Dermedt csend Izlandon – Izland útja az egyenjogúság felé

A Budapest International Documentary Film Festival (BIFD) programjának egyik utolsó vetítésén volt szerencsém megtekinteni a The Day Iceland Stood Still (Dermedt csend Izlandon) című dokumentumfilmet, amely 2024-es befejezése óta világszerte bemutatók sorát érte meg, nagy sikerrel. Ha az olvasó a film hivatalos honlapját böngészi, láthatja, hogy több díjat kapott az alkotás – köztük sok elismerés a közönség jóvoltából született. Újságcikkek, podcastek, tévés műsorok számoltak be a filmről világszerte. A teltházas vetítés Budapesten pedig arról tanúskodott, hogy idehaza is nagy érdeklődés övezi a filmet. Ráadásul a 2026. február 1-jén, vasárnap moziba látogató érdeklődők Hrafhildur Gunnarsdóttir producerrel is találkozhattak, aki a vetítés után a közönség kérdéseire is válaszolt. Az izlandi filmes szakember mellett egyébként illusztris nemzetközi és hazai gárda állt a film megalkotásakor. A film rendezője az Emmy-díjas Pamela Hogan volt, míg a film zenéjének elkészítésében közreműködött Margarét Rán, a Vök zenekar énekese.

A dokumentumfilm egy nemzetközi visszhangot kiváltó eseményhez kapcsolódik, amely 1975. október 24-én történt Izlandon. Izland ekkorra már szépen fejlődő ország volt, amely általánosságban véve jó életformát biztosított lakóinak. Azonban a nők egyenjogúságának kérdése komoly társadalmi megmozdulást generált. A dokumentumfilmben bemutatott nők, akik az 1970-es években különböző településeken, különböző állásokban dolgoztak, úgy tapasztalták és írták le életkörülményeiket, hogy egyfajta társadalmi elvárást teljesítenek. Akár reykjavíki minisztériumi dolgozóról, vagy vidéki gazdálkodó család tagjáról volt szó, elvárt életútjuk a családalapítást tette meg legfontosabb céllá, ha pedig dolgozni akartak, akkor azt csak hobbiként, vagy szerény zsebpénzkeresetként élhették meg. A felsőoktatásba kerülés megmosolyogtató életcélként merülhetett föl ebben az időben. A film szereplői a család iránti szeretetüket nem kérdőjelezték meg, azonban az, hogy sem előmenetelre nem számíthattak munkahelyeiken, sem pedig vezető szerepre egy gazdaságban (hacsak nem váltak özveggyé), sokakat töltött el elégedetlenséggel. Az egyéni életutak pedig lassan összefonódtak egy mozgalommá, amely azt kívánta kifejezni, hogy női munkaerő nélkül az izlandi gazdaság és a mindennapi élet komoly kihívások, problémák elé nézne.

Az 1975. október 24-i sztrájk résztvevői (Forrás: A film facebook oldala)

Hosszas tervezés és kisebb figyelemfelkeltő akciók után született meg az esemény, hogy minden nő vegyen ki egy szabadnapot 1975. október 24-én, és lehetőség szerint vegyen részt egy felvonuláson a fővárosban. Ez nem volt egyszerű, hiszen a mozgalommal való szimpatizálás is (piros harisnya hordása) rosszallást válthatott ki, nem beszélve arról, hogy sokan ütköztek ellenállásba a szabadnap engedélyezése miatt. Még abban az esetben is, ha a főnök nő volt. Mindenki attól tartott, hogy az egy nap kihagyás okozta lebénulás elégedetlenséget fog szítani. Az interjúalanyok részletesen beszámoltak környezetük támogató, ellenálló, vagy csak gyanakvó hozzállásáról. Egy valami biztosan látszott: az eltökéltség, hogy részt vehessenek a figyelemfelkeltő megmozdulásban. Természetesen a résztvevő nőknek is hajlaniuk kellett a kompromisszumra, ennek jó példája volt a Morgunbladid konzervatív napilap munkatársainak esete, ahol a főszerkesztők (férfiak) elengedték a nőket, ha azok hajlandóak voltak előre dolgozni éjszaka, hogy a pénteki napilap megjelenhessen. Cserébe a nők megmozdulása címlapra került. A munkabeszüntetésen felül azonban még egy vállalása is volt a résztvevőknek: semmilyen házimunkát nem végeztek, beleértve a gyermeknevelést is. A férfiakra hárult tehát a családfenntartó szerep mindenféle értelemben. Ennek kapcsán megmosolyogtató volt a 2024-ben hivatalban lévő köztársasági elnök, Gudni Th. Jóhannesson visszaemlékezése, aki fivérével apja felügyelete alatt maradt otthon, és „elszenvedhette” az odaégetett ebédet. A lánygyerekek viszont anyjukkal tarthattak, mint például a film producere, Hrafhildur is.

