Wlassics Gyula 1895-ös rendelete és a női felsőoktatás kiszélesedése Magyarországon

A 19. század második felében a nők szerepe folyamatosan változott. Az urbanizáció, a technikai fejlődés és a gazdasági változások hatására a nők ideje és ereje felszabadult. A férfi továbbra is termelő munkát végzett, de már nem tudta egymaga eltartani családját, így a feleségnek fizető állást kellett vállalni. A gazdasági változásokkal párhuzamosan a szellemi fejlődés is kezdett kibontakozni. A nők részéről egyre nagyobb igény mutatkozott a továbbtanulás és ezáltal a jobb munka és életkörülmények irányába. Kezdetben nevelő- vagy tanítónőként volt lehetőségük érvényesülni, majd egyre nagyobb igényük támadt a felsőfokú tanulmányok végzése iránt.

A tanítónők és nevelőnők érdekvédelmét ellátó Mária Dorothea Egyesület 1891. szeptember 19-én tartott ülésén György Aladár kultúrpolitikus felolvasta a „Nők, mint orvosok” című tanulmányát. Írásában számtalan külföldi példát hozott arra, hogy a nők milyen nagyszerűen megállták helyüket orvosként. Felhívta a figyelmet, hogy ideje lenne Magyarországon is megadni a lehetőséget az arra alkalmas nőknek, hogy orvosi tanulmányokat folytathassanak. A tanulmány hatására a Mária Dorothea Egyesület elhatározta, hogy kérvényt nyújt be a vallás- és közoktatásügyi miniszternek a nők orvosképzésének ügyében. Így 1892. január 25-én az egyesület akkori elnökének gróf Csáky Albinnének, az akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter feleségének aláírásával benyújtották a kérvényt az illetékes szervhez. A kérvényt befogadták, azonban akkor még számos aggályt – főként gazdasági és társadalmi veszélyt – fogalmaztak meg a nők egyetemre való beengedésével szemben. Az orvoskar vezetősége elismerte, hogy vannak olyan nők, akik alkalmasak lehetnek az orvosi pályára. Mindemellett kikötötték, hogy csak a férfiakéval megegyező előképzettség mellett folytathatják tanulmányaikat az egyetemen. Így az orvosi és bölcsészeti karok elvben támogatták a nők felsőoktatásban való tovább tanulását. A Gyógyszerész Egylet azonban ellenvéleményt fogalmazott meg a nők gyógyszerészeti tanulmányát illetően. Mint érveltek:

hazának, társadalomnak romlását jósolja, ha a gyógyszerészi pályát is kikezdi az átkos nőemancipáció.” (Bobula Ida: Az egyetemi nőkérdés Magyarországon. In: Napkelet, 1928. 8. sz.)

1895 januárjában a király kinevezte a Szabadelvű Párt országgyűlési képviselőjét, Wlassics Gyulát (1895. január 15.–1903. november 3.) vallás- és közoktatásügyi miniszternek. Wlassics személyében a nőügyek pártfogóra leltek. A miniszter modern gondolkodású, Európára nyitott személyiség volt, ezért úgy gondolta, semmiképp sem szabad lemaradnia az országnak a nők felsőoktatásának terén. Azzal is tisztában volt, hogy ezt a kezdeményezést utódja bármikor visszavonhatja. Ezért céljának tartotta, hogy az intézkedés királyi rendeletként kerüljön bejegyzésre, amit el is ért az uralkodónál.

Wlassics Gyula (MEK)

1895. november 18-án Ferenc József királyi rendeletben megadta az engedélyt,

hogy a nőknek — a bölcsészeti, orvosi és gyógyszerészeti pályákra való léphetésök céljából — a felsőbb tanintézetekre leendő fölvételre – amennyiben a szabályszerű föltételeknek megfelelnek— az illetékes felsőbb tanintézet meghallgatása alapján, esetről esetre engedély adassák, és részökre, miután tanulmányaikat — a fennálló szabályok értelmében — sikerrel befejezték, a képesítő oklevél kiadassák.” (65719/1895.sz rendelet).

