Egyházak és hatalom – Tényfeltárás, megbékélés, tanulságok

Az egyházak és a kommunista államhatalom viszonyát vizsgáló kerekasztal-beszélgetést szervezett az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára 2025. március 19-én. Az Egyházak és hatalom – a diktatúrával való együttélés kérdései című rendezvény résztvevői – Mirák Katalin történész, a Magyarországi Evangélikus Egyház Tényfeltáró Bizottságának elnöke, Földváryné Kiss Réka történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke, valamint Várszegi Asztrik nyugalmazott pannonhalmi főapát – a történelmi felekezetek és az államszocialista diktatúra együttélésének történeti, erkölcsi és lelki vonatkozásait járták körül Szekér Nóra történész moderálása mellett.

A beszélgetés első szakaszában a történeti kutatás aktuális állásáról esett szó. Mirák Katalin rámutatott: az evangélikus egyház immár két évtizede tudatosan vállalja a múlt feltárását. A rendszeres konferenciák és publikációk mellett a Háló című sorozat részeként kiadott kötetek a történeti emlékezet gazdagítását szolgálják. Jelenleg a teológiai tanárok érintettségét vizsgálják, az eredmények még az év során napvilágot látnak. Hangsúlyozta: nem lehet megkerülni az állampárttal való viszonyt az 1945 és 1990 közötti egyháztörténetben. A történelmi folyamatok mélyebb megértéséhez elengedhetetlen a háttérismeretek feltárása, a döntések motivációinak komplex elemzése.

Bizalom és kiengesztelődés

A múltfeldolgozás lelki dimenziójára Várszegi Asztrik mutatott rá. Mint fogalmazott: „A pártállam a bizalmat rombolta le az emberek között.” Ennek helyreállításához szerinte megbocsátásra és kiengesztelődésre van szükség. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által 2010-ben létrehozott Lénárd Ödön Közhasznú Alapítvány célja a katolikus egyház közelmúltjának feldolgozása volt, különös tekintettel a bencés rend közösségére. A volt főapát személyes példákkal is érzékeltette, hogy miként zajlott a belső lelki munka, többek között a szerzetesi közösség tagjai által végzett lábmosás szimbolikus gesztusával.

Az emlékezet politikája és tudományos feldolgozása

Földváryné Kiss Réka elmondta, hogy bár a Nemzeti Emlékezet Bizottsága nem elsősorban egyháztörténettel foglalkozik, mégis jelentős erőforrásokat fordítanak az államszocializmus egyházpolitikájának kutatására. A Károli Gáspár Református Egyetemmel és a Magyar Tudományos Akadémiával közösen dolgozó kutatócsoport nemcsak a tudományos feldolgozásra, hanem az eredmények megosztására is törekszik. Megállapította, hogy az egyház és a pártállam viszonya nem egyszerűsíthető le a jó és gonosz kategorikus, fekete-fehér harcára. Az együttműködés különböző szintjeit és motivációit csak árnyaltan, életutakon keresztül lehet megérteni. A „hamis papok” és a rendszer túlteljesítő kiszolgálói egyaránt szerepelnek a történeti tablón, de a megértéshez szükség van a források sokrétű elemzésére.

Az államhatalom módszerei és céljai

A kommunista hatalom egyházellenes mechanizmusa sokféle módszert használt, gondolva a lelkészek áthelyezése, családtagok ellehetetlenítése vagy éppen támogatása – attól függően, hogy az adott egyházi személy együttműködött-e a rendszerrel. A békepapi mozgalom és a beszervezések hosszan tartó hatásairól Várszegi Asztrik úgy nyilatkozott: „Nem a hierarchia, hanem a hívő emberek mentették át az egyházat.”

Mirák Katalin rámutatott az evangélikus egyház sebezhetőségére, és Ordass Lajos püspök életútját hozta fel példaként. A püspök naplójában úgy fogalmazott: 1956-ban nem ugyanabba az egyházba tért vissza, mint ahonnan eltávolították 1948-ban. Ez az egyetlen mondat drámai erővel világít rá a kommunista egyházpolitika hosszútávú következményeire.

Ökumené a diktatúra árnyékában

A beszélgetés az ökumenikus törekvések helyzetére is kitért. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a pártállam tudatosan fordította egymás ellen a felekezeteket, az „oszd meg és uralkodj” elve az egyházak széttagolásában is érvényesült. A második vatikáni zsinat ökumenikus dokumentumainak késleltetett fordítása is e törekvés része volt.

Ügynöklisták és történelmi felelősség

Végül szóba került az ügynökmúlt feldolgozása is. A 2000-es években nyilvánosságra került listák segítették ugyan a múltfeltárást, de önmagukban torz képet adhatnak. A történészek szerint a teljesebb megértéshez elengedhetetlen az egyházi irattáraknak, az Állami Egyházügyi Hivatal dokumentumainak tanulmányozása, valamint az oral history módszerének alkalmazása.

Földváryné Kiss Réka figyelmeztetett: a múlt következményei velünk élnek. Az ellenszegülőknek és az együttműködőknek is vannak utódai, akiknek szembe kell nézni felmenőik tetteivel. Várszegi Asztrik zárszavában kiemelte: „Ki kell mondani az árulást, a csalást, a hűtlenséget – de nem botránkozva, hanem az emberi nyomorúság megértésével.”

A történelmi emlékezet formálásában az utókornak nemcsak joga, de kötelessége is van a múlt megértésére törekedni. Enélkül a jövő sem építhető biztos alapokra.

Ezt olvastad?

Technokraták a pártállamban – a szakértelem és a hatalom dinamikája a szocializmusban

Bódy Zsombor, az ELTE TáTK Összehasonlító Történeti Szociológia Tanszékének professzora hosszú ideje kutatja az 1945 utáni Magyarország szocialista nagyvállalatait, technokráciáját,

X