X, Y, Z – Így törték fel az Enigmát a nagy kódjátszma résztvevői
Az Enigmáról már valószínűleg rengeteg embernek van némi tudása. A történelemkedvelők vagy a történelemben jártasabbak tudhatják, hogy a második világháborús eseményekhez kapcsolódik szorosan, mások szókincsébe vagy ismeretanyagába pedig a filmek kapcsán vonulhatott be, legyen szó dokumentumfilmről vagy a nagysikerű hollywoodi filmről (Kódjátszma) Benedict Cumberbatch főszereplésével. Az Enigma feltöréséről szóló történet ismertté válása tehát nem vitás, azonban mint minden történetnek, ennek is akadnak még tisztázatlan vagy kevésbé elhíresült oldalai, illetve részletei. Az általam tárgyalt könyv – X, Y, Z – Az Enigma feltörésének igaz története – egy új ajtót nyit a történtek megismerésére, amelynek köszönhetően az olvasó előtt olyan új információk tárulhatnak és tárulnak fel, amelyek sokáig még a kutatók számára is rejtve maradtak.
A rejtélyesség fő oka és mibenléte abban nyilvánul meg, hogy az ilyen jellegű kutatómunka igencsak nehéz, illetve számos iratot évtizedekre titkosítottak. Az egyik legjelentősebb, újdonságokat kínáló gyűjtemény, amely több száz oldalas kiegészítő iratot és jegyzetet takar, Gustave Bertrand birtokában volt, aki többek között az Enigmán dolgozó csapatot erősítette, ezzel együtt pedig francia katonai hírszerzői pozíciót töltött be.
A kutatási körülmények fényében már minden bizonnyal elmondható, hogy a szerzőnek, Dermot Turingnak nem jelentett egyszerű feladatot a könyvének megírása – már ha a forrásanyagot vesszük csak figyelembe – annak ellenére, hogy ő maga az angol kódfejtő csoport egyik legismertebb tagjának, Alan Turingnak az unokaöccse. A kihívás abban rejlett, hogy nem csak a nagybátyja történetét kívánta elmondani, hanem kicsit tágabb kontextusban az angolok tevékenységét is. Ezen felül Nagy-Britannia magasztalásnak sem látható semmilyen jele, sőt a szerző azt is megemlíti, hogy a kooperáció nem tartozott a britek erősségei közé, illetve a kódfejtés és a hírszerzés terén sem jártak az élen. Emiatt nem meglepő, hogy Dermot Turing a másik két nációt – francia és lengyel – is egyenrangú félként kezeli, így a munkájában a kódtörés vitathatatlanul bonyolult és problémás világán kívül az együttműködés fontosságára helyezi a hangsúlyt.
A történet azonban jóval korábbra nyúlik vissza, ugyanis az olvasó Turing könyvében az első világháborút követő történések után veheti fel az események fonalát. A visztulai csoda néven elhíresült eset – a Vörös Hadsereg előrenyomulásának megállítása szintén kódfejtői munkának köszönhetően – kapcsán Lengyelország 1919–1921 között megvédte határait, azonban így is két nagyhatalom, Németország és Szovjet-Oroszország (a későbbi Szovjetunió) közé szorult. Emiatt Lengyelországnak érdekében állt, a későbbi problémák elkerülése végett, az ellenséges üzenetek meg- illetve felfejtése. Ekkor már főleg a németek elfogott üzeneteinek dekódolásán volt a hangsúly, ugyanis 1926 után ezek oly mértékben megváltoztak, hogy a lengyelek érzékelték: ha nem tartanak lépést, még problémáik adódhatnak a németek technikai fejlődése miatt.
A három nemzet együttműködése – amelyben a szerepek megoszlottak – még csak ezek után kezdett körvonalazódni. A lengyelek felismerésének köszönhetően az Enigma megfejtésének munkálatai már viszonylag korán megkezdődhettek, amely során a lengyelek a német nyelv tanulmányozása helyett egy másfajta megközelítést alkalmaztak: világossá vált ugyanis számukra, hogy nekik is meg kell adniuk a lehetőséget más módszerek és alternatívák kipróbálására, így a matematikát hívták segítségül a felfejtéshez. Az 1940-es évek elején azonban megtorpant a lendület, a lengyelek próbálkozásai egy ponton túl már nem voltak elégségesek. Létrehoztak ugyanakkor egy erős alapot, amelyre a britek a későbbiek során építeni tudtak – szintén a technika területén.
A technológia mellett a hagyományos kémkedés is nagy szerepet játszott a projekt sikerességében, ugyanis a franciák minden tőlük telhetőt megtettek, hogy bizonyos információk eljussanak „A” pontból „B”-be. A történethez hozzátartozik – amelyet egyetlen valamirevaló film sem hagyhat ki –, hogy a sikeresség és a lebukás veszélyének minimálisra csökkentése érdekében fedőneveket alkalmaztak, ezekre a könyv is már az első oldalak során kitér. Jelen esetben mégis a nemzetiségek elnevezése mondható a leginkább elhíresültnek: X (franciák), Y (britek), Z (lengyelek). A hármas fogat mellett egy negyedik tagot is meg kell említeni, ugyan csak időszakos jelleggel, de mégis jelen volt „A”, vagyis az Amerikai Egyesült Államok.
