Vivát, Benyovszky! – A legenda és a valóság

Az 1970-es években a kosztümös film virágkorát élte. Nem véletlen, hogy a 18. század egyik leghíresebb magyar kalandoráról, gróf Benyovszky Móric Ágostról két televíziós sorozat is készült ebben az évtizedben: egy 1974-es német–francia–olasz sorozat (Benyovszky Móric kényszerű utazásai) és egy 1975-ös csehszlovák–magyar sorozat (Vivát Benyovszky). Az idén 45 éves sorozat sokban befolyásolta a magyarországi Benyovszky-imázst.

Benyovszky Móric (Forrás: benyovszky.hu)

A 18. század nem szűkölködik a magyar származású világutazókban. Gondoljunk Benyovszky Móricon kívül olyanokra, mint a bajai Jelky András szabólegény, aki még a világutazó grófnál is hajmeresztőbb kalandokat élt meg, vagy a Dél-Amerikában tevékenykedő misszionáriusok, Éder Xavér Ferenc és Brentán (Brentano) Károly. Miért Benyovszky lett a legismertebb 18. századi magyar utazó? Valószínűleg önmenedzselő képességének köszönhető, amit jelez az is, hogy emlékiratait franciául vetette papírra, és azt először Londonban adták ki. Benyovszky tudatosan építette föl a képet, amely mindmáig él róla. A modern kutatások kiderítették, hogy ez a kép jórészt tudatos imázsformálás, és az erre épült legendásítás következménye. Egyebek mellett a történészek fölvetik a Csendes-óceán északi részéről szóló földrajzi tudósításai pontatlanságát, és ma már kétségbe vonják orosz szerelmese, az őt Európába kísérő Afanázia Nyilov létezését. Benyovszky magyarországi hírnevének jót tett, hogy az emlékiratok londoni kiadása után 98, és a gróf halála után 102 évvel, 1888-ban Jókai Mór készítette el a magyar fordítást, B. M. gróf életrajza, saját emlékiratai és kalandjai címmel. Jókai a Kamcsatkába érkezésig hű maradt Benyovszky saját – ellenőrizetlen – beszámolóihoz, onnantól viszont maga szőtte a történetet, kitalált párbeszédekkel, inkább hagyatkozva fantáziájára és mesélő kedvére, mint Benyovszky saját szavaira. A történet második részéből Jókai önálló regényt formált, amely Afanázia címen jelent meg.

Benyovszky egy igazi közép-európai hős: magyarok, szlovákok és lengyelek egyaránt magukénak vallják. Emellett, saját leírása szerint, mindig megtalálta a hangot a legkülönbözőbb kultúrák képviselőivel: tatárokkal, oroszokkal, japánokkal, franciákkal és a madagaszkári malgasokkal. A Benyovszky által önmagáról kialakított kép szerint ő mindig csak a zsarnokság kiszolgálói ellen harcolt. Akkor is, amikor a bari konföderáció tisztjeként küzdött 1768-ban a lengyel nemesi köztársaságért Nagy Katalin cárnő seregei ellen, valamint akkor is, amikor elfogadta a malgasoktól a királyi címet, és szembefordult Franciaországgal, amely korábban megbízta a sziget gyarmatosításával. Magyar, szlovák és lengyel egyaránt büszkén vallotta magáénak az emlékiratok toleráns, felvilágosult szabadsághős szerzőjét, aki – állítása szerint – csak jót tett, védte az elnyomottakat, bármilyen nemzetiségűek, vallásúak legyenek is, s nagy veszedelmek közepette kivezette bajtársait az önkényuralom fogságából.

