„Puskás Öcsik” tojáslabdával – Magyarok az NFL világában

Az amerikai futball ma a világ legnépszerűbb sportágai közé tartozik, nagydöntőjét, a Super Bowlt minden évben több mint 100 millió ember követi világszerte. Napjainkban Magyarországon is egyre nagyobb érdeklődésre tesz szert a sportág. 2015-ben létrejött a Magyar Amerikai Futball Válogatott is, azonban kis hazánk fiai már jóval korábban kapcsolatba kerültek ezzel a nagyszerű sportággal. Magyar származású játékosok, edzők szinte a kezdetektől ott voltak az Egyesült Államok amerikai futballcsapataiban. A következőkben az öt leghíresebb, legismertebb magyar származású játékos és edző karrierjét fogom bemutatni.

Pete Gogolak (3-as számú mezben) mezőnygólrúgás közben / forrás: lvironpigs.files.wordpress.com

A cikk rövidségének okán sajnos nincs idő a játék alapjainak és szabályainak ismertetésére, azonban a Magyar Amerikai Futball Szövetség (MAFSZ) honlapján elérhető egy rövid szabálymagyarázat. Azoknak pedig, akik jobban kedvelik a szóbeli magyarázatokat, ajánlom a Sport TV Trash Talk című műsorának különkiadását (az alábbi videón megtekinthető), melyben a csatorna szakkommentátorai, Faragó Richárd, Kovács Sándor, Bencsics Márk és Udvardi Gyula magyarázzák el a sportág alapjait.

 

Gogolák Péter

Gogolák Péter Kornél, vagy ahogy Amerikában ismerik, Pete Gogolak 1942. április 18–án látta meg a napvilágot Budapesten. Fiatalon kezdett focizni, 13 évesen a Kinizsi (ma Ferencvárosi TC) játékosa lett, azonban az 1956–os események hatására a család az Egyesült Államokba emigrált. A tengerentúlon, a New York melletti Ogdensburgban telepedett le a család, s a helyi középiskola amerikai futballcsapatában tette próbára magát rúgójátékosként. Akkoriban az amerikai futballban a rúgójátékosok szemből nekifutva, „csőrrel”, azaz a cipő orrával rúgták meg a labdát, azonban Gogolák Péter az általa ismert technikával, oldalról nekifutva, rüszttel rúgta el azt, így erősebb, pontosabb rúgásokat tudott kivitelezni. A középiskola után a Cornell Egyetemen folytatta karrierjét, majd 1964–ben a Buffalo Bills csapatához került. Gogolak megjelenése a profik közt megváltoztatta az amerikai futballt. Minden csapat olyan rúgójátékost szeretett volna magának, aki ezzel az amerikaiak által csak „soccer–stylenak” (magyarul  „focis stílus”) nevezett technikával rúgja a labdát.

Pete Gogolak (3-as számú mezben) mezőnygólrúgás közben ( Kép forrása: lvironpigs.files.wordpress.com)

Gogolak nevéhez ezen kívül még egy érdekes tény fűződik. 1966–ban – miután szerződése lejárt a Bills-szel, s a felek nem jutottak egyezségre-, a rúgó a New York Giants csapatához szerződött. A történet pikantériája, hogy ekkor még nem jött létre a mai, egységes NFL, ellenben az akkori liga kénytelen volt versenyezni az Amerikai Futball Ligával (American Football Leauge, röviden AFL), s Gogolak csapata, a Bills pedig épp ez utóbbiban szerepelt, ezáltal pedig ő volt az első olyan játékos, aki az egyik ligát a másikra cserélte, s ezzel egy lavinát indított el az azok közti átigazolásokban (sokak szerint ezzel hozzájárulva a ligák későbbi egyesüléséhez). Péter öccse, Károly Pál (Charles Paul) is játszott profiként, szintén rúgó poszton. Ő a Washington Redskins és a New England Patriots csapatát erősítette. A testvérek egymás ellen is játszottak, az összecsapást a fiatalabb Gogolák fivér csapata nyerte.

Gogolák Pétert ezen felül beválasztották az NFL történetének tíz legfontosabb játékosa közé, akik megváltoztatták a futballt, azonban a Hírességek Csarnokába nem került be.

 

Joe Namath

Joe Namath 1943. május 31–én született a pennsylvaniai Beaver Fallsban. A fiatal Joe nem igazán szeretett tanulni, s családja se volt jó anyagi helyzetben, azonban így is egyetemre mehetett, mivel a sportokban igen tehetséges volt. Végül az Alabama Egyetem futballösztöndíját választotta, pedig a kosárlabda és a baseball is képbe került nála. Még az egyetem vége előtt kiszemelte mind az AFL, mind pedig az NFL részéről egy–egy csapat. Namath végül a New York Jets mellett döntött a St. Louis Cardinals helyett, s ezzel az AFL játékosaként kezdhette meg karrierjét rekordot jelentő ­- 427 ezer dolláros- fizetéssel.

