Gettóélet ’44 – Egy elfeledett vidéki tragédia történeti feltárása
Amikor az ember már azt hitte, hogy a szép, klasszikus könyvbemutatók már csak az emlékezetünkben élnek, a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) meglepett minket. A magyarországi holokauszt emléknapjára, április 16-ra időzített esemény keretében Végső István és Ablonczy Balázs történészek mutatták be telt ház előtt a Gettóélet ’44 – a magyarországi vidéki gettósítás története című kötetet, amely a Jaffa Kiadó gondozásában jelent meg.

Az MNL Bécsi kapu téri épületének csordulásig megtelt Gárdonyi Albert kiállítótermében a Jaffa Kiadó képviseletében Dudich Ákos köszöntötte az egybegyűlteket, majd átadta a szót Czetz Balázsnak, az MNL gyűjteményi főigazgató-helyettesének, aki hangsúlyozta a könyv levéltári forrásbőségét és fontosságát.
Gettóélet ’44 – a magyarországi vidéki gettósítás története című kötet háttere
A szerző, Végső István (az MNL munkatársa) és Ablonczy Balázs történész (a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet osztályvezető tudományos főmunkatársa, az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék habilitált egyetemi docense) közötti beszélgetés természetesen a kályhától indult. Ablonczy a kutatása kezdeteiről kérdezte a nyomdából frissen kikerült könyv szerzőjét. Végső nosztalgikus beleéléssel mesélte, hogy a kilencvenes évek végén, egyetemistaként kezdett foglalkozni a holokausztkutatással. Az azóta bejárt út lenyűgöző. Először a Randolph L. Braham által meghirdetett ösztöndíj-pályázat révén mutatta be a zsidótörvények hatását szülővárosa gazdasági-társadalmi-közéleti viszonyai közepette. A gettóélet dokumentumainak feltárását a Clio Intézet, majd az Erőszakkutató Intézet munkatársaként végezte 2019 óta. Bár ezeket megelőzte már több mikrokutatás, illetve a Braham-féle földrajzi holokauszt enciklopédiában hét fejezet önálló vagy társszerzőségben történt megírása is.

A gettók sajátosságai
Felmerült, hogy a szerző számára mi volt a legfontosabb felismerés a kötet összeszerkesztése során. Ez nem volt más, mint a kényszerlakhely típusok fogalmainak tisztázatlansága, vagyis a zárt és a nyitott gettók megkülönböztetése. Ezek a nemzetközi szakmunkákban sem mindenhol, de a magyar szakirodalomban szinte sehol nincsenek rögzítve. Ennek is köszönhető az a visszatetsző, illetve sajnálatos tény, hogy sokan embermentőként tekintenek akár antiszemita polgármesterekre, akik „csak” csillagos házakat, vagyis nyitott gettókat hoztak létre.
A gettók mint jelenségek fokozatosan alakultak ki és nyerték el funkciójukat Észak-Európától Észak-Afrikáig. A magyarországi gettók sem voltak egységesek. Az első három deportálási zónában inkább a gyűjtőhelyek, a gyűjtőtáborok és a bevagonírozási központok voltak a hangsúlyosak mellettük. Végső okfejtése során azt is megtudhattuk, hogy az ún. „pénzverdék” nemcsak a peremterületeket jellemezték, hanem az alföldi és dunántúli vármegyékben is jelen volt ez a durván erőszakos, leginkább a csendőrség által alkalmazott nyomozási módszer.

Ami egységesnek mondható minden magyar gettó esetében, az a testüregi motozás volt. Az éhezés, a tömeges öngyilkosság inkább a gyűjtőtáborokat jellemezte. Ezek kapcsán a szerző külön alfejezetben beszél a gettók mindennapi életéről, kiemeli a zsidómentés lehetőségeit, a konvertiták helyzetét, az egyházak viszonyát a kérdésben, a rendvédelem és közigazgatás meghatározó szereplőinek sorsát, stb.
A Jaffa Kiadó által a helyszínen is árult (és valamennyi bolthálózatban, továbbá a kiadó webáruházában is megvásárolható) könyv tehát átfogó képet nyújt a vidéki gettósításról, de nem gettólexikon. Nem elemzi egyesével a több mint 220 magyarországi gettót, hanem esetpéldákon keresztül mutatja be néhány település gettósítási folyamatát. Mindezt úgy, hogy a szerző sorra felkereste azokat a magyarországi levéltárakat, ahol maradt feljegyzés a szóban forgó időszakról, hogy feldolgozhassa ezeket.
Dudich Ákos

Ezt olvastad?
További cikkek
Vallás, kultúra, identitás a Habsburg Monarchia világában
2026. április 16-án és 17-én piarista közreműködéssel konferenciát tartottak a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola dísztermében, melynek témája: vallás, kultúra, identitás a Habsburg Monarchia világában. A budapesti Religion, Culture, and Identity Formation in […]
Kárpátaljai mártírsorsok a Gulagon 1944 és 1970 között
A szovjet kényszermunkatáborokba hurcolt kárpátaljai magyarok történetéről hallhattak az érdeklődők azon a budapesti könyvbemutatón, ahol Dupka György legújabb, hiánypótló munkáját ismertették. A Kárpátaljai politikai elítéltek, Gulág-rabok, mártírok panteonja 1944–1970 című […]
A Görgey Kör rozsnyói emlékprogramja
A Görgey Kör, a Rozsnyói Rákoczi Magyar Ház és a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület szervezésében a Görgei Artúr emlékkörút programsorozat a Felvidéken keretein belül három napig az 1848-1849-es szabadságharc került […]
Előző cikk
Lehet-e igaza egy terroristának? - Az UNABOMBER kiáltvány
Idén áprilisban jelent meg az Empyreum Kiadó gondozásában Ted Kaczynski, vagy közismertebb nevén az UNABOMBER technológiaellenes kiáltványa és más írásai. A könyv egy ideológia és gondolkodásmód remek forrása, és a […]