Részlet a Vivát, Benyovszky! című sorozatból
(Forrás: Vivát, Benyovszky! facebook oldal)

Az a legenda is elterjedt, hogy 1771-ben Benyovszky, mielőtt megszökött volna 96 társával együtt Kamcsatkáról, kiáltványt adott ki az orosz önkényuralom, a deportálás embertelen rendszere ellen, s az orosz népet a despotizmus elleni harcra buzdította. S állítólag a kamcsatkai szökés híre (tény, hogy egy maroknyi orosz, kisebb részben más nemzetiségű száműzött sikeresen szembeszállt az Orosz Birodalommal) bátorításként hatott a két év múlva kirobbant Pugacsov-felkelésre is. Mint annyi más legenda Benyovszky tevékenységéről, ez is hihetetlennek tűnik, de szerves része a magyar és lengyel szívekben élő szabadsághős Benyovszky-imázsnak. A franciák, angolok, amerikaiak pedig egy a világ egzotikus tájáról érkező, sok országot bejárt, ám a szalonokban jól forgolódó világfit láttak benne. Nem mellesleg a franciák és az angolok egyaránt igyekeztek kihasználni Ázsiáról és Madagaszkárról szóló ismereteit. Ma már sokan megkérdőjelezik Benyovszky malgasok iránti önzetlenségét, s inkább tüntetik föl egy gyarmatosítónak, mint a sziget önzetlen szabadságharcosának. Ugyanígy sokan tévesnek tartják, hogy az egész sziget népe elfogadta volna Benyovszkyt állítólagos királynak (mindenesetre a malgasok halálának századik évfordulóján, 1886-ban obeliszket emeltek tiszteletére).

Az intrikus Omachel Tamás szerepében Juhász Jácint 
(Forrás: Vivát, Benyovszky! facebook oldal)

Jókai Mór, Barsi Ödön, Bevall Tibor, Rónaszegi Miklós, a lengyel Juliusz Słowacki, a német August Kotzebue és Christian Vulpius, a szlovák Jožo Nižnánsky, s legutóbb, 2017-ben a francia Jean-Jacques Ruffin dolgozta föl kalandjait. Mivel a szerzők túlnyomó részét nemzeti nézőpontból az érthető elfogultság jellemezte, a nem közép-európaiak esetében pedig az irodalmi termés nagy része a romantika korára esik, ezért nem csodálható, hogy nem oszlatták el a Benyovszky által sugallt legendákat, ellenkezőleg, hozzájárultak a legendásításhoz, tovább színezve az életút szibériai, kamcsatkai és madagaszkári történéseit.

1975-ben a magyar és csehszlovák filmgyártás koprodukcióban, tizenöt részes sorozatban mutatta be a kalandos életű gróf történetét. A magyarországi kritika nem volt kíméletes az Igor Ciel által rendezett, Jozef Adamovič főszereplésével készült Vivát Benyovszky filmsorozathoz. A Magyar Nemzet kritikusa, Lőcsei Gabriella kifogásolta a giccsesnek tartott elemeket, a „behavazott maketteket”, a „tükörfelületen sikló papírhajókat” és a „virágzó faágakkal keretezett, egymásra talált szerelmesek világát”, valamint azt, hogy Benyovszky politikai elveit föláldozták egy közhelyes bosszútörténet kedvéért.

Könnyű lenne a kritikát elintézni azzal, hogy a személyes történet mindig érdekesebb, mint az egyént befolyásoló eszmék története, és a nézők 1975-ben nem a felvilágosodás és a szabad kereskedelem propagálójára voltak kíváncsiak (főleg nem a kor államszocialista keretezésében), hanem az emberi életútra és kalandokra. Vagyis helyesen nem a történelem aprólékos „felmondását” várták a filmsorozattól, hanem az egyéni dilemmák ábrázolását. A sorozat, jellegéből fakadóan, nem vállalkozhatott Benyovszky egész politikusi, közírói, katonai és gazdaságpolitikusi tevékenységének bemutatására. A gróf valóban egy nyughatatlan elme volt, aki koncepciókkal rendelkezett Madagaszkár és a Habsburg Birodalom fejlődéséről, gazdaságpolitikájáról.

