Bevezetés a numizmatikába

„Miközben számos, kiemelkedő tudományos értékkel rendelkező hazai numizmatikai kézikönyv született az elmúlt közel harmadfél évszázad során, kifejezetten az egyetemi tanulmányokat elősegítő, vezérfonalnak tekinthető segédkönyv, jegyzet mindeddig nem készült. A kézirat megírásával ezért a célom oktatási tapasztalatokra épített kézikönyv elkészítése volt.” Kálnoki-Gyöngyössy Márton, MTA doktora 1996 óta a Magyar Numizmatikai Egyesület tagja. Szakterülete a középkori pénztörténet, mint kutató és régész. 2000-2024 között az ELTE oktatója, 2024-től a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense, 2026-ban professzori kinevezést szerzett. Főbb kutatási területei a késő középkori, koraújkori magyar pénztörténet, több kötetében az oszmán pénztörténettel is foglalkozott. Az MTMT adatbázisában megtalálható a teljes publikációs listája. Főbb munkái, a teljesség igénye nélkül: Nagydoktori értekezése, a Pankart és csopce: Pénzverés és pénzforgalom Nyugat-Magyarországon (1387–1608) (Mosonmagyaróvár, Hansági Múzeum, 2019.). Habilitációs értekezése a Florenus Hungaricalis. Aranypénzverés a középkori Magyarországon (Budapest, Martin Opitz, 2008.). További monográfiái: Magyar Pénztörténet 1000–1540 (Budapest, Martin Opitz, 2012.), A királyi Magyarország pénztörténete (1527–1608) (Budapest, Martin Opitz, 2010.), Altin, akcse, mangir… Oszmán pénzek forgalma a kora újkori Magyarországon (Budapest, Martin Opitz, 2004.)

A szerző nyolc nagyobb részre tagolta művét: I. Alapfogalmak és módszertan, II. A nyugat pénzverése, III. A kelet pénzverése, IV. Érmek, V. Papírpénzek, értékpapírok, VI. Társtudományok, VII. Fontosabb szakkifejezések, magyar-német-angol nyelven, VIII. Felhasznált irodalom. Az utolsó két fejezet inkább mellékletnek tekinthető.A kötet végén melléklet található. Érmekről, érmékről, papírpénzekről, kitüntetésekről láthatók fényképek, valamint rövid ismertető leírások kapcsolódnak hozzájuk. Nudelman László gyűjtő, a Hivatásos Numizmatikusok Nemzetközi Szövetségének (IAPN) tagja, aukciórendező képgyűjteményére alapoz a mű.

Áttekinthetőségét növelné, ha a szerző kereszthivatkozásokkal látta volna el a művet, így a laikus olvasó számára is könnyebb eligazodást biztosítana, hogy egy-egy kor pénzeinek melyek a tipikus jellemzői.

A teljes mű egyaránt szól egyetemi hallgatóknak, valamint gyűjtőknek és érdeklődőknek. Az I. rész kifejezetten hasznos a hallgatók számára, például a szakfolyóiratok megnevezése és értékelése kapcsán. Ismerteti a numizmatika segédtudományait is. Egyes részei – mint például az aukciók folyamata, a gyűjteménygyarapítás vagy a tárolás kérdése – elsősorban gyűjtőknek szólnak. Éppen ezért a szakirodalomban nem jártas laikusok és gyűjtők számára nehézkes lehet a nyelvezet; egy rövid magyarázat sokat segíthetne számukra – ami egyes helyeken meg is történik. Példaként hozható a pszeudoimperiális kifejezés, amely ugyan egyértelmű, világosan érthető magyarázatot kap, de csupán sokadik előfordulásakor.

A szerző a mű elején tisztázza, hogy a pénzverés során mi számít nyugatinak vagy keletinek. A nyugati pénzverést az ókorban a görög, bizánci, római és kelta pénzverés jelenti. A bizánci pénzverés inkább középkorinak tekinthető. A középkorban hozzávetőlegesen Európa, valamint a Bizánci Birodalom tartozik ide, az újkorban pedig az ezen a területen fekvő államok – gyarmataikkal kiegészülve. A későbbi korokban ez a határ annyiban módosul, hogy az Oszmán Birodalom előrenyomulása csökkentette, Oroszország megalakulása és terjeszkedése növelte e terület kiterjedését. A keleti pénzverés a muszlim területek nagy részét, valamint a Távol-Keletet takarja.