Ennek értelmében a nőknek is engedélyezték, hogy a budapesti és kolozsvári egyetemen bölcsészeti, orvosi, és gyógyszerészeti tanulmányokat folytathassanak. A rendelet 1895. december 19-vel lépett hatályba, ekkor cikkelyezték be. A rendelet reagálni kívánt a megváltozott életkörülményekre, mivel a nőnek is ki kellett vennie részét a kenyérkereső munkából.

S ehhez a tanulmányok minél magasabb fokú művelésére és szakmai kompetenciára van szükségük nekik is. Azt bizonyára nem lehet tagadni, hogy azon kereseti módok, amelyeket a régebbi társadalmi felfogás a nők számára — elég mostohán – kijelölt, elégségeseknek nem bizonyultak. A változott társadalmi és művelődési viszonyok arra kényszerítették a nőket, hogy az eddig megszokott foglalkozások helyett más, a megélhetést jobban biztosító kereset után lássanak, és az e célra szükséges ismereteket elsajátítsák.”

Glücklich Vilma (Wikimedia)

Mindezek mellett a rendelet kitért arra is, hogy a nők semmivel sem rendelkeznek alacsonyabb értelemmel a férfiaknál, és ahogy náluk, úgy a nőknél is vannak kiemelkedő tudású, a felsőfokú tanulmányok folytatására érdemes személyek. Egyesek aggályosnak tartották, hogy ha a nők tovább tanulnak, akkor esetleg elhanyagolják háziasszonyi teendőiket, illetve nem tudnak foglalkozni a gyermekneveléssel, ahogy azt a korszak megkövetelte. A Rendelet erre is választ kívánt adni:

A kiváló tehetségű és a tudományos pályákra hajlammal biró nőknek a tudományos pályákra való bocsátása azonban — véleményem szerint — épen nem akadályozza a nő hivatásának betöltését, a női erények, és ezzel kapcsolatban a közerkölcsiség megóvását. A nők túlnyomó nagy része továbbra is kizárólag a családi élet kötelességeinek teljesítése körében tölti be feladatát. Egyébiránt az, hogy a kiválóbb tehetségű nők képesítést szerezhetnek és szereznek a tudományos pályákra, még ezeknek sem zárja ki a családi élet iránt tartozó kötelességeik buzgó teljesítését. A tudás, a műveltség csak fokozza a belátást, a tapintatot, a családi élet igényeinek okos mérlegelését, a gyermekek nevelésének színvonala pedig lényegesen emelkedik. emelkedik. Sőt meg vagyok győződve, hogy az arra hivatással biró nőknek a tudományos pályán való működése azon — társadalmi és erkölcsi tekintetben egyaránt — káros helyzetnek megváltozására is jótékonyan fog közrehatni, mély szerint a házasságkötéseknél, gyakran egész cynismussal, a vagyonosság a mérvadó, és a szegény, bár minden tekintetben kiváló nők a családi élet hivatásának betöltésétől — önhibájukon kivül — megfosztatnak”.

A miniszter részéről megfogalmazódott egy haladó szellemű gondolat: ha a nő továbbtanul, az kifejezetten hasznos a családalapítás és a gyermeknevelés szempontjából egyaránt. Hiszen ha az anya iskolázott és művelt, akkor neki is igénye lesz arra, hogy gyermekét is színvonalas oktatásban részesítse. Mindezek mellett a nő mint feleség férje segítségére is lehet a megélhetés biztosításában és a családi élet pragmatikus megszervezésében. Ezzel a nő nemhogy elveszítené vagy feladná klasszikus szerepét, hanem inkább hozzájárul a valódi nőiség kibontakoztatásához.

Jótékonyan fog hatni pedig azért, mert sok nőt képessé fog tenni arra, hogy férjének a család alapítására és fentartására irányitott küzdelmeiben hathatósabban segélyére legyen, mint akkor lehetett, a midőn az állami és társadalmi felfogás mereven megfosztotta az erre vezető eszközöktől.”.