Kamcsatkán. Részlet a Vivát, Benyovszky! című sorozatból
(Forrás: Vivát, Benyovszky! facebook oldal)

Ennél azonban súlyosabb kritika is érte a sorozatot. Igor Ciel és a mellette társrendezőként feltüntetett Várkonyi Gábor ugyanis nem elégedtek meg az életút ismert tényeivel. A kritika leginkább a Juhász Jácint által alakított Omachel Tamás szerepeltetését kifogásolta. A Népszava újságírója, Szalay Károly, csakúgy, mint Magyar Nemzet-beli kollégája fölöslegesnek érezték, hogy egy kitalált szereplő bosszújával magyarázták Benyovszky kényszerű utazását. A történet szerint Omachel Tamás, Benyovszky gyerekkori barátja megpróbálja lebeszélni a grófot, hogy erőszakkal foglalja vissza a szülői házát, amelyre Benyovszky sógorai tették rá a kezüket. A békesség megőrzésén túl Omachel legfőbb célja, hogy eltávolítsa barátját Verbóról, tudva, hogy a számára menyasszonyként kijelölt Lentulay Anna szerelmes Móricba. A nemeskisasszony öngyilkosságát követően Omachel megvádolja Benyovszkyt, mondván, ő okozta szerelmese halálát. Omachel sajátos párbajt ajánl Móricnak: amikor boldog és gazdag lesz, akkor megkeresi, és megbosszulja rajta szerelmese halálát.

Ellentétben a kritikusokkal, a fiktív „rosszfiú”, Omachel szerepeltetése inkább jót tett a sorozatnak. Hiszen logikus magyarázatot adott arra, miért kellett Benyovszky grófnak Lengyelországból Szibérián és Kamcsatkán keresztül, Franciaországon át Madagaszkárig belebonyolódnia a kor politikai, katonai vállalkozásaiba. Omachel intrikáival rendszeresen beavatkozik Benyovszky sorsába. Ő ajánlja be az egykori császári tiszt Benyovszkyt nagybátyjához, a lengyel nagyúrhoz, aki a bari konföderáció támogatója. Omachel öli meg a cári titkosrendőrség ügynökét, s ezzel eléri, hogy Benyovszkyt (és apró szépséghibaként őt is) száműzzék Kamcsatkába. Ő égeti el Mária Terézia levelét, amelyben a királynő kegyelmet és hazatérést ígér a francia földön tartózkodó Benyovszkynak, ezzel kötve halálos ellenségét véglegesen Franciaországhoz. Benyovszky sorsfordulóira az Omachel-féle bosszú jó magyarázatot jelentett.

MadagaszkáronRészlet a Vivát, Benyovszky! című sorozatból
(Forrás: Vivát, Benyovszky! facebook oldal)

Benyovszky elmenekül Mária Terézia haragja elől az akkor Lengyelországhoz tartozó Szepességbe, ahol feleségül veszi Hanszky Zsuzsannát. A történelmi adatok nem teljesen pontosak abban a tekintetben, hogy Benyovszky felesége magyar vagy lengyel volt-e. Mivel azonban a történet a nacionalizmus kora előtt játszódik, és a Felvidéken, különösen a Szepességben a magyar (vagy éppen szlovák eredetű magyar) és lengyel nemesség sok rokoni szálon kapcsolódott egymáshoz, nincs is túlzottan értelme feszegetni Benyovszky feleségének vagy éppen magának Benyovszkynak identitását (a film egy legendás jelenetében, az orosz kormányzó kérdésére, hogy milyen nemzetiségű, Benyovszky szlováknak vallja magát, míg a magyar szinkronban magyarnak). Majd a bari konföderáció tisztjeként harcol, és élelmet juttat be az orosz ostromgyűrűn át az éhező Krakkóba. Ahogyan a valóságban, a tévésorozatban vele harcol egy svéd zsoldos, Oleg (a filmben Gustav) Wyndblath, akivel együtt raboskodnak Kazanyban, majd Kamcsatkán is.