A pályán kiváló játékos volt, ő lett az első olyan irányító, aki egy szezonban átlépte a 4000 passzolt yardot (és az egyetlen, akinek ehhez elég volt 14 mérkőzés), s 1969–ben, a III. Super Bowlon győzelemre vezette csapatát, ahol a Legértékesebb Játékosnak (Most Valuable Player, röviden MVP) választották.

Joe Namath az oldalvonal mellett, a rá jellemző, extravagáns stílusában ( Kép forrása: ladyclever.com)

A pályán kívül azonban egyáltalán nem a visszafogottságáról vált híressé, igazi playboyként élt. Szeretett bulizni, szerette a szép nőket, és az alkoholt sem vetette meg. Emellett filmekben és televíziós műsorokban is szerepelt. 1969–ben kis híján visszavonult, amikor a liga vezetője felszólította, hogy adja el részesedését a Bachelor III nevű kétes hírű bárban – először bejelentette visszavonulását, majd a szezon kezdete előtt végül eladta a részesedését. Viselkedésével kiérdemelte a Mr. Broadway becenevet.

Tizenhárom évet töltött el profik közt, visszavonulása után beválasztották a Hírességek Csarnokában, a New York Jets pedig visszavonultatta az általa viselt 12–es számú mezt – ezzel is tisztelegve Namath előtt, s garantálva, hogy többet egy Jets játékos se viselhesse.

Farrah Fawcett színésznővel egy reklám forgatásán (Kép forrása: nydailynews.com)

Don Shula

Valószínűleg a cikkben szereplő személyek közül a tengerentúlon Don Shula a legismertebb. Édesapja családja 1910–ben vándorolt ki az Államokba, édesanyja szintén magyar származású volt, azonban már az USA–ban született. Don 1930–ban látta meg a napvilágot az ohioi Grand Riverben. Fiatalkorában rengeteget sportolt, kipróbálta a baseballt és a kosárlabdát is, álma azonban az amerikai futball volt. A John Caroll Egyetemről 1951–ben bekerült az NFL–be, ahol összesen hét szezonon át szolgálta a Cleveland Browns, a Baltimore Colts és a Washington Redskins csapatokat.

Miután profi karrierje 1957–ben véget ért, először a Virginia Egyetem, majd a Kentucky Egyetem edzője lett, 1960–62 között pedig az NFL–ben szereplő Detroit Lions defensive coordinatora (védelemért felelős edző). 1963–ban korábbi csapata, a Baltimore Colts kérte fel, hogy vegye át a csapat irányítását – ekkor Don Shula mindössze 33 éves volt.

Dons Shula (a képen 25-ös számú mezben) játékosként (Kép forrása: profootballhof.com)

A baltimorei csapatot 1969–ben a Super Bowl–ig vezette, ott azonban vereséget szenvedtek a New York Jetstől (és Joe Namath–tól). 1970–ben végül Shula a váltás mellett döntött, és a Miami Dolphins–hoz szerződött, mely csapat az előző szezonban mindössze három mérkőzést tudott megnyerni. Az edzői munka lényegét a következőképpen ragadta meg:

A fontos dolog nem az, amit Don Shula tud, vagy bármi, amit a segédedzőim tudnak. A fontos dolog az, amit át tudunk adni azoknak az embereknek, akikért felelősek vagyunk. Ez az edzőség – a képesség az információ átadására.

Shula edzésmódszereinek köszönhetően a csapat már az 1971–es szezonban látványosan javult, s egészen az 1972 februári Super Bowlig meneteltek, ahol azonban a Dallas Cowboystól 24–3–as vereséget szenvedtek. A következő szezon azonban történelmi pillanat volt mind Don Shula, mind a Miami Dolphins, mind pedig az amerikai futball történelmében. A Dolphins 14–7–re legyőzte a Buffalo Bills csapatát, így zsinórban tizenhét mérkőzést megnyerve lett bajnok, s ezzel mai napig a liga egyetlen, veretlenül Supr Bowlt nyerő csapata és edzője. A következő szezonban a Dolphins ismét Super Bowl–ig jutott és a Minnesota Vikings legyőzésével duplázni tudott. Ezután azonban már ekkora siker nem koronázta tevékenységét, bár további két Super Bowlba vezette a Miamit, győzni nem tudott. Az 1995–ös szezon után lemondott vezető edzői posztjáról a Dolphinsnál és visszavonult a profi amerikai futballtól.