A most ismertetett könyvről érdemes még tudni, hogy nem csupán pár évet tárgyal; ahogy már korábban is említettem az olvasó az első világháborút követő lengyel-szovjet háború eseményeinél kapcsolódhat be, azonban a németországi változásokról is érdemes pár szót ejteni. A németek ugyanis már 1918-ban benyújtották a rejtjelező szabadalmát, viszont csak 1926-ban kezdték „aktívabban” használni hadicélokra. Ennek következményeként a lengyelek és a britek is beszereztek egy-egy Enigmagépet, ugyanakkor ezek szabad kereskedelmi forgalomban lévő példányok voltak, ami azt jelentette, hogy ugyan a gépet magát tanulmányozni tudták, azonban a németek által eszközölt változtatásokat egy idő után nehezen tudták követni, illetve a gépen kivitelezni.
A németek leleményességét és elkötelezettségét mutatta, hogy az évek során folyamatosan továbbfejlesztették az Enigmát, ami abban nyilvánult meg, hogy a kapcsolótárcsáját naponta változtatták, majd 1937 és 1938 fordulóján teljesen új tárcsát kezdtek alkalmazni, hatalmas fejtörést okozva a szövetségeseknek. A soron következő év még mozgalmasabbnak ígérkezett a szó negatív értelmében, ugyanis Németország 1939 szeptemberében megtámadta Lengyelországot, így a lengyel kódfejtőknek menekülniük kellett. A hírszerzői központot is átköltöztették Párizsba, később pedig a méltán elhíresült angliai Bletchley Parkban folytatták a munkálatokat. Az itt végzett, illetve a szövetség hosszú évekig tartó megfeszített munkája meghozta gyümölcsét, ugyanis az eredmény években volt mérhető: az Enigma feltörése körülbelül két évvel lerövidítette a második világháborút, mindemellett hozzájárult a szövetségesek győzelméhez, így rengeteg emberéletet is sikerült megmenteni.
A könyv felépítéséről és tartalmi jellegéről is érdemes említést tenni, ugyanis sokan tarthatnak attól, hogy egy ilyen jellegű művet – amely tudománnyal, technikával, matematikával és logikával van átitatva – a kezükbe vegyenek, azonban a szerző tudatosan ügyelt a mértékek tartására, így nem csupán egy adathalmazt kaphat kézhez az olvasó. Bizonyos kapcsolódási pontok megértéséhez szükséges némiképp ismertetni azokat a folyamatokat, „munkafázisokat”, amelyek segítségével a kódfejtők áttöréseket értek el, D. Turing azonban mégsem a technikai részletekre helyezte a hangsúlyt. Az olvasó így aztán nem veszíti el az érdeklődését, illetve nem veszik el a részletekben sem. A szerző igyekezett minden igényt kielégíteni, így az érdeklődőbb olvasók számára a könyv végén található függelékben felvázolta azokat a ciklusokat, amelyek segítségével képesek voltak feltárni a gép tárcsáinak huzalozását. A szerző emellett még több segítséget is nyújt, ugyanis a könyv elején listázva, rendszerezve megjelennek a szereplők, a nagyobb időintervallum miatt pedig kronológiai rendben, táblázatszerűen tünteti fel a főbb eseményeket is. A gördülékenyebb olvasás elősegítése érdekében még egy kiejtést segítő gyorstalpalót is kap az olvasó, illetve a vizualitás kedvéért még térképeket és korabeli fényképeket, illetve ábrákat is beemel a szerző. Ami még külön figyelmet érdemel, hogy a hitelesség és a szakszerűség miatt a mű két szaklektor (történelemtanár és matematikus) kezén is áthaladt.
Mindent összevetve bennem igencsak pozitív kép alakult ki a műről. Üdítően hatott az a felismerés, hogy a könyvben nem a technikai, műszaki leírások dominálnak, hanem a kemény munkával elért eredmények mögött meghúzódó emberi életekbe kaphatunk betekintést. A történet még itt sem ér véget, ugyanis – az alapvetően humoros műnek némi melankolikusságot kölcsönözve – néhány lengyel kódfejtő háborút követő sorsáról is értesülhet a nagyérdemű. Számomra szakmai szempontból is megnyerő volt a kötet, hiszen leendő történelemtanárként az olvasottakat kamatoztatni tudom a pódiumon, illetve bátran ajánlom majd az érdeklődő diákság számára is Dermot Turing X, Y, Z – Az Enigma feltörésének igaz története című munkáját.
Zsiga Nikoletta Evelin
Ezt olvastad?
További cikkek
„Merész ejtőernyősök kis csoportjai az éj leple alatt.”
Az ejtőernyős hadviselés általában lenyűgözi a modern hadtörténet iránt érdeklődőket, hiszen kiugrani egy ép repülőgépből, hogy a baráti erőktől teljesen elvágva folytasson harcot egy katona az ellenséggel, minimális fegyverzettel felszerelkezve […]
Súlyemelés edzésmódszerek a 19. század végén 20. század elején
Írásomban a 19. század végén, 20. század elején használt súlyemelő edzés módszereit közlöm. Nyugat- és Közép-Európa módszereinek legszélesebb ismertetését Hellman Lajos írta meg Izomfejlesztés könyvében – a cikk nagy részében […]
„Csudáknak éve” – Kézzel foghatóvá tenni a történelmet
A modern, polgári Magyarország „teremtésmítoszának” kétségkívül az egyik legfontosabb sarokköve az 1848-49-es szabadságharc, valamint az azt megelőző reformkor és a márciusi forradalom. Mivel az ország és a nemzet szempontjából kiemelt […]
Előző cikk
„A történelmi regények missziója, hogy népszerűsítsék a történelmet..." – interjú Fábián Jankával
Fábián Janka (született: Mezei Johanna) angol-francia-történelem szakos tanár. 2009 óta évente legalább egy kötettel örvendezteti meg a romantikus történelmi regény iránt érdeklődő olvasóközönséget, egyesek egyenesen a műfaj magyar nagyasszonyaként tartják […]