A kazanyi száműzöttek életét az 1974-es német-francia-olasz sorozat jobban bemutatja. Ahogyan Benyovszky maga is írja, a környékbeli orosz nemesek barátságosan fogadták a száműzött lengyeleket. Mindez azzal magyarázható, hogy a vidéki kormányzóságban a száműzöttek a távoli Európát jelentették, s a környék orosz nemessége ki volt éhezve mindenre, ami szemükben „nyugati”, vagy legalábbis „pétervári”. A Benyovszky Móric kényszerű utazásai-ban az orosz nemesurak és hölgyek áhítattal hallgatják a lengyel foglyok kórusának énekét egy estélyen, amelyet a kormányzó rendeztetett, hogy fölvidítsa a foglyokat, és színt hozzon a helyi unalmas életbe. Semmilyen haragot nem éreznek a lengyelek iránt, akik egyébként valamennyien tisztek és úriemberek, tehát társadalmi állásuk, műveltség-eszményük hasonló a (kényszerű) házigazdákéhoz. Benyovszky persze magára haragítja a kormányzót, amikor kiderül, hogy az választás elé akarja állítani: vagy beáll a cári seregbe, tehát választott hazája árulója lesz, vagy elküldik Kamcsatkába. Megszökik, majd elfogása után valóban deportálják Kamcsatkába. A szibériai száműzetés IV. (Rettegett) Iván óta bevett volt a távoli, hatalmas térség benépesítésére. Olyan apróságokért is deportálhatták az embert, mint a vasárnapi munkavégzés, az állatkínzás, a káromkodás és felségsértés (erre van is példa Benyovszky társai között).

Benyovszky madagaszkári emlékműve
(Forrás: infovilag.hu)

A Vivát Benyovszkyban a foglyok egy tatár felkelésbe csöppennek bele. Az eredmény ugyanaz: Benyovszky, Omachel és Wyndblath egy fogolytranszporttal kerülnek Kamcsatkába. Ettől kezdve válik Benyovszky életútja valóban legendássá. Mindkét filmsorozat tényként kezeli Afanázia Nyilov létezését. Benyovszky vállalkozik, hogy francia nyelvre okítja a lányt, így beférkőzik Nyilov kormányzó kegyébe. Benyovszkyt, emlékiratának állítása szerint, többször megpróbálják elveszejteni: hol majdnem megmérgezik, hol beárulják a kormányzónak. A tévésorozatban Omachel kísérletet tesz Benyovszky félreállítására. A valóságban egy cári tiszt, Sztyepanov (a filmben Bujtor István játssza) volt Benyovszky állandó ellensége, aki több alkalommal föllázadt Benyovszky vezérsége ellen. Sztyepanov egyébként azért került Kamcsatkába, mert részeg fővel szidalmazta Nagy Katalin cárnőt. A filmsorozatban is utalnak Sztyepanov iszákosságára. Egy másik volt cári tiszt, Baturin, valamint egy protopópa azonban kiállnak Móric mellett. Végül a 96 ember sikeresen elhagyja Kamcsatkát. Afanázia – aki talán csak Móric fantáziájában létezett – otthon marad, míg sok regényben követi szerelmesét Európába, majd Madagaszkárra. Végül Madagaszkáron Benyovszky és Omachel egyaránt a mauritiusi francia kormányzó intrikájának áldozatai lesznek.

A Vivát Benyovszky egy kalandfilm, és nyilván aprólékos történelmi hűséget nem kell várni tőle. Ám érzékletesen bemutatja egy nem mindennapi ember élettörténetét, és a rendező igyekezett hihetően megindokolni Benyovszky életének váratlan fordulatait. Mindemellett megtekintői a Benyovszky életével való megismerkedésen kívül a korabeli lengyel nemesi életről és az oroszországi száműzetés intézményéről is bővíthetik az ismereteket.

Paár Ádám

Ezt olvastad?

Viharos történelmünk egyik katasztrofális következménye a középkori Magyarország írásos emlékeinek pusztulása volt. A megmaradt könyv- és iratanyag számbavétele, majd feltárása
Támogasson minket