Karrierje során rekordot jelentő 347 alkalommal vezette győzelemre csapatát, holtversenyben ő irányította legtöbbször, 36 mérkőzésen a csapatát rájátszásban (a cikk írásának pillanatában a New England Patriots vezetőedzője, Bill Belichick rendelkezik ennyi rájátszás mérkőzéssel az aktív edzők közül, azonban feltehetőleg az idei szezonban megdönti ezt a rekordot). Emellett a második legtöbb alkalommal vezette Super Bowlba a csapatát, összesen hat alkalommal (a csúcstartó itt is Belichick, hét Super Bowl–on vezette a Patriotsot, melyből ötöt meg is nyert a csapat). Érdekesség, hogy fia, Dave 1992 és 1996 között a Cincinnati Bengals vezetőedzője volt, s sor került két apa–fia rangadóra – melyeken Don és a Dolphins tudott győzedelmeskedni.

Don Shula-t ünneplik a Dolphins történetének első Super Bowl győzelme után (Kép forrása: si.com)

 

Larry Csonka

„Az én feladatom, hogy működjön az erőfutás. Sok játék, amikor én futok, momentum játék.”

A fentiekkel foglalta össze szerepét a futballpályán Larry Csonka, a Miami Dolphins és a New York Giants fullbackje. Lawrence Richard Csonka az Ohio állambéli Stow–ban született 1946. december 25–én, s ha lehet ilyet mondani, az amerikai futballra teremtetett. Tizenhat éves korára 191 centiméter magas volt és 108 kilogrammot nyomott.

Eleinte a védőfalban játszott a középiskolában, ám egy mérkőzésen egy kirúgás visszahordása után – amikor is sorra lepattantak róla az őt szerelni próbáló játékosok – úgy döntött, futóként szeretne érvényesülni. Karrierjét New York állambéli Syracuse Egyetemen folytatta, ahol minden csúcsot megdöntött, így nem okozott meglepetést, amikor az 1968–as Draft (az amerikai sportok játékosbörzéjét nevezik így, ahol az NFL–be az egyetemekről frissen kikerült játékosok közül válogathatnak a csapatok) első körében a Miami Dolphins lecsapott rá.

Don Shula (középen) két sztárjátékosával, Dan Marino (balra) irányítóval és Larry Csonka futóval egy 2014-es Dolphins – Vikings mérkőzésen (Kép forrása: dailydolphin.blog.mypalmbeachpost.com)

Karrierje nehezen indult, első szezonjában az ötödik mérkőzésen agyrázkódást szenvedett, több napot kórházban töltött, majd három héttel később ismét emiatt vitték be: ráadásul beszakadt a dobhártyája is. Az „áttörést” Csonka, vagy ahogy az amerikaiak becézték, Zonk számára Don Shula hozta el, aki elérte, hogy a játékos ne a fejével ütközze le az őt szerelni akaró ellenfeleket, hanem inkább vállal vagy karral törjön magának utat.

A munkának meg is lett az eredménye. Csonka és a Dolphins egymás után három Super Bowl–on vehetett részt, melyből kettőt meg is nyert a csapat. A második győzelem alkalmával Csonka kiváló teljesítményt nyújtott, 33 futásából 145 yardot és 2 touchdownt ért el, s ezért a teljesítményért őt választották a döntő MVP–jének.1975–ben a Miami két másik sztárjával, Jim Kiick futóval és Paul Warfield elkapóval együtt az ellenlábasként indított World Football Leaugebe (röviden WFL) szerződött, azonban egy év után inkább visszatért az NFL–be, a New York Giants kötelékébe (1975–ben a WFL is becsődölt). 1979–ben Csonka visszatért Miamiba egy utolsó szezonra, mely során a csapat legeredményesebb futójátékosa volt a szezon során.

Karrierjét végül 8 081 futott, valamint 820 elkapott yarddal zárta, s 68 touchdownt szerzett, miközben mindössze 21 alkalommal vesztette el a labdát. Emellett az ő nevéhez fűződik az egyetlen, labdacipelő (olyan játékos, aki a labdával fut az ellenfél célterülete felé) ellen kirótt „szükségtelen durvaság” miatti büntetés is – 1970–ben egy Buffalo Bills elleni mérkőzésen nemes egyszerűséggel kiütötte az ellenfél védőjét, aki szerelni próbálta; az esetről sajnos videófelvétel nem érhető el. Természetesen ilyen kimagasló eredményekkel beválasztották a Hírességek Csarnokába, jelenleg Alaszkában él.

Larry Csonka (jobbra) és futótársa, Jim Kiick pózol az újságíróknak (Kép forrása: dailydolphin.blog.palmbeachpost.com)

 

Meskó Zoltán

Bár nem futott be akkora karriert, mint más magyar származású „elődei”, érdemes megemlékezni Meskó Zoltánról, aki jelen cikk megírásának pillanatáig az utolsó magyar, aki NFL mérkőzésen lépett pályára.