Steinberger Sarolta (Wikimedia)

A rendelet felhívta a figyelmet arra is, hogy vannak az orvostudománynak például olyan ágai, ahol kifejezetten hasznos lehet a nők részvétele. Számos pozitív nyugati példát elevenít fel, mely igazolja, hogy az arra alkalmas nők meg tudják állni helyüket akár a bölcsészet vagy orvostudományban.

„Az orvosi – különösen a nö- és gyermekorvosi – pálya kétségtelenül olyan, a melyen nagy előnyökkel járhat az erre hivatással és hajlammal biró nők részvétele. Számos külföldi példa igazolja ezt.”

A rendelet szólt arról is, hogy a későbbiekben a tanítónő-képzést is felsőbb színvonalra kell majd emelni a fent említettekkel együtt. A 19. század végén már jelentős számú tanítónő tevékenykedett az országban, akik felsőfokú képzettség hiányában tették ezt. Fontosnak tartotta a rendelet, hogy az ő helyzetüket is rendezze.

„Már jó eleve lehetővé kell tehát tenni, hogy majd a jövőben az immár örvendetes fejlődésnek induló magasabb női tanintézeteinknél, és különösen a felső leányiskolák és női tanítóit képező intézetek vagy később keletkező leány gymnasiumok tanáraiul a jelzett képesítéssel biró nőket is alkalmazhassuk. Megkívánom azonban már ezúttal jegyezni, melyről egyébiránt külön rendeletet fogok kiadni, hogy női tanárokat nem kívánok a fiúgymnasiumokban vagy reáliskolákban alkalmazni.”

Az 1895. december 19-én ratifikált rendelet tehát engedélyezte a nőknek, hogy a budapesti és kolozsvári egyetemen orvosi, bölcsészeti és gyógyszerész karokra járhassanak és ott diplomát szerezve a tudomány egyes szakterületein tevékenykedjenek. Ez azonban egyelőre csak elvi szinten valósulhatott meg, mivel a felsőfokú tanulmányok megkezdéséhez szükségi jogi feltételek nem volt elérhetőek a nők számára.

Nők fizika előadást hallgatva (nkp.hu)

Ezen kívánt változtatni az 1895. december 31-én kelt 72039-es számú királyi rendelet, ami hozzájárult ahhoz, hogy a nők szabadon elkezdhessék tanulmányaikat a felsőoktatásban.

„Minthogy a legfelsőbb elhatározásban jelzett pályákra való léphetés föltételezi a nőknek a felsőbb tanintézetek illető karaira rendes hallgatói minőségben való fölvételét, az erre való jogosultságok pedig — az 1883. évi XXX. t.-cz. értelmében — szabályszerű középiskolai tanulmányok alapján kiállott érettségi vizsgálat adja meg, szükségesnek mutatkozik közelebbről megjelölni és szabályozni azon módozatokat is, melyeket a nők középiskolai tanulmányaira nézve irányadóknak kivánok tekinteni.”

Ennek értelmében tehát a nőknek is érettségi vizsgát kell tenni, ahhoz, hogy folytathassák tanulmányaikat.

„Középiskoláink — az idézett törvényczikk 15. §-ának korlátai közt — az osztály- és érettségi vizsgálatok letehetésére eddig is megadták az engedélyt a leányoknak, mint magántanulóknak. A leányok középiskolai tanulmányainak és vizsgálatainak e módozatát ezentúl is fen kivánom tartani.”

Ennek értelmében a lányok korábban is tehettek érettségi vizsgát, mint magántanuló. Viszont ez az érettségi vizsga akkor még nem tette lehetővé számukra a tovább tanulást.

„A mennyiben e szerint leányok az ország bármely nyilvános középiskolájánál magánvizsgálatokra, s ezeknek sikeres letétele után magán-érettségi vizsgálatokra bocsátásukat kérelmezik, az illetők — minden felsőbb engedély kikérése nélkül — a fennálló szabályok szerint bocsáthatók e vizsgálatokra, csupán arra kell ügyelniök a vizsgáló bizottságoknak, hogy a leányok vizsgálatai a fiuk vizsgálataitól elkülönítve tartassanak meg.”

A legfontosabb, hogy ezek tükrében a lányoknak és a fiúknak ugyanolyan érettségi vizsgát kell tenni, különbségtétel nélkül.

