A Vörös Hadsereg bűnei Közép- és Kelet-Európában: lengyel és magyar perspektívák

A Lengyel Köztársaság Budapesti Nagykövetsége, a Nemzeti Emlékezet Intézete (IPN) krakkói részlege, a Lengyel Intézet és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) pódiumbeszélgetést rendezett A Vörös Hadsereg által elkövetett bűnök Közép- és Kelet-Európában, 1944–1945. Lengyelország és Magyarország példája címmel. Az esemény az IPN Történelmi Megálló Budapesten című sorozatának része volt, és 2025. február 7-én zajlott a NEB Hivatalában. A beszélgetésen Máthé Áron (NEB) és Filip Musiał (IPN) vett részt, a moderátori szerepet Illés Veronika (NEB) töltötte be.

A lengyel–szovjet konfliktus történelmi gyökerei

Filip Musial visszatekintett az első világháborút követő lengyel–szovjet háborúra, rámutatva, hogy az akkor kivívott lengyel győzelem állandó akadályt jelentett a Szovjetunió számára. Sztálin nem tett le Lengyelország elfoglalásáról, s az 1920-as években kezdődő német–szovjet közeledés így vezethetett a Molotov-Ribbentrop-paktumhoz, majd Lengyelország felosztásához. Amikor a Vörös Hadsereg 1944-ben átlépte a világháború előtti határokat, megkezdte a kommunizmus kiépítését is.

A Vörös Hadsereg bűnei

Máthé Áron felhívta a figyelmet arra a kevésbé ismert tényre, hogy a négyévnyi „nagy háborút” négyévnyi „kis háborúk sorozata” követte Közép- és Kelet-Európában, amelyek brutalitásban felvették a versenyt a korábbi vérengzéssel. Rámutatott, hogy a kommunizmus legnagyobb áldozata maga az orosz nép, amely a leghosszabb ideig volt kénytelen elviselni a diktatórikus hatalomgyakorlást. Kitért arra a gyakran hangoztatott érvrendszerre, amely szerint a Vörös Hadsereg magyarországi bűnei bosszúakciók voltak a magyar honvédség Szovjetunióban elkövetett atrocitásaira. Hangsúlyozta, hogy a Vörös Hadsereg nemcsak Magyarországon viselkedett így, hanem ugyanilyen brutalitást tanúsított minden olyan területen, ahol megjelent.

A Vörös Hadsereg tevékenységét egyrészt a zsákmányolás, másrészt a tömeges nemi erőszak, harmadrészt a lakosság kényszermunkára – azaz malenkij robotra – hurcolása jellemezte. A zsákmányolás részben központilag történt az ipari létesítmények tervszerű leszerelésére és elszállítására gondolva, részben pedig egyéni akciókban, a katonák rablásaiban nyilvánult meg. A „davaj csaszi” kifejezés – amely a katonák által módszeresen elvett karórákra utal – mindkét országban ismertté vált.

A kommunista hatalomátvétel mechanizmusai

A Vörös Hadsereg akciói célzottan az értelmiség és a politikai vezetés ellen irányultak, hogy elősegítsék a kommunista hatalomátvételt, s ezáltal a szovjet érdekek érvényesítését. Ehhez kulcsfontosságú volt megszerezni az erőszakszervezetek feletti uralmat is. A megszállókkal folytatott párbeszéd közel lehetetlennek bizonyult, kivéve a kommunista párt híveit. Közülük a szovjetek azokat részesítették előnyben, akik velük érkeztek – azaz a korábban kint élő moszkovitákat.

Kiállítás a lengyelországi német és szovjet bűnökről

A beszélgetés egyben a Német és szovjet bűnök a lengyelek ellen 1939–1945 című kétnyelvű kiállítás megnyitójául is szolgált, amely 2025. február 28-ig tekinthető meg a NEB Hivatalában (Budapest, Vas utca 10.). Érdemes megtekinteni a téma iránt érdeklődőknek.

Szőts Zoltán Oszkár

Ezt olvastad?

Ügynökakták, ügynökmúlt, ügynökök

Az ügynökakták nyilvánosságáról rendszeresen viták folynak Magyarországon. E vitákat lezárni látszik az a bejelentés, mely szerint jelen év október 22-én

X