Meskó Zoltán Romániában, Temesváron született 1986. március 31–én. A családja az amerikai zöldkártya lottónak köszönhetően került 1997–ben az Egyesült Államokba, s bár a fiatal Zoltánt sokkal inkább érdekelte a futball „európai” változata, az Egyesült Államokban inkább az amerikai változat dominál, s így végül ebben a sportban az egyik rúgó poszton kötött ki.

Meskó Zoltán (14-es mezben) punt rúgást végez el egy Denver Broncos elleni mérkőzésen (Kép forrása: cnn.com)

Tehetségének köszönhetően a Michigan Egyetemre került, ahol előtte több, mai és korábbi legendás amerikai futball játékos is pallérozódott, s a 2010–es Drafton a New England Patriots választotta ki a játékost. Ennek kötelékében első szezonjában megdöntött egy újonc rekordot. 2011–ben, amikor a játékosszakszervezet és a liga szerződésvitája miatt úgy tűnt, hogy a következő szezont nem rendezik meg, Meskó kamatoztatta az egyetemen szerzett pénzügyi diplomáját, s egy philadelphiai cégnél vállalt munkát. Végül a felek megegyeztek, s a játékos visszatért a Patriotshoz, s a szezon végén pályára léphetett a 46. Super Bowlon, azonban 2012. februárjában csapata 21–17–es vereséget szenvedett a New York Giantstől.

Az alábbi videóban megtekinthető az interjú, amit Faragó Richárd, a Sport TV szakkommentátora készített Meskóval a döntő előtt. Bár teljesítménye alapján posztja egyik legjobbja volt, Bill Belichick, a Patriots vezetőedzője úgy döntött, hogy 2013 nyarán megválik a játékostól – a csapat igazolt egy hasonlóan tehetséges puntert, aki azonban sokkal kevesebb pénzébe került a csapatnak, mint Meskó. Ezután a játékos a Pittsburgh Steelers csapatában játszott, ám teljesítménye fokozatosan romlott, így október végén megváltak tőle. Ezután még a 2013–as szezonban egy rövid időt eltöltött a Cincinnati Bengals játékosaként, azonban a szezon végén itt sem marasztalták, így 2014 januárja után nem játszott több mérkőzést. Végül 2015–ben, miután sikertelenül próbálkozott, hogy visszakerüljön a ligába, Meskó úgy döntött, felhagy az amerikai futballal.

 

Ahogy az a fentiekből is látható, magyar játékosok és edzők egészen a közelmúltig megfordultak az NFL–ben, s nem csak szürke eminenciásként, hanem olyan, a játékot megreformáló játékosokként, mint a Gogolák testvérek, vagy akár igazi celebként, mint Joe Namath. Remélhetőleg a közeljövőben a lista tovább bővül, és az inspiráló példák nyomán még szélesebb körben lesz népszerű a sportág itthon, illetve kerülnek be magyar, vagy magyar származású játékosok az Egyesült Államokban a profik közé.

Lengyel Ádám

Külső hivatkozások:

Bálint Mátyás – Meskó Zoltán: Meskó. Az NFL belülről. Budapest, Art Nouveau, 2015.

Bill Belichick Records, Stats and Category Ranks. https://www.pro-football-reference.com/coaches/BeliBi0.htm (letöltve: 2017. november 10.)

Don Shula – Baltimore Colts & Miami Dolphins. http://www.profootballhof.com/players/don-shula/biography/ (letöltve: 2017. november 10.)

Don Shula Biogrpahy. https://web.archive.org/web/20090410051135/http://miamidolphins.com/newsite/history/dolphinshonors/dolphinshonors_shula_d.asp (letöltve: 2017. november 10.)

Faragó Richárd – Gallai László: NFL. Budapest, EDU és JUDY Bt., 2011.

Gudricza Szabolcs: A kommentátorrá lett irányító és az erdélyi magyar punter – Magyarok az NFL–ben 3. http://player.hu/eletmod/sport/magyarok-az-nfl-ben-3/ (letöltve: 2017. november 11.)

Gudricza Szabolcs: A playboy, Don Shula és a faltörő Zonk – Magyarok az NFL-ben. http://player.hu/eletmod/sport/magyarok-az-nfl-ben/ (letöltve: 2017. november 3.)

Horrington, Joe: Don Shula – All-Time Winner. https://web.archive.org/web/20131104172621/http://www.profootballresearchers.org/Coffin_Corner/19-02-693.pdf (letöltve: 2017. november 10.)

Larry Csonka. http://www.profootballhof.com/players/larry-csonka/biography/ (letöltve: 2017. november 11.)

Ezt olvastad?

Az Országgyűlés Hivatalának Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatósága november 24-én rendezte meg legújabb konferenciáját Sztálin árnyékában – A szovjet modell exportja