Mindezen vizsgálatok teljesen ugyanazon tanulmányi mérték szerint tartandók meg, mely a középiskolák fiútanulóira nézve a tantervekben ki van szabva. Súlyt helyezek arra, hogy ezen új intézkedés jótéteményeiben valóban kiváló szorgalmú és tehetségű nők részesüljenek, s minden jogositatlan törekvés a megfelelő korlátok közé szorittassék ; azért itt még külön hangsúlyozni kívánom, hogy miként a fiuk, ugy a leányok vizsgálatainál sem lehet helye semminemű enyhe elbírálásnak vagy könnyítésnek.”

Az orvosi karra való jelentkezéshez így ugyanazok a kompetenciák, és tantárgyak szükségesek mindkét nem számára.

Hugonnai Vilma (Wikimedia)

Ez a rendelet egy hosszú folyamat egy kis epizódjának tűnt a nők oktatásban való egyenlő részvételében. A kezdeti időszakban még korlátok közé voltak szorítva a jelentkezők, mivel bizonyos társadalmi státusszal kellett rendelkezni ahhoz, hogy taníttatni tudják a lányokat; valamint voltak némi korlátozások a felvehető létszámban is. Mindezek ellenére ez a rendelet indíthatta útjára a nők kibontakozását a tudományban és megjelenhettek az első diplomás nők. Elsőként és leghíresebb Hugonnai Vilma volt, aki orvosi tanulmányait még Svájcban végezte, végül 1897-ben e rendeletnek köszönhetően ismerték el orvosi diplomáját Magyarországon is. Glücklich Vilma volt az első nő, aki Magyarországon bölcsész diplomát szerzett. Az első Magyarországon megszerzett női orvosi diplomát Steinberger Saroltának állították ki, aki 1900. november 3-án végzett szülész–nőgyógyászként. A rendelet tehát megnyitotta az utat a nők továbbtanulásának, akik boldogan éltek is a lehetőséggel. Ezzel együtt egyre több női hallgatója lett a felsőoktatás intézményeknek, melyek az évek során fokozatosan, egyre jobban kinyitották kapuikat a hölgyek előtt. A bekerültek szorgalmukkal és tehetségükkel bizonyították rátermettségüket, valamint, hogy meg tudják állni a helyüket a tudomány területén példát adva a jövő nőgenerációinak. Ehhez pedig szükség volt egy olyan férfi segítségére, mint Wlassics Gyula miniszter.

Dergez Ildikó

Felhasznált irodalom:

A vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministernek 1895. évi 65.719. szám alatt a budapesti és kolozsvári egyetem tanácsához intézett rendelete, a nőknek a bölcsészeti, orvosi és gyógyszerészi pályára léphetése tárgyában. https://library.hungaricana.hu/hu/view/OGYK_RT_1895/?pg=3464&layout=s

A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister 1895. évi 72.039. számú rendelete valamennyi tankerületi kir. főigazgatósághoz, leányoknak érettségi vizsgálatra bocsátása, és polgári vagy felsőbb leányiskolából a középiskolába átlépése tárgyában. https://library.hungaricana.hu/hu/view/OGYK_RT_1895/?pg=3470&layout=s

125 éve engedélyezték Magyarországon először a nők egyetemi tanulmányait https://www.ogyk.hu/hu/blog/posts/125-eve-engedelyeztek-magyarorszagon-eloszor-a-nok-egyetemi-tanulmanyait (utolsó hozzáférés: 2020. 12. 21).

Bobula Ida: Az egyetemi nőkérdés Magyarországon. In: Napkelet, 1928. 8. sz. 581–595.

Katus László: A modern Magyarország születése. Pécs, 2012.

Kéri Katalin: Leánynevelés és nőnevelés az újkori Magyarországon Pécs, 2018.

Országgyűlési almanach, 1901-1906. Szerk.: Sturm Albert. Budapest, 1901.

 

 

Ezt olvastad?

Március 15-e több mint egy ünnep. Ezen a napon egész Magyarország az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc hőseire emlékezik, előttük tiszteleg.
Támogasson minket