A kötet legterjedelmesebb része „A nyugat pénzverése”, amely több kisebb fejezetre oszlik, végigvéve a történelmi korszakokat az ókortól egészen a jelenig. A középkortól pedig külön, egyetemes, illetve magyar viszonylatban tárgyalja a szerző.

Egy-egy alfejezetet kronologikusan vesz végig, majd pénznemek, ikonográfia, feliratok és köriratok, valamint éremleletek szerint rendszerezi az anyagot. Átláthatóságát növelné egy alfejezetenként megjelenő, a pénzlábakról készített táblázat.

A következő, „A kelet pénzverése” című részt jelentősen rövidebben dolgozza fel nyugati társánál, de véleményem szerint a szerző céljának kielégítő mértékben eleget tesz. Főként azt a tényt figyelembe véve, hogy elsősorban egyetemi oktatásra készült, ahol a numizmatika ezen ága – nem meglepő módon – csupán földrajzi, illetve kulturálisan idegen jellege miatt egyébként sem élvez prioritást hazánkban.

A negyedik fejezet az érmekről szól. A mű elején megbizonyosodhatunk az érem, valamint az érme közötti különbségről. Megismerhetjük az érmek különböző fajtáit, céljait és típusait. Kiemelendő a különböző éremfajták részletes bemutatása. A szerző kronologikusan tekinti át történetüket, külön alfejezetekben taglalva őket. Rendkívül átláthatóan követhetjük nyomon ezen érmek – az idők során végbement – funkcióbeli változásait.

A papírpénzekről és értékpapírokról szóló fejezetben megismerkedhetünk e pénzfajták történetével egészen a papírpénz feltalálásától azok európai kibontakozásáig, beleértve a jelenkort, az euró, valamint a ma is használatos forint történetét. E fejezet a papírpénz történetének rövid, de részletes bemutatásával kezdődik. Ezt követi a magyar bankjegykibocsátást megelőző osztrák papírpénzek forgalmának bemutatása, majd a magyar papírpénzek története – a „Kossuth-bankók” kibocsátásától egészen a mai forintig. A szerző külön alfejezetekben taglalja az e időszak alatt kibocsátott pénznemeket (korai magyar papírpénzek, korona, pengő, forint). Ezt követően a fejezet elszakad a magyar pénzkibocsátástól: az euró bankjegyei kerülnek bemutatásra. Rövid történetét, valamint részletes ikonográfiai leírását olvashatjuk. Zárásként a magyar értékpapírok kerülnek terítékre: megismerkedhetünk típusaikkal, jogi hátterükkel és történetükkel.

Zárásként a társtudományok következnek, ezeken belül is a kitüntetéstan, jelvénytan és a pecséttan. E fejezet valószínűleg a tudományos és a gyűjtői átfedések miatt születhetett. Leírja ezen tudományok hasonlóságát, valamint szerepét a numizmatikai kutatásokban.

A mű több esetben inkább gyűjtőknek, mint hallgatóknak szól. Ezen irányú információk egyetemi hallgatóknak nem feltétlenül hasznosak, hacsak nem e szakirány iránt érdeklődnek. Mindkét téma méltó arra, hogy külön válasszuk, elvonatkoztatva az egyetemi tanulmányokhoz szükséges lexikális, alapozó tudástól. Gyűjtőknek, – szakirodalomban való jártasság nélkül – nem ajánlanám. Számukra nehézkes lehet a könyv olvasása, közbeni utánajárást kívánna egy-egy részlet megértése, feldolgozása. Továbbá elég „tömény” a kötet alapozó jellegéből adódóan, ami szintúgy megnehezítheti egy laikus dolgát.

Összességében hiánypótló műről van szó. A szerző elérte célját. Egyetemi hallgatók számára egy rendkívül jól használható összegző könyv született a témában. Saját kutatásom kezdeti nehézségeiből kiindulva egy rövid heraldikai (címertan) ismertetés nagy segítséget jelentene az éremképek értelmezésében. Olvasóként sokat segített volna egy pénzlábakról készült táblázat. Ennek segítségével könnyebben értelmezhető lenne a különböző pénznemek értéke, súly– és finomság értéke, miként az például Hóman Bálint: Magyar pénztörténet 1000–1325 című monográfiájában látható.

Zajácz Marcell

Ezt olvastad?

Erdélyi pénzek a Déri Múzeumban

2024. március 5-én került bemutatásra a Novák Ádám szerkesztette Erdélyi pénzek a Déri Múzeumban című katalógus Budapesten, a Magyar Numizmatikai

X