A film plakátja (Forrás: imdb.com)

Habár a megmozdulás Izland történetében jelentős méretűre sikerült, és az egész országban a nők 90%-a támogatta a munkaszünetet, még hosszú évek teltek el addig, amíg az esemény valódi eredménye mutatkozott. Sok szempontból meghatározó életútként került bemutatásra Vigdís Finnabógadóttiré, aki 1975-ben természetesen elengedte női alkalmazottait az általa vezett színi társulattól a gyűlésre, hiszen ő maga is jelen akart lenni. 1980-ban indult a köztársasági elnöki választásokon, amelyet meg is nyert, és két másik választási győzelem után egészen 1996-ig volt hivatalban. Így a mai napig ő a legtöbb hivatali idővel bíró, női, közvetlen választással hatalomra jutó köztársasági elnök. A már említett, támogatóbb szellemiséggel hozzáálló Morgunbladid főszerkesztőkkel szembe állítható az a tény, hogy a reykjavíki gyűlésről alig maradt fenn mozgóképes anyag, a televíziós cenzúrának „köszönhetően”. Utóbbi információt már a producer Hrafhildur mesélte el a vetítés után. Ehhez hasonló néhány, de lényeges információ nem került be végül a film anyagába, amely elég sajnálatos. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy a film készítői egyfajta pozitív hangulat megteremtését tartották a legfontosabbak, így a film hangneme egyáltalán nem komor, esetleg vádló, vagy túlzóan elítélő az 1970-es évek izlandi társadalmával szemben. A társadalmi változások, amelyet a nők elvárhattak ebben az időben, személyes szemszögből jelennek meg az interjúalanyok által. Ezek az elvárások pedig, különösen mai szemmel nézve, érthetőek és elfogadhatóak. A film fontos kulcsmondata, hogy az egyenjogúság a nőknek és a férfiaknak is jár. A film végén számokban is kifejezésre jut, hogy mennyire nőtt a nők száma a felsőoktatásban, de az is figyelemre méltó, hogy 2026 elején sok nő tölt be kulcsfontosságú, vezető állami hivatalokat, mint például a köztársasági elnöki, vagy a miniszterelnöki.

 Vigdís Finnbogadóttir (Forrás: icelandmonitor)

A film összességében pozitív kritikával illethető, hiszen egy rendkívül fontos eseményhez vezető utat mutat be olyan szereplőkön keresztül, akik aktív részesek voltak és mindezt pozitív felütéssel, végig bizakodó hangnemben teszi. Talán nem is csoda, hogy számos országban begyűjtött közönségdíj mellé a Dermedt csend Izlandon című dokumentumfilm begyűjtötte a budapestit is.

Gyönki Viktória

The Day Iceland Stood Still (2024)
71 perc, amerikai-izlandi dokumentumfilm
Rendező: Pamela Hogan
Hivatalos honlap.

Ezt olvastad?

Ügynökakták, ügynökmúlt, ügynökök

Az ügynökakták nyilvánosságáról rendszeresen viták folynak Magyarországon. E vitákat lezárni látszik az a bejelentés, mely szerint jelen év október 22-én

X