesi központ átköltözött Szentendrére, ahol tartósan berendezkedett. Az Árpádok kihalásával a királyi hatalom átalakulása, az Anjouk hatalomra jutása a település szerepének átalakulását eredményezte, ugyanis I. (Anjou) Károly, a királyi udvar székhelyét Visegrádra helyezte át. Ez volt az egyik oka annak, hogy az uralkodó számára a Visegrád közeli egyházi birtokok felértékelődtek és egy birtokcserét eszközölt a veszprémi püspökkel.  Ennek következményeként már okafogyottá vált a főesperesség székhelyének Szentendrén való tartása. Az uralkodói döntést az is alátámasztotta, hogy a 13. század végére az egyre dinamikusabban fejlődő Buda lett az uralkodói központ, amely a szemközti Pest lakosságát is gyorsan befogadta, már királyi kiváltságokkal is rendelkezett. Nem csoda, hogy ezért a veszprémi püspök is szemet vetett a település plébániájának és tizedbevételeinek a megszerzésére. A budai plébánia a veszprémi püspök háttérbeszorítására a pápához fordult panaszával. A pápai ítélet következtében a veszprémi püspökség kénytelen volt visszavonulót fújni, ezzel lemondani a budai plébánia tizedjövedelméről. Ezek a folyamatok és a bekövetkezett változások indokolttá tették tehát a szentendrei főesperesi székhely felszámolását és megszüntetését, illetve a főesperesség udvarházának áthelyezését a királyi udvar közelébe. Az uralkodó és a veszprémi püspökség között bekövetkezett birtokcsere miatt a szentendrei falu népével együtt átkerült a király birtokába, a főesperesség székhelye pedig a központibb fekvésű Budára.

A birtokcsere nem jelentette azt, hogy a Szentendre felett megszűnt volna az egyházi joghatóság, viszont a település elveszítette az egyházi központi jellegét, lakói királyi népekké váltak. A csere lehetővé tette különféle kiváltságok megszerzését, pl. a Buda és Esztergom között nem kellett áruik és javaik után vámot fizetniük, amíg ez ellen nem tiltakozott a Nyulak- szigeti domonkos apácák, akik már korábban a térségre megállapított vásárvám haszonélvezői voltak.

A település fejlődését lassította, hogy vásár tartásra nem kapott jogot, míg a közeli Pest, Buda, Óbuda, Visegrád, Vác települések megszerezték azt. A korabeli oklevelek által villa-nak nevezett település ekkor még nem tudta megszerezni az önkormányzathoz szükséges kiváltságot, a visegrádi várnagy ellenőrzése alatt maradt. A possessio irányítását a falvakra jellemző önkormányzat látta el az saját bírával és esküdtekkel.

Az alábbi információk megismerése és feldolgozása a tanulók számára a rendelkezésükre állt források elemzése után egyértelművé vált, hogy a település a több évszázados egyházi jogállása, majd a birtokcserével kialakuló királyi joghatóság miatt nem a középkor folyamán vált a hagyományos értelemben vett mezővárossá, azaz oppidummá, hanem királyi faluként jutott hozzá olyan előnyökhöz, amelyek a világi magánbirtokhoz képes kedvezőbbek voltak, de nem tették ekkor még mezővárossá.

Szentendre, 1968 (Forrás: fortepan.hu)

