160 éve született Erich Ludendorff

Erich Ludendorff 160 évvel ezelőtt, 1865. április 9-én született a poroszországi Posen tartományban. Már fiatal korában kitűnt matematikai tehetségével, ami lehetővé tette számára, hogy kadétiskolába jelentkezzen, és katonai pályára lépjen. A kadétiskolában is szorgalmasan tanult, később egy berlini katonai akadémiára, majd a Német Császárság hadseregébe került. 1893-ban felvételt nyert a Hadiakadémiára, melynek elvégzése után több tiszti beosztásban is szolgált. 1905-ben csatlakozott az Alfred von Schlieffen vezette vezérkarhoz, ahol a hadkiegészítésért és a mozgósításért felelős osztály vezetőjévé nevezték ki.

Ludendorff nem rejtette véka alá véleményét a Reichstag azon döntésével kapcsolatban, amely a haditengerészet fejlesztését részesítette előnyben a szárazföldi hadsereggel szemben. Úgy érvelt, hogy a Schlieffen-terv végrehajtásához elengedhetetlen a haderő létszámának és tüzérségi erejének növelése. Nézetei miatt frontszolgálatra vezényelték, ahol ezredparancsnoki beosztást kapott.

1914-ben, a Nagy Háború kitörésekor a 2. hadsereg vezérkari főnökhelyettesévé nevezték ki. A Liège körüli harcok során átvette egy dandár irányítását, és kitűnt bátorságával, valamint kezdeményezőkészségével, ezért elnyerte a legmagasabb német katonai kitüntetést, a Pour le Mérite-et. Az orosz hadsereg gyors mozgósítása miatt kialakuló keleti fronti válságra válaszul a vezérkar menesztette a 8. hadsereg vezetését, helyükre Ludendorffot nevezték ki vezérkari főnökként, míg a hadsereg parancsnoka a nyugdíjból visszahívott Paul von Hindenburg lett.

Hatékony együttműködésük, valamint a kiváló beosztott tisztek – például August von Mackensen – közreműködésével a tannenbergi csatában megsemmisítették a 2. orosz hadsereget, majd a Mazuri-tavaknál győzelmet arattak az 1. és 10. orosz hadsereg felett. 1915-ben a keleti front stabilizálása volt fő feladatuk, 1916-ban pedig mindketten előléptetést kaptak: Hindenburg a teljes keleti front, majd később az összes német haderő vezérkari főnöke lett, míg Ludendorff főszállásmesteri pozíciót töltött be – ez gyakorlatilag a vezérkari főnök helyettesének és a háborús erőfeszítések irányítójának felelt meg.

Ettől kezdve Ludendorff egyik legfontosabb feladata a politikai vezetőkkel való kommunikáció, illetve a hadsereg gazdasági szükségleteinek képviselete lett. Számos konfliktusba keveredett a kormányzattal és más katonai vezetőkkel: támogatta a korlátlan tengeralattjáró-háborút, és szigorú fellépést sürgetett a sztrájkoló munkásokkal szemben.

1917 végére egyre több ellentét alakult ki közte és a politikai vezetők között, miközben a német társadalom és a hadsereg is kezdett kimerülni. Az 1918-as nyugati offenzíva kudarca után Ludendorffot kényszerszabadságra küldték, majd lemondását Vilmos császár elfogadta. Ezzel véget ért katonai pályafutása.

A háború után Ludendorff szélsőséges politikai mozgalmakat támogatott, például Wolfgang Kapp 1920-as puccskísérletét és Adolf Hitler 1923-as sörpuccsát is. Idővel azonban minden szervezettel megromlott a kapcsolata. Aktívan hirdette a „tőrdöfés-elméletet”, és második felesége, Mathilde von Kemnitz hatására az okkultizmus felé fordult. Egyre nyíltabban lépett fel a keresztények, a zsidók és a szabadkőművesek ellen.

Kapcsolata Hindenburggal végleg megszakadt, amikor az egykori tábornagy Németország elnöke lett. Ludendorff élesen bírálta Hindenburgot, különösen amiatt, hogy 1933-ban Adolf Hitlert nevezte ki kancellárrá. Mindezek ellenére 1935-ben Hitler mégis tábornaggyá léptette elő.

Erich Ludendorff végül 1937-ben, májrákban hunyt el. Öröksége máig vitatott: briliáns katonai elmének tartották, ugyanakkor politikai szerepvállalása és radikális nézetei miatt megítélése erősen ellentmondásos maradt.

Lengyel Ádám

Felhasznált irodalom:

Goodspeed, Donald J.: Ludendorff: Genius of World War I. Boston, Houghton Mifflin, 1966.

Lee, John: The Warlords: Hindenburg and Ludendorff London, Weidenfeld &` Nicolson, 2005.

Nebelin, Manfred: Ludendorff. Diktator im Ersten Weltkrieg. München, Siedler, 2011.

Parkinson, Roger: Tormented warrior : Ludendorff and the Supreme Command. London, Hodder and  Stoughton, 1978.

További érdekességekkel szolgál Ludendorff háború utáni életéről az alábbi videó:

Ezt olvastad?

A semlegesség esélye. Belgium az első világháború kezdetén

A közép-európai kis népek történelmének tragikus vonása, hogy külpolitikai mozgásterüket gyakran a térség nagyhatalmainak terjeszkedési szándékai határolták be vagy évszázadokon

X