„Nem makulátlan hősök” – Bemutatták az Ellenállók 1944–45 című kötetet

2025. március 25-én az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában (ÁBTL) nagy érdeklődés mellett mutatták be az Ellenállók 1944–45 című kötetet. A Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) gondozásában megjelent kiadvány 104 portrén keresztül mutatja be a második világháború idején Magyarországon a nácizmus és annak képviselői ellen szerveződő ellenállás sokszínű világát.

A rendezvényt Cseh Gergő Bendegúz főigazgató (ÁBTL) nyitotta meg, majd Ablonczy Balázs történész, a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet (HUN-REN BTK TTI) tudományos főmunkatársa méltatta a kötetet, aki ezután a pódiumbeszélgetést is levezette a szerkesztők – Földváryné Kiss Réka (NEB), Szekér Nóra (ÁBTL) és Bartha Ákos (HUN-REN BTK TTI) – részvételével.

Hiánypótló munka a magyar ellenállás történetéről

Ablonczy Balázs hangsúlyozta: az Ellenállók 1944–45 alapvető hiánypótló munka, hiszen ilyen terjedelmű, levéltári kutatásokon alapuló életrajzi gyűjtemény a rendszerváltozás óta nem jelent meg Magyarországon. A kötetet több mint ötven szerző jegyzi, akik különféle tudományos és kulturális intézményekből – levéltárakból, kutatóközpontokból, egyetemekről – érkeztek, így biztosítva a munka sokszínűségét. A kötet mégis egységes, az életrajzok hasonló szempontokat érvényesítenek, ami a szerkesztői munkát dicséri.

A szerkesztés dilemmái és döntései

A szerkesztők kiemelték, hogy a kötet koncepcióját a friss nyugat-európai szakirodalom elvei mentén alakították ki. Eszerint az ellenállás nemcsak fegyveres akciókat jelentett, hanem ide sorolhatók a szabotázs, az adminisztratív rezisztencia, az embermentés, a röplapozás, sőt az önmentés különféle formái is. A portrékban bemutatott személyek életútjai nem minden esetben illenek a klasszikus hősi narratívába – olykor antidemokratikus nézeteket vallottak, máskor hibás döntéseket hoztak –, mégis vállalták a kockázatot, gyakran a biztos bukás tudásával is.

A beszélgetés során többször szóba került a magyar ellenállás mozaikos, hálózatszerű jellege. Bartha Ákos elmondta, hogy a szerkesztés kezdeti szakaszában különböző csoportokat (pl. a kommunistákat, a legitimistákat, az arisztokratákat vagy a  cionistákat) próbáltak elkülöníteni, de az életutak átlépték ezeket a kategóriákat. A végső struktúrát ezért életrajzi alapon alakították ki, ABC-sorrendbe tették a kötetbe bekerült személyeket, és hangsúlyozták a sokféleség egységét.

Nemcsak fegyverrel: az ellenállás tág értelmezése

Szekér Nóra elmondta, hogy a kötet összeállításakor széleskörű értelmezésre törekedtek: nemcsak a német megszállást követő időszakra, hanem az azt megelőző szerveződésre is figyeltek. A kiválasztás fő szempontja az volt, hogy a bemutatott személyek olyan magyar állampolgárok legyenek, akik Magyarország területén fejtették ki ellenálló tevékenységüket. A diplomáciai mentőakciókban részt vevő külföldiek, vagy a magyar származású, de más országban tevékenykedő ellenállók (pl. a Franciaországban harcolók) ezért nem kerültek be a válogatásba.

Képanyag, ami beszél: linóleumbélyegzők és fél pár cipők

A beszélgetés során szó esett a kötet képi világáról is, amely Czókos Gergely és Demeter Zsuzsanna munkáját dicséri. Ritkán látott, különleges dokumentumokat válogattak be: a fegyverszüneti tárgyalások során elveszett fél pár cipőtől kezdve a linóleumpadlóból készített hamis pecsétekig.

Kedvencek és kihívások: személyes kötődések a szerzők részéről

A szerkesztők személyes kötődéseikről is vallottak: Szekér Nóra számára Káldy Endre története különösen megrendítő volt – egy „kisemberé”, aki zsidóként mentette saját családját. Bartha Ákos a kevéssé ismert arisztokrata ellenállók, például Csekovics Iván portréját emelte ki, míg Földváryné Kiss Réka Szentiványi Sándor történetét tartotta különösen izgalmasnak, akinek tevékenysége a brit és lengyel titkosszolgálatokkal is összefonódott.

A beszélgetés során az is kiderült, hogy a fegyveres ellenállás megszervezésének gyakorlati korlátai – konspirációs tapasztalat hiánya, logisztikai nehézségek, rövid időkeret – miért tették lehetetlenné egy varsói típusú felkelés megszervezését. Ennek ellenére történtek jelentős akciók, mint a Gömbös-szobor felrobbantása 1944. október 6-án, amelyhez a robbanóanyagot például a fajvédő Makai Miklós hadianyag-gyárából szerezték be.

Az ellenállás mint példa: a kötet üzenete a jelennek

Földváryné Kiss Réka zárásként hangsúlyozta: a kötet célja nem a végső szó kimondása, hanem a további kutatások ösztönzése. A bemutatott életrajzok nemcsak a múltról szólnak, hanem példát mutatnak a jövő nemzedékei számára is arról, hogy miként lehet erkölcsi bátorsággal szembeszegülni az elnyomással – akár reménytelen helyzetben is.

A kötet megrendelhető a Nemzeti Emlékezet Bizottságától, a beszélgetés pedig teljes terjedelmében meghallgatható az ÁBTL Spotify-csatornáján.

Szőts Zoltán Oszkár

Ezt olvastad?

Ügynökakták, ügynökmúlt, ügynökök

Az ügynökakták nyilvánosságáról rendszeresen viták folynak Magyarországon. E vitákat lezárni látszik az a bejelentés, mely szerint jelen év október 22-én

X