A napjainkban óriási turista forgalommal bíró város a Budapestről kiköltözők körében is rendkívül népszerű, annak ellenére, hogy a város mellett húzódó 11-es főút rendkívül túlterhelt. A település lakossága éppen úgy vegyes képet, mutat, mint a késő középkorban vagy a kora újkorban egyaránt. A törökellenes küzdelmek tananyagrészben sok szó esik arról, hogy az Oszmán birodalom előrenyomulása következtében – a rigómezei-csatavesztés után – a magyar királyság ütköző állammá vált, és a törökök előre nyomulása miatt jelentős szerb és horvát lakosság érkezett a Dunakanyarba is. A Balkánról az első török elől menekülő népek 1420-1690 között nagyjából – a feltételezések szerint – négy hullámban jöttek Szentendrére is. A 15. század első felében macedo-bolgárok és dalmátok települtek le, akik a város török kézre kerülése után Szentendréről papjaikkal együtt el is menekültek. Egyedül a katolikus dalmatákat idevezető bosnyák ferencesek tudtak tartósan berendezkedni, akiket még a törökök megtűrtek. 1541 után ezek a ferencesek tartották fenn a városban a katolikus vallást és a plébániát. A településen ragadt, vagy visszaszivárgott magyarok a dalmátok nyelvét nem értették, ezért többen követték az anyanyelvükön igét hirdető prédikátorokat. A reformátusok 1566-ban alakították meg a gyülekezetet, amely 1680-ig állt fenn.

A tanulók a csoportos elemző munkasorán nemcsak számba vették a település 14-15. századi etnikai és felekezeti viszonyait, hanem azt is elemezték, hogy a Szentendrén élő királyi népek, valamint az ide menekülő idegenek milyen gazdasági tevékenységet folytattak. Mint idegen jövevények, a feltételezett középkori városmagtól északra, a mai Szamárhegyen telepedhettek meg. A források tanúsága szerint a lakosság a korai időszakban elsősorban földművelésből és szőlőtermesztésből élt, majd az ideérkező délszláv lakosság, elsősorban dalmát népesség letelepedése segítette elő az első céhek megszervezését is. 1690-ben újabb, hatalmas menekülő hullám érkezett dél felől. A következő században őstermelő és kereskedőváros alakult ki, erőteljes szláv, elsősorban szerb vonásokkal. A szentendrei polgárosodás folyamata lassacskán megindult, és a 18. század végére a környék legjobb, leghíresebb bortermelő központjává vált, A változásoknak köszönhetően megszerveződtek a céhek, fejlődött a szárazföldi és a vízi kereskedelem. A szerb kereskedőcsaládok elsősorban a Fő téren és közvetlen környékén, a mai Dumtsa Jenő utcában, a Bogdányi utcában, a Görög utcában és a Duna-parton építették fel emeletes házaikat. Hatalmas — néha több szintes — pincéikben tárolták a bort; az épület földszintjén rendezték be az üzleteiket; az emeleten lakott a kereskedő és családja; a magas padlástér pedig áruraktárként funkcionált. Az építkezésekhez felhasználták a római- és középkori romépületek maradványait is. Házaikat gyakran a korábbi épületek alapjaira építették. Így alakult ki a belváros mai arculata.

A belvárost végigjárva a befejezték folytatták a hiányzó források feldolgozását és elemzését, majd a csoportmunka eredményeit é megállapításait valamennyien egy önálló esszében rögzítették. A számonkérés azt igazolta, hogy egy középkori jelleget mutató, de csak a későbbi időszakban városi kiváltságokhoz jutó település alkalmas lehet arra, hogy a tanulók a terepen, források segítségével és interaktív módon ismerkedjenek meg egy új ismeretek közlő tananyagrésszel, kooperatív technikával elmélyítve annak információit. Az új anyagrész számonkérésének tapasztalatai pozitívak voltak, ugyanis a tanulok más hasonló jellegű források segítségével is igazolni tudták, hogy ismereteik elmélyültek, alkalmazhatók. A kísérlet egyik eredménye lett egy jó gyakorlat megszületése is. 

 

Török Márta

Jó gyakorlat a középkori város tananyagrészhez helytörténeti modullal – Szentendre letölthető innen.

 

 

Felhasznált irodalom:

Erdey Judit: Szentendre funkcionális egységeinek, tagolódásának kialakulása, változása. Kézirat. [http://www.vki.hu/~tfleisch/~humanokologia/dolgozatok/erdey-szentendre.pdf]

Ezt olvastad?

Az Érettségi feladatok és megoldások gyűjteménye német nyelven című összeállításunkkal a két tanítási nyelvű iskolák diákjait és tanárait szeretnénk segíteni. A most
Támogasson minket