Gettóélet ’44 – Egy elfeledett vidéki tragédia történeti feltárása

Oszd meg másokkal is:

Beszámoló

Amikor az ember már azt hitte, hogy a szép, klasszikus könyvbemutatók már csak az emlékezetünkben élnek, a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) meglepett minket. A magyarországi holokauszt emléknapjára, április 16-ra időzített esemény keretében Végső István és Ablonczy Balázs történészek mutatták be telt ház előtt a Gettóélet ’44 – a magyarországi vidéki gettósítás története című kötetet, amely a Jaffa Kiadó gondozásában jelent meg.

A szerző, Végső István és a Gettóélet '44 – A magyarországi vidéki gettósítás története című kötet
A szerző, Végső István és a Gettóélet ’44 – A magyarországi vidéki gettósítás története című kötet

Az MNL Bécsi kapu téri épületének csordulásig megtelt Gárdonyi Albert kiállítótermében a Jaffa Kiadó képviseletében Dudich Ákos köszöntötte az egybegyűlteket, majd átadta a szót Czetz Balázsnak, az MNL gyűjteményi főigazgató-helyettesének, aki hangsúlyozta a könyv levéltári forrásbőségét és fontosságát.

Gettóélet ’44 – a magyarországi vidéki gettósítás története című kötet háttere

A szerző, Végső István (az MNL munkatársa) és Ablonczy Balázs történész (a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet osztályvezető tudományos főmunkatársa, az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék habilitált egyetemi docense) közötti beszélgetés természetesen a kályhától indult. Ablonczy a kutatása kezdeteiről kérdezte a nyomdából frissen kikerült könyv szerzőjét. Végső nosztalgikus beleéléssel mesélte, hogy a kilencvenes évek végén, egyetemistaként kezdett foglalkozni a holokausztkutatással. Az azóta bejárt út lenyűgöző. Először a Randolph L. Braham által meghirdetett ösztöndíj-pályázat révén mutatta be a zsidótörvények hatását szülővárosa gazdasági-társadalmi-közéleti viszonyai közepette. A gettóélet dokumentumainak feltárását a Clio Intézet, majd az Erőszakkutató Intézet munkatársaként végezte 2019 óta. Bár ezeket megelőzte már több mikrokutatás, illetve a Braham-féle földrajzi holokauszt enciklopédiában hét fejezet önálló vagy társszerzőségben történt megírása is.

Végső István és Ablonczy Balázs beszélgetése
Végső István és Ablonczy Balázs beszélgetése

A gettók sajátosságai

Felmerült, hogy a szerző számára mi volt a legfontosabb felismerés a kötet összeszerkesztése során. Ez nem volt más, mint a kényszerlakhely típusok fogalmainak tisztázatlansága, vagyis a zárt és a nyitott gettók megkülönböztetése. Ezek a nemzetközi szakmunkákban sem mindenhol, de a magyar szakirodalomban szinte sehol nincsenek rögzítve. Ennek is köszönhető az a visszatetsző, illetve sajnálatos tény, hogy sokan embermentőként tekintenek akár antiszemita polgármesterekre, akik „csak” csillagos házakat, vagyis nyitott gettókat hoztak létre.

A gettók mint jelenségek fokozatosan alakultak ki és nyerték el funkciójukat Észak-Európától Észak-Afrikáig. A magyarországi gettók sem voltak egységesek. Az első három deportálási zónában inkább a gyűjtőhelyek, a gyűjtőtáborok és a bevagonírozási központok voltak a hangsúlyosak mellettük. Végső okfejtése során azt is megtudhattuk, hogy az ún. „pénzverdék” nemcsak a peremterületeket jellemezték, hanem az alföldi és dunántúli vármegyékben is jelen volt ez a durván erőszakos, leginkább a csendőrség által alkalmazott nyomozási módszer.

Végső István és Ablonczy Balázs beszélgetése
Végső István és Ablonczy Balázs beszélgetése

Ami egységesnek mondható minden magyar gettó esetében, az a testüregi motozás volt. Az éhezés, a tömeges öngyilkosság inkább a gyűjtőtáborokat jellemezte. Ezek kapcsán a szerző külön alfejezetben beszél a gettók mindennapi életéről, kiemeli a zsidómentés lehetőségeit, a konvertiták helyzetét, az egyházak viszonyát a kérdésben, a rendvédelem és közigazgatás meghatározó szereplőinek sorsát, stb.

A Jaffa Kiadó által a helyszínen is árult (és valamennyi bolthálózatban, továbbá a kiadó webáruházában is megvásárolható) könyv tehát átfogó képet nyújt a vidéki gettósításról, de nem gettólexikon. Nem elemzi egyesével a több mint 220 magyarországi gettót, hanem esetpéldákon keresztül mutatja be néhány település gettósítási folyamatát. Mindezt úgy, hogy a szerző sorra felkereste azokat a magyarországi levéltárakat, ahol maradt feljegyzés a szóban forgó időszakról, hogy feldolgozhassa ezeket.

Dudich Ákos

A bemutatott kiadvány: Végső István: Gettóélet '44 – A magyarországi vidéki gettósítás története. Budapest, Jaffa Kiadó, 2025. 270 o.
A bemutatott kiadvány: Végső István: Gettóélet ’44 – A magyarországi vidéki gettósítás története. Budapest, Jaffa Kiadó, 2025. 270 o.

 

Ezt olvastad?

Az ügynökakták nyilvánosságáról rendszeresen viták folynak Magyarországon. E vitákat lezárni látszik az a bejelentés, mely szerint jelen év október 22-én
Támogasson minket