Könyvrestaurálás a magyar és az osztrák könyvtárakban – tudományos-ismeretterjesztő előadás a bécsi Collegium Hungaricumban

A kódexek, a Corvinák és a könyvrestaurálás rejtelmeiről mesélt Ádám Ágnes az érdeklődőknek 2017. június 7-én a Bécsi Magyar Történeti Intézet rendezvényén.

Ifj. Bertényi Iván igazgató köszöntőjében bemutatta az elismert könyvrestaurátorként számon tartott előadót, aki korábban a Pest Megyei Levéltárban, majd az Országos Széchényi Könyvtárban is dolgozott, jelenleg pedig – immáron több, mint egy évtizede – az Osztrák Nemzeti Könyvtárban tevékenykedik. Az előadás nem volt előzmények nélküli, ugyanis pár héttel korábban ugyancsak a Bécsi Magyar Történeti Intézet adott otthont annak a tudományos műhelymunkának is, amely Mátyás király könyvtárát, a Bibliotheca Corvinát állította a tudományos eszmecsere középpontjába. Mindez az EUNIC (Európai Uniós Nemzetek Kulturális Intézete Egyesülete) Humanisták öröksége elnevezésű projektje keretében valósult meg.

Ádám Ágnes előadása (Forrás: Collegium Hungaricum Wien – Facebook)

Bevezetőjében Ádám Ágnes felelevenítette a hallgatóság ismereteit a magyarországi könyv- és a reneszánsz kultúra elterjedésével kapcsolatban. Noha a romanika korszakában is fellelhetők voltak gyűjtemények, mégis Vitéz János és Janus Pannonius tekinthetőek az ország első „könyvtárosainak”, mert oly gazdag gyűjteménnyel rendelkeztek, amelyek mintául szolgáltak I. Mátyás számára a királyi könyvtár kialakításában. A Hunyadi uralkodót már fiatal korában magával ragadta a könyvek világa, s fontosnak tartotta, hogy olvasás által folyamatosan képezze magát, így még a hadjárataiba magával vitette a tudással megpakolt könyvesládáit. A neveltetése mellett Aragóniai Beatrix-szal –  I. Ferdinánd nápolyi király lányával – kötött házassága is hozzájárult a királyi gyűjteménye létrehozásához, továbbá a humanizmus és a reneszánsz kultúra magyarországi elterjedéséhez.

 

Fényképes példák az Oszmán Birodalomból visszakerült Corvinák állapotára (Forrás: regi.oszk.hu)

A Corvina-gyűjtemény már a maga korában is világhírűnek számított, mitöbb a vatikáni könyvtár után a második legnagyobbnak számított. Jelentőségét tovább fokozta egyedi díszítése is: a királyi pár arcképe valamint az uralkodói címerek mellett a színek, a kötések, az orgamentikus díszítések és a képek, szimbólumok is jellegzetesnek számítottak. Használatuk tudatos volt, mindegyik saját jelentéssel bírt. (Például a sárkány az erőt, a bátorságot szimbolizálta, a kút a bölcsességre utalt.) A kutatók szerint a Bibliotheca Corvina közel 2500 kötetet tartalmazhatott. Jelenleg 216 példányt tartanak számon, amelyeket 15 ország 43 városában őriznek. Ezek negyede Magyarországon található, többek között az Országos Széchényi Könyvtárban, az ELTE Egyetemi Könyvtárában, az MTA Könyvtárában, de az Esztergomi és Győri Egyházmegyei Kincstár és Könyvtárában is fellelhető egy-egy kötet.

 

Baktérium- és penészfoltos, hiányos, meggyengült oldalak restaurálás előtt (Forrás: regi.oszk.hu)

Mátyás király halálát követően a könyvtár anyaga hamar szétszóródott, s az oszmán-török hódítás nyomán a gyűjtemény java része végül Isztambulba került. Visszaszerzésükre különböző korokban több kísérlet is történt, de sem az erdélyi fejedelmek (Bethlen Gábor, II. Rákóczi György), sem Pázmány Péter nem járt sikerrel, s hasonlóképpen kudarcot vallott később Széchényi Ferenc is. 1862-ben Ipolyi Arnold és társa egy titkos küldetés keretében próbálták megszerezni a Corvinákat, de a török kincstárban nem lelték meg a gyűjtemény, ugyanis azokat egy könyvtárban őrizték. Az Oszmán Birodalomban maradt példányok végül csak a 19. század második felében kerültek vissza Magyarországra. Az 1877-es orosz–török háború során mutatott magyar szolidaritás miatt II. Abdul Ahmid szultán a Corvinákat a magyar ifjúságnak szánt ajándékként Budapestre küldte. A Corvinák visszatérése euforikus hangulatot teremtett az országban, a küldöttség fogadását óriási előkészületek előzték meg, s az eseményről két nyelvű emlékkötet is készült.

 

Pergamen lágyítás párakamrában, valamint nedvesítés fertőtlenítőszert tartalmazó etilalkohollal (Forrás: regi.oszk.hu)

A Corvinák restaurálásra azonban csupán több, mint száz év után került sor, noha a törökök a visszaszállítás előtt megkísérelték a könyvek javítását. Sajnálatos módon ennek köszönhetően megfosztották azokat fontos jellegzetességeiktől: eltávolították az eredeti borítókat, a kötéseket és a bordákat, az íveket befűrészelték, az oromszegéseket újravarrták. Emellett a könyvtestek megvágásával több helyen eltüntették a lapszéli díszítéseket is. A hosszú évszázadok helytelen tárolása, az új, kecskebőrös borítás és a nem megfelelően elvégzett javítások miatt a kötetek nagyon rossz állapotban érkeztek Magyarországra. Halaszthatatlanná váló megmentésükre az 1980-as évek elején hívta fel a figyelmet az Egyetemi Könyvtár akkori főigazgatója, Németh G. Béla. A feladat megoldása az Országos Széchényi Könyvtár restaurátoraira várt a meghirdetett Corvina-program keretében. Mivel addig a Corvinákhoz hasonló, rendkívül rossz állapotú könyvekkel nem találkoztak, külföldi tanulmányutak során próbáltak választ kapni arra, hogy milyen módszerrel kezdjenek a munkához. Hasonló sérülésekkel rendelkező kódexek helyreállítására azonban külföldön sem találtak példát, így saját eljárást voltak kénytelenek kidolgozni.

 

A sérült helyek kiegészítése és megerősítése pergamenpéppel (Forrás: regi.oszk.hu)

Ádám Ágnes előadásában felhívta a figyelmet arra, hogy az elméleti, szakmai kérdéseken túl etikai problémák is felmerültek, hiszen azt is tisztázni kellett, hogy milyen mélyen nyúlhatnak bele a kódexekbe, valamint el kellett dönteni, hogy milyen anyagokkal dolgozzanak a restaurálás során. Mindezek megvitatására különböző szakemberekből – könyvtárosokból, művészettörténészekből, paleográfusokból, mikrobiológusokból, vegyészekből és restaurátorokból – álló bizottságot állítottak fel. Elsődleges feladatként a kötetek tisztítását és fertőtlenítését kellett végrehajtani, ezután következhetett csak a helyreállítás. A pergamenkódexek esetében a hagyományos ragasztás, a varrás és a lapok hártyával történő megerősítése nem jöhetett szóba, mivel azok súlyos károkat okozhattak volna a Corvinákban. A restauráció csak természetes alapú anyagok felhasználására épülhetett, és biztosítani kellett a „visszafordíthatóságot” is, amennyiben anyagok nem hoztak eredményt.

Az öntött levél előkészítése préselésre (Forrás: regi.oszk.hu)

Az új módszer kidolgozása, az ún. pergamenöntési eljárás, Beöthyné Kozocsa Ildikó nevéhez fűződik, akinek a papírrestaulásnál használt papíröntés adta az ötletet. A pépek és a rostok használata és a vízbemerítés így az új módszer részévé váltak. Ezt követően munkatársaival – hosszas kísérletezést követően – kialakították a restauráláshoz megfelelő összetevőket és arányokat: pergamenpéppel, -rosttal valamint japán papírral dolgoztak, ragasztóanyagként pedig különböző keményítőket és cellulózt használtak. Fontos volt a megfelelő munkakörnyezet biztosítása is: a pergamenlapok kisimítására, nedvességének „szabályozására” párakamrák és vákuumasztalok álltak rendelkezésükre. Az eljárás eredményes volt, hiszen egyszerre oldották meg az eredeti lapok megerősítésének és az új darabok hozzáillesztésének kérdését. A restaurációs folyamat 1985-ben zárult le, a pergamenöntési módszer pedig hamarosan világszerte ismertté vált. Ebben az időszakban külföldi szakemberek keresték fel a magyar restaurátori műhelyeket, hogy elsajátítsák az új módszer alapjait. Ennek ellenére az eljárás kidolgozóinak elismerésére és a módszer „levédésére” csak 2017 tavaszán került sor a Magyar Örökség Díj odaítélésével.

Pergamenöntéssel kiegészített oldalak a helyreállított kódexben (Forrás: regi.oszk.hu)

Az előadás végén szó esett a pergamenöntés egyéb előnyeiről, ugyanis azt nemcsak kódexek, hanem egyéb középkori dokumentumok, oklevelek helyreállításában is felhasználható. Ádám Ágnes említést tett folyamatban lévő munkájáról is, amelynek keretében Zsámboky János, II. Rudolf udvari orvosának és történetírójának, a kor egyik polihisztorának gyűjteményét kíséreli meg helyreállítani. A szakmai alapok, a tapasztalatok megosztása és a munkákról készült képek közelebb hozták a közönséghez a könyv- és kódexrestaurálás titokzatos és izgalmas világát, amelyet az elhangzott kérdések is jól bizonyítottak.

 

Kódexlapok helyreállítás előtt (baloldal) és után (jobboldal) (Forrás: regi.oszk.hu)

A restaurációs folyamat részletes leírása az Országos Széchényi Könyvtár oldalán olvasható.

Váradi Katalin

Ezt olvastad?

A Magyar Történelmi Társulat 2013 októberében Szegeden konferenciát rendezett Háborús mindennapok a hátországban és a hadszíntéren, 1939–1945 címmel. A